Sportfoglalkozás

Itt a vége a bajnoki idénynek már Magyarországon is. Bizonyos nagy kérdések eldőltek, aztán úgy nézett ki, még változhatnak, és most fogalmam sincs, mi lesz jövőre vagy azután. Sebaj, jövőre is lesznek magyar meccsek a tévében, hacsak az eső el nem áztatja valamelyik új stadiont...

De unatkozni nincs idő, nyakunkon a világbajnokság, a balhékkal, az utolsó pillanatban elkészülő stadionokkal. Nyilván azért elsősorban a játéké lesz a főszerep, de ahogy megváltozott a világ, és egyre több hír jut el hozzánk minden témában, így aztán pontosan tudhatjuk, mi zajlik Brazíliában a stadionokon kívül.

Hogy odabenn mi vár a csapatokra? Remélhetően normális körülmények és kevés bírói hiba, bár ez utóbbit a felgyorsult játék miatt nehéz garantálni. Videobíró még mindig nincs, így aztán pár vitás eset bizonyára akad majd, ami borzolja a kedélyeket.

És mi, nézők pedig többségében nyilván jól szórakozunk. Azt már most lehet tudni, hogy néhány meccs biztosan nem fog tömegeket érdekelni, a komoly izgalmak az utolsó csoportkörtől kezdődhetnek, vagy inkább még később, az egyenes kieséses szakaszban. A fogadóirodák már meghirdették az oddsokat, a focibarátok tippelnek, vitakoznak, a lapok esélyeket latolgatnak.

Hogy szerintem mi lesz? A németek a négybe juthatnak, az angolok megint elvéreznek valahol. Mivel egyszer valamikor Messinek biztosan parádés vb-je lesz a karrierje alatt, szerintem ez akár a mostani is lehet. A brazilok, hiába házigazdák, szerintem elbuknak a széthúzás miatt. És a címvédő spanyolok? Ők egyszerűen csak jók, szintén a négybe várom őket.

Ha a FIFA álomdöntőjére kéne tippelni, szerintem Messi és Ronaldo miatt roppant boldogok lennének egy üzleti szempontból izgalmas portugál-argentin meccs miatt. Mert ne legyenek illúzióink: nekik az üzlet az első. Nekünk pedig minden más. Aki igazán ki akarja élvezni a meccseket, válasszon egy szimpatikus csapatot. A többség nem fog örülni a végén, ha a kedvence nem nyer, mégis nagyobb élmény így a világbajnokság. Én például az angolokkal szimpatizálok jó régen (ha már a magyaroknak nem lehet szurkolni), és még sose láttam őket örülni a végén.

Na és? Majd biztos most! A szurkoló dolga az észérvekkel is szembe menő szurkolás...

A fenébe is, a saját csapdámba esek! Miközben arról írtam, szurkolóiknak hasonlóan nagy öröm az újpestiek kupagyőzelme, mint a madridiaknak a Realé, azért valahol bújkált bennem az érzés: nem kéne ilyen összehasonlításokat tenni.

Bár még mindig úgy vélem, igazam van, azért az, hogy az Újpest a Barcelonára hivatkozva akar magának méltányosságot kicsikarni, mégis furán veszi ki magát. Bár meg kell jegyezzem: tulajdonképpen jogosan. Borzasztóan bírom utálni azt, amikor vannak "egyenlőbbek", akiket elmeszelnek, aztán mégse. Ha a Barcelona vétett, akkor tessék bünteni, ne pedig mindenféle további vizsgálatokra hivatkozva felfüggeszteni az eljárást. Gyanítom, eddig is vizsgálódtak, nem hasraütésre születtek meg a szankciók...

Az Újpest hivatkozása azért sántít, mert itt elég egyértelmű dologról van szó, nincs mit vizsgálni. Idény közben történt egy játékjog átadás (ami önmagában is egy vicc), és az UEFA előírásai szerint ez azzal jár, hogy három évig nem szerepelhet nemzetközi kupában a régi(?) vagy új(?) Újpest. Egyáltalán, most ki kinek a jogutódja? A régi, kiürített cégé maradt az összes hagyomány, és az új tiszta lappal indult? Vagy utóbbi viszi a régi bajnoki címeket is? Ha igen, akkor gyakorlatilag mindent megőriz az új csapat, csak az adósságot nem?

Furcsa ez a történet önmagában is, és azt hiszem, az újpestiek még úgy is nagyon jól járnak, ha nemzetközi színtérre ugyan nem léphetnek ki, de a hazai bajnokságot nem a negyedosztályból indulva folytathatják. Ám a jelek szerint ők ezzel nem elégednek meg. Csak a végén a sok kavarásnak ne az legyen a vége, hogy az egész jogátadós mókát megtámadja valaki... Mert akkor aztán az Európa Liga és az ottani várható selejtezőkörös kiesés lesz a legkisebb probléma.

Aki nem szurkol szívvel-lélekkel valakinek, nem értheti meg, hogy az újpestiek ugyanúgy örülnek most a kupagyőzelemnek, mint a Real drukkerei a BL-diadalnak. Hasonlóan nagy a boldogság a lokisták körében, akik tudják, a DVSC már csak matematikailag bukhatja el a bajnoki címet. A szemellenzős szurkoláshoz hozzátartozik ez is- nem számít a színvonal, csak az eredmény. Van, akinek az Albertirsa a Barcelona...

Pedig volna miről szót ejteni a színvonal kapcsán. A Debrecen roppant gyatra meccsen győzött, de ami leginkább elképesztő volt, az a felcsúti "aréna" hangulattalansága. A vadonatúj stadion félig volt tele, ám a jelenlevőknek se volt kedve szurkolni, a vendégeket elkísérők teremtettek időnként némi tétmeccsre emlékeztető légkört. Nehéz lehet ilyen atmoszférájú meccs után kiharcolt sikert felhőtlenül ünnepelni, de a DVSC szerencséjére a zárófordulóban otthon telt ház előtt még bepótolhatják a nagy bajnoki bulit.

A Magyar kupa döntője izgalmasabb volt, komolyan mondom, le a kalappal a szurkolók és a csapatok előtt is. Mind a két tábor odatette magát, és kivételesen harcos meccset vívott az Újpest és a Diósgyőr. Ez pedig képes elkendőzni a hiányosságokat, a hibákat, az ember ilyen izgalmas hangulatban megbocsátja, ha elpattan egy labda, lyukat rúg a csatár, mellényúl a kapus. A 91. percben kiharcolt diósgyőri egyenlítés, majd a tizenegyes-párbaj is olyan dolog volt, ami miatt lehet beszélni a meccsről.

Az mondjuk nem volt szerencsés, hogy a bíró meglehetősen nagy hibát vétett Kádár kiállításával. Szándékos kezezésért kapott sárgát a diósgyőri védő, ám a visszajátszásban láthatta mindenki, vétlen vállat érintő labda volt... Hogy ez befolyásolt-e valamit, már senki meg nem mondja. Végül a tizenegyeseknél megremegett két diósgyőri lába, így az újpestiek nyertek.

Elvileg eldőltek a nagy kérdések, a bajnoki cím sorsa, a kupagyőztest is ismerjük, no meg a kiesőket is. Vagy mégsem? Hallunk létszámemelési ötletről, a mezőkövesdiek jogosulatlan szereplés miatt óvják az újpestiek meccseit, akik hiába nyertek kupát, elvileg ki vannak zárva a nemzetközi porondról, viszont ez ellen fellebbeztek. Szóval még nem dőlt el, ki esik ki, lesz-e egyáltalán kieső, ki megy a nemzetközi kupába, a bajnokság sorsát is befolyásolhatja az, ha valamelyik óvásnak helyt adnak, és így tovább. 

Le a kalappal, a magyar bajnokság felzárkózik a világ élvonalához: a holtszezon izgalmasabb lesz, mint a meccsek! Persze ez még odébb van: most örül minden érintett csapat szurkolója, aztán bízik benne, valami váratlan fordulat nem írja át a pályán elért eredményeket. Őszintén szólva kár lenne érte: ha lehet, akkor a fociban ne a zöld asztalnál döntsenek már a győztesekről és vesztesekről.

Hiú remény?...

Jól lehetett viccelődni a BL-döntő előtt, hogy érdemes arra fogadni, a madridi csapat nyer. Végül így is lett, de valahol mind a ketten győztesnek érezhetik magukat.

Oké, a tegnapi este végén a Real Madridé lett a serleg, tehát a pillanatnyi dicsőség az övék, de az Atletico is szép idényt futott, a spanyol bajnoki cím önmagában is hatalmas teljesítmény volt a részükről.

És még most is olyan közel voltak a sikerhez! A 93. percben aztán jött Sergio Ramos fejese, utána pedig egy hosszabbítás, aminek a végén a Real nagyon egyértelműen múlta felül a városi riválist. Azt gondolom, igazságos volt az egyenlítés is, és utána a hajrát sokkal jobban bíró királyi gárda rengeteget tett a győzelemért is.

Itt azért fel kell hívni a figyelmet valamire: néha úgy érezhettük, az Atletico a robotolós csapat, aminek játékosai mindent bírnak, a Real primadonnái bezzeg nem ilyen kemények. Ám láthattuk, ez egyáltalán nem így működik. Egy Di Maria, egy Bale, egy Ronaldo éppen úgy végig dolgozik, mint kevésbé neves csapattársaik.

Ez a meccs nem a fantasztikus egyéni teljesítményekről szólt, sőt, páran magukhoz képest haloványan játszottak. Aztán a végén ez már senkit nem érdekel. Mint ahogy milyen vicces az is, hogy harmadik BL-győzelmével legenda lett Ancelotti, és kutya nem foglalkozik azzal, hogy csak a rendes játékidő ráadásában tudták kicsikarni a hosszabbítást.

Az is nagyon jellemző a focira, hogy Bale, akinek nem volt ez élete meccsen, mégis sorsdöntő pillanatban tudta megfordítani a meccset egy fejessel, olyan helyzetben, amihez nem sok köze volt- jó helyen volt épp. Persze ehhez is kell tehetség, de azért messze nem 100 millió eurós értékű... Ugyanígy mázlija volt a végén Ronaldónak is, hogy rúghatott egy büntetőt, ezzel a slusszpoénnal zárhatta az idényt, mert a meccsen egyébként nem sok veszélyt jelentett a kapura.

Ám még mielőtt ezért bárki fanyalogna, megjegyezném, a régi nagyok esetén sem emlékszünk már igazán arra, mikor segített valakit legenda státusba egy mellényúló kapus, egy öngól, egy megpattanó labda vagy egy bírói tévedés. Ez mind része a labdarúgásnak, ez ugyanúgy a játékhoz tartozik, mint a bámulatos cselsorozat végén bevágott bombagól.

Olyan viszont nincs, hogy valakinek egy egész idény összes meccsén mázlija van. Az Atletico Madrid olyan csapat, amivel ebben az évben nem lehetett nem szimpatizálni, és amit elértek, azt igenis tudatos munkának, elszántságnak, jó játéknak köszönhették. A BL-döntőn volt egy kis szerencséjük az első gólnál, de Fortuna istenasszony nem támogatta őket a 90. perc után, így nem tehették fel a koronát az egész éves teljesítményükre.

Hogy mi lesz jövőre, az nagy-nagy kérdés. Miközben egy BL-döntő igazi fociünnep, a spanyol élcsapatok döbbenetes adósságokat görgetnek maguk előtt. Hogy mennyire normális az olyan működés, hogy egy elvileg üzleti alapon működő csapat nem fizeti a számláit, játékosainak egy része pedig csak résztulajdonban az övék(!), nos, ezen talán vitatkozni sem kell: ez így értelmezhetetlen. Ezeket a kérdéseket rendbe kell tenni az európai fociban, mert páran adósságokban úsznak, máshol a gazdag tulajdonosok esztelenül költekeznek, az UEFA licenc- és pénzügyi fair play rendszere meg mintha nem igazán lenne hatékony, mert egyik szélsőségre sem tud reagálni.

Egy-két napig lehet ünnepelni a diadalmaskodó Realt, ám utána át kell gondolni az egész csúcsfoci világát, mielőtt sorozatos botrányok nem ingatják meg az egészet az alapoktól. Nehezebb feladat lesz ez, mint eljutni a BL-döntőig, és aligha adnak érte serleget. Mégis fel kell majd vállalni valakinek ezeket a döntéseket, mielőtt végrehajtók foglalják le valamelyik játékos játékjogát a pályára kifutás előtt, netán az arab tulaj egy héttel a döntő előtt villámigazolással hoz még a csapathoz 2-3 világsztárt óriási pénzekért...

A magyar fociban minden megtörténhetik: például az után pár nappal, hogy véglegessé válik, melyik két csapat esik ki, a következő idényre felemelik az első osztályú csapatok számát 16-ról 18-ra.

Valamit fontos leszögezni rögvest az elején! Ettől egyetlen fikarcnyit sem fog javulni a magyar foci színvonala.

Miután ezt az alapot lefektettük, elkezdhetünk agyalni azon, miről szól ez az egész. Most aztán mindenki nagyon magabiztos, hogy elsőosztályú marad a Kaposvár meg a Mezőkövesd, de egy normális országban egyáltalán nem lenne egyértelmű, hogy a kiesett, tehát az osztály színvonalától elmaradó csapatnak kell bennmaradnia. Ugyanúgy el lehetne töprengeni azon, hogy a másodosztályból jusson fel még két csapat, akik a pályán azt bizonyították, hogy a legjobbak közé tartoznak. Vagy akár rendezzenek osztályozót. De hogy a kiesett Mezőkövesd a kiesés után előáll egy ilyen ötlettel, és még támogatót is találjon hozzá, hihetetlen.

Hihetetlen és persze értelmetlen. Ha nem esik ki idén, majd kiesik jövőre. A bennmaradástól nem lesz jobb csapat vélhetően a Matyóföld büszkesége, ez az egész tipikusan a sok hűhó semmiért esete, ami idézőjelbe teszi az utóbbi hetek harcát a kiesés elkerüléséért.

Szoktak érvelni azzal, hogy a létszámbővítés értelme a vidéki kiscsapatok közül minél többnek a bevonása az első osztályba. Szép gondolat! És tényleg akkora az igény Kaposváron és Mezőkövesden a bukdácsoló focicsapatokra? Jó napokon kimegy akár 1500 ember is a stadionba? Tudomásul kell venni, a nézők többsége maroknyi meccsre kíváncsi a szezonban, a Fradit sokan nézik, egy olyan mérkőzés is érdekli az embereket még, mint egy Újpest-Debrecen, na de a Mezőkövesd-Pápa vagy a Paks-Kaposvár?...

Azt érik el ezzel, hogy minden évben lesz még pár töltelékmeccs- szuper! Nem akarok belemenni, kinek az érdeke ez, ki lobbizhatta ki a támogatást, mert hogy a történet nem a magyar foci javáról szól, az egészen bizonyos. Ha arról szólna, akkor nem egy huszárvágással, idény végén születnének ilyen döntések, hanem megfontoltan, előre lefektetve a feltételeket.

Nagyon extrém példa az amerikaifoci dollármilliókat termelő profilágája, az NFL, de azért mégis érdemes megnézni, hogy születnek ott döntések új csapat felvételéről. Nem egyik napról a másikra kap egy város franchise-t, alaposan átgondolnak mindent. Most téma, hogy 12 helyett 14 csapat jusson a rájátszásba, de erről már több, mint egy évvel ezelőtt is olvastam, és 2015-ben tartják lehetségesnek a megvalósulást. Nem az utolsó forduló előtt egy nappal jelenti be valaki, hogy hoppá, két csapat még bekerül...

De nálunk ilyesmiről szó sincs. Az ok pedig egyszerű: az MLSZ-ben semmivel nem veszik komolyabban a hazai bajnokságot, mint az élcelődő szurkolók a Trollfocin. Egy vállrándítással elintézik, miért ne legyen több csapat? És két év múlva miért ne legyen csak 14? Vagy 12? Vagy 16,5? A meccsek egyik felét a Kaposvár, a másikat a Mezőkövesd játssza, és kettejük közös eredményét rangsorolják.

Mondjuk nem akarnék ötleteket adni, mert valaki még komolyan veszi, és vegyes csapatok alakulnak. Pikáns lenne egy Újpesti Fradi nevű gárda lila-zöld mezzel, vagy egy Debrecen-Nyíregyháza válogatott. Ha kell, tudok még ilyen hülyeségeken agyalni, ám azt hiszem, az MLSZ-ben kreatívabb emberek ülnek. Úgy kellett nekik az új debreceni stadion is, mint egy falat kenyér, mert a két telt házas meccs felhúzza majd annyira az átlagnézőszámot, hogy lehet jó kis közleményeket kiadni.1,12 százalékkal többen járnak meccsre, remek!

A 28. fordulóban például az átlagnézőszám 4,967 fő volt. Ez egész korrekt, nem? Csak ehhez kellett a 20,000 ember Debrecenben és 11,171 a Ferencváros-Diósgyőrön. Utána a Videoton Kaposvár elleni meccsét már csak 2,466 ember látta, a kecskemétiekre és a Pápára 1980-an voltak kíváncsiak, a bajnoki címért harcoló Győr 1,500 néző előtt verte a Honvédot. A szombathelyi 1,122 emberhez és a feltehetően felkerekített pécsi 1,000 és MTK-nál kiírt 500 nézőhöz nem kell kommentár. Ez a magyar foci első osztályának realitása, itt tartják páran jó ötletnek a bővítést. Bizonyára nagyszerű élményekkel ajándékoz meg majd minket az a plusz négy forduló...

No, sebaj, tetszik vagy sem, legyünk pozitívak! Ez lesz a mi kikövezett utunk az európai élvonalba. Ha másban nem, átszervezésben királyok vagyunk, az utóbbi kétévtizedben volt 16, 18, 12, 16 és most talán lesz újból 18 csapatos első ligánk, a másodosztályban még többet variáltak, volt egy-, két- és háromcsoportos megoldás is. Az eredményt mind ismerjük... A spanyol vagy német élcsapatok vezetői összerezzenek: "A francba, ezek rájöttek a megoldásra! Mi lesz, ha jövőre a Mezőkövesdet kapjuk a BL-csoportban?..." Mert tudják, vannak, akik még akkor se eshetnek ki, ha kiesnek. Csak olyan ügyesen kell lobbizni az UEFA illetékeseinél is, mint az MLSZ-ben...