Sportfoglalkozás

A focivébére utazó portugál válogatott beugrott a New York Jets amerikaifoci csapatához útközben, hogy a két csapat játékosai megismerkedjenek a másik sportágával.

Mondjuk nem tudom, mennyiben szerencsés ómen a Jets csapatával együtt lógni a nagy torna előtt, mert a Jetsről szokás azt mondani, hogy az amerikaiak holdraszállása előtt voltak Super Bowlban utoljára, szóval nem tartozik a nyerő gárdák közé. Igaz, a portugálok se...

Bár Ronaldo kezében érdekesen áll a tojáslabda, meglehet, szerződést ajánlanak neki, mert mostanában igencsak nagy az irányítókeringő a Jets-nél. Sanchez, Tebow, Smith, Simms, McElroy után most Vick és Boyd is felbukkant a csapatnál, némelyiküket kis gyakorlás után a portugál labdaművész is kiszoríthatná.

Ám ahogy a képeken látható, rugóként is kipróbálta magát, és ez már nyilván sokkal testhezállóbb feladat lenne neki. Egyszer az életben olyan játékos lehetne a sztár egy amerikaifoci-csapatban, aki a lábával bűvöli ügyesen a labdát. Ha már football a sport neve...

Naná, hogy a focivébé előtt a labdarúgó hölgyek közül választottam ki egyet! Alexandra Patricia "Alex" Morgan ugyan biztosan nem lép pályára, az 1989-es születésű, 170 centis amerikai csatárról biztosan hallunk még.

Egészenfiatalon került a válogatottba, már 22 évesen pályára lépett a világbajnokságon. Eddig 70 mérkőzést játszott címeres mezben, 44 gólt szerzett, és a női foci legjobb játékosai között tartják számon. Az amerikai csapat tagjaként már érmeket is gyűjtött be, az említett 2011-es tornán ezüstöt szereztek, de 2012-ben a londoni olimpián nem érték be az aranynál kevesebbel. Jelenleg a Portland Thorns FC csapatát erősíti.

A csinos Alex Morgan pedig a pályán kívül is sikereket arat, egyrészt olyan világcégekkel van szponzori szerződése, mint a Nike, a Panasonic és a Coca-Cola, másrészt tavaly regényíróként is bemutatkozhatott, gyerekeknek szóló könyvét akkor dobták piacra.

Ugye nincs olyan, akit meglep a katari világbajnokság szervezőinek voksvásárlása? Akit igen, az nyilván az utóbbi 20-30 évben nem követte a nagy tornák odaítélésének visszásságait.

Azt gondolom, Kataron jóval könnyebb elverni a port, mint mondjuk egy olimpiát elnyert amerikai városon. A jelenség viszont az új hírek fényében -miszerint az is pontosan tudható, hány millió dollárral vették meg az ázsiai, afrikai tagszövetségek voksait- betekintést ad ennek a dolognak a részleteibe.

Itt alapvetően arról van szó, hogy teljesen át kellene gondolni, hogy kaphasson meg egy ország egy rendezési jogot. A klasszikus eljárás szerint ez is egyfajta nemes versengés, ahol mindenki a legjobb oldalát domborítja ki a terveinek, bemutatja, milyen fantasztikus sportlétesítményeket tud építeni, mennyire szívesen fogadják majd a szurkolókat, és persze mennyi lehetőséget teremtenek majd a bevételek maximalizákására. Ezek alapján az elfogulatlan szavazók pedig választanak egy helyszínt, és mindenki boldog.

A másik lehetőség az egy sima licit: aki többet ígér a rendezési lehetőségért, az nyeri el. Ez néhány szempontból viszont aggályos, mert nyilván nem lenne jó négy évente mindig valami olajból meggazdagodott országban látni a focivébét. Ám ez például kiküszöbölhető lenne egyfajta rotálással a térségek közül- ha mondjuk csak európai ország lehetne rendező, és kikötnék azt is, a legutóbbi nem ismételhetne, akkor máris lehetne javítani az esélyeken.

Természetesen az sem szimpatikus, hogy így a sport világa végképp üzletszerűnek tűnne- ám az most is kőkemény biznisz, teljesen mindegy, hogy próbálják ezt elkendőzni a FIFA vagy a NOB illetékesei. Így maximum intézményesítenék azt, amit mindenki tud. Ráadásul aki többet tud adni a liciten, annak talán több pénze lesz a létesítmények megépítésére is.

De a változás legfőbb gátja egészen más dolog. Gondoljunk bele, ha a katariak legálisan, liciten megvehették volna a rendezési jogot mondjuk 30 millió dollárért, akkor az a vesztegési pénz nem juthatott volna el azokhoz a futballvezérekhez szerte a világban, akik most széttárják a kezüket ártatlanul, miközben rendesen meggazdagodtak. Nekik semmi érdekük nem fűződik ahhoz, hogy a pénz ne az asztal alatt vándoroljon!

Ezek az emberek, akik majd "vállalva a felelősséget", lemondanak, aztán otthon röhögnek a markukba a luxusvilláikban, és utódaik szavazzák meg az etikai kódexeket, és e mögé bújva szépen ugyanúgy elteszik a pénzt, maximum ügyesebben konspirálnak. Annyira biztosak voltak benne, hogy ez a vesztegetős buli jó úgy, ahogy van, hogy még feljegyzések is születtek, dokumentálták az egész folyamatot! 

Szóval most Katar meg a vb-rendezés a nagy téma, de most őszintén, ki tud majd szebb stadionokkal, nagyobb felhajtással ilyen tornát rendezni, ha elveszik tőlük a jogot? Tessék rájuk szigorúan odafigyelni, a vesztegetési pénzeket visszakövetelni az irányítottan szavazó küldöttektől, és költsék azt utánpótlásra vagy valami más normális célra. Legközelebb aztán az egész folyamatot megreformálva kéne lebonyolítani. Az UEFA több városba szervezett EB-je egy lépés a normálisabb irányba, de őszintén szólva azért ott is ülnek olyan arcok a fejesek között, akiknek a saját zsebük megtömése a legfontosabb, szóval nagy illúzióim azért nincsenek...

Lehet, hogy Blattert most lemondatják. És? A többiek ott maradnak, és ők voltak azok is, akik Blattert 1998 óta FIFA-elnökként mindig újraválasztják. Elődje a legendásan korrupt Joao Havelange volt, aki 1974-ben került a szervezet élére. 40 éve, négy évtizede(!) van olyan FIFA-elnök, akinek volt kétes ügye. Katar csak egy a sok közül, és valószínűleg kizárólag a sajtó kitartó kutakodásának köszönhetően tört ki a botrány, a FIFA belülről, magától soha nem tisztulna meg. Igazi változást igazi megújulás hozhatna, ugyanazok az emberek ugyanazokkal a korrupciónak kedvező szabályokkal mitől hoznának újat?

Katar csak egy epizód a FIFA zűrös ügyeinek sorában. És mindennel együtt ott lenne pénz is a szervezésre. Ha csak a pénz számít, rendezhetnek ők... Én pedig úgy érzem, csak a pénz számít, szóval pár látszatintézkedést várok, de alapjaiban változatlan jövőbeli működést.

Nekünk, európaiaknak nehéz megszokni azt a hozzáállást, ami az állandó egymáshoz méricskélést eredményezi az amerikaifoci világában. Az egyik speciális téma az, hogy ki tartozik a legszűkebb elitbe- és ez főleg az irányítók rangorolásában komoly ügy.

Vagy legalábbis komollyá felpumpált téma, hiszen így a holtszezonban az se nagyon számít, ki elit, ki nem. Most zajlanak az első edzések, teljesen mindegy, melyik irányító bénázik vagy dob zseniálisan ebben az időszakban, enne nagy jelentősége nincs. De pont a holtszezon miatt mindig kell valami beszédtéma, és most az aktuális viták arról szólnak, hogy egy szakíró szerint az NFL öt legjobb irányítója közt nincs ott Tom Brady.

A New England Patriots háromszoros Super Bowl győztes, rengeteg meccset megnyert legendájának megítélése szempontjából nem sokat számít, hogy egy lapban egy újságíró hova rangsorolja őt. Nálam meg benne van a top 5-ben, na és? A tavalyi évben is sokan okoskodtak arról, hogy Brady "elit" irányító vagy sem, öregszik-e, lassul-e, pontatlan-e. Az idény végén aztán azt láthattuk, a nála is idősebb Peyton Manning minden rekordot megdöntött az alapszakaszban, és csak a Super Bowl-ban tudták megállítani az általa vezetett Broncost. 

A meccseket soha nem statisztikák nyerik. Brady-nek voltak rosszabb meccsei tavaly, de akadt pár egészen káprázatos passza, amivel vesztett helyzetben is győzelemre vezette a Patriots csapatát. Nem kell, hogy ő adja a leghosszabb passzokat, a legtöbb TD-átadást, a lényeg az, hogy győzzenek- ezzel ő is tökéletesen is tisztában van.

És a mostani idény előtt is csak az a kérdés, hogy a végén a New England nyeri-e a Super Bowl-t. Az idény előtti játékosmozgásokból úgy látszik, hogy Belichick edző komolyan vette az erősítést, igazán jó játékosokat hozott a csapathoz, elsősorban a védősorba. A Patriots, mint az utóbbi bő évtizedben mindig, most is ott lehet a végelszámolásnál, és ez egészen fantasztikus teljesítmény. Mindez a siker pedig jelentős részben Brady-nek köszönhető, aki mindig ott volt és mindig képes volt nagy teljesítményre.

Épp ezért úgy gondolom, nem nagyon lehetnek álmatlan éjszakái egy efféle újságcikk miatt. Az viszont biztosan nagyon elégedetté tenné, ha a Super Bowl után az újságíró azon fanyaloghatna, hogy a Patriots egy már nem elit irányítóval nyerte el ismét a trófeát...

Gyúlhatnak az örömtüzek, a mieink legyűrték az albán válogatottat. Igaz, utóbbiak nem igazán tartoznak a világ élvonalába, de a különbségek a mai futballban kicsik, minden sikert meg kell becsülni, stb, stb. Beindulhat a közhelygenerátor!

Hogy mi a reális helyünk a világ futballjában, kétségkívül nem az ilyen barátságos találkozókon dől el. A magam részéről a tétmeccsektől mernék erőteljesebben kritizálni, ám azért így is megjegyezném, nem igazán szeretem, ha a nagy kísérletezésben boldog-boldogtalan felhúzhatja a címeres mezt. Lehet csapat keresését emlegetni, de ez inkább csak ötletelés, ritkán fordul elő, hogy a barátságos meccseken is csak percekre bevethető emberek később egy válogatott oszlopaivá válnak váratlanul. Lehet azért sejteni, miért köt ki valaki a legjobb futballistakorban a Paksban a Bayern München helyett...

A mostani alacsony színvonalú meccs a közönséget sem győzte meg, de természetesen ők nyomban elégedettek lesznek, ha becsúszik pár győzelem a fontos meccseken. A barátságos meccseken számomra az lenne a fontos, hogy lássam, a csapatban benne van a magabiztos és eredményes(!) játék lehetősége. Lehet, hogy nem nyerünk, mert kifele pattan a labda háromszor is a kapufáról, de benyomjuk az ellenfelet, feltöröljük velük a pályát, szóval megvan a potenciál.

De a mázlival elcsípett pontoknak nehéz tiszta szívből örülni, mert ha még akkor is remegnek a lábak, amikor tét sincs, mitől táltosodnának meg a játékosok a selejtezőkön? Most meg lehetne mutatni, hogy megy a gyors passzjáték, a trükközés, a cselezés, lehetne bátran lőni, váratlan húzásokkal próbálkozni. Az ötlettelenség, a sok technikai hiba azt jelzi, olyan alapvető gondok vannak, amelyeket pár összetartás során kijavítani lehetetlen.

Így aztán a selejtezőknek megint úgy megyünk neki, hogy ha mázlink van, akkor tovább reménykedhetünk, ha a realitás érvényesül, gyorsan elszállnak az esélyeink. Vannak szerencsés csapatok, de nyugodtan merem állítani, hosszú távon valahogy mégse nekik áll a zászló, a jobb játékerő egy selejtezősorozatban az esetek túlnyomó többségében eldönti a kérdést. Érdekes, a németeknél nem a mázlifaktor a kulcs, ha pechjük is van néha, képesek megfordítani az eredményt. Egyszerűen azért, mert jók. Bevethetnek új embert, kísérletezhetnek, mégis valahogy lehet sejteni, a végén nekik lesz okuk az örömre.

Mi bezzeg mindig keressük a pozitív jeleket, a biztató pillanatokat, próbálunk kapaszkodni egy-egy mozzanatba, egy elcsípett eredménybe. Közben a lelkünk mélyén mind tudjuk, mire megyünk ezzel, amikor átgázol rajtunk például egy holland válogatott. De legalább nem ér váratlanul a kudarc, megszokhattuk az utóbbi 25-30 évben. Még édesebb lesz a siker, ha egyszer véletlenül elsü Dzsudzsák lába, Rózsa pedig kivédi az ellenfél szemét!...