Sportfoglalkozás

Hogy is mondta Szalacsi Sándor? "Kérem kapcsolja ki."

Hát, nem ez volt az év meccse, talán csak a német szurkolók élvezhették igazán, bár a végére már nekik is lapos lehetett.

De legalább nem a mi fiaink nagy zakójáról szólnak a hírek végre!!!

És így szép csendben elsikkad az a tény, hogy a magyar U19-es válogatott kikapott 2-1-re a "komoly" játékerőt képviselő üzbégektől. Lehetek őszinte? Nem nagy élmény 7 gólt beszedő válogatott szurkolójának lenni, de az egy felnőtt világbajnokság elődöntője. Ám az se dicsőség, amikor egy felkészülési meccsen esik pofára gyengécske ellenféllel szemben egy csapat. Az, hogy a világban se a magyar, se az üzbég ifik nem számítanak tényezőnek, egy dolog. De mi azért még láthatjuk, hol a helyünk: nem a világbajnokság legjobb négy csapata közt...

Az idei focivébén már több izgalmas büntetőpárbajt is láthattunk, és Costa Rica például egyszer győzött, egyszer viszont elbukott egy ilyenen. Nincs előre megírva, ki szerepel sikeresen, mégis pár dolog megfigyelhető még a laikus számára is.

Az első közhely, amit gyakran hallani, az úgy szól, hogy a tizenegyest csak elrontani lehet, kivédeni nem. Ez kétségtelenül így van, a felső sarokba nagy erővel meglőtt labdát "a Jóisten kapusa" se védené ki, ahogy mifelénk mondják. A technika az elsődleges tehát a rugó játékos szempontjából, mert aki magabiztosan tudja kilőni valamelyik sarkot, az nagy eséllyel gólt is szerez.

Persze erre nem mindenki képes, hiszen a magasan, oldalra helyezett lövéseknél mindig megvan az esélye a kapufának vagy annak hogy fölé vagy mellé lövi a játékos. (Érdekes, hogy a jó tizenegyesrúgó hátvédek általában a nagy erővel pontosan célzók közé tartoznak, ők ritkábban trükköznek.)

A kapusok szerepe a kivédhető lövéseknél értékelődik fel. Ezek tipikusan a félmagas, nem igazán szélre helyezett labdák. A rúgó biztonsági megoldást választ, biztosan el akarja találni a kaput, és ez szinte mindig össze is jön, ám ha a kapus jó irányba mozdul...

Meg kell jegyezni, átlagnéző két dologgal általában nincs tisztában. Az egyik az, hogy a nem túl erősnek látszó lövéseket is jól megküldik, ezért van az, hogy ujjheggyel nem nagyon lehet őket eltéríteni. A másik pedig az, hogy egy jó kapusnak nagyon jó reflexei vannak, villámgyorsan reagál, ráadásul a kapuvédők magasak és hosszúak a karjaik, így egy hétköznapi ember rúgására könnyen odaérnének. Annak idején a vidámparkokban voltak tizenegyesrúgások is, általában a bajnokságból kiöregedett kapusok eszén kellett volna túljárni, de ez csak keveseknek sikerült. A rutinos kapusok egyszerűen túl gyorsak voltak és a rúgó mozdulatból látták, merre lövik majd a labdát, ami gyenge is volt, nem is túl helyezett- hja kérem, itt válik el, ki a profi, ki az amatőr.

Nos, a csúcsfociban is az a kérdés, hogy a kapus mennyire képes megérezni, hova jön majd a labda. Persze egy erős lövésre nem ér oda, de megadja magának az esélyt. A kulcs a megfigyeléseim szerint az, hogy azok a kapusak találják el jobban az irányt, akik nem dobják el magukat túl korán. Kivárják a legutolsó pillanatot, és csak akkor vetődnek. A rúgó játékos ekkor már nem nagyon tud változtatni az eredeti elképzelésén, nem tud a másik oldalra helyezni, vagy ha kapkod, nagyobb eséllyel rúgja mellé a labdát. Egy Neymar persze képes nekifutás nélkül úgy lőni, hogy az elmozduló kapus fölé kényelmesen beemelje a labdát, de aki nem rendelkezik ilyen kivételes képességekkel, az könnyen felsülhet, ha trükközni kezd.

Az átlagfutballista akkor jár jobban, ha messzebbről fut neki. Tudom, ez furcsán hangzik, de érdemes megnézni, egy kicsivel gyakrabban hibázik az, aki közelről indul. A kapusban nagy a feszültség, és ha a játékos távolabbról indul, akad olyan hálóvédő, aki nem várja ki a teljes nekifutást, korábban elvetődik, ami lehetőséget ad a rúgónak a módosításra. Persze ha a kapusnak jók az idegei, ez nem számít, ki fogja várni a jó pillanatot.

És ha egy lövést kifog, a kapus magabiztos lesz, míg a következő rúgó elbizonytalanodik. Most is jó irányba megy? Jó napot fog ki? Nagyobb erővel kéne rúgni, a léc alá helyezni, kockáztatva azt, hogy nem találja el a kaput? Nagy a nyomás minden soron következőn, hiszen a foci még a tizenegyesrúgásoknál is csapatjáték, mindenkinek hozzá kell tennie a magáét a sikerhez. Ha valaki kihagyja, a kapusnak kellene kijavítani a hibáját. De még az sem elég, hiszen a következő rúgónak be kell találnia.

Mindenesetre nem csoda, hogy megbecsülik a jó tizenegyesrúgót és a tizenegyesölő kapust is. És hiába merülnek fel olyan ötletek, hogy a büntetőpárbajt mással kellene helyettesíteni, a szurkolók valószínűleg ragaszkodnak hozzá. Bármennyire unalmas tud lenni egy meccs, ha eljönnek a tizenegyesek, ott már biztosan lesz valami izgalom. Ez az a műfaj, ahol a kiscsapatnak is ugyanakkora az esélye, mint a sztároknak. Én magam is szeretem a tizenegyeseket, és nem hiszem, hogy bármi más jó lenne helyette. És az meg egy marhaság, hogy az egész csak a szerencsén múlik. Aki ezt hiszi, próbáljon büntetőt rúgni vagy védeni, aztán kiderül, kell-e hozzá tudás.

Mindenesetre a klasszikus büntetőpárbajokra évek múltán is emlékszünk. Kiskoromból fel tudom idézni az egyik legendásat, 1986-ból, amikor a Steaua kapusa, Helmuth Duckadam kivédte a Barcelona csillagainak a szemét a BEK-döntőben, sorozatban négy tizenegyest fogott meg! Ez bizony nem mázli volt, hanem nagyon is mesteri munka a kapus részéről. 

És szinte minden megfigyelhető: a nem túl erős, nem túl jól helyezett lövések, a jó pillanatban mozduló kapus gyors reflexekkel és hosszú karokkal, és persze nő a nyomás a következő rúgón- a román kommentátor pedig természetesen megőrül, mi is megtennénk ilyen helyzetben... Nagy találmány volt a tizenegyesek bevezetése, és jó példa arra, nem minden újdonság teszi tönkre a foci nagy hagyományait. Ennek is megvan a tanulsága...

Könyörgöm, folytatódjon a focivébé! Egy pár nap szünet, és máris arcon töröl a magyar futballélet könyörtelen valósága, amiben a Diósgyőr egy félidőt emberelőnyben játszva csak a 93. percben szerzett góllal tudja itthon legyőzni neves ellenfelét, a máltai Birkirkarát.

Csak a baj van ezekkel a máltaiakkal, már a Fradinak is meggyűlt eggyel a baja. Vagy nem történt itt semmi különös, csak a helyünkre tesznek minket, és augusztusban már integethetünk a nemzetközi kupáknak a szép új stadionokból? Szeptembertől pedig emlegethetjük az Aranycsapatot. Ja, meg hogy milyen jó volt az a VVK-győzelem valamikor fél évszázada. Megnézünk pár régi felvételt, és máris boldogok vagyunk, hiszen mégiscsak van magyar foci!

Vagyis inkább volt. De nagyon-nagyon régen, mert épp most akadtam rá egy több, mint harminc éves nótára a GM49-től. Csináljatok valamit és a fociról szól. Ki tudja miért, hangulata megragadott. Hadd szóljon, készüljünk ezzel a vb-negyeddöntőkre...

A tegnap Máltán másfél órán át szenvedő magyar élgárda sokat segít abban, hogy jobban értékeljük a focivébé meccseit. Teljesen át kell értékelnünk az "elképsztően gyenge színvonal" fogalmát, hirtelen a közepes tempóból fénysebesség lesz, a gyatra átadásokból néhány apróbb technikai hiba, a becsorgó lövésekből meg bombagól...

De nem akarom a Fradit bántani, hiszen az idény szinte még el sem kezdődött, a Sliema Wanderers veretes gárdájának biztos csak jobban sikerült a felkészülése. Persze arrafelé sztárigazolásokra nem nagyon költenek, és az év nagy eseménye egy akárki ellen vívott nemzetközi meccs, ami azért így is csak pár száz nézőt mozgat meg. Istenem, ennyit ér a helyi foci, ennyit is költenek rá.

Az FTC ehhez képest komoly pénzből gazdálkodhat, és még új stadionban is játszhat hamarosan. Őszintén szólva nagyon ijesztő arra gondolni, hogy a szupermodern intézményt az idén nemzetközi szinten fel sem lehet avatni, mert van arra is esély a gyatra máltai eredmény után, hogy az első körben kizúgnak a zöld-fehérek. Valamiért úgy sejtem, ebben az esetben a szurkolókat kicsit sem kárpótolja a Chelsea érkezése- bulimeccsre, pénzért jó a Fradi ellenfélnek, tétmeccsen meg egy olyan máltai gárda is kemény dió, aminek a nevét a Chelsea szurkolói nem is ismerik.

Persze honnan ismernék? És főleg, minek foglalkoznának velük? A csapatuk sztárjai ott voltak vagy esetleg ott vannak a világbajnokságon, sőt, még arra is van esély, hogy a most feltűnő új csillagok közül némelyik náluk köt ki. Mi viszont fél szemmel Máltára figyelünk- kérdés, meddig, ha teljesen elkedvelenítenek a magyar csapatok "eredményei"...

A pálya szélén zseniálisan gesztikuláló mexikói szövetségi kapitány, Miguel Herrera a twitteren is vagány, nemrég posztolta ezt a képet.

El me pidió una foto no se quien es, ni si a ganado algo, pero le hice el día al chavo 

https://twitter.com/MiguelHerreraDT/status/474650540706889729/photo/1

A fotó alatti szöveg a spanyolul nem tudók számára lefordítva nagyjából annyit jelent, hogy ez a fickó kért tőle egy fotót, és ugyan nem tudja, ki ez vagy nyert-e valamit, de hát legyen egy jó napja a srácnak.

A "rajongó" egyébként Tom Brady, a háromszoros Super Bowl-győztes irányító, az NFL egyik legnagyobb sztárja, aki valószínűleg roppant büszke azóta is a közös fotóra. Sőt, mostanában még inkább, hiszen lassan Herrera is celeb státuszba emelkedik, és a mexikóiak még versenyben vannak...