Sportfoglalkozás

Zajlik a vízilabda Európa-bajnokság, egyelőre jól menetelnek a magyar fiúk. A sajtó nagy terjedelemben foglalkozik az eseménnyel, és bizonyára sok néző követi a történéseket.

Vajon hogy tekintsünk az olyan sportágakra, amelyekben a magyarok sikeresek, de külföldön csak pár országban űzik azokat magas szinten? Mi világsztárként gondolunk a legjobb pólósokra, csak éppen a világ nem nagyon ismeri őket. Azt gondolom, mi ettől még szurkolhatunk nekik, becsülhetjük, tisztelhetjük őket, csak persze ha külföldi barátainkkal magyar sportsikerekről akarunk beszélni, akkor hiába emlegetjük a nevüket.

Pech, hogy nekünk olyan sportágakban osztottak igen gyakran lapot, amit kevés helyen ismernek. A csehek sokkal inkább tűnhetnek sportnemzetnek mások szemében, hiszen olyan sportágakban is voltak igazi világsztárjaik, amikre mindenhol odafigyelnek- menő teniszezők, futballisták, jégkorongozók kerültek ki közülük. Miközben a magyar kajakos lányok annyira erősek, hogy még külföldre is tudunk exportálni belőlük a válogatott gyengülése nélkül, és ciki, ha valaki egy Európa-bajnokságon nem lesz dobogós, még a többszörös olimpiai bajnokokat is csak mi ismerjük.

Pedig az olimpiai győzelem érdekében ugyanúgy rengeteg munkát végeznek el hosszú évek alatt, ugyanúgy maguk mögé kell utasítani a vetélytársakat, mint mondjuk egy tornász. Azzal hosszú távon számolni kell, hogy a magyar sikersportágak egy része kiesik az olimpiák programjából, hiszen ott is pontosan számon tartják, mire figyelnek többen nagyvilágban. Ha olimpiát nem lehet nyerni, egyre kevesebb fiatal fogja ezeket a sportágakat választani- hacsak valamiért nem marad fontos nekünk továbbra is.

Ugyanis a világ más részén is van hasonló helyzet, mondjuk krikettben. Több, mint száz éve volt olimpiai sportág, de azokban az országokban ahol megőrülnek érte, ez a kutyát nem érdekli. A világ nagyobbik felét hidegen hagyja a labda ütögetése, de nekik ez nem számít, a legnagyobb meccsek idején a tévét bámulja mindenki. No, az nálunk egy kicsit gond, hogy mondjuk egy vízilabda világversenyt még csak-csak követik az emberek, de a bajnokság keveseket hoz lázba, ez pedig nem szerencsés a jövőre nézve. Ha egy sport keveseket érdekel, szűkül az utánpótlás, és ez a gond továbbgyűrűzik. Fociban már látjuk, mivel jár ez, és más sportágakban azért nem érezzük, mert azokban jóval gyengébb a nemzetközi konkurrencia.

Egyszerűen kiszerettünk sokan bizonyos sportokból, míg mások egyre nagyobb közönséget hódítanak. Az amerikaifoci jó példája ennek, amit nem hogy pár országban űznek magas szinten, hanem kizárólag egyetlenben. Összesen 32 csapat van az NFL-ben és a szezon alig öt hónapos, ám a mögötte álló profi gépezet nemzetközi szinten is óriási pénzeket csinál. Valljuk be, a játék menetét is úgy találták ki, hogy a legtöbb meccs izgalmas legyen, a pénzügyi szabályokkal pedig tesznek azért, hogy egy-egy csapat ne emelkedhessen ki, ne lehessen egyeduralkodó.

A vízilabdában ehhez képest a bajnokság szinte mindig csak egy-két csapatról szól, a nemzetközi élmezőnyt is maroknyi válogatott alkotja, így aztán elég azt a pár rangadót megnézni, ahol valódi izgalom várható. A bajnokság záró szakasza, a BL-döntő, a vb-k, EB-k, olimpiák helyosztói- és kész. Ha belegondolunk, ez így mégiscsak jóval kevesebb, mint az a bizonyos öt hónapos idény az NFL-ben, mert ott az elejétől a végéig van feszültség, izgalom.

És ez nem magyar sajátosság. Nézelődtem az interneten, mert bevallom, fogalmam nem volt, ki nyert mostanában vízilabda BL-t, és azt láttam, tavaly egy spanyol csapaté lett az aranyérem. A Barceloneta odahaza 2006 óta valamennyi bajnokságot megnyerte, vajon mennyire hozza lázba ezek után a spanyol nézőket a vízilabda? Ha már leülnek hétvégente a tévé elé sportot nézni, nyilván olyanért kapcsolják be a sportcsatornát, ahol nem lehet előre tudni az eredményt.

Tudom, hogy próbálnak újdonságokat kitalálni a vízipólóban is, mert a sportágban benne levők pontosan tudják, valaminek változnia kell, látványosabbá, izgalmasabbá kéne tenni a meccseket. De a szabályoktól még nem lesz több hasonló játékerőt képviselő csapat- ha valaki mögé beáll egy komoly szponzor, összevásárolnak egy rakás jó játékost, és végigvernek mindenkit. Egyáltalán nem számít, hogy fújnak a bírók...

Szóval a helyzet nehéz. A jelen magyar pólósikerei ellenére oda kellene figyelni arra, hogy a jövő kissé bizonytalan. Vagy legyen egy sportág mögött olyan óriási pénz, mint az amerikai csúcsligák esetén, vagy faramuci módon pont akkor lenne esélye a vízilabdának, ha a magyaroknak lenne egyre több, egyre erősebb vetélytársa a világ minden részén, és ezzel biztosítva lenne a hosszú távú olimpiai részvétel. Szóval a néző izgulhat az EB-meccseken, de vélhetően a szövetségben dolgozók mással vannak elfoglalva: kihasználják az alkalmat a közös elmélkedésre, és kitalálnak valamit. Ám úgy érzem, az ő dolguk nehezebb, mint a medencében az aranyra hajtó csapatoknak...

A héten négy magyar csapat is pályára lépett a nemzetközi színtéren, enyhén szólva se maradéktalan sikert aratva. Bár a világbajnokság sztárjai még nyaralnak, hiszen nekik hetek múlva jönnek a tétmeccsek, a mieink máris csúcsformában vannak- kérdés, mit is jelent ez a "csúcs".

A Bajnokok Ligájában a Debrecen legalább nem kapott ki Észak-Írországban, de ettől függetlenül nem nagy büszkeség gólnélküli döntetlent játszani a félig amatőr játékosokból álló Cliftonville-lel. Remélhetően a vadonatúj Nagyerdei Stadionban rendezett első nemzetköti meccs sikerrel zárul, mert egy esetleges kiesés igen nagy szégyennek számítana.

Az Európa Ligában az első fordulóban két máltai csapaton verekedték át magukat a magyar élgárdák, nem feltétlenül meggyőzően. Ehhez képest a Diósgyőr Bulgáriában most jól játszott, a hajrában két gólt rúgva verték meg a Liteksz Lovecset. Ez kifejezetten biztató a visszavágó előtt- ám ott szektorbezárásokkal kell számolnia a diósgyőrieknek, mert gyalázkodó rigmusok miatt az UEFA így büntetett. Persze nehéz elképzelni, hogy mondjuk egy olasz csapat kupameccsén ne lenne anyázás, de azért ritkán hallani ottani szektorbezárásról. Mi még ezen a szinten is kicsik vagyunk...

A Fradi a horvát Rijeka otthonában csak egy, a végén lőtt tizenegyesgóllal kapott ki, ez az eredmény még nem is lenne rossz. Ám az, hogy a mieink az egész meccs alatt egyetlen kapuralövést sem tudtak elereszteni, legalábbis elgondolkodtató, milyen felfogással, taktikával- no meg milyen játéktudással léptek pályára. Az, hogy egy csapat egyszer sem veszélyezteti az ellenfél kapuját, az álmoskönyv szerint sem jelent túl jót. A Rijeka berámolhatott volna még pár gólt, jobb csapat benyomását keltette, nagyot kéne változnia a Fradinak, ha tovább szeretne jutni.

A győriek viszont már az esélytelenek nyugalmával léphetnek pályára Svédországban, a Göteborg ugyanis 3-0-ra győzött az ETO otthonában. A svédeknek szerencséje is volt, mert egyébként egyáltalán nem látszottak verhetetlen gárdának, csak éppen a Győr futballistái képtelenek voltak a kapuba találni. Ők persze legalább lőttek kapura, de ha csak így megy, azzal nehéz lesz messzire jutni. Persze ha úgy nézzük, Göteborg sincs közel, lehet egy szép sétát tenni a hangulatos svéd városban, a meccsen meg lesz, ami lesz. 

Mivel magyar csapatokról van szó, a továbbjutás ebben a körben már egyikükkel szemben sem kötelező elvárás. Nem is fog mindnek sikerülni, legalább egy csapat kihullik már júliusban(!), de nincs kizárva, hogy egy másik is kiesik vele együtt. Ami persze nem csak erkölcsi értelemben kudarc, hanem azért is, mert azt jelenti, jövőre és azután is pályára kell lépni az európai foci utolsó vonalát jelentő csapatok ellen. Csak nehogy eljöjjön a pillanat, amikor már azok is túl erősek lesznek nekünk...

Sydney Leroux kanadai születésű, de amerikai színekben válogatott profi futballista, akinek eddig legjobb eredménye egy londoni olimpiai aranyérem. Az 1990-es születésű, 170 centi magas csatár jelenleg a Seattle Reign csapatát erősíti.

A tengerentúli profiligák egyik sok beszédtémát szolgáltató ügye a Washington Redskins amerikaifoci-csapatának a "sértő" neve. A Redskins ellen tiltakoznak az amerikai őslakosokat képviselő szervezetek, szerintük a név mellett az indián fejet ábrázoló logó is elfogadhatatlan.

Azt kell mondjam, ez egy nagyon-nagyon amerikai történet, és a hozzá kapcsolódó dolgok is csak a tengerentúlon fordulhatnak elő. A védjegyeket kezelő szervezet megszüntette a Redskins név védettségét, például. Bizonyos műsorvezetők pedig nem hajlandók kiejteni a Redskins nevet, sőt, ha egy interjúban elhangzik, akkor előre elnézést kérnek a "sértő" kifejezés miatt.

Egy ilyen eset miatt háborgott a közelmúltban egy humorista, aki szerint egyszerűen röhej az a hisztéria, amit keltenek. A témáról lehet beszélni, de a csúcsra járatott politikai korrektség már pont ellenkező hatást ér el lassacskán. És rámutatott arra a tényre is, hogy a Redskins név miatt a legmagasabb szinteken is megszólalnak a politikusok, és döntéshozók vitáznak a kérdésről, miközben alig van nyilvános párbeszéd olyan "jelentéktelen" ügyekről, mint a szegénység, az iraki válság vagy az amerikai határvédelem túlkapásai.

Kétségtelen, hogy nagyon rászálltak most erre a témára az Egyesült Államokban, és van, aki már azt latolgatja, ki lesz majd a következő megsértődött csoport? Például az arrafelé igen harcos ateista szervezetek is elkezdhetik a tiltakozást például a New Orleans Saints vagy a Los Angeles Angels neve ellen. Komolytalannak tűnhet, de nincs kizárva, hogy eljön ez a pillanat is.

Mivel ez európai ésszel nehezen felfogható, nem is nagyon tudok rá mit mondani. Amikor a sporthoz ilyen politikai felhangok kapcsolódnak, akkor attól sose vagyok boldog, hiszen ezeket nem kellene összekeverni. Persze nem vagyok indián se, nem tudom, közülük hányan forgolódnak álmatlanul amiatt, hogy még mindig Redskins a washingtoni csapat neve. Talán bosszúból mind a Dallas Cowboysnak szurkolnak? Meglepne.

Persze az Egyesült Államokról van szó, minden megtörténhet...

Egy sorozatot láttam, ami az amerikaifoci profiliga, az NFL néhány nagyon emlékezetes pillanatát idézi fel. Az egyik legendás meccs a XXXVI. Super Bowl volt, ahol a New England Patriots nagy meglepetésre legyőzte a St Louis Rams csapatát.

A Rams 1999-ben már megnyerte a bajnokságot, két évre rá pedig 14-2-es mérleggel az NFL legjobb csapataként került a rájátszásba. A támadóalakulat pokolian erős volt, a már bizonyított irányító, Kurt Warner köré remek egységet építettek fel, és ebben az évben a védelem is nagyon jól muzsikált.

A Patriots nem számított elit csapatnak, fennállása alatt még rájátszásba is ritkán verekedte be magát, és a 2001-es idény tragikusan kezdődött a számukra. Már a második meccsen lesérült sztárirányítójuk, Drew Bledsoe, és az ő helyét egy fiatal, teljesen ismeretlen játékos vette át, akitől nem sokat vártak, hiszen a drafton is csak a hatodik körben kelt el. Ám a rutintalan Tom Brady meglepően jól teljesített, a védelem pedig hozzátette a magáét, így 11-5-ös mérleggel a Patriots is bemasírozott a rájátszásba.

Az sem volt egyszerű menet, ahogy a Patriots elérte a Super Bowlt, de arra már végképp senki nem számított, hogy ott képesek lesznek helyt állni a Rams ellen. Ám a bostoniak remekül tartották magukat, és másfél perccel a vége előtt 17-17-re álltak a csapatok. A Patriotsnak már nem volt időkérési lehetősége, és a saját térfelükön a 20 yardos vonalon belülről indíthatták a támadást.

Ez az a helyzet, amikor a logika azt diktálja, a biztonság az első, nem szabad kockázatos passzokkal esélyt adni az ellenfélnek a labdaszerzésre, hiszen időkérés nélkül, másfél perc alatt végigrohanni pályán túl nagy feladat. A stúdióban ülő hozzáértő kommentátorok is mind azt mondták, most már ki kell húzni az időt a hosszabbításig, ez a legjobb megoldás.

A Patriots edzője, Bill Belichick viszont másképp döntött. Hitt Tom Brady és a támadóegység képességeiben, és a fiatal irányító néhány jól sikerült passzal el is ért a Rams térfelére, ahonnan már mezőnygól kísérletet lehetett végrehajtani. Eljött a rúgó, Adam Vinatieri nagy pillanata, aki korábban még soha nem hibázott zárt stadionban- és a New Orleans-ben található építmény is fedett volt. A 48 yardos rúgás még el sem ért a kapuig, amikor Vinatieri már ugrálva ünnepelt, és hamarosan vele együtt ünnepeltek a társak is, hiszen minden előzetes várakozásra rácáfolva a Patriots elnyerte a Super Bowl-t. 

A Patriots pedig az NFL legjobb csapatai közé került, Belichick és Brady vezetésével évről évre a bajnoki cím esélyeseinek számítanak. Az irányító már nem fiatal és pláne nem ismeretlen, de még most is az a magabiztosság és pontosság jellemző rá, mint az első győzelem idején- és ezért képes még mindig ilyen támadássorozatot vezetni sorsdöntő helyzetben.