Sportfoglalkozás

Foxborough a New England Patriots amerikaifoci-csapatának az otthona, és a napokban elkezdődött edzőtábort is itt nyitotta a csapat. 

Amerikában bő hónappal az idény kezdete előtt mindenki odafigyel az edzőtábor történéseire. És ez a "mindenki" tényleg nagyon sok embert jelent. A szombati napon "néhány" szurkoló elzarándokolt az egyik edzőpályához, hogy megnézhesse az edzést, ahol Tom Brady és társai gyakoroltak: 13,819 néző volt jelen.

Ízlelgettem magamban ezt a döbbenetesen magas számot. Nem vetem össze semmivel, ezt csak úgy önmagában látni is szép. Érdekes módon az edzőtábor nem csak a csapat felkészüléséről szól, hanem a szurkolókéról is, ilyenkor több ideje van a játékosoknak autogramokat osztogatni, kicsit mókázni.

A Patriots tartalékirányítója, Ryan Mallett például beállt a szurkolók közé, hogy aláírást kérjen a legnagyobb sztártól. Brady persze nem mondhatott nemet egy ilyen kérésre, és vigyorogva írta alá Mallett mezét.

Az edzésen jelen volt egy hat éves kisfiú is. Danny Nickerson is. A gyógyíthatatlan beteg gyereket és családját vendégül látta a klub, és a szülinapján a csapat tagjai közösen énekelték neki a köszöntést. Danny kicsit talán meg is szeppent, amikor több tucat nagydarab férfiember rázendített a dalra, valószínűleg mindenki más jobban meghatódott a jelenettől. Nem először olvasok arról, hogy az amerikaifociban mindenhol kötelességüknek érzik, hogy próbáljanak egy kis örömet csempészni beteg gyerekek életébe, de ehhez hasonlóan kiemelt figyelmet fordítanak a kapcsolattartásra a katonákkal, rendőrökkel is.

Nyilván erősödik a kötődés egy sportcsapat és a közönség között, amikor a milliókat kereső sztárok részt vesznek a közösség életében is. Nem nagy dolog elénekelni egy dalt vagy tenni egy látogatást egy gyerekkórházban, mégis van, akinek ez élete élménye lesz majd. És egy kicsit talán maguk a játékosok is elgondolkodnak arról, ők mennyire szerencsések, amiért nincs más dolguk, mint focizni a nagy pénzért...

És elkezdődött!... Az első osztályú magyar labdarúgó-bajnokság a Debrecen nyíregyházi vendégjátékával indult, a végeredmény 1-1, a meccs nézhető, a legrosszabb teljesítményt talán a legnevesebb magyar bíró, Kassai nyújtotta, aki elég vitatható tizenegyes megítélésével segítette egyenlítéshez a nyírségieket. A bíró már a világbajnokságon megismert magától eltűnő jelzővonalat fújkálja, de ugyanúgy tévedhet, mint korábban. Ez benne van a játékban.

De most nem is annyira a nyitómérkőzésről akarok beszélni, hanem magáról az élményről, amit a magyar foci ad a nézőnek. Én szoktam aztán rendesen szidni a hazai futballt, de ezt két okból is megtehetem: egyrészt mert tényleg alaposan követem a történéseket, másrészt kötődök hozzá, mondhatni szeretetből kritizálok. Igen, én a magyar foci kedvelőinek csökkenő, de azért nem is olyan kicsi táborát erősítem.

Ugyanis a magyar foci azért téma, mert még mindig sok embert érdekel. És pont. Persze, mehet itt a vízilabda EB, de van egy jelentős réteg, és mindig lesz is, akiket ezerszer jobban érdekel a magyar válogatott vasárnapi döntőjénél a Fradi kecskeméti vendégjátéka. Ez van. A sport ebben a tekintetben (sem) igazságos. 

A fociszurkoló egyszerűen a magyar focihoz kötődik. Erre vitték el kézenfogva gyerekkorában, nem úszást vagy ritmikus gimnasztikát nézni. Kinn a játszótéren focilabda került elő, nem kézilabda. És gyerekként futballsztároknak képzeltük magunkat, nem kajakos olimpiai bajnoknak. Mást is lehet nézni, másnak is lehet szurkolni, lehet rajongani a magyar sport nemzetközi szinten is jegyzett sztárjaiért, de azok csak akkor érdekesek, amikor valami nagyobb torna van.

A foci viszont mindig velünk, szurkolókkal van. Az Újpest-Fradi mindig téma lesz. És míg a többi sport kudarcai felett csak maroknyi ember bánkódik, addig egy kínos vereség a fociban felháborítja az egész országot. Úgy érzi bárki, túlzok? Hányan emlékeznek rá, ki ellen és milyen körülmények között esett ki a női vízilabda válogatott alig két napja az Európa bajnokságon? És hányan beszéltek arról napokig, hogy az U19-es fociválogatott hat gólt szedett be a portugáloktól? És utóbbi még mennyi ideig lesz téma!... Mert az ilyen vereség fáj mindazoknak, akik még ezt a vacak magyar focit sem tudják megunni.

Az ember morog, szidalmaz és gúnyol, de... Mégis reménykedünk. A drukker belekapaszkodik a magyar foci apró részsikereibe, ha véletlenül van egy-két jó meccse a válogatottnak, a következőre megtelik a Puskás Stadion, miközben sokkal sikeresebb sportágak a Pancho Arénát se tudnák megtölteni.

Így aztán amikor elkezdődik az új idény, a sok csalódás ellenére izgatottak lesznek az igazi drukkerek. Én sem vagyok kivétel. Igen, meccseket fogok nézni, minden forduló után megnézem, hogy áll a kedvenc csapatom, bosszankodok a vereség miatt, és örülök a győzelemnek, akkor is, ha csapnivaló volt a teljesítmény. Fel tudom idézni első sportos emlékeimet, amik gyerekkorban látott meccsekhez kötődnek, gombfocihoz, sötétedésig rúgott labdákhoz, és nem nehéz érezni a folytonosságot a mostani szurkolóságomig. Teltek az évtizedek, voltak sikerek és bukások, de valahogy mindig odafigyeltem a magyar focira. Néha kicsit jobban, néha kevésbé, természetesen, de alapvetően mindig tisztában voltam a történésekkel. Szurkolóként felnőtté váltam, többet elemzek mint ugrálok, de néha ugyanúgy el tudnak ragadni az érzelmek, ha focit látok.

És hiába vitézkednek a vízilabdások, számomra a hétvége meccsét most sem medencében rendezik, hanem a zöld gyepen... Tudom, hogy ezt nehéz megérteni, de jó hír, hogy nem is kell. Valaki vagy így érez, vagy nem, nincs itt semmi gond.

De csak elfogult vagyok és nem bolond. Pontosan látom, mennyire csapnivaló a játék, és ezért a fociba öntött milliárdokról úgy gondolom, lenne jobb helyük, mint az aranylábú fiúk támogatása. A jó szurkoló minden elfogultsága ellenére legyen azért ilyen téren egy picit realista is, mert bármennyire sokat számít neki a csapata, azért tudja, ez csak egy sport, tehát a helyén kezeli a dolgokat. És a magyar focinak az tud nagyon sokat ártani, ha olyan helyzetbe emelik ki, amit nem érdemel meg- ilyenkor teljesen jogos mindenki felháborodása. Ha van jövője nálunk ennek a sportnak, akkor ahhoz a pályán, az edzéseken át vezet az út, a beleöntött pénz másodlagos, mert még százmilliárd forint sem lő egy gólt se.

Szóval ha megkérdik, szeretem-e a magyar focit, én őszintén mondhatom, igen. Nekem ez nem csak vicc-téma, tényleg kötődök hozzá. De a hülyeségem kizárólag addig terjed, hogy megnézek pár meccset, odáig nem, hogy támogatnám a közpénz szórását...

No, bántsuk egy kicsit a magyar focicsapatokat ma is? Naná! Azt azért tegyük hozzá, hogy Dave Demeshek NFL-szakíró Shame Reportjának (kb. szégyenfal) mottója itt is idézhető: a focisták és az edzők ne a kritikusokra haragudjanak, mert nem ők szégyenítik meg őket, hanem ők saját magukat.

A Debrecen emberelőnyben, meglehetősen kínlódós meccsen brusztolta ki a győzelmet gyenge északír ellenfelével szemben. A meccs annyiban jobb volt, mint a kinti odavágó, hogy a Cliftonville nem nagyon tudott helyzetet teremteni, míg a DVSC fél tucatnyi ziccert elpuskázott, tehát lehetett volna könnyebb, fölényesebb a győzelme. A fehérorosz BATE Boriszov ellen viszont többet kellene mutatni, és addig még egy keleti rangadó is jön a Nyíregyházával szemben. Nincs idő unatkozni... Viszont a Bajnokok Ligájának lebonyolítási szabályai miatt a debreceniek a mostani továbbjutással még legalább két kört játszanak, mert ha a BL-ből ki is pottyannak, az Európa Liga utolsó selejtezőkörében még kapnának egy esélyt.

A másik sikerrel járt gárda a Diósgyőr volt. Bulgáriában 2-0 arányban győztek, majd itthon is megszerezték a vezetést. Ám a végén felpörgött a Liteksz Lovecs, két gólt is lőttek, és bizony ha a végén még egy találatot begyötörnek, a miskolciak búcsúzhattak volna a nemzetközi színtértől. A következő körben egy kemény orosz csapat vár rájuk, az FK Krasznodar. Nem tennék nagy pénzt a diósgyőri továbbjutásra, de ez a két eddigi teljesített forduló sem olyan rossz tőlük.

A Győr a múlt héten idehaza szenvedett sima 3-0 arányú vereséget a Göteborgtól. Így aztán nem túl vérmes reményekkel utazhattak Svédországba. Ott viszont meglepő módon emberhátrányban is tudtak 1-0-ra győzni, de ez a siker összességében így is csak a kudarc megszépítésére volt jó. Most persze lehet keseregni azon, miért kellett annyira elbénázni a győri meccset, mert alakulhatott volna az másként, de már teljesen mindegy.

A legkilátástalanabb teljesítményt nyújtó csapat viszont a simán kipottyanó Ferencváros volt. Ez a kétes dicsőség aligha méltó a klub hagyományaihoz, és ezt az ultrák tüntetéssel jelezték. Elég nagy marhaságnak tartom, hogy a leghűségesebb szurkolóival hadakozik egy nagy múltú sportegyesület, de majd rendezik a gondjaikat, ahogy tudják. Idő lesz rá, mert a nemzetközi színtéren még az augusztust sem érték meg, a szép új stadionban az idén maximum gálameccsen lehet ellenfél egy külföldi csapat. A Rijeka egyébként semmi különöset nem mutatott, de ha egy csapat az oda- és a visszavágón is legyőzi ellenfelét, akkor nem kell magyarázkodniuk.

A Fradinál bezzeg van mit előadni a vereség kapcsán. Lehet beszélni csapatépítésről, több év alatt megvalósítandó nagy tervekről, csodálatos jövőről, de... A jelenlegi klubvezetés évek óta regnál, hoztak már külföldi edzőket és külföldi játékosokat, de valódi, komoly eredményt a csapat nem tud felmutatni. A szurkolók legalábbis maximum ideig-óráig örülnek egy bajnoki bronzéremnek, a Fradinál ennél sokkal magasabban van a léc.

Az idei szezon pedig egy kínlódós továbbjutással indult egy gyengécske máltai csapat ellen, majd folytatódott a mostani kieséssel. Ott vannak a balhék az új stadion beléptetési rendszerével, a csapat keretéből elmentek a legjobbak, és hiába jön a Chelsea, egy gálameccs nem lesz elég ahhoz, hogy béke legyen a klub háza táján. Nem az a nagy kérdés, mit játszik az FTC az angolokkal, az lesz a döntő, mire mennek a Kecskeméttel...

A szokásos jelentéktelen ügyek egyike a magyar fociban az, hogy kiszivárgott a belga auditorcég jelentése a magyar fociakadémiákról. Van, aki szerint abból nem lehet következtetést levonni, mert még csak a folyamat elején járnak az akadémiák, mások szerint igenis érdekes, mert az eredmények csapnivalóak. Szerintem picit szánalmas az üzengetés, de nem az én dolgom, mivel égetik most éppen magukat a magyar foci fejesei, ők ehhez sokkal jobban értenek mindenki másnál.

Ám belekotyogok én is a témába, és megmondom a tutit. Tőlem akármennyi pénzért akármilyen dokumentációkat rakhat össze egy auditorcég (bevallom, még azt se értem, mit papírozgatnak ők, de gyanítom, ez manapság nemzetközi szinten jól eladható szolgáltatás, tehát lesz olyan cég, aki összetoboroz egy csapat öltönyöst és frankó prezentációkat vetít), engem egyetlen dolog érdekel. Akadémiákról vagy nem akadémiákról kikerülő futballistáink közül vajon hányan játszanak topligában, és mennyiük értéke haladja meg a nemzetközi színtéren még elény szerénynek tűnő három millió eurót?

A transfermarkt oldalán böngészve a válogatott játékosainkat, van egy kiugróan magas értékű, Dzsudzsák Balázs, aki ugye Oroszországban játszik. Szalai Ádám most igazolt el a Bundesliga egyik kiscsapatához, a Hoffenheimhez, Huszti Szabolcs pedig elment Kínába pénzt keresni. A transfermarkt becslése szerint a kerettagok túlnyomó többségének ára nem éri el az egymillió eurót se. Ugyanez az oldal a horvát válogatottban hét olyan játékost tart számon, akiknek értékét tízmillió euro fölé lövik be. A szlovákok, románok között is több a jegyzett név. Vagy ott vannak a szerbek, akiknek válogatott játékosai olyan klubokba jutottak el, mint a Manchester City, a Liverpool, a Chelsea vagy az AS Roma.

Hogy ezen szomszédainknál hány akadémia van és milyen értékelést kapnának ettől a kiváló belga cégtől, azt éppenséggel nem tudom. De nem is érdekel. Sőt, szerintem a helyi futballszövetségek sem jönnek lázba az auditálástól, amíg évről évre olyan fiatal játékosok bukkannak fel a semmiből, akik gyorsan berobbannak a nemzetközi foci világába. Eközben mi meg azt elemezgetjük, hogyan lehet erőt meríteni abból, ha a labdarúgás jövőjét jelentő U19-es válogatott ki tud harcolni egy döntetlent Üzbegisztán ellen. 

De minket és az akadémiáinkat most már jól auditálták, gyakorlatilag rakétasebességgel képezhetik majd az ifjú magyar csillagokat. Ők lesznek azok, akik a Kecskemét-Kispest rangadókon elkápráztatják majd a meccsre kilátogató nézősereget. Nyilván azért nem állnak sorba a magyar ifikért a külföldi sztárklubok, mert tudják, mi úgyse mondunk le bagóért az értékeinkről. Hiszen nekünk nem csak új stadionjaink vannak, hanem stratégiánk is. És mi akármikor nézhetünk jó focit.

Csak a tévét kell bekapcsolni hozzá...

Most már tényleg úgy vehetjük, hogy megkezdődött az NFL 2014-es idénye, hiszen az egyik csapat, a Buffalo Bills megnyitotta edzőtáborát.

A Bills sietsége persze érthető, most már tényleg szeretnének eljutni a rájátszásba, hiszen ők az a csapat, amelyik másfél évtizede képtelen az alapszakaszból továbblépni. Hogy az idén sikerül-e, az a hosszabb felkészülés ellenére is igencsak kétséges. Fiatal irányítójuk pár biztató pillanata ellenére sem tűnik a jövő nagy sztárjának, legjobb játékosuk, a linebacker Kiko Alonso pedig egy sérülés következtében egész szezonra kidőlt. De legalább szerencséjük van, mert indoknak a sikertelenségre még mindig ott van a Tom Brady és Bill Belichick fémjelezte New England Patriots...

Ők a Billshez képest ellentétes pályán mozognak, az utóbbi 15 évben szinte mindig eljutottak az egyenes kieséses szakaszig. Náluk az a "probléma", hogy csak 3 AFC döntőig jutottak az elmúlt években, Super Bowlt nem nyertek 2004 óta. Szeretnék a Bills szurkolók, ha ilyen miatt kellene keseregniük... De mindenki magához képest méri a sikert vagy a sikertelenséget. Brady és csapata megerősített védelemmel próbál csatába indulni egy újabb Lombardi-trófeáért, és ha elkerülik a sérülések őket, Revis, Mayo, Gronkowski, Edelman, Wilfork, McCourty no meg a sok tehetséges fiatal jó játékával messzire juthatnak.

Ha... Ez a szócska mindig ott van a sportban, pedig igazság szerint nincs sok értelme a meg nem valósult forgatókönyveken agyalni. A végső siker néha apróságokon múlik, de az biztos, hogy nagy általánosságban, egy egész idényt tekintve nem működhet folyamatosan a mázlifaktor. És a jó eredményeket azok érhetik el, akik az edzőtábor kezdetétől a maximumot próbálják nyújtani.

Noha ezekben a hetekben is vannak mérkőzések, az előszezonról mindenki tudja, hogy nem teljes erővel zajlanak az ütközések- az amerikafociban benne van a sérülés, de ha lehet, mindenki tétmeccsen akarja ezt kockáztatni. Ott van értelme a harcnak...

A meccsek jelentős részén az előszezonban a tartalékok lépnek pályára, és főleg azok dobnak be mindent, akik a szezonra nevezett keret utolsó helyeit akarják elcsípni. Ugyanis a keretbe kerülés gyakorlatilag garantált a legnagyobb sztárok, a legmegbízhatóbb játékosok számára, ami teljesen normális is. Ki gondolná azt, hogy na az edzőtáborban versenyezteti Peyton Manninget vagy Andrew Luckot a tartalékirányítókkal a kerettagságért? Ki hiheti azt, hogy egy Calvin Johnson, egy Richard Sherman vagy egy Jimmy Graham kipottyanhat a csapatból, akkor is, ha az előszezoni meccsekkel csak félgőzzel játszanak? 

Az edzőtábor így az általános felkészülés mellett elsősorban azon játékosok számára bír nagy jelentőséggel, akiket kiegészítő kerettagként igazoltak le, és csak minimális esélyük van arra, hogy megragadjanak a csapatban. Ám minden évben akad egy-két srác, akinek sikerül ez a bravúr, az edzőtábor után túlélik a keretszűkítéseket, aztán még meccseken is pályára léphetnek. Miattuk kell a majdnem biztos csapattagoknak is többet beleadni, hiszen a pár bebetonozott helyű játékos mellett mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy elküldik.

Ez a fajta folytonos versengés teszi még az előszezon híreit is érdekessé az NFL-rajongók számára. A keret létszámára vonatkozó kemény szabályok miatt nem lehet még 8-10 embert a csapat mellett tartani, akkor se, ha volna rá pénz. Páraknak ez a néhány hét arról szól, hogy valóra válthatnak egy álmot, mások pedig pont búcsút inthetnek azoknak. És lesznek olyanok is, akik eddig évről évre ott lehettek a legjobbak közt, most viszont a fiatalok kiszorítják őket. Az amerikaifoci a többi sporthoz hasonlóan a pillanatnyi teljesítményről szól- a múlt érdemeit majd a gálaműsorokon lehet elemezni, a pályán viszont ez senkit nem érdekel.

Szóval már ennek az időszaknak is megvan a maga izgalma, jó ráhangolódás az idény előtt. Ami, bármely meglepő, alig 50 nap múlva kezdődik, ami már fél lábon állva is kibírható. Szerencsére a szurkolókat folyamatosan ellátják az edzőtáborok híreivel, így a focira éhes közönségnek már van mivel foglalkoznia. Bizonyára ki is vannak éhezve a játékra, hiszen lassan fél év telt el a Super Bowl óta. Épp ideje annak, hogy ismét felpörögjön az NFL...