Sportfoglalkozás

Tegnap egy kicsit örömködtem neki, hogy végre kezdődik az NFL-idény, és dicsértem a SportTV közvetítéseit, de azt csak utána néztem meg, milyen meccs lesz élőben vasárnap, amikor kezdődik az igazi meccsdömping az amerikaifoci világában.

Nos, a jelek szerint a délutáni-esti idősávban egy mérkőzés sem megy élőben, mert az öreg kontinensen elkezdődnek a gurulós foci Eb-selejtezői. Ha a magyar válogatott mérkőzését adnák, megértem. Egy komoly rangadó- belefér. Még az is érdekelhet sok embert, hogy a világbajnok Németország mit játszik a skótokkal. 

Na de mit kezdjünk a Grúzia-Írország selejtezővel, majd az azt követő Görögország-Románia meccsel? Én tényleg szeretem az európai focit is, de van azért egy szint- ha választanom kell, legalább 3-4 jobb meccset találnék az NFL délutáni programjában. A Cleveland Browns a Pittsburgh Steelers otthonába látogat- ki tudja, talán pályára lép Johnny Football. Ugyanebben a csoportban egy keménynek ígérkező Cincinatti Bengals-Baltimore Ravens rangadó is lesz. Mifelénk komoly rajongótábora van a New England Patriotsnak, biztosan sokan megnéznék, mire megy Brady és az újjászervezett védelem Miamiban a Dolphins ellen.

Ám ehhez képest még az esti Dallas Cowboys- San Francisco 49ers mérkőzés is csúsztatva indul. Vajon a vb-n ismét unalmas játékával "kitűnő" görögök vagy a nagyon kedvelt románok rajongótábora olyan jelentős? Persze tudom én, azért mert valamit kedvelek, a többségnek még lehet más az ízlése. Az is lehet, hogy tényleg csak arról van szó, az amerikaifoci most trendi, a rajongók többet használják a közösségi médiát, de a csendes tömegek a grúzokra és az írekre kíváncsiak.

Szóval szívesen látnék nézettségi adatokat, hogy alakulnak egy ilyen hétvégén a számok. Tényleg nem zárom ki, hogy meglepődnék rajtuk, de az én megérzésem az, hogy trendváltás előtt állunk. Hamarosan választani kell, melyik sportág meccseié legyen az elsőbbség, mert tíz éve nem lehetett kérdés, hogy az amerikafoci csak egy szűk réteget érdekel, de ma már nem annyira egyértelműek az erőviszonyok. A régi tradíciók okán még biztosan van némi hátszele az európai focinak, de a sportközvetítések világában is a pénz az úr.

Így aztán lehet, hamarosan eljön a pillanat, amikor majd az örmény vagy a finn válogatott rajongói húzzák a szájukat a magyar tévés közvetítések miatt úgy, mint most én. Mindenesetre aki több amerikaifocit akar élőben látni, az kapcsolja be a tévét az ismétléskor is, szóljon hozzá, mutassa meg, hogy erre ma nagyobb már az igény. Igen, ez rajtunk is múlik- ezért emelek szót én is.

Lehet csatlakozni!

Egyre szélesebb közönséget hódít meg nálunk is amerikaifoci- jó ez nekünk?

Röviden: igen. Tulajdonképpen teljesen érthető a népszerűsége, mert látványos, izgalmas sportágról van szó, ahol nagyon ritkák a tét nélküli, unalmas meccsek. Nem megy senki biztonsági döntetlenekre, a szabályokat az egész ligában úgy találták ki, hogy a leggyengébb és a legerősebb összecsapása se legyen előre lefutott.

Az, hogy ez az egész nagyon erősen üzlet is, nem csak sport, köztudott, de ez igen sok sportágról elmondható. A mi büszkeségeink, olimpiai bajnokaink sikerét is jutalmazzák pénzdíjjal, profik játszanak a kézilabda-csapatokban, fellépti díj nélkül a sztáratléták sem húznak futócipőt és így tovább. De a tengerentúlon legalább le vannak fektetve az alapelvek, és mindenki ahhoz igazodik. Az NFL évről évre izgalmas, és rettentően jól értenek hozzá, hogy a médiában is mindig téma legyen az amerikaifoci, a Super Bowl pedig egyenesen a legnézettebb tévés esemény.

Így aztán valószínűleg csak idő kérdése volt, hogy a világ más részein is egyre többen váljanak a tojáslabdás foci rajongóivá. Nálunk ebben a SportTV közvetítéseinek jutott nagy szerep, Faragó Richardék mindmáig élen járnak a népszerűsítésben. Én is azok közé tartozok, akik itt ismerkedtek meg a sportág alapszabályaival, ezért mindmáig hálás is vagyok. Bár mindig vannak, akik a kommentátorokba szeretnek belekötni, én szívesen nézem a magyar közvetítéseket.

És ráadásul azóta már nem csak onnan tájékozódom. Nem tudom, hol és mikor dőlt el, melyik csapat lett a kedvencem, de valahogy kikötöttem az egyik mellett, és azóta rendszeresen olvasom a rólunk szóló híreket a külföldi és a magyar oldalakon egyaránt. Aprópó, magyar oldalak: szaporodnak a rajongói honlapok és a blogok (például a Going Deep vagy a 120 yard), külön tábora van az NFL mellett az egyetemi bajnokságnak, és így tovább. Sőt, oda jutott a világ, hogy az MTI is hírt szentel az idénynyitónak!

Így aztán most hozzám hasonlóan bizonyára nagyon sokan várják, hogy útjára induljon a labda az egyébként meglepően rövidke idényben. El lehetett ütni az időt a holtszezonban a különböző pletykák olvasásával, az előszezoni meccsek elemezgetésével, de hadd ne mondjak hasonlatot mi ez a valódi tétmeccsekkel összevetve. 

Ám sikerült nagy nehezen átvészelni ezt az időszakot, és ezen a héten a csütörtökön (amerikai idő szerint, nálunk már péntek hajnal) a bajnok Seattle Seahawks és a Green Bay Packers remeknek ígérkező összecsapásával elindul a 2014-es NFL-szezon. Már nagyon várom, bevallom- és ha arra gondolok, az idén egyetlen európai fociliga indulása se hozott lázba, akkor azt kell mondjam, bennem is megváltozott valami. Töprengtem már rajta, miért, de most, amikor végre megint jönnek a meccsek, ennek nincs semmi jelentősége.

Ilyenkor már az az igazi kérdés, hogy oldom meg az éjszakázást...

Ahogy látom, az aggódó szülők mozgalmának új célpontja van: a fejelés. A labdarúgásban nem csak rúgják, de fejelik is időnként a labdát, és a gyermeküket agykárosodástól féltől, bizonyára teljesen jó szándékú emberek emiatt akarnak perre menni. Pontosan nem értem, a FIFA beperelése tulajdonképpen miben segít, de nyilván amerikai szülőkről van szó, akik azért is kártérítést követelnek, ha a mikróba tett cica nem megszárad, hanem elpusztul.

Szóval lépjünk tovább a történetnek ezen a tipikus tengerentúli elemén, és gondolkodjunk el azon, vajon indokolt-e a félelem. Nem tudom pontosan, mekkora erőhatás éri fejelésnél a játékost, de egy belőtt ívelésnél nyilván elég nagy. A fejsérülések, agykárosodások hosszú távú hatása pedig nagyon komoly is lehet. Az amerikaifociban mostanában rengeteget foglalkoznak a kérdéssel, nagy pénzeket kapnak a kiöregedett játékosok, és újabb szabályokat hoznak a védelmükre. De ott mindig is nagy szerepe volt a kőkemény ütközéseknek, az európai foci más.

Na nem mintha itt nem lennének tipikus sérülések. Szétrúgott bokák, térdszalagszakadások akármikor lehetnek, néha karrierek törnek derékba. Viszont a fejsérülések miatt emberi ronccsá vált focistákról még nagyon hallottam. Ettől még a szülőknek lehet igaza, mert hallottam olyan nyilatkozatot játékosoktól, amelyek azt jelezték, léteznek náluk okosabb emberek- én mondjuk nem fognám ezt a fejelésre.

A javaslat, ami szerint korlátozni kéne az egy meccsen egy játékos által végrehajtható fejelések száma, viszont óriási marhaság. Mert nem csak a számuk érdekes, hanem a belőtt labda sebessége, és így tovább. Ráadásul simán ellenőrizhetetlen és betarthatatlan, kéne még 1-2 ember az edzői stábba, aki a fejesekről vezeti a statisztikát, majd figyelmezteti a játékost- de mi van, ha jön a labda és a csatár gólhelyzetben a kapuba bólint? Ki a felelős: az utasítást be nem tartó játékos vagy az edző, aki nem szaladt be a pályára, hogy lefogja az ugrani készítő focistát? Ugyan már. Sőt, adjunk az ifi focistákra bukósisakot, úgy biztos meg lesznek védve a fejelések során.

Ezekkel a tendenciákkal az a baj, hogy nem tudom, hova vezetnek. Gyakorlatilag be lehetne tiltani minden küzdősportot, mert a cselgáncsban nagyot esnek, az ökölvívásban nagyot ütnek, a birkózók szorítják egymást, mittudomén. Gyanítom, érik őket olyan erőhatások, mint a focistákat, csak persze a FIFA több pénz felett ül, sokkal jobb alanya egy pernek.

Ráadásul nem tudom, ki és mikor mondta, hogy az élsport egészséges és kizárólag pozitív hatása van a fatalokra. A gyerekkortól elkezdett kőkemény edzések, a folyamatos stressz, az esetleges sikertelenség minden egyes sportág esetén komoly hatással lehetnek a fiatalokra. Ha valaki annyira félti a gyereket, nyugodtan mondhatja, ne járjon ilyen-olyan edzésre, nehogy baja legyen. A szülő dönthet felelősen, amennyiben attól tart, a focilabda nagyon veszélyes- nincs kizárva hogy igazuk van, természetesen.

De soha, senki nem garantálhatja, hogy egy felnövő gyermek vattába csomagolva vészeli át élete első szakaszát, és soha semmi baj nem történhet vele. Játszhat focit bukósisakban, de aztán egy rossz becsúszó szerelés után megsérülhet a lába. Akkor be lehet tiltani az ilyen szerelést, de utána egy erős lövés miatt lehet rajta egy kék folt. Végül a lövést, a labdát, sőt, magát a focit is be lehet tiltani, és majd csak számítógépen lehet ezt a játékot űzni.

Ja nem, mégsem, mert az meg rontja a szemet...

Egervári Sándor volt szövetségi kapitány a Digi Sport reggeli műsorában eljátszott a gondolattal, mire ment volna válogatottunk, ha kijut a világbajnokságra. Szerinte még az sem lett volna elképzelhetetlen, hogy a csoportból továbbjussunk, és nyilván ez a kijelentés sokakat meglep: a szurkoló azt se tudja, sírjon-e vagy nevessen.

Először is szögezzük le, merően elméleti minden fejtegetés, mert a hollandoktól elszenvedett 8-1-es vereség ellenére is lett volna még matematikai esély a csoport második helyére, de ezzel a csapat nem tudott élni. Nem Amszterdamban bukott el a válogatott, hanem ott is leszerepelt, mint ahogy Bukarestben is, például. És akkor még lett volna egy rájátszás is a kijutásért... Ha a magyar válogatottnak valóban Brazíliában lett volna a helye, akkor legalábbis harcban lett volna ezért az utolsó pillanatig. Ez a realitás, ezek a tények, ami ezen túl van, mese.

Szóval minden, amit Egervári Sándor mondott, a fantázia világába tartozik. És kétségtelen, a focimenedzser játékokban pár idény után el lehet érni, hogy vb-győztes legyen a magyar csapat, no meg BL-t nyerjen a Kecskemét, szóval ha az ember csak játékból elmélkedik, miért ne hihetné azt, hogy leverjük Kolumbiát és Costa Ricát? Sőt, szerintem ha kijutunk, akkor a vb-döntőt Devecseri fejesgóljával nyerjük a németekkel szemben. Tudok még ilyeneket kitalálni, ha nagyon szükséges- bár szívesebben tölteném az időt azzal, hogy a valóságban elért magyar sikerektől írjak.

A különbség köztem és Egervári közt nyilván az, hogy ő szakember, rutinos edző, és az ilyesféle álmodozás tőle meglepőbb. De annyira mégsem az: örökre rajta ragad az 1-8 bélyege, és ez mindenkit megviselne. Egyrészt ez csak foci, nem kellene, hogy közellenségként, főbűnösként már csak éjszaka merjen kilépni az utcára- így alakult, ez van. Másrészt nyilván ő maga próbál a még mindig fájó kudarc után kapaszkodókat keresni, és nem fogja az általa edzett csapatot utólag azzal alázni, hogy "minek jutott volna ki ez a pár szerencsétlen falábú a vb-re, 0-25-ös gólkülönbséggel zúgtak volna ki a csoportból". Természetes, hogy valamilyen szinten lojális hozzájuk még akkor is, ha rendesen cserben hagyták őt- mert ne feledjük, nem Egervári bénázott a pályán. 

Szóval emberileg megértem őt, szakmailag meg teljesen felesleges a fantáziafocit értékelni, inkább csak nevethetünk egy jót. Marhaság ilyen kérdésekkel szembesíteni az edzőt, mert ezekre nem születhet értelmes válasz, maximum csak olyan, amin el lehet csámcsogni. Vagy fogjuk fel úgy, jó nekünk, mert ennek a beszélgetésnek köszönhetően az arcunkra mosolyt csaló téma a magyar foci, ami egyébként ritkán fordul elő...

A Forbes legújabb rangsorában a legértékesebb amerikafoci-csapat a Dallas Cowboys lett, 3,2 milliárd dollárra becsült értékkel. Nem elírás, valóban milliárdról van szó. ez több, mint 750 milliárd forintról van szó. Egyetlen csapat zsebre tudná vágni a magyar focit a még meg sem épült, nekünk méregdrágának tűnő új Puskás Stadionnal együtt. A Forbes egy korábbi listája szerint pedig a legértékesebb európai fociklubok értéke is 3 milliárd dollár körül jár.

Reálisak ezek az összegek? A fene tudja, de nehéz elképzelni, hogy besétál valaki 2,5 milliárd dollárral a Washington Redskins (becsült érték 2,4) tulajdonosához, leteszi a pénzt az asztalra, és azt mondja: "Mostantól a csapat az enyém, a visszajárót meg lehet tartani..."

Számomra azért is nehéz követni a számításokat, mert hiába tűnik úgy, óriási pénzt keres mondjuk egy Barcelona a tévés jogdíjakból, a mezeladásból, a Bajnokok Ligája szereplés révén, eközben mégis úszik a csapat az adósságban. És ezzel Európában nem az egyedüli sztárklub, sok csapat esztelenül szórja a pénzt, miután megjelenik egy dúsgazdag orosz vagy arab tulajdonos.

A tengerentúlon ehhez képest sokkal fegyelmezettebbek- a szabályokat is úgy találták ki, ne lehessen összerakni egy éveken át verhetetlen csapatot azzal, hogy mindenkitől elhappolja valaki a legjobb játékosokat. Nagyon odafigyelnek a csapatok gazdasági helyzetére, ha egy városban egyszerűen nem tud kellően nyereséges lenni egy franchise, hamarosan új helyre viszik. Ott a sport egyben kőkemény üzlet is.

És hiába próbálnak úgy tenni az öreg kontinensen, hogy itt nem annyira a pénzről szól a dolog, még sokkal inkább az dönt mindenről. Egyenlőtlen a bevételek elosztása, a nagyok viszik a lóvé túlnyomó részét, nekik szabad túlköltekezni, a kicsik pedig marakodnak az aprópénzen, küzdenek a túlélésért, és időnként csődbe is mennek jóval kisebb tartozásokkal, mint mondjuk a Barcelonáé. Nem valószínű, hogy ebben túl sok változás lesz a jövőben- legalábbis Európában.

Az NFL-ben azért figyelnek rá, hogy a Dallas Cowboys és a Buffalo Bills is ugyanazon szabályokat tartsa be, és így az idény elején mind a kettő úgy fut neki a bajnokságnak, hogy van esély a győzelmükre. Vannak jobb és gyengébb csapatok, de a helyzet messze nem annyira egyoldalú, mint mondjuk a Real Madrid és a Barcelona fölénye egy Getaféval vagy egy Rayo Vallecanóval szemben.

Szóval összességében nehéz megmondani, mennyit is érnek valójában a világ legértékesebb sportcsapatai, hiszen egymással összehasonlíthatatlan körülmények vesznek körül egy NFL-franchise-t és egy Bajnokok Ligájában vitézkedő focicsapatot. Ez a számháború is csak egyfajta játék, illik a sporthoz, de azért ne vegyük túl komolyan...