Megvoltak a kötelező udvariassági körök, hallhattuk a NOB képviselőjétől, hogy fővárosunk esélyes az olimpiarendezés elnyerésére. Nagy dolog! Mivel jelentkeztünk, el is nyerhetjük, és mivel csak három riválisról tudunk, az esélyek sem rosszak.

Sőt, javulhat is a helyzet, ha például Rómában sikerül kiharcolni a népszavazást. Lássuk be, elég nyűggel és kiadással jár egy olimpiaszervezés, és gyaníthatóan az olaszoknak van így is éppen elég bajuk. Persze ez ránk is elmondható, de nálunk egyelőre nagyon ügyesen sikerül úgy manőverezni az illetékeseknek, hogy az emberek még csak véletlenül se mondhassanak véleményt.

Tudom, nem én vagyok az egyetlen, aki ezredjére is felhozza ezt a témát. De személy szerint egyáltalán nem szégyellem magam azért, amiért újból ezt mantrázom. Meg kellene végre érteni, hogy a világ gyökeresen megváltozott, és arra halad, hogy az ilyen kérdésekben véleményt nyilváníthasson mindenki. Azért tolódott el a gigaesemények rendezvénye kevéssé demokratikus ország irányába (olimpia Pekingben, Szocsiban, foci világbajnokság Katarban, Európa játékok Azerbajdzsánban a példa kedvéért), mert itt még nincs beleszólása a szavazóknak a döntésekbe. Nem hiszem, hogy nekünk pont ezt a példát kéne követni.

Én szeretem a sportot és észérvékkel meggyőzhető vagyok. No meg számonkérhetőséggel: amennyiben van egy költségvetés, és az olimpia rendezését irányító szervezők anyagi, jogi felelősséget vállalnak mondjuk 10 százaléknál több költségtúllépés esetére, még meg is fontolnám a dolgokat. De a fölényeskedő hangnemtől kinyílik a zsebemben a bicska. 

A pénz itt a kulcskérdés. Azt már mind látjuk, hogy a hihetetlen szakértelem ellenére erősen megugrott a vizes vb költségvetése, de példaként említhetném, hogy az új szombathelyi stadion 9,6 milliárdról indult, most 15,2 milliárdnál tart. Ez több, mint 50 százalék! Egy olimpiánál ez azt jelentené,  hogy 1000 milliárdhoz képest plusz 500 milliárdot kéne előteremteni. Ez bődületesen nagy pénz. 

De nálunk felelőssége az senkinek nincs, főleg, ha sportról van szó. Ömlenek a milliárdok a Puskás Akadémiába, ami még ebben a gyenge NB1-ben sem volt képes kiharcolni a bennmaradást, úgy se, hogy a középszerű saját nevelésű játékosok helyett új embereket kellett szerződtetni erősítésként. És ugyan ki hiszi azt, hogy valaki Felcsúton felteszi a kezét: én is hibás vagyok, valamit rosszul csinálok, mert ilyen háttérrel nem a másodosztályra kéne készülni! 

Szóval itt van a sok-sok példa, ami miatt egyszerűen nem hiszek azoknak az embereknek, akik az olimpiaszervezés mellett kardoskodnak. Persze, teljesen megértem őket, nekik ez egzisztenciális kérdés, páran már most is kitűnően megélnek ebből a sztoriból. Nincs semmiféle bizalmam ezekben az emberekben. Még ha csak kis része ment is el a létesítményfejlesztési pénzeknek a személyi költségekre, akkor is kőkemény milliárdokról beszélünk. Nekik minden új stadion új bevételi lehetőség. Kockázat nulla, felelősség nulla, fizetés kimagasló. 

Naná, nyilván lelkesen tapsikolnak a külföldieknek, amikor az annyit mond, hogy Budapest esélyes a szervezésre. Hát persze hogy az! Karancslapujtő is az lehetne, ha jelentkezett volna. De ezekben kell kapaszkodni, amikor bizonygatni kell, igenis "jó munkát" végeztek eddig a szervezők, minden rájuk költött fillér megérte, hiszen a NOB-nak is tetszenek a tervek.

Akiknek mostanában minden tetszik, hiszen elég nagy arculcsapás az, hogy a legnagyobb, legfontosabb sporteseményre nem hogy tolonganak a rendezők, egyenesen egyre többen lépnek vissza. Jó képet kell vágni Budapesthez is, bármit gondolnak valójában. De ez nem siker, jelen pillanatban főleg nem az- jó lehetőség az önfényezésre mind a két oldalnak, miközben valójában nem csak itthon kéne őszintén átgondolni ezt az olimpia-témát, a nagyvilágban is egyre többen kritizálják az olimpiák, világbajnokságok drága és korrupt rendezését.

Én mégsem vagyok ideges: az idő nekünk dolgozik. Mindig egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy többet tudjunk. Foggal-körömmel ragaszkodnak a zsíros állásaikhoz a sportvezetők, de előbb-utóbb mindenkinek el kell számolnia. Blatterről se gondolták, hogy egyszer ide jut. Lehet, hogy most nem mondhatunk véleményt az olimpiáról és nem tudhatjuk meg, kinek mennyit kell azért fizetnünk közpénzből, hogy önzetlenül, lelkesen támogassa az ilyen ügyeket. Ám megjósolom, pár év múlva más lesz a helyzet, és akkor lehet magyarázkodni. A kérdés majd csak az, ki előtt kell számot adni.