Nem gondoltam volna, hogy eljön az idő, amikor egy februári délután biciklire pattanok, hogy túrázzak egy jót. Oké, kellett hozzá ez a váratlanul meleg téli időjárás is, de ezzel együtt is vállon veregettem magam a 23 kilométeres kör után.

Meg kell jegyezzem, hogy a már korábban említett sportos kütyük hosszabb távon azért nem csak jópofák, tanulságos megnézni az rögzített útvonalat is. Pár hónapja még nagyon kemény kihívásnak éreztem 10 kilométer letekerését, az átlagsebesség sem volt túl acélos. Most jóval többet, jóval gyorsabban tudtam megtenni úgy, hogy nem köptem ki a végén a tüdőmet.

Szóval pár hónap elég volt ahhoz, hogy simán tetten érhető legyen a fejlődés. És nem mondhatnám, hogy ezért megszakadtam volna: bicikliztem, gyalogoltam, otthon tornáztam, illetve amikor vidéken voltam akkor rövid hegyi kirándulásokat tettem. Nagyjából annyi volt az alapkoncepció, hogy hetente 3-4 alkalommal mozogjak valamit, legalább 50-60 percet. Megvolt ennek az eredménye fogyásban is, és most az a cél, hogy ugyanilyen rendszerességű legyen a sport az életemben továbbra is.

Az ablakon kinézve ragyogó napsütést látok, nagyszerű az idő, és ez máris egy kis biciklizésre csábít. Nem vagyok egyedül azzal, hogy igyekszem kihasználni az enyhe telet, a Duna partján nagyon sok emberrel találkozom mindig. Van aki sétál, van aki fut, van aki teker, sokan pedig a kutyájukkal bóklásznak vagy kocognak. (Szomorú látni, hogy még a kis szobakutyákba is milyen sok energia szorult hozzám képest...) Az mondjuk feltűnő, hogy fiatalokból nincs olyan sok, huszonyévesen valahogy nekem se jutott eszembe a rendszeres mozgás, most viszont annál inkább- és baráti körömben is azt tapasztalom, hogy az eltunyulással, a felszedett kilókkal szembesülve kezdünk bele egyre többen. Egyetemistaként kinek volt erre gondja?...

Szerencsére semmiről nem késtem le, és ez felettébb megnyugtató. Ezer olyan inspiráló élmény ér mindannyiunkat, ami ráébreszthet arra, nem szabad végletesen ellustulni. Egy sikeresen lefogyott ismerős, egy élsportolóvá vált barát, vagy akár a tévéműsorok, az internetes fórumok mind-mind lökést adhatnak. Jó dolog legyőzni önmagunkat: eleinte olyna nehéz rákészülni a mozgásra, később rutinszerűvé válik. Sokszor mondjuk, hogy "nincs nekem erre időm", aztán kiderül, a napi 1-1,5 órás mozgással maximum csak egy valósásshow-epizódról csúszunk le, ami nem nagy veszteség.

Mellesleg az is feltűnt, hogy a futók között több a hölgy, a kerekezők többsége meg férfirember. Aztán rájöttem, a biciklizés már majdnem technikai sport, naná, hogy az urakat inkább lázba hozza...

Lassacskán a boltokban is a sportrészleg lesz a kedvencünk. Bár úri hívságnak látszik, néhány jobb, a mozgáshoz alkalmasabb cucc beszerzése nem ártalmas. Egy jó felső, a bicklizéshez egy megfelelő nadrág, a futáshoz egy korrekt cipő feltétlenül hasznos lehet. Már csak azért is érdemes tanácsot kérni a választásnál, mert a sportot is lehet esztelenül űzni, aminek aztán sérülés lehet a következménye.

Persze ezt én sem magamtól tudom: olvasok sokféle oldalt, és azt kell mondjam, bőven akad jó információforrás. Eleinte némileg kaotikusnak tűnt az információáradat, mert az az igazság, a hobbisport olyan óriási üzletággá nőtte ki magát, hogy hivatásos és önjelölt észosztók serege mondja meg a tutit. Én pont azért nem írok semmi igazi konkrétumot, mert a komoly tanácsadást meghagyom a profiknak. Pedig olvastam már izgalmasakat a táplálkozásról, étrendkiegészítőkről, edzéstervekről- mindenki próbálja magának kiszűrni, miben hisz.

Mondjuk azért nem atomtudomány ez: ha valaki egészségesebben étkezik, és rendszeresen, de magát nem túlterhelve sportol, akkor biztosan tesz egy lépést a jó irányba. Aztán úgyis többet akar majd; és meg fogja találni a jó társakat, a megbízható tanácsadókat. Mert szerencsére hamar rájön mindenki, nincs egyedül az elhatározásával. És nagyon jó érzés barátokkal megvitatni a témát, vagy akár a veled szemben kocogó ismeretlen felé biccenteni, mert tudod, van valami közös bennetek, amikor egy februári délután a tévézés helyett mind a ketten a sportot választjátok.

És amikor az ember büszke magára, amiért nem tesped a kanapén egy hétfő délután, hanem lelkesen teker, akkor... Nos, elsuhant mellettem egy bicikli. Megszoktam, vannak komolyan sportoló emberek, akikkel úgysem vehetem fel a versenyt. De ezúttal egy fiatal csaj hagyott le, szoknyában, egy rozzant női bicikli nyergében! No, mondtam magamnak, téged is beáraztak, "sportember": megnézheted, mennyit érsz és hol a helyed.

De úgy voltam vele, legalább ne szakadjak le nagyon, rátettem egy lapáttal, hogy legalább látótávolságban maradjak a kisasszonytól. Aránylag jól tartottam a tempót, és éreztem, eljött az én időm: a bicikliút egy pontján elzúgtam mellette! Kacagtam magamban, hogy ennyire képes a kiscsaj a hipszter bringájával, simán faképnél hagytam. Hát igen, mégiscsak meglátszik az a sok edzés. Ő meg, ha tartani akarja velem a lépést, legközelebb nem áll meg percekre telefonálni...