Nem a szurkolók találták ki, hogy a két világsztárról szóljon az El Clasico.

A Barcelona-Real Madrid meccsek a La Liga szezonok csúcspontjainak számítanak, ehhez kétség sem fér. Az embernek néha olyan érzése van, hogy az idény többi mérkőzése csak afféle szükséges rossz, körítés- nehezen látom magam előtt a szurkolók tömegeit, akik a Huesca-Eibar meccsért bekapcsolják a tévét. 

Amennyire jó az, hogy van egy ilyen kiemelt meccs, ami az európai bajnokságok szinte összes meccse felé emelkedik, annyira rossz, hogy gyakorlatilag a spanyol bajnokság többi történését eljelentékteleníti. Más kérdés, hogy időnként a spanyol kupában, a szuperkupában, a Bajnokok Ligájában is találkozik a két óriás, szóval összességében nem szenvedünk hiányt Barca-Real összecsapásokból.

Az, hogy mostanra még a korábbinál is odafigyelünk rá, nem véletlen. A szenzációra éhes sajtó egyre jobban és jobban felpumpálta a várakozásokat, és bőven van részük benne, hogy ez a rangadó elnyom minden mást a spanyol fociban. Erről a meccsről heteken át lehet írni, előtte és utána- kitölti a szezon felét a két meccs körítése. 

És igazán kapóra jött, hogy napjaink két legnagyobb csillaga az egymással rivalizáló sztárcsapatokban játszott. Tökéletes forgatókönyv: a számtalan sikert elérő Lionel Messi és Cristiano Ronaldó személyére fel lehetett húzni minden egyes Clasicót. Ehhez nagyszerűen asszisztált a díjakat odaítélő grémium, ami hol ennek, hol annak adta az Aranylabdát, akkor is, ha lett volna más, aki szintén megérdemelte volna.

Sztárok ők, kétségtelen, de a foci csapatsport. Ez a két csapat előttük is sokat nyert, és az is tény, csak azért nem nyer meg mindent egy csapat, mert Messi játszik benne (és erről az argentin válogatott például mesélhetne), no meg olyan is van, hogy pont a sztár nélkül jön össze a végső győzelem, mint a portugáloknak az EB-cím. A sajtó húzta fel kettejükre ezt az egész hajcihőt, és mi, szurkolók persze ezt kétségtelenül el is fogadtuk. Pedig mindenkinek tudni kellett: ez az állapot nem tart örökké.

Ronaldo a Juventusba igazolt, Messi pedig megsérült, és a kettejükre kihegyezett cikkeket szerző újságírók most kétségbeesve bizonygatták, nélkülük is nagy meccs ez. Bizonyára az, de azért... Pár év biztos el fog telni, amíg az embernek nem lesz hiányérzete: jó, jó, a mezek olyanok mint rég, de hát hol vannak belőlük az igazi csillagok? Rafinha és Isco azért más kávéház...

Majd kiegyenesedik ez, de látható, hogy a sztárok magukkal viszik a közönség egy részét is. Hirtelen megszaporodtak a Juve-drukkerek, és a Napolira is többen figyelnének, ha Maradonát követve oda igazolna Messi. Ilyen ez a sztárkultusz!

Az újságok mázlija, hogy az 5-1 után kirúgták a madridi edzőt, tehát volt miről beszélni. Ráadásul -micsoda véletlen!- pont most szólalt meg Ronaldo is annak kapcsán, miért hagyta ott a Realt, ez a téma szintén körbejárt mindenhol. Azaz még akkor is a királyi gárda a téma, amikor az egykori sztár megszólal, pedig már jó ideje nem ott játszik.

Én tulajdonképpen nem bánom, hogy van mozgás az európai futballéletben, és nem egy-két kiemelt játékosról és csapatról szól minden. Tulajdonképpen ez lenne a normális. Mert foci volt Messiék előtt is, és ha jól mennek a dolgok, lesz utánuk is...