Csötönyi Sándor elnök bedobta a törülközőt- de fel tud állni a hazai ökölvívás?

Azt gondolom, hogy bármennyire nem szeretik a kívülről beleokoskodó "laikusokat" a sportvezetők, ez pont olyan téma, amibe bárki beleszólhat. A sztori ugyanis nagyon egyszerű: az eredmények magukért beszéltek. Csötönyi 21 éve elnök, és Kovács István 1996-os olimpiai aranya óta igencsak szerény eredményeket tud felmutatni a sportág, a komoly anyagi támogatás ellenére.

Pedig remek múltja van a hazai boksznak! Énekes István, Papp László, Gedó György és sok más remek sportember öregbítette a hírnevét a ringben. Manapság akkor is örömünnepet ülnek, ha valaki egyetlen meccset képes nyerni az olimpián vagy a világbajnokságon, a döntőre senkinek nincs esélye. 

Az viszont már a szakemberek dolga, hogy kitalálják, miért alakult ez így. Múltja van a sportnak, lehetne mire építkezni. Pénz is akad. Nem elég vonzó a boksz a fiataloknak? Rossz a kiválasztás? Nem lehet megtartani a tehetségeket? Hiba van a szakmai munkában? Nem jó a menedzselés? Ok lehet bőven. Valószínűleg egy kicsit minden igaz, egyszerűen azért, mert ha nem lenne, akkor legalább hébe-hóba lenne egy kiugró jó eredmény. 

Mostantól mindenesetre vége a Csötönyi-korszaknak, és meg lehet mutatni, mindennek ő volt az oka. Kissé szkeptikus vagyok, mert általában ritkán fordul elő, hogy az elnök legyen a legfontosabb versenyző és edző egy személyben. Az új elnök Erdei Zsolt, aki kétségkívül roppant sikeres bokszolói karriert tudhat maga mögött. Csak éppen akikkel most esetleg hadakoznia kell, nem feltétlenül tartják be a lovagiasság szabályait. 

Mert bizony mindig vannak, voltak, lesznek érdekellentétek. Olyan sportvezetők, akik szívesebben élnek a sportból, mint a sportért. Ahol ugyanis sok a pénz, ott sokat lehet keresni is. Ha pedig senki nem kéri számon az eredményeket, jóval könnyebb az életük. Minden jó szándékú ötletet el lehet szabotálni, nálunk meg főleg, ezt nyilván magyarázni sem kell. Simán ki tudnak ütni még egy Erdeihez hasonló kőkemény bajnokot is, egy-két övön aluli alattomos támadással.

Ezt pedig én roppantul sajnálnám, mert az ökölvívás igazán klasszikus sportág, Szurkolok Erdeinek, akinek egyszerre szerencséje, hogy innen már tényleg csak előre lehet lépni, ugyanakkor szerencsétlensége, hogy letargia uralkodik, padlón van a boksz. A feladat van olyan nehéz, mint a sokadik címvédés- de aki nem riad meg a ringben, talán az íróasztal mögött is feltalálja magát.