Átadják a felcsúti futballstadiont, most már nem akarom megkerülni a kérdést, sportrajongóként mit gondolok az új építményekről.

Mivel én azon elvetemültek közé tartozok, akik még a magyar focit is szeretik, tulajdonképpen pozitívan tekintek arra, hogy épül pár új stadion. De... mindig ott a de. Végülis érthető, hogy a Fradinak múltja, népszerűsége okán új stadion épül. No meg az utóbbi évtizedben sok sikert arató debreceniek is maguk mögött hagyhatják a nemzetközi szinten értékelhetetlen régi stadiont. Valahol az is jó lenne, ha egy komoly utánpótlásképzést folytató akadémia fiataljainak is szép stadionja lenne.

Ám már ezeknél a stadionoknál is olyan sok pénzről, milliárdokról szól a történet, hogy az egyszeri focirajongó elgondolkodik. Az olvasóim többsége bizonyára soha nem volt magyar focimeccsen (ami szomorú, mert sajnos nagyon kevés embert érdekel a hazai labdarúgás), nem tudja elképzelni, milyen, amikor van hangulat, és milyen, amikor nincs. És sajnos az utóbbi a sokkal gyakoribb. Az évi két Újpest-Fradi még oké, vagy egy Debrecen-Diósgyőr, de amikor a Kecskemét Paksra látogat, háááát... A felcsúti csapatot kár is emlegetni, a kutyát nem érdeklik a meccseik, fiatalok alig vannak a keretben, az a fantasztikus magyar akadémiai rendszer eddig enyhén szólva is kevés klasszist termelt ki.

Szóval én nem a stadionokban mérem azt, hogy a foci jó-e. Sőt, az az utolsó. Ócska, lepattant stadionokban is voltam jó hangulatú meccseken, és ha többségében sok szurkolót vonzó, hajtós mérkőzéseket rendeznének, a fejlesztés még indokolható is lenne. Ha látnám az előrelépést, ha kinőtte volna a magyar foci a mai stadionhelyzetet, ám legyen, a közpénz költése is belefér. De ettől még nagyon távol vagyunk. Mivel ezeket az új pályákat viszonylag rövid idő alatt felhúzták, azt mondanám, ráértünk volna velük amíg el nem jut valahova a magyar foci.

És a kilátástalanság minden szinten érezhető. Gyenge a profiliga, ezt tudjuk. De az ifistáink is olyan égő meccseket játszanak az utóbbi években, hogy ehhez nem Makovecz-stadion kell, hanem inkább zárt kapuk mögött kéne játszaniuk! Hatot kapnak az akadémista tehetségek az olaszoktól? Aztán a sehol nem jegyzett gibraltári fiatalok elleni meccset alig sikerül döntetlenre menteni? Pár éve az U21-es válogatottat Szerbiában 8-0-ra tömték ki. Ez szégyen!

Mi a fociban nem eredményeket tudunk felmutatni, hanem stadionokat. Régebben az elbukott EB-pályázatok idején csak makettjeink voltak, azok nem kerültek sokba. A mostaniakért milliárdokat kellett kifizetni, szépek is lesznek. És mi lesz bennük? Jó foci? Talán. Majd. Valamikor...

És közben hallom, melyik csapat stadionjára jutnak még újabb milliárdok. Ott még a fenti érvek se nagyon állják meg a helyüket indokoltságról. A Vasas meg a Haladás olyan helyzetben van, hogy a meccseken fejtvesztve őrjöngő tömegnek nagyobb lelátók kellenek? No persze. Mintha lenne egy párhuzamos valóság a magyar fociban, ahol nem középszerű futballisták lézengenek a pályákon, pár száz néző előtt, hanem valami csoda zajlik a gyepen.

Talán majdnem ez is az igazság. Nem a fociról szól a történet, hanem valami másról. Így pedig én, akit elsősorban a sport érdekel, passzolhatom a kérdést: magyarázza meg az, mire jók az új stadionok, miért költöttek rájuk ennyi pénzt, aki átlátja az összképet. Mert én csak pályák realitását ismerem, és azzal nehéz indokolni...