Sokk után meccs

Lassan a sportban is hozzászokunk a terrorhoz, és ez elég elszomorító.

A Bajnokok Ligája hétközi fordulójában felkaptuk rá a fejünket, milyen könnyen győzte le a Juventus a Barcelonát, vagy hogy meglőtte századik európai kupagólját Cristiano Ronaldo, de a legdurvább történés mégiscsak a Dortmund csapatbusza elleni támadás volt. Ugyan csak egy játékos, Bartra került kórházba, ám utólag kiderült, ha kicsit is máshogy alakul, sokkal súlyosabb következményekkel is járhatott volna a robbanás.

Ám az üzlet pörög tovább: aznap nem léptek pályára a csapatok, de másnap le kellett játszani a meccst. Ez valóban olyan, mint a modern gladiátorjátékok: könyörtelen világ, ahol a játékosokat ért sokk csak afféle legyintésre érdemes apróság. 

Pedig gondoljunk csak bele, itt a dortmundi futballcsapatot egy célzott bombatámadás érte, volt, aki meg is sérült. Azt hiszem, a legtöbbünknek hasonló eset után pár szabadnap járna, s a futballisták is emberek. Persze, sok pénzt keresnek azzal hogy labdát kergetnek, a Bajnokok Ligája meg gigabiznisz, de megrázkódtatást nem gyógyítanak a dollárkötegek. 

Vagy mégis? Az UEFA szerint elég egy nap, és mindenki kipihenheti a fáradalmakat. Vajon milyen tragédia kell ahhoz, hogy akár egy hetet is kapjon egy csapat?... 

A történetnek persze két oldala van. Miközben az ember sajnálja a sokkon alig túllendülő sportolókat, akiknek pályára kell lépni, hiszen ezt diktálják a "nagyobb érdekek", van itt egy másik dolog is. Mert azért az is üzenetértékű, hogy a terroristák erőfeszítései ellenére az élet megy tovább. A repülőgépek felszállnak, az emberek dolgoznak, a meccseket lejátsszák. 

És ez persze már nem a sportról szól. A sport csak azért kerül most szóba, mert már az is az életünk része, mindennapjaink szórakozása. Érintett tehát a terrorizmusban is- sajnos. És miközben mélységesen megértem a dortmundiak utólagos felháborodását az eljárás miatt, mégiscsak az bújkál bennem, erőt mutatunk a pokolgépet fabrikáló gazembereknek. Nem csak a meccsre magára gondolok, hanem arra is, hogy a dortmundiak a plusz egy éjszakára befogadták az ellenfél szurkolóit. Mert csak a nézőtéren ellenfelek, nem ellenségek.

Nem azt mondom, hogy ettől fognak megszűnni a terroristák akciói, de valahol azért jó arra gondolni, elterveztek valamit, és talán pár hét múlva nem is nagyon emlékszünk rá. A robbantó pár évtizedig rohad a börtönben, mi meg élünk tovább. A terrorfenyegetéssel nem jó együttélni, de azzal sem, hogy nap mint nap történnek közlekedési balesetek vagy mindenféle bűncselekmények. 

Talán a sport kovácsol minket össze, tesz minket erősebbé. Mert hiába néz ki úgy mostanság- ez mégsem csak kizárólag a pénzről szól.

0 Tovább

Pokoli csend

Nincs rosszabb a sportban, mint az érdektelenség: a magyar foci egyre nagyobb bajba kerül.

magyarfoci

A nézőszámok elemzése elkeserítő tendenciákra mutat rá, a hazai bajnokság vonzereje minden korábbinál mélyebbre süllyedt. És hiába érvelnek úgy, hogy családbarátabb lett a meccsre járás, a hangulattalan sporteseménynél kevés rosszabb dolog van. (És nem, számomra sem a balhé meg az anyázás a "hangulatos", de lelkes szurkolás sincs.)

A magyarfutball.hu remek nézőszám statisztikái szerint ebben az évben is bőven 3000 alatt marad az átlagos nézettsége a magyar bajnokiknak. A Csányi-korszak vesszőfutása folytatódik, és hiába készült el már pár új vagy felújított stadion, a trend nem tud megfordulni. 

Húsz éve még 5000 környékén járt a nézőszám. A mostaninál kétségkívül rosszabb állapotú stadionokban is jóval többen szurkoltak, és a csökkenés mindenkit érintett, Pesten és vidéken. Íme néhány összehasonlító adat, elöl az 1997-es, majd a 2017-es nézőszám:

FTC 9951 / 6646 (stadion kihasználtság: 28%)

Debrecen 7059 / 3236 (stadion kihasználtság: 15,9%)

MTK 2981 / 1367 (stadion kihasználtság: 25,7%)

Nem véletlenül választottam ezeket a csapatokat: mindegyiknek korszerű stadionja van már. Az, hogy negyed-, ötöd-, hatodházas meccseket játszanak bennük, miközben jó eséllyel még ezeket a számokat is kozmetikázzák, arcpirító. 

És van még egy aspektusa a csökkenésnek: hogy nincsenek már kiugróan sok embert vonzó összecsapások se. Szintén a magyarfutball.hu adatai szerint a legtöbben a Fradi-Újpesten voltak, 11,760 ember ment ki megnézni a derbit. A következő toplistás meccseken már a kilencezret sem érte el a nézőszám.

2013-ban még egy ilyen derbin 22,094 ember volt jelen, azaz a nézők fele eltűnt. Emellett további hat meccsen volt még több, mint tízezer szurkoló abban az idényben. Nagyon fontos tendencia ez, mert azt jelzi, hogy a magyar bajnokság már egy-egy kiemelt alkalomra sem tudja a figyelmet magára irányítani.

magyarfoci

Ehhez képest meglepőnek tűnhet, miért nem zuhant be jobban az átlagos nézőszám, de ennek egyszerű az oka: a kis nézettségű meccseken kerekítik inkább felfele a számokat. Ötezer helyett tízezret beleírni a tudósításba azonnali lebukás, de 650 ember helyett 1300-at jelenteni egyszerűbb, pedig itt is fantomnéző a szurkolók fele. Ez pedig felfele tolja az átlagot.

De nem is kell azon lovagolni, hogy a 2600-as átlagnézőszám sincs meg, közelebb járunk a 2000-hez. Az az igazság, hogy a nagyon szánalmas és nevetségesen alacsony között már nincs túl nagy különbség. És a köztelevízió ezért a bajnokságért tesz le az asztalra 19 milliárd forintot! Tulajdonképpen miért görcsölne a klubvezetés azon, hogy több embert csalogasson a stadionba? 

Számoljunk egy kicsit! 2661 átlagos nézőszám, összesen 198 meccs van az idényben, tehát durván 527 ezer ember megy ki magyar bajnokira egész idény alatt. Ha ezer forintos átlagos jegybevétellel számolunk, akkor 527 millió forintnyi pénzhez jut az egész mezőny, összesen, egy egész év alatt. A tévés közvetítésekből egy szezon alatt viszont 3,8 milliárd forint esik le! Több, mint hétszer annyit kapnak tehát csak úgy, "piaci alapon", mert beengedik a kamerákat, mint ha kampányolnak, erőlködnek a nézők meghódításáért, és persze több drukkerhez több rendező kell, több szektort kell takarítani és így tovább. Csak a gond van velük, pénzt meg alig hoznak, akkor minek?

Hát ezért felel meg mindenkinek a mostani helyzet. Talán csak a maradék igazi szurkoló puffog, de mint láthatjuk, ők már nem számítanak. Ezért mondanak le róluk olyan könnyen Ferencvárostól Zalaegerszegig...

(képek: Flickr / stadionturista

0 Tovább

Drága portéka

Természetesen nem ér a magyar foci tévés jogdíja 19 milliárdot. De ettől még megérhetné a dolog, ha teljesülne pár feltétel.

magyarfoci

Azt gondolom, egy másodpercig sem kétséges, 19 milliárdért soha, senki nem venné meg a magyar meccsek jogait, a közmédiát kivéve. Nálunk egy olyan speciális licit zajlik, ha fociról van szó, aminek egyetlen résztvevője van, aki felfele alkudozik. Nagyjából annyira "piaci" szemléletű a dolog, mint maga a foci támogatása állami cégek által, vagy ott van a TAO-pénz is.

A magyar foci semmilyen szinten nem életképes önállóan. Az még máshol is előfordul a világon, hogy az állam beszáll a stadionépítésekbe, de nálunk kizárólag közpénzből finanszírozzák ezeket. A jegybevétel elenyésző, piaci szponzorok alig vannak, az utánpótlásnevelés színvonala pedig csapnivaló, játékoseladásból sem tarthatja fenn magát egy klub.

És most itt van az a bizonyos 19 milliárd forintos tévépénz, ami nyilvánvalóan azért ennyi, mert ezzel akarják pénzhez juttatni a klubokat. Ez azért komoly summa a magyar foci értékét, a hazai bajnokság népszerűségét ismerve, amiről azért sokat elmond a minden fogadkozás ellenére csökkenő nézőszám. 

Ha csak ezen az egy szinten támogatnák a labdarúgást, egy kis plusz forrást adva a sportnak, talán még azt mondaná az ember, nem is lenne ez tragédia. Főleg akkor, ha lennének elvárások a klubokkal szemben, ha látnánk az előrelépést a bajnokságban. De a magyar klubfoci történelmi mélységekbe zuhant, és nagyon rossz üzenete van annak, hogy így is ömlik a pénz.

És ha még csak érdektelen meccsekért tömnénk a csapatok zsebét a közösből, de építjük az üresen kongó csodastadionokat, s olyan cégek érzik fontosnak a futball támogatását, mint a Főgáz vagy a csatornázási művek. Nyilván kell nekik a reklám, és az ultrák közül toborozzák az új ügyfeleket...

Szóval az a baj, hogy gyakorlatilag piaci pénz már alig van a magyar fociban, és ha rászoknak a csapatok arra, hogy teljesítménytől, a munka eredményességétől, a meccsek színvonalától függetlenül tele lesz a kassza, ugyan mi késztetné őket jobb munkára? Szokták boncolgatni, miért nincs több néző, és miért nem tudnak több embert a stadionba csábítani a klubok. Tulajdonképpen miért erőlködnének, ha "piaci" alapon 19 milliárdot adnak a portékáért? A jegybevétel ehhez képest elenyésző lenne...

magyarfoci

És így már nagyon problémás ez az egyszereplős felfele licitálás. Egy raklap pénzt kap a magyar foci azért, hogy tévében adhassanak hetente két, többnyire lapos, alacsony színvonalú meccsért, amit jórészt üres lelátók előtt játszanak, hangulattalan szurkolással. De sokan szeretnénk ha ilyen színvonalú munkánkért, portékánkért ennyire sokat kérhetnénk!

Ami a legrosszabb: sajnos az elvárás nélküliség visszafele is működik. Még azzal sem tudunk üzenni, ha nem értünk egyet a pénzkidobással, hogy elkapcsolunk a meccsekről. Ahogy senkit nem érdekel, mennyit ér a magyar foci, az se érdekel senkit, hogy még kevesebb embert hoz lázba, mint korábban. 

A beletörődés, belefásulás, unottság pedig nem csak a sport, de a sportélmény halála is...

0 Tovább

Új sportok özöne

Olvasom, hogy a teqballt már az olimpiára vizionálják- tényleg eljuthat odáig?

A sport igazi globális üzlet. És ebből mindenki szeretne magának egy szeletet, így aztán folyamatosan jelennek meg új sportágak, vagy régi sportágakból csinálnak komoly pénzcsináló gépezetet. Az, hogy manapság például rengetegen nézik a dartsot a televízióban, igencsak meglephetné az egykor kocsmában nyilakat dobálgató amatőröket. 

Az Egyesült Államok legnépszerűbb sportágai közül is akad olyan, ami a múlt század közepétől futott fel: az NFL, az NBA annak idején csak egy volt sok liga közül, aztán látjuk manapság mi a helyzet. A semmiből jött elő az UFC, pedig nyilván kevesen hitték, hogy komoly riválisa lehetne az ökölvívásnak. 

Szóval nem lep meg, hogy a teqball kitalálói komoly álmokat dédelgetnek. Nyilván úgy vannak vele, hogy a foci népszerűségére rá lehet telepedni, ahogy látom, Ronaldinho személyében szerződtettek viszonylag jól ismert nagykövetet is. Beállt az ötlet mögé Gattyán György, a sikeres üzletember, szóval elvileg bármi lehet.

De máris olimpiát vizionálni? Kicsit erősnek tűnik a dolog, pláne úgy, hogy ez a foci-tenisz keverék nem akkora újdonság azért, ezer éve lábtengóznak az emberek a strandon. Egyszer kinőheti magát a teqball, de amit én láttam belőle, az számomra nem volt se látványos, se izgalmas. (Persze játszani attól még lehet jó móka.)

Szerencsére nem nekem kell ilyesmikben dönteni. Tulajdonképpen szép is, hogy honfitársaink megpróbálnak kreatív ötletekkel előrukkolni. Mondjuk az is menő lenne, ha a már széles körben űzött sportágakban javítanánk a helyzetünket: például ha a fociban tudnánk kijutni az olimpiára, két évtized után. 

Nekem sportkedvelőként nem a teqball maga érdekes, hanem hogy lehet a nulláról eljutni valahova egy sportággal. Úgy látom, meglehetősen tudatosan próbálják ismertté tenni, befuttatni, és kíváncsi vagyok rá, mi a fontosabb: a sztárok vonzereje, vagy az, hogy sikerül széles körben elterjeszteni. Az addig könnyű, hogy rendeznek valami komoly pénzdíjas tornát, mindig lesz versenyző, aki beszáll ha leeshet valami. Csak ez még nem tömegbázis. 

Vajon Ronaldinho kedvéért akarom kipróbálni, vagy azért, mert látom, hogy ismerősök is játsszák? Kíváncsi leszek rá, mi lesz a döntő- már ha eljut odáig a sztori. 

0 Tovább

Padlón a magyar boksz

Csötönyi Sándor elnök bedobta a törülközőt- de fel tud állni a hazai ökölvívás?

Azt gondolom, hogy bármennyire nem szeretik a kívülről beleokoskodó "laikusokat" a sportvezetők, ez pont olyan téma, amibe bárki beleszólhat. A sztori ugyanis nagyon egyszerű: az eredmények magukért beszéltek. Csötönyi 21 éve elnök, és Kovács István 1996-os olimpiai aranya óta igencsak szerény eredményeket tud felmutatni a sportág, a komoly anyagi támogatás ellenére.

Pedig remek múltja van a hazai boksznak! Énekes István, Papp László, Gedó György és sok más remek sportember öregbítette a hírnevét a ringben. Manapság akkor is örömünnepet ülnek, ha valaki egyetlen meccset képes nyerni az olimpián vagy a világbajnokságon, a döntőre senkinek nincs esélye. 

Az viszont már a szakemberek dolga, hogy kitalálják, miért alakult ez így. Múltja van a sportnak, lehetne mire építkezni. Pénz is akad. Nem elég vonzó a boksz a fiataloknak? Rossz a kiválasztás? Nem lehet megtartani a tehetségeket? Hiba van a szakmai munkában? Nem jó a menedzselés? Ok lehet bőven. Valószínűleg egy kicsit minden igaz, egyszerűen azért, mert ha nem lenne, akkor legalább hébe-hóba lenne egy kiugró jó eredmény. 

Mostantól mindenesetre vége a Csötönyi-korszaknak, és meg lehet mutatni, mindennek ő volt az oka. Kissé szkeptikus vagyok, mert általában ritkán fordul elő, hogy az elnök legyen a legfontosabb versenyző és edző egy személyben. Az új elnök Erdei Zsolt, aki kétségkívül roppant sikeres bokszolói karriert tudhat maga mögött. Csak éppen akikkel most esetleg hadakoznia kell, nem feltétlenül tartják be a lovagiasság szabályait. 

Mert bizony mindig vannak, voltak, lesznek érdekellentétek. Olyan sportvezetők, akik szívesebben élnek a sportból, mint a sportért. Ahol ugyanis sok a pénz, ott sokat lehet keresni is. Ha pedig senki nem kéri számon az eredményeket, jóval könnyebb az életük. Minden jó szándékú ötletet el lehet szabotálni, nálunk meg főleg, ezt nyilván magyarázni sem kell. Simán ki tudnak ütni még egy Erdeihez hasonló kőkemény bajnokot is, egy-két övön aluli alattomos támadással.

Ezt pedig én roppantul sajnálnám, mert az ökölvívás igazán klasszikus sportág, Szurkolok Erdeinek, akinek egyszerre szerencséje, hogy innen már tényleg csak előre lehet lépni, ugyanakkor szerencsétlensége, hogy letargia uralkodik, padlón van a boksz. A feladat van olyan nehéz, mint a sokadik címvédés- de aki nem riad meg a ringben, talán az íróasztal mögött is feltalálja magát.

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Utoljára kommentelt bejegyzések

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés