Öltönyös szörfösök

A chilei bankárok körében már nem a golf a menő sport.

Christian Acevedo már 26 éve szörfözik, és rengeteg időt tölt a tengeren és a tengerben. Amikor egy évtizede azt vette észre, egyre többen érkeznek a városokból egy kis szörfözés kedvéért a partra, nyitott egy iskolát, és manapság igencsak jól pörög az üzlet.

A változást az okozta, hogy a fiatal üzletemberek, a brókerek, bankárok, befektetők nem nagyon érdeklődnek az idősebb kollégáik számára vonzó golf iránt. Valami mást, izgalmasabbat akarnak kikapcsolódásként, így a mountain bike mellett például a szörf is nagyon népszerű a körükben.

Délutánonként munka után még elegáns öltönyeikben bukkannak fel a szörfös boltokban, a hétvégét pedig a tenger hullámain lovagolva töltik. Nem akarnak napi 15 órát dolgozni, és nem akarnak még a levezetésnek szánt golf közben is üzletről beszélgetni- a szörfdeszkára pedig nem vihetnek mobiltelefont.

Persze közöttük is akad, akinek nem a bankárkodás hozta meg a kedvét a szörfhöz: a Deutsche Bank Securities alelnöke, Andres Rochette tinédzserként szeretett bele a sportba, ám akkor sem váltott golfra, amikor öltönyös menedzser lett. Elmondása szerint már nincsenek előítéletek a szörffel szemben, nem gondolják, hogy ez afféle hippisport. 

Santiagótól pár órányira igazán világszínvonalú szörfös helyek vannak a Csendes-óceánon. A helyiek szerint Chile hullámai megállják a helyüket a kaliforniai vagy ausztráliai szörfparadicsomokkal összevetve is. És a lényeg: közel van, a bankároknak egy rövid út elegendő ahhoz, hogy a tengeren tölthessék a hétvégét. Péntek délután már nem a tőzsdei jelentéseket bújják, hanem a szélelőrejelzést, merre lesznek a legjobb hullámok. 

Miközben sok sport bizonyos szezonokra korlátozódik, az elszánt szörfösök még télen is deszkára pattannak. Ez a kívülállók számára meglepően intenzív sport, edzésnek is kitűnő, és mivel folyamatos koncentrációt igényel, el tudnak szakadni a munkahelyi ügyektől. A fiatalabb generáció tagjai hajlandóak akár a karrierből is feláldozni, hogy minőségi szabadidőt tölthessenek el munka után, és ehhez a szörf ideális lehetőség.

Azért nyilván kapcsolatépítésnek sem utolsó, hogy a tengerparton találkoznak a bankárok, akik a vízre nem visznek ugyan mobiltelefont, de este egy asztalnál ülve beszélik meg aznapi élményeiket. A golf már kiment a divatból, a feltörekvő fiatal bankárok inkább a szörfre esküsznek, és erre a "nagy öreg", Acevedo szerint minden másnál jobb okuk van: a szörf sokkal jobb buli, mint a golf.

0 Tovább

Doll, a német mókamester

A Fradi edzője megcsillogtatta brilliáns humorát.

magyarfoci

A Fradi a világításszünettel tarkított felcsúti rangadón kikapott a Videotontól, viszonylag simán. Én pedig azt olvastam (csak bízni tudok benne, hogy jól idézték), hogy Thomas Doll rámutatott, szerinte nem rosszabb szakember most, mint három hónapja.

Nincs mese, a legendás német humor most is üt. Doll mester valóban nem lett rosszabb szakember három hónap alatt, hiszen pont annyi ideje ért véget az előző bajnokság, amikor a negyedik lett a Fradi, és az idén is pontazonossággal áll a 4-6. helyen a csapat. Szóval szemmel látható, visszaesésnek semmi nyoma. Közben persze volt egy kiesés (nyilván jogtalan, mi mindig úgy bukunk el, ezt már azelőtt vágom hogy olvastam volna egyetlen sort is a beszámolókból) a nemzetközi kupában, egyébként meg hozzá a tavaly megszokott formáját a klub.

Szerintem azért akarja viccel elütni a témát a német szakember, hiszen pontosan tudja, a közpénzzel kitömött kirakatcsapat, a Fradi esetében nem az a mérce, hogy meg tud kapaszkodni a középmezőny elején. Lehet azon rúgózni, tévedett-e a bíró a dánok elleni meccsen, de azt azért nehéz kimagyarázni, hogy a zöld-fehérek eddig hét meccsből kettőt tudtak megnyerni, a Mezőkövesd és a Haladás elleni. Emellett négy döntetlen és immáron egy vereség adja ki a teljes eredménysort.

Nem mondhatnám, hogy lehengerlő a szereplés, de kétségtelen, sokkal nem is rosszabb, mint a tavalyi bukdácsolás. Csak éppen azt hiszem, az a mostanában kijárogató, most már csak ötezer fős "nézősereg", aki megveszi a jegyet a szép Groupama Arénába, nem boldog felhőtlenül, hogy nem csúszik tovább a csapat a lejtőn. Ez azért egy kicsit kevés. Előrelépést vártak volna, jó eredményeket, sikereket, győzelmeket. Hiszen a csapat mögött van pénz, és Doll azt sem mondhatja, nem formálhatta a saját képére a keretet.

De már tavaly is csodálkoztak azon, hogy pár futballista nem is olyan jó, mint ahogy hitték, szóval eljöhet még újra, amikor a klubvezetés és a mester bátran, őszintén kimondják, minden a focisták hibája. Mert azok csak úgy erre jártak, felkapták a zöld-fehér mezt, ki akadályozhatta volna meg őket ebben?!? 

Hát pedig a helyzet az, hogy valaki odavitte ezt a szedett-vedett zsoldosbagázst, a csapat felének nem ismerős már lassan a neve. Nem nagy büszkeség, ha valakinek már annyira összevásárolt a kerete, mint a felcsúti "Akadémiának", és az eredményekből látjuk, a sok elszórt pénz nem feltétlenül hoz győzelmeket.

magyarfoci

Szánalmas, hogy, viszonylag pörgős félidővel akarja igazolni munkáját egy edző, s ha úgy nézzük, az egész klub ebbe kapaszkodik. Az előtte meg utána végigvergődött meccsek pedig nyilván mind véletlenek, a jó statisztika titka az, hogy én döntöm el, mit veszek figyelembe. Naná, hogy a vereségeket ki lehet hagyni, az ilyen butaságokról el lehet terelni a figyelmet Doll mester standup kabaréjával.

Lehet, jobban szórakozna a közönség, ha a legközelebbi meccsen inkább a csapat trenírozása helyett showműsorával lépne fel. Ennél sokkal gyengébben már úgysem játszhatnak a fiúk, ő pedig megdolgozna a pénzéért. Mert gyaníthatóan ez a poéngyáros sem ingyen ücsörög a kispadon, hogy hozza ezt a kiszámítható színvonalat és eredményességet csapatával.

Igazság szerint ő éppen úgy jól fizetett profi, mint a játékosai, és a profit az eredmények minősítik. Lehet sértődötten nyilatkozgatni, dumával nem lehet megnyerni az elbukott meccset. Tudhatja jól, nem a negyedik hely az elvárás, a tavalyi égés után egyre hangosabb lesz a kritika. Az, hogy ő nem rosszabb szakember, meglehet, csak ezt győzelmekkel kellene igazolni, nem a melldöngetéssel. Meglátjuk, a követkető fordulóban a meccs, vagy a meccs utáni sajtótájékoztató lesz az érdekesebb.

0 Tovább

Az utolsó mohikán

Nem akarom én bántani a magyar focit, de...

magyarfoci

Egyszerűen nem tudok elmenni pár dolog mellett a tegnapi meccs után, amikor hazai 4-0-s vereségével kiesett a Videoton, az utolsó talpon maradt magyar csapat.

Hát egyrészt nehéz arról beszélni, hogy a fehérváriak mennyivel jobbak voltak, amikor a meccsen az látszott, hogy milyen durva hibák előzték meg a kapott gólokat. Ráadásul válogatott, hazai szinten sztárnak számító focisták bakiztak nagyokat. Egy hiba belefér, de ennyi?...

A bíróval lehet éppen foglalkozni, de akkor már két góllal mentek a szerbek, amikor a szerb védő szabálytalanságát csak sárgával büntették. Azt gondolom, ezen a szinten a csapatok néha szerencsések, néha balszerencsések, a Videoton eddig nyolc meccséből nyilván volt ilyen is, olyan is.

Meg kell jegyezni, ha már a nyolc meccs szóba került, hogy az Európa-liga erősen barátja a kiscsapatoknak. A fehérváriaknak volt két gyengécske ellenfele, a máltai és az észt csapat sem túl erős, és ugyan egyiket sem kettős győzelemmel ejtették ki, ekkor már teljesítette a csapat az elvárhatót. A Bordeux kiverése már bravúrnak számított, a Partizan Belgrád viszont nem mondható sokkal nevesebb csapatnak. És pont az utolsó meccsen sikerült nagyot botlani...

Ha megnézzük, kik jutottak az Európa-ligába, azt láthatjuk, hogy míg a nagy focinemzetek kisajátították a BL-t, ide sokkal több kiscsapat bekerül. Pont azért fájó, hogy öt éve(!) nincs magyar a csoportkörben, mert idén fehérorosz, ciprusi, izraeli, macedón, moldáv, norvég, osztrák, szerb, dán, kazah, horvát, cseh, bolgár, albán csapat is beverekedte magát ebbe a szakaszba. A nagy focireformokkal, a csapatokra öntött állami támogatással, a szép és drága stadionokkal együtt nekünk augusztusban mindig vége a táncnak, miközben lesajnált focinemzetek végigszurkolhatják az őszt.

Így aztán újból közölhetjük a tényt: nem lépett előre egy aprócskát se a magyar klubfutball. Az európai élmezőny sztárjaihoz akkor került közel egy hazai arc legutóbb, amikor Pogbával fotózkodott Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője és minden más focitéma kommunikátora. De így legalább volt magyar jelenlevő is a BL-sorsoláson... No meg persze néha a válogatottban találkoznak a sztárokkal, de az utóbbi időben abban sincs köszönet.

magyarfoci

Ha valaki megkérdez engem vagy bárkit mást, miért lovagolunk ennyit a magyar foci kudarcain, nem unjuk még a kritizálást, akkor az én válaszom erre az, amennyiben nem közpénzből kitömött csapatok játszanának közpénzből felhúzott arénákban, én is megengedőbb lennék. Amatőrök vagyunk, kis pénz kis foci, legyünk büszkék de szerények. Csak éppen itt akkora a pofa, meg a tervezgetés, mint ha rólunk szólna a BL. 

Igenis jár a magamfajta szurkolónak (mert még mindig a magyaroknak szurkolok, bármi van!), hogy morgolódhasson kicsit, amikor megmutatkozik a kontraszt a könnyen kapott állami pénz, és a focivilág "piaca", a nemzetközi tétmeccseken nyújtott eredmény között. Hajbókolnak a különféle elnök uraknak, akik szépeket és okosakat mondanak, terveikben nemzetközi sikerekről, duplájára emelkedett nézőszámokról álmodoznak, és amit fel tudnak mutatni, az egy nagy kerek nulla. Tudom, hogy nem az MLSZ-elnökség csúszik be rosszul a sorsdöntő meccseken, de könyörgöm, ők tűztek ki célokat és terveket, amik minimálisan valósultak meg. Hát akkor ezt tudom rajtuk számon kérni!

És a számok egy bizonyos szinten túl nem hazudnak. Egy szerencsétlen meccset eldönthet egy hiba, egy véletlen. Még olyan év is lehet, amikor minden klubcsapatnak rosszul ki a lépés. De öt meg tíz éven át? Ugyan már. 

Olyan jó lenne megint a magyarokra büszkének lenni, nekik szurkolni, hogy megmutathassák, van itt foci. Ehhez képest a szép új stadionokban gyakorlatilag ősztől csak Felcsút-Újpest meg Debrecen-Balmazújváros "rangadókat" rendeznek, jórészt üres székek előtt. Szokjunk hozzá, hogy ez most már örökre így marad?... Hogy ennyi pénz és fogadkozás se volt elég ahhoz, hogy elérjünk oda, ahova néha még macedón meg moldáv csapatok is eljutnak?...

Szomorú vagyok, az a helyzet. És nem a Videoton miatt, hanem úgy általában amiatt, ami nálunk magyar foci néven fut. A tegnapi meccs csak egy példa a sok közül- kár, hogy nálunk szinte csak kudarcokra van példa. De abból jó sok, lehet bőven válogatni...

0 Tovább

Gyárfás, a mágus

Hirtelen nem ostorozzák, hanem dicsérik az egykori úszószövetségi elnököt. Az egyszeri sportkedvelő pedig csak azt kérdezi: mit tud ez az ember?

Emlékszünk a bizonyos sajtóorgánumokban pár hónapja megjelent cikkekre, amelyek a bukott elnök piszkos ügyeiről szóltak? Gondosan kiszivárogtatott információk voltak ezek egy könyvvizsgáló cég jelentéséből, amelyekkel elvileg a Gyárfás-korszak visszaéléseit leplezték volna le.

"Súlyos pénzügyi visszaélések lehettek Gyárfás Tamás úszóelnöksége idején", írta az Origo, s az is kiderült a cikkből, "Úgy tudjuk, hogy az úszószövetség feljelentést fog tenni - hűtlen kezelés és pénzügyi rendellenességek gyanúja miatt -, a vizsgálatot pedig az ügyészség fogja lefolytatni."

Hogy a volt elnöknek voltak-e ilyen-olyan vitatható ügyei, azt én nem tudom. Szerintem akárhogy is nézzük, az úszószövetség működött, jutott pénz a sportra, voltak eredmények is, sikerült elnyerni pár komoly esemény rendezési jogát, s ezeknek még a visszhangja is jó volt. Azt gondolom, vannak lényegesen eredménytelenebb sportvezetők Gyárfás Tamásnál. Hogy kinek és miért volt útban, arról vannak teóriák, de az már látszik, hogy meglehetősen kényelmetlen is lehet az a szék, amibe az utódja beleült.

Bienerth Gusztávnak ugyanis egy év sem fog jó eséllyel jutni, mert már pár hónapja sem tudta megszavaztatni alapszabály módosításait, az úszó vb idején háttérbe szorult, s úgy fest, lassan elfogy alóla az elnökség. Jön a rendkívüli közgyűlés, és állítólag a nagy rendezvény híján most épp új pozíciót kereső egykori fantomolimpia-rendező, Fürjes Balázs lehet az utódja. Ő tényleg ideális jelölt lehetne, mert szépen bele tud simulni a mostani sportirányítási rendszerbe, ami annyira összefonódott a politikával.

A jelenlegi elnök pedig már egészen máshogy fogalmaz, mint pár hónapja. Szintén az Origónak jutott a dicsőség, hogy megjelentethesse a Bienerth által előadótt Gyárfás-ódát, a volt elnök elévülhetetlen érdemeiről. Persze szóba került a könyvvizsgálói jelentés is, és már senki nem dobálózik büntetőfeljelentésekkel. 

Csendben meg kell jegyezzem, hogy ha abban a jelentésben tényleg nincsenek azonnali jogi lépéseket igénylő, súlyos, milliós csalásokról szóló megállapítások, azaz Gyárfás korrekt módon vezette a szövetséget, akkor teljesen indokolt is Bienerth hálálkodása. Elég durván beleszálltak páran a volt elnökbe, olyanok is, akik sok éven át a kegyeit keresték, pedig talán mégsem vele volt a legtöbb gond. Valamit nagyon tudhat, mert hiába váltották le, mégis megkerülhetetlen az úszósportban, nem csak itthon, külföldön is, és lám, nem sikerült fogást találni rajta az utódjának se. 

Jó eséllyel Gyárfás még akkor is valaki lesz ebben a körben, amikor Bienerth nevére a kutya sem fog emlékezni. A lavírozás igazi mestere- de jegyezzük meg, nem csak a saját érdekében kavart, a magyar úszósport is sokat köszönhet neki. Ha a cicaharc lecseng, majd talán reálisabban láthatjuk az érdemeit, no meg a hibáit is, hiszen nyilván azok is voltak.

Egyébként egészen elképesztő, hogy miközben sikeresen lezajlott az egyik legkomolyabb magyar rendezésű sportesemény, ilyen dolgok lappangtak a háttérben. Könnyen lehet, hogy kifele ment a sikerpropaganda, a színfalak ment a furkálódás, kavarás, helyezkedés. Lehet, hogy nem a sportról szóltak ezek a hetek, hanem a pozíciókat osztották el egymás között a megfelelő emberek. 

Ez is egyfajta versenyszám, ennek is lesz végül a győztese, de ez nem sprint, hanem hosszútáv, mint Gyárfás és Bienerth karrierje egyelőre bemutatja. Kíváncsi vagyok, szeptemberben kit koronáznak meg- és meddig ücsöröghet a trónján. 

0 Tovább

A vizes vb külföldről nézve

Így láttam én a nagy rendezvényt Belgiumból.

Mivel erős érveket próbált mind a két oldal felsorakoztatni annak kapcsán, hogy megéri-e a vizes világbajnokság rendezése, sokan tették le a voksukat egyik vagy másik oldalra. Na nem mintha bárkit érdekelt volna, mit gondol a többség: központi döntés született, a pénzt elköltötték, a vb-t megrendezték.

Őszintén megmondom, nem lepett meg, hogy jól sikerült a buli, a magyarok általában jó rendezők. Ennek két oka van: egyrészt szórjuk a pénzt, másrészt szeretjük a sportot. Jó létesítmények épülnek, és azok meg is telnek szurkolóval- aztán a holnapot ne firtassuk.

Mivel sokat írtak a világbajnokság előtt, milyen fantasztikusan nagy lehetőség Budapestnek és a Magyarországnak ez, és milliárdos nézőszámot vizionáltak, akár meg is érhette volna a sok különleges helyszín a sokfélre sportágnak. Ha az ember otthon nézhette a nagy felhajtással körített eseményeket, tényleg úgy érezhette, ennél fontosabb dolog a világban akkor nincs is, pláne ha sportról beszélünk.

Én viszont mindezt külföldön éltem meg, Nyugat-Európában, egészen konkrétan Belgiumban. Mivel én is szeretem a sportot, szerettem volna legalább televízióban követni a történéseket. Ahol lakom, ott a helyi csatornák mellett francia, holland, német adók sora, egyéb nemzetközi adók is foghatók, tehát úgy gondoltam, sokmindenről nem maradhatok le. Tévedtem.

Menjünk sorban! A nyílt vízi úszásról láttam közvetítést, de az szerintem még a versenyzőknek is unalmas, nem hogy a nézőknek. Mivel jórészt közeli képek voltak a versenyzőkről amikor épp odakapcsoltam, a helyszín lehetett volna a Balaton helyett egy bányató is. Ez egy ilyen műfaj, nem is hiszem, hogy bármit jelentett volna a "magyar tenger" népszerűsítése számára az esemény. Akkor és ott viszont lehetett haszna, épült is pár új létesítmény. Ha (ez egy nagy Ha!) költséghatékonyak voltak a kivitelezésnél, tulajdonképpen jól is elsülhetett. Az eseményekről akkor írtak a franciák vagy a németek, ha a versenyzőjük jól szerepelt.

A műugrást is lehetett követni a televízióban, de itt, főleg a délelőtti napokon, fájó volt látni az üres lelátókat, a hangulattalan versenyeket. Ez nem a mi műfajunk, és vélhetően nem is volt reális műugrás-rajongó külföldieket várni a versenyekre. Az aréna azért szép, ezt egyértelműen lehetett látni. A történeseknek viszont semmi sajtóvisszhangja itt nem volt.

A műúszásra felépített impozáns medencéket a Városligetben megnéztem volna a televízióban, de én egyetlen másodpercet sem láttam közvetíteni sehol. Nem állítom, hogy a világ egy pontján se adták, az is lehet, csak én siklottam el felette, de az biztos, hogy ez a sportág itt nem került be a hírekbe. Így aztán értem én, hogy van aki marha büszke rá, az ötlete volt a drága, egyetlen eseményre felhúzott helyszín, de ennek errefelé semmi visszhangja nem volt, nem lehetett.

Ugyanígy "láthatatlan" volt az otthon nagy lelkesedéssel figyelt vízilabda is. Sehol még csak említést sem tettek róla, nem adták a meccseket. Borzasztóan érződik, hogy nagyon el van könyvelve az egész egy maréknyi ország háziversenyének, ami minimálisan érdekli az embereket. Így én csak az online közvetítésben tudtam követni a fontosabb meccseket, televízióban esély nem volt rá.

Meg kell jegyezni, a vizes vb első hetével párhuzamosan ment az erre sokakat lényegesen jobban érdeklő Tour de France. Bármennyi balhé van körülötte, elképesztő a kerékpársport népszerűsége Belgiumban, rendszeresen televízióban adják a versenyeket, a helyiek büszkék a regionális egynapos versenyeikre. Értelemszerűen a francia adókon is a Tour volt a fontos. Emellett a Forma1-nek jutott még nagyobb tér, valamint az érdekelt országokban (ide tartozott Hollandia, Belgium, Németország) a női foci EB-t is adták. A horvátoknál viszont nyilván a vízilabda volt a nagy szám, mint ahogy esélyes, hogy az oroszok adták a műúszást például. Azért, mert én itt ezeket nem láttam, máshol még lehetett néző, de a világ nagy részén aligha volt sok visszhangja ezeknek a sportágaknak.

Az úszás viszont már más tészta. Amint a versenyek elkezdődtek, válogathattam a csatornák között. Igazán komoly stábok vonultak fel, a BBC kis helyi stúdiót is berendezett, szóval abban az egy hétben tényleg Budapestre figyelt a sportvilág. És azt kell mondjam, remek volt az élmény televízión keresztül nézve is, a közvetítésekben gyakran ki is tértek a szurkolókra, a sportolók számára is nagy élményt jelentő hangulatra. Nem csak a riporterek dicsérték a lebonyolítást, hanem a megszólaltatott versenyzők is- erre tényleg büszkék lehetnek a szervezők.

Úgy gondolom, hogy itt azért bejött némileg a számítás, mert egy időre Budapestről több szó esett. Azt persze számba kellett volna venni, hogy előtte is, utána is nagyon komoly sportesemények zajlottak a világban (például a most befejeződött atlétikai világbajnokság), így nem lehet már olyasmit elvárni, hogy egy rendezvény miatt akár egy éven át ránk figyelnek. Érthető hát, hogy több helyen nem vállalják a teljes vizes vb rendezését, mert túl drága, és igazán csak az úszásra figyel oda a nagyvilág. Ez pedig a budapesti vb esetén sem volt másként.

Aztán jött az óriás toronyugrás, amire nagyon készült szerintem mindenki odahaza. Én is kíváncsi voltam rá, milyen lesz, amikor a televízióban adott eseményről a külföldi közvetítésekben áradoznak, hiszen nagyon látványosnak ígérkezett, amint úsznak a levegőben a sportolók a dunai panoráma előtt. Na hát ebből egyetlen pillanatot sem láttam, mert nem találtam adót, ami közvetítette volna. És ez tény. Gőzöm nincs, máshol mi került belőle képernyőre, sajnos Nyugat-Európában a jelek szerint ez a nálunk nagyon sokat emlegetett milliárdos ugrótorony nem volt túl izgalmas, a helyszínnel együtt se.

Nem vagyok hivatásos tévéfigyelő, nem olvastam mindennap az összes lapot, így aztán amit fent leírtam, pusztán személyes benyomás. Vitatkozni azért nem fogok a feltehetően majd hamarosan röpködő milliárdos nézőszámokkal, mert engem nem azért fizetnek, hogy nagyokat mondjak. Láttam amit láttam, tapasztaltam amit tapasztaltam. És gondolok amit gondolok. Azt hiszem, ehhez továbbra is megvan minden jogom. 

(Kiegészítésként meg kell osszam azt az információt, hogy Kínában viszont végig lehetett követni az eseményeket minden sportágban, és nagyon jó visszhangja volt az egész vizes vb-nek. Köszönöm az olvasónak, aki onnan írta meg tapasztalatait!)

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Utoljára kommentelt bejegyzések