Egy kis utcai edzés

Belgiumban kóstoltam bele az urban workout nevű edzésformába.

mozgás

Szerencsésnek mondhatom magam, mert én tulajdonképpen egyedül is szívesen mozgok. Eljárok néha futni, csinálok saját erős gyakorlatokat, még jógázok is időnként. Van annyi rutinom, hogy tudom mit csináljak és milyen intenzitással.

Azért szeretek csoportos foglalkozásra is elmenni, mert más az, amikor egy jó oktató tartja a tempót. Általában ez jógát jelent, de most, hogy egy ideig belga földön vagyok, másféle mozgásokra is rákerestem. Kiderült, a környéken tartanak egy urban workout nevű foglalkozást, s fel is vettem a szervezővel a kapcsolatot.

Itt tartanom kell egy kis kitérőt: ha már huzamosabb időt töltök flaman nyelvterületen, bele akartam kóstolni ebbe a nyelvbe is. Sejtettem, hogy nem fog hanyattvágni a street workout újdonsága, de vonzott a lehetőség. hogy az egyébként kedves és több nyelvet beszélő helyiekkel edzhetek együtt és gyakorolhatom kicsit a flamandot. 

Tulajdonképpen nem is ért meglepetés, mert a futást időnként felváltó erősítő gyakorlatok jó részét magam is szoktam csinálni, de így csapatban természetesen magával ragadott a közösség ereje. Az is villámgyorsan kiderült, itt Leuvenben a kertváros egyszerűen ideális helyszíne ennek az edzésmódnak, ugyanis olyan közel esnek egymáshoz a parkok, játszóterek és hasonló helyek, hogy egészen változatos kocogóútvonalakat lehet kitalálni minden egyes alkalommal. Mozogtam, elfáradtam, beszélgettem, életemben először próbáltam kicsit flamandul kommunikálni- szuper tapasztalat volt. 

mozgás

Természetesen egyedül is tudnék hasonló módon edzeni, fogok is, nem csak itt, hanem majd otthon is. De azt vettem észre, ezeknek a laza közösségi programoknak errefelé kultúrája, hagyománya van, láttam nagy csapatokat együtt bringázni, kocogni, mi ugye az utcán edzettünk, s neki nem nézett ránk furcsán. Nyilván odahaza is van ilyen csapat bőven, talán csak nem annyira annyira megszokottak, mint itt Belgiumban.

Az én helyzetem persze speciális, mert flamandot gyakorolni csak itt tudok, és így két legyet ütök egy csapásra- de akkor is feltűnő volt, hogy már az első alkalommal igyekeztek bevonni a társalgásba a helyiek, érdeklődtek, ki vagyok, mi vagyok. Nyilván szívesebben megyek újra, ha befogadó a csapat. Az, hogy mit és hogy edzünk, csak egy része annak, mitől érezzük jól magunkat: az utóbbi pár év tapasztalata az, hogy találja meg mindenki a saját ízléséhez, felfogásához legjobban illő mozgást, stílust, és akkor nem kopik el a lelkesedése pár hét alatt. Én is készülök a következő belgiumi edzésre, mert természetesen csatlakozok még az utcai edzéshez.

0 Tovább

Álmainkban Amerika

Csak volt értelme megépíteni az MTK új stadionját!

foci amerikaifoci

Befejeződött az amerikaifoci hazai bajnoksága, a Hungarian Bowl győztese a Budapest Cowbells lett, akik a tavalyi bajnok Miskolc Steelerst verték 14-10 arányban. Tulajdonképpen ez nem is lenne akkora hír, hiszen ez a sportág Magyarországon kedvtelési szinten megy, és a tengerentúli sztárligával, az NFL-lel nem is nagyon lehet egy lapon említeni.

Mondjuk utóbbi nem nagy érv, mert a magyar focibajnokságot is elég ritkán keverik össze az angol vagy a spanyol ligával- tulajdonképpen csodaszámba is megy, ha teljesen véletlenül találkoznak a mieink ottani gárdákkal, mert a magyarok akkor ki szoktak már esni, amikor azok még el sem kezdik a nemzetközi kupákat. És mégis, a magyar fociba ömlik a pénz számolatlanul, a pofátlanul gyatra teljesítmény elismeréseként. Akkor már inkább legyen amatőr, de lelkesen űzött amerikaifoci!

Ami még inkább elgondolkodtató, az Ratio Media HFL bajnoki döntőjének nézettsége: az Új Hidegkuti Nándor Stadiont majdnem megtöltötték az érdeklődők. Noha itt az MTK focicsapata van itthon, Deutsch Tamás klubelnök fogadkozásai ellenére lézengenek a nézők benne, nem egyszer kevesebben voltak kinn, mint kétezren. (És akkor ne beszéljünk a nézőszámok kozmetikázásáról.) A kék-fehérek ráadásul ki is estek, és sejthető, a másodosztályban mondjuk a Soroksár még kevesebb nézőt vonz majd, mint a Fradi. 

foci amerikaifoci

Elgondolkodtató, hogy egy nálunk gyakorlatilag gyökértelen, alig meghonosodott sportág döntője annyi embert érdekel a helyszínen, mint egy nagy múltú focicsapat meccsei. Még mielőtt bárki azzal vádolna, isten őrizz, hogy most már amatőr sportoknak is stadionokat húzzanak fel mindenfelé közpénzből! De nyugodtan lehetne úgy tervezni a jövőben, hogy a csak labdarúgásra optimalizált elképzelések helyett más, az embereket szintúgy érdeklő sportoknak is jusson hely a pályákon. 

El kell fogadni, hogy nem lehet központilag diktálni a sportkedvelőknek: átkeresztelhetnek akármilyen falusi csapatot mondjuk Lionel Messi Akadémiára, attól még pont ugyanolyan gyökértelen, komoly múlt nélküli klub lesz mint amilyennek a magyar amerikaifoci-csapatokat tekintik. De legalább utóbbiaknál látszik, hogy nem közpénzekből akarnak világverő alakulatot építeni, s tényleg szívvel-lélekkel küzdenek, ellentétben az összevásárolt zsoldossereggel. Az egyiknek lehet és érdemes szurkolni, a másikat meg... Hagyjuk.

Persze hiába tépem én a számat, amíg valamelyik politikus fel nem karolja, addig nem fog számítani, mennyi embert érdekel egyik vagy másik sportág. Vicces, hogy sok ezer ember véleményét felülírhatja egyetlené, ha utóbbi a megfelelő pozícióba pottyant. Ha engem kérdeznek, csak annyit tudok rá mondani: ez így nem túl sportszerű...

0 Tovább

Súlyzó és cicanadrág

A fitnesztrendek gigászi összecsapásának szép történelme van.

mozgás

Az egészséges életmód, a mozgás olyan kérdés, amihez marha sokan értenek- elvileg. Valójában nincs túl sok olyan, eredményekkel is bizonyított szakember, aki blogon osztja az észt, azaz az okoskodók egy része (köztük e sorok írója is) afféle laikusként teszi közzé a másoktól összecsipegetett információkat. Persze lehet ezt is korrekten tenni, elmondva, mi az, ami saját tapasztalat, mi az, ami máshonnan származik, és egyáltalán, mit ért el az ember saját maga, és akkor azt mindenki eldöntheti, hisz a szerzőnek vagy sem.

A lényeg az, hogy a homály miatt gyakorlatilag egy-egy nagy port felkavart cikk bejárja az internetet. Mivel két bekezdésben nehéz tudományos elemzést adni, és sem az újságíró, sem az információt átvevő, sem az olvasó nem igazán veszi a fáradtságot a teljes tanulmányok átböngészésére, sorban születnek az általánosító okosságok.

Mint például most az, hogy a jógában milyen sokan megsérülnek. Húha, hát most aztán mondtak valami nagyot: a mozgás nem csak jó hatással lehet az emberi szervezetre. A részletes tanulmány viszont választ adhat arra a kérdésre, hogy ezen sérülések többsége maradandó-e, súlyos-e, vagy csak arról van szó, hogy magukat túlhajszoló, még a jógából is versenyt csináló emberek pár edzést ki kell hagyjanak, mert kicsit megfájdult a válluk? Nagyon nem mindegy! Én már voltam elég sok jógaórán, de tudom,  hogy ha erőltetném a kézenállást, akkor keményen belesérülhetnék. Nem vállalom túl magam, és az oktatóim sem vártak el tőlem soha semmi olyat, aminek több a kára mint a haszna.

mozgás

Mivel a fittségnek több évtizedes kultúrája van már, így az egész sztori elüzletiesedett, s hogy működjön a biznisz, kellenek a direkt és az indirekt reklámok. Lehet pénzt szerezni edzőtermekkel, na de mi van akkor, ha valaki kocog, ingyen? Győzzük meg őket arról, hogy drága edzőcipő nélkül lerokkannak! Oké, akkor gyalogoljunk, ahhoz már semmi nem kell- hohó, sokkal hatékonyabbak leszünk nordic walking botokkal! És a sztori folytatódik...

Manapság sok-sok cikkben arról akarják meggyőzni a hölgyeket, hogy nem fognak kigyúrt szörnyeteggé válni heti két súlyzós edzéstől. És valóban nem is fognak, ez kétségtelen. De miért él ez a köztudatban? Bár nem vagyok járatos a nyolcvanas évek fitnesziparának belső harcaiban, simán el tudom képzelni, hogy az ugrálós aerobicban utazók sikeresen finanszíroztak tanulmányokat, cikkeket, amik arról szóltak, mennyire árt a nőknek a gyúrás, mert férfiasodnak tőle, no meg le is sérülhetnek. 

Való igaz, sokkal vonzóbb lehetett a korszak lányainak-asszonyainak az, hogy színes latexnadrágokban jó zenére riszálva lesz álomtestük, a fárasztó és veszélyes súlyzózás helyett. Na persze, ha valaki nem csak a reklámokban látott edzőtermet, akkor rájöhetett, messze nem állt olyan jól a feszes cicanadrág mindenkinek, aki befizetett az órákra. És hiába jártak több-kevesebb rendszerességgel az órákra, valahogy a fitneszvideókban látott karcsú modellek még mindig csinosabbak tűntek.

mozgás

A fitneszipar régi trükkje ez, hiszen már a legelső edzős könyvek, filmek is olyan embereket szerepeltettek, akiket irigyelni lehetett. Ez az irigység a kulcs, pedig valójában teljesen felesleges egy ötvenes háziasszonynak egy huszonéves, hivatásszerűen edző, kiváló alkatú nőhöz mérnie magát. De az irigység jó kiindulási pont ahhoz, hogy tovább szítsuk a tüzet mindenféle előítélet köztudatba emelésével: a súlyzózástól mindenki body builder lesz, a jógában meg lesérülünk és hasonlók.

Vicces, hiába nem vagyunk szakértők, a saját józan eszünk minden félinformációtól függetlenül ki tud segíteni. Értelmes célokat kell kitűzni, meg kell érteni a rendszeresség jelentőségét, tisztában kell lenni vele hogy mozgás és étkezés (azaz a teljes életmód) együtt hatásos igazán, ismerni kell a korlátainkat.

A jógában le lehet sérülni? Hát persze, ha túlerőltetjük, ha isten tudja milyen versenyszellemtől hajtva olyasmit is bepróbálunk, amire még nem vagyunk alkalmasak, és emellett rosszul választunk oktatót is, aki nem figyel oda arra, ki mennyit bír. Durva izomkötegeket növeszt aki gyúr? Hát persze, aki minden nap iszonyúan keményen edz, szigorú étrendet követ, az bizony rendesen kisportolt alkatú lesz. De egy átlagnőnek pár edzéssel ilyesmire még csak esélye sincs.

mozgás

Ne hagyjuk hogy megvezessenek akármilyen üzleti célból. A jó edzőtermi szolgáltatást természetesen meg lehet fizetni, nem árt pénzt kiadni egy tisztességes futócipőre, de minden hülye trendnek bedőlni csak azért mert épp azt reklámozzák sokat igazi pénzkidobás. A legtöbb ülőmunkában eltunyult, hobbiként tévét néző embernek mindenféle mozgás előrelépés, a zumbától a crossfitig. Ha értelmesen csináljuk, hasznos lesz, ha jól választunk, élvezni is fogjuk. És ha elfogadjuk, hogy korábbi önmagunkhoz mérten kell értékelni amit elérünk, akkor elégedettek is leszünk.

0 Tovább

Vad focireformok

A 30 perces félidők, a játék megállása esetén megállított óra lenne a foci jövője?

foci
Új ötletekkel akarnak hozzányúlni a focihoz, méghozzá nem is kívülálló okoskodók, hanem a foci szabályszervezete, az IFAB. Az eddig hallottak közül a saját magának lepasszolható szabadrúgás számomra teljesen marginális dolognak tűnik, aligha ez hozza el a csodát a taktikai fegyvertárba. Azt pedig nem is nagyon értem, miért ne lehetne berúgni a rontott 11-es utáni kipattanót, hiszen a labda játékban marad? Szerintem egy kis izgalmat jelent ez, ha kiiktatják, nem nyerónk semmit.

A legizgalmasabb az a felvetés, hogy a félidő legyen csak 30 perces, de ha nincs játék, nem megy az óra sem. A tiszta játékidőről régóta beszélnek, hiszen a focimeccseken sok a megszakítás, a sérülések és hasonlók miatt, így valójában a 90 percből csak 55-60 perc telik el játékkal. Tulajdonképpen érthető tehát az újítási szándék.

De azért nem ilyen egyszerű a történet. Teljes filozófiaváltásról beszélünk, amikhez alkalmazkodnia kell játékosnak, bírónak és persze a technikának- legyen szó BL-döntőről vagy megye kettes meccsekről. Így aztán ha valaki bevezetné ezt az egészet, igen komolyan kell teszteni.

Nyilvánvaló módon nem lesz kevesebb csak emiatt az időhúzás. A fociban van még ezer módja ennek, akkor is, ha játékban van a labda. Ami viszont sokkal egyértelműbb: a megszakításokban lehet reklámozni. Mivel mindenki szereti a pénzt, a focimeccseken még többet lehet kaszálni. Mivel úgysem megy az óra, a bírónak nem kell kapkodni- lemegy a reklám, a fülére szólnak, aztán indulhat a labda. 

Nem lehet nem észrevenni, hogy az egyre inkább tért nyerő videobírózás után ezzel a módosítással a pénzszivattyúnak kifogástalan amerikaifoci világának irányában csúszna még egy kicsit az európai testvérsport. Az előbbi teljesen indokolt volt a mai csúcstechnikás közvetítések világában: teljes őrület volt, hogy a világon minden mezei szurkoló láthatta a bírói tévedést, kizárólag a játékvezető nem kaphatott erről információt. 

foci

A megálló óra viszont nekem nem tetszik, mert én mind a két sportot a sajátos jellegzetességeikkel fogadom el. Az amerikaifociban megvan a nyomás a csapatokon azzal, ahogy ketyeg le az óra, a megállításokkal tudatosan játszva lehet minél többet kihozni 50-60 másodpercből. 

Az öreg kontinensen viszont az a bizonytalansági tényező jelenti az izgalmat, hogy tudjuk jól, a 90. perc lejárta után is megy tovább a meccs. Micsoda élményektől fosztott volna meg minket egy pontosan mért félidő! Például ott volt az 1999-es BL-döntő, aminek hosszabbításában fordított a Manchester United.

Az óra leállításának kérdése sem olyan egyszerű. Amerikai fociban baromira egyértelmű, mikor válik "halottá" a labda. Ideát azért nem pont ugyanúgy mennek a dolgok, mondjuk egy sérülésnél, szabadrúgásnál. Természetesen mindenre ki lehet találni egy szabályt, kialakulhatnak a dolgok, de azért nem menne egyik napról a másikra az alkalmazkodás.

Nem is gondolom, hogy hirtelen bevezetnék ezt a módosítást. Talán nem is igazán akarják még, inkább csak tesztelik az ötletet. Azt hiszem, mint ahogy szinte más, ez is a nagycsapatokról szól, nekik szimpatikus-e, hogy ilyen formában még nőhetnek a meccsek bevételei. No meg persze a FIFA és UEFA is többet kaszálhat, naná, ez legalább ilyen fontos.

A lényeg mégsem az, hogy mérik az időt, hanem hogy mennyi kiélezett meccset és zseniális futballsztárt láthatunk. Amíg ezekben nem lesz hiány, addig nézőként alkalmazkodni fogunk a legvadabb ötletekhez is- hiszen egykoron annyira más volt a foci, mint ma, mégsem sírjuk vissza a harmincas évek meccseit. És néhány ötlet igenis működött, mint a lesszabály módosítása, vagy a hazaadás tiltása. Szóval semmi nem szent és sérthetetlen a hagyomány nevében, ha sportról, szórakozásról és pénzről van szó...

0 Tovább

A fiatalítás varázsa

Valamiért csodát várunk attól, hogy fiatalabb játékosokat küldünk pályára a válogatottban.

Ez az egész generációváltásos történet már egész régóta tart. Hiszen Mészöly Kálmán is azt mondta, miután Marseilles-ben leégett a csapat, hogy "A mi időnk lejárt". 1969-et írtunk, most meg 2017-et, és a nóta ugyanaz: adjuk meg a lehetőséget a fiataloknak! Lassan a kölyökcsapatok háza táján is szét fognak nézni, hátha van ott egy-két istenáldotta tehetség...

magyarfoci

Pedig a fociban is tökéletesen igaz az, hogy a kor csak egy állapot. Amikor tétmeccsről van szó, akkor a legjobbakkal lehet a legtöbb eséllyel eredményt elérni- ebben semmi nagy bölcsesség nincs, ez tény. Természetesen van olyan, hogy egyszerre több fiatal tehetség robban be, és akkor feltűnőbb egy csapat tagjainak kicserélődése, de általánosságként biztosan nem igaz, hogy a fiatalítás csakis jó eredményt hozhat.

Mifelénk ez az egész nagyon jó mentség volt a mindenkori sikertelenségre: "ezt a selejtezősorozatot feláldozzuk, hogy beépítsük a fiatalokat, de majd a következő!" És mi mindig a következő, meg az az utáni sorozatokra készültünk, sose az aktuálisra. Nem is értem, Dárdai Pállal miért azt a célt tűztük ki, hogy épp az aktuális tornán legyenek ott a mieink. Lehet, hogy nem jól fogalmazták meg az elvárásokat, és aztán tessék, kénytelenek voltak nyáron is focizni a fiúk az EB-n.

Most épp Storck dobott be olyan játékosokat az oroszok ellen, akikről kiderülhet, egyszer még kulcsemberei lesznek a válogatottnak. Valahol őt is megértem, hogy kipróbálni csak élesben lehet a srácokat, de egy gyenge játékkal elszenvedett vereségre azért nehéz építeni. Pláne, hogy valamiért a sajtó egy része is nekiesett a német szövetségi kapitánynak, akit pár hónappal korábban a remek EB-helytállás után még istenítettek.

Valahol, valaki már tud valamit? Hogy néhány szervezőzseni az épp aktuális mágusnak adná át a kapitányi pálcát? Mondjuk például itt van Marco Rossi, aki elhagyta a bajnoki cím után a Kispestet, de nyilván van az a pénz, amiért visszacsábítható. Vagy itt van Paulo Sousa, a Videoton, a Maccabi Tel-Aviv, a Basel és a Fiorentina egykori sikeredzője, akinek e pillanatban épp nincs csapata. A kissé sótlan Storck helyett, akinek az EB után tényleg kevés sikerélménye volt, megint jöhetne egy új megváltó.

magyarfoci

Azt hiszem, Andorra ellen a mieink érte (is) játszhatnak. Ha nem jön ki a lépés, akkor talán már meg is van az utód. Sőt, akkor is, ha igen. Tudjuk, indokot a legegyszerűbb találni. Vagy azt, hogy erőltettett ütemű a fiatalítás- vagy azt, hogy túl lassú...

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Utoljára kommentelt bejegyzések

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés