Aranylabda-mánia

Tényleg ennyire uborkaszezon van a fociban, hogy hetek óta az Aranylabda legyen a téma, a csapból is ez folyjon? Szerintem meg nem túl izgalmas az egész felhajtás, fogalmam nincs, 5 vagy 8 vagy 11 éve ki nyert ilyen címeket (úgy rémlik, volt több is, a France Football meg a FIFA díja külön, de mindegy, nincs jelentősége).

Most aztán mindenki meglovagolja a Barca-Real rivalizálást, C. Ronaldóról és Messiről szól minden, pedig... Számomra izgalmasabbak a tétmeccsek, a gólok, mint az ilyen díjak. A legjobb csapatoknak mind van olyan játékosa, aki általában is jól teljesít, és minden évben van pár kimagasló meccse is. Ki mondhatná, hogy Ibrahimovic, Özil vagy Suarez ne tudna nagyot játszani? És akkor kapust, védőt nem is említettem- mintha a világon se lennének.

Tudom, a sajtónak kapóra jön, hogy két sok gólt termelő, technikás futballista harca köré lehet ilyen felhajtást keríteni. De szerintem még nekik is nagyobb élmény lenne egy világbajnoki-cím, egy Bajnokok Ligája-győzelem, mint megkapni az Aranylabdát. Inkább showműsor ez, mint a sporthoz kapcsolódó esemény, sose vitt rá a lélek, hogy a díjkiosztót nézzem. Minek? Még az évnek ebben a szakában is vannak izgalmas sportesemények, akad olyan futballbajnokság is, ami nem áll le, szóval ha jót akarok tenni magammal, ezekre szakítok időt. Az Aranylabda-győztesről szóló híreket úgysem fogom tudom kikerülni, értesülni fogok a szavazás (értjük, szavazás, ahogy gálához illik...) végeredményéről, meg persze a botrányokról is...

Pedig mennyivel jobb inkább a csúcsfocira magára koncentrálni!... Ha ilyen gólok potyognak, a fenébe a díjakkal.

0 Tovább

Tell Roger

Vajon ki állna oda egy felé süvítő teniszlabda elé, még ha maga Federer is céloz rá?

A nagy Roger fantasztikus képességű teniszező, eredményeit még felsorolni sem könnyű: 17 Grand Slam tornát nyert meg (Wimbledonban hétszer győzött!), olimpián egyesben ezüstöt, párosban aranyérmet szerzett, és sok-sok versenyen diadalmaskodott.

Érthető, ha egy ilyen képességű, ráadásul szimpatikus, népszerű sportoló reklámokban szerepel. Épp egy Gillette szpotot forgattak, amikor a teniszkirály egy érdekes mutatványra vállalkozott: egy bátor önkéntes a fejére tett egy palackot, a tőle távolabb álló Federer pedig kétszer egymás után is olyan pontosan ütötte meg nagy erővel a labdát, hogy az levitte a fejéről a tárgyat. Kell egyfajta vakmerőség ahhoz, hogy valaki bevállalja a célpont tartóoszlopának szerepét- de úgy látszik, Rogerben meg lehet bízni.

Persze eszembe jutott egyből, Tell Vilmos is svájci volt, Federer is az- úgy látszik, ez valami nemzeti hagyomány...

0 Tovább

Bunyó karácsonyig

Itt a szeretet ünnepe- beszélgessünk az ökölvívásról!

Amikor fiatalabb voltam, sokat hallottam odahaza apámtól a bokszról. Még egy Bocskai-emlékversenyen is kinn voltam, arra emlékszem, hogy a Dózsás ökölvívóknak azt üvöltözték, hogy "hülye rendőr!!!" Ah, a romantikus nyolcvanas évek!

Mindenesetre aránylag értő szemmel tudom nézni a bunyót, de én még abban nőttem fel, hogy súlycsoportonként egy igazi bajnok van. A király pedig általában az, aki épp a nehézsúly trónján ül... Legalábbis a profiknál nagyjából így nézett ki a képlet, és noha a szocialista blokkban akkoriban inkább az amatőrboksz volt reflektorfényben, de otthon inkább volt téma Muhammad Ali, Sugar Ray Robinson, Rocky Marciano meg a többiek. 

A kilencvenes évektől már persze megváltozott a világ, a profi ökölvívás megkapta azt az elismerést, ami neki járt. A hazai sztárok közül is egyre többen álltak át a hivatásosok világába, Kokó meccseit a legnézettebbek kereskedelmi tévék adták, és sokan örültek egy-egy bajnoki címnek.

Csak hát azt hallgatták el gondosan a nagyközönség elől, hogy nem csak egy bajnok van. Kellett a felhajtáshoz az, hogy a mi fiunk a "legnagyobb", és csak azok voltak tisztában a képlet bonyolultságával, akik jobban ismerték a hivatásos boksz hátterét. A profiknál ugyanis csak a hőskorban voltak olyan bajnokok, akik egy-egy súlycsoportban egyeduralkodóként voltak a legjobbak. Ahogy egyre inkább üzlet lett ez a tévéközvetítések miatt, újabb és újabb világszervezetek alakultak. Mindegyik égisze alatt rendeztek címmecseket: világbajnokit, interkontinentálist, kisvilágbajnokit, efféléket.

Aki át akarja látni napjaink profi ökölvívását, annak ismernie kéne az egyes világszervezetek bajnoki címeit birtoklókat, Készülnek mindenféle összefésült erősorrendek, világranglisták, de bocs, ne statisztikák döntsenek már erről, hanem a ringben mutatott teljesítmény! Aki kemény legény, az tisztességes küzdelemben üsse ki az ellenfelét, ne pedig verbálisan. A játékosok menedzserei taktikáznak, igyekeznek könnyebb, legyőzhető ellenfeleket választani, ritkaságszámba megy egy igazi címegyesítés, amikor a komoly szervezetek világbajnokai küzdenek meg egymással- és még úgyis marad pár másik "világbajnok" a többi szervezetnél.

Ha valaki szereti a jó bokszot, ért is hozzá, tudja, kinek a meccseit kell nézni. Vannak remek bunyósok, akik kemény ellenfeleket választanak, látványos, harcos meccseken teszik kockára a címeiket. Ez jó dolog; de régen mindenkinek így kellett tennie, aki a csúcsra tört. Lássuk csak, kikkel küzdött meg Ali a pályafutása során (némelyikükkel többször is): Sonny Liston, Floyd Patterson, Ken Norton, Joe Frazier, George Foreman - csak egy pár név a sok közül. Nem kutyaütőkkel szállt ringbe a címekért, hanem a legjobbakat kellett végigvernie, ha meg akarta őrizni a világbajnoki övét. És nem attól lett legenda, hogy nagy volt a szája, hanem azért, mert ilyen bokszolókkal szemben bizonyította tudását.

Ma viszont egy világbajnoki címmeccs ritkán ilyen csúcsrangadó. Általában a ranglistáról választanak egy kevésbé veretes ellenfelet, a címvédő vagy kiüti, vagy végigdarálja a 12 menetet, és pontozással győz. Pedig ma is vannak jó bokszolók, és lehet, akadnak, akik szívesen ringbe szállnának kemény ellenfelekkel is. De a menedzsmentnek nem igazán felel ez meg, inkább foggal-körömmel védik a megszerzett címet, mert addig lehet eladni a meccseket, ami a bokszoló bajnok. És bármennyire sportolóról beszélünk, a pénz azért nagy úr, és a bunyós is tudja, az övé nem nyugdíjas állás, addig kell keresni, amíg lehet, szóval könnyű meggyőzni arról, ki a megfelelő ellenfél számára.

A baj csak az, hogy az ilyen kevés kihívást jelentő meccseken ő hiába nem veszíthet, mi, nézők, nagyon is... Nem is divatos mostanában a boksz közvetítése. Nem véletlenül, sajnos. Ha jót meccset akarok látni, rákeresek a neten egy klasszikusra, ahol még egyenrangú ellenfélek küzdöttek meg...

0 Tovább

Call me Maybe

Bárki bármit mond, a cheerleaderek teljesítménye igazi sport. Végülis vannak diszkótánc-bajnokságok, szépségversenyek is, sőt, még a szurkolócsapatoknak is rendszeresen összemérik tudásukat az Egyesült Államokban.

Szóval ez mindenképpen egy komoly sport- már csak azért is valószínűnek látszik ez, mert a pomponlányok teljesítményének rengeteg rajongója van. Az már egy másik kérdés, hogy egy jól sikerült videó, egy ütős fotógaléria végül nem csak a hivatásos szurkolókat népszerűsíti, hanem a csapatot is, akinek a színeiben fellépnek.

A Miami Dolphins amerikafoci-csapata sem csak a legendás hírű játékosok miatt ismert mostanában. A Dolphins adta az egyetlen veretlenül bajnokságot nyert csapatot 1972-ben, ennek a gárdának volt az oszlopa például a magyar származású Larry Csonka. A nyolcvanas években minden idők egyik legjobb irányítója, Dan Marino termelte a yardokat a csapat színeiben, hogy aztán Super Bowl-győzelem nélkül vonuljon vissza- nem tudta feltenni a koronát karrierjére. A Dolphins főszerepet kapott az első Ace Ventura filmben is.

Úgy látszik, Floridában jól bánnak a médiával, az utóbbi évek egyik nagy durranása volt a Dolphins-cheerleaderek egyik videója, amiben a Call Me Maybe című slágerhez forgattak klipet. Tengerpart, napsütés, lányok és jó hangulat- kell ennél több? Gyanítom, karácsonyi hagyományok ide vagy oda, sokan lecserélnék a Mikulást segítő manókat ilyen csinos krampuszokra... Kellemes ünnepeket!

1 Tovább

Sportdömping

Amikor fiatalabb voltam, sportközvetítást értelemszerűen csak a magyar tévében láttam. Nyilván csak a legnagyobb események, a legnépszerűbb sportok kerültek képernyőre: megnéztük a focimeccseket, az olimpiát, efféléket.

Aztán jött a sportcsatornák közül az első: az Eurosport. Később még néhány újabb csatornával bővült a kínálat, ma már magyar csatornából is bőven van, Sport1 és Sport2, Digi Sport 1 és 2, SportKlub, az Eurosportnak is van magyar kommentárja.

Csak hát valahogy úgy fest, nem minden csatornának jutnak ugyanolyan izgalmas események. Az még rendben is van, hogy a régebben elérhetetlen, de a sportban abszolút csúcsot jelentő amerikai ligák közül az NFL, az NBA, az NHL is nézhető. Még az amerikai egyetemi bajnokság, az NCAA legjobb amerikaifoci- és kosármeccsei iránt is biztos van érdeklődő.

Ám ha átfutom a csatornák programját, akkor látom, hogy például közvetítik az Universiade biatlonversenyeit, adják a Darts vb-t, a tollaslabda csapatbajnokságot, a tornászok lány utánpótlás csapatbajnokságát, a kézilabda Copa Asobal meccseit, a Strongman Champions League-et, az Egyesült Királyság snooker bajnokságát, bowlingot.

Szóval eljött a Kánaán, mert állandóan sportot nézhetünk? A fenti listát átfutva azt kell mondjam, nem mindegyik közvetítés hoz lázba közülük. Azt hiszem, egyszerűen csak ki kell tölteni a műsoridőt, így aztán olcsón megszerezhető sportközvetítésekkel duzzasztják fel a kínálatot. Nehéz elhinni, hogy a Copa Asobal rajongó tüntettek volna a csatorna előtt kedvenc meccseik közvetítéséért. (Tényleg, mi az a Copa Asobal? Itt az idő a Google segítségét kérni...)

Szóval túl sok a csatorna, és túl kevés a menő sportesemény. A kézilabda-vb bizonyára sokakat érdekel, a csúcsligák hétvégi meccsei is, és mondjuk az amerikai ligák (én például az NFL közvetítéseket ki nem hagynám). Mégsincs szívem azt mondani, hogy a kevesebbe kerülő, háttérbe szoruló események "értéktelenek", sportértékük nagyon is lehet. A tornászlányok biztosan hosszú évek óta edzenek keményen, amíg egy utánpótlás ob-ig eljuthatnak, a snookeresek, bowlingosok mögött is sok gyakorlás állhat, az Universiadén is lehetnek színvonalas versenyek. Miért ne kerülhetnének ők is képernyőre? Az, hogy csak a körülményeken köszönhetően láthatjuk ott őket, nem számít.

Manapság, amikor az érdemi teljesítmény nélküli percemberek folyamatosan a tévében szerepelnek például a valóságshow-knak köszönhetően, inkább néznék akármilyen sportolót, aki valamiben tényleg nagyon jó. Legyen az darts vagy tollaslabda- többre tartom őket.

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Utoljára kommentelt bejegyzések