Borzasztó, taszító az a színjáték, ami a Paralimpiai Bizottság balhéi kapcsán történik. Elég arra gondolni, hogy ha ma a magyar parasportról beszélünk, a legtöbbeknek Gömöri Zsolt neve ugrik be, nem pedig a sikeres versenyzőinké. Ez nagyon elkeserítő...

Mivel nem látok bele az iratokba, én ugyan nem vádaskodok. Vannak tények, amiről a lapok beszámoltak: a sztori az elnök végtörlesztésének támogatásával indult, ennek kapcsán nemrég kiderült, hogy munkába állásának napján már döntöttek is erről a neki járó összegről, amit rögvest a magánszámlájára utaltak. A felügyelő bizottság szerint ez jogszerű volt, de már rúgtak ki embert azért, mert mégsem volt annyira jogszerű. A felügyelő bizottság is összedobott egy kis jelentést, aztán gyorsan le is mondtak, nyilván a részükről minden el van ezzel intézve.

És aztán Gömöri Zsolt is felállt, akit támadtak a sportolók, a sajtó, de a sorsa igazán akkor pecsételődött meg, amikor a nagypolitika képviselői is "elengedték a kezét". Egy-egy lemondásra biztató nyilatkozat egy minisztertől ebben a helyzetben felér a selyemzsinórral, tehát a napjai meg voltak számlálva. A kérdés inkább az lehetett, mi folyik még addig az irodákban.

Persze lehet, hogy semmi, mert minden szép és jó volt, a törvény betűjének betartásával zajlott valamennyi kifizetés. Ezt majd kideríti egy, két, sok vizsgálat, talán az eljárás a bíróságra is eljut, talán majd lesz egy döntés, fellebbezés, hatályon kívül helyezés, újból kezdődik minden, és nagyjából 7-9 év múlva majd kimondanak egy akkor már senkit sem érdeklő ítéletet.

Teljesen mindegy, bárkit elmarasztalnak-e bármiben, mert az én szememben az sem normális, ha az, ami történt, teljesen normálisnak és védhetőnek számít ebben az országban. Ha nálunk teljesen rendben van, hogy időnként nélkülöző, mégis sikert sikerre halmozó fogyatékkal élő sportolók érdekeit olyanok képviselik, akik nagyságrendekkel többet vesznek ki a közösből, mint maguk az érdekelt sportolók. Akik megható nyilatkozatokat adnak ki az éhező parasportolókról, miközben milliós fizetést, plusz még ilyen-olyan juttatásokat kapnak. 

És ami igazán elgondolkodtató, az nem a múltról, a paralimpiai bizottság esetleges ügyeiről szól. A náluk nagyságrendileg több pénzből gazdálkodó olimpiai bizottság jut eszembe, és az ott ülő emberek. Meg az a bizonyos olimpiai pályázat. És nekem az jár a fejemben, ugyan hányan lehetnek, akik teljesen jogszerűen fognak majd az olimpiai páyázat ügyeinek intézői közül kiemelt bérezést, szolgálati kocsit, költségtérítést kapni? 

Nekik nyilván most az az érdekük, hogy ez az egész Gömöri-ügy gyorsan feledésbe merüljön, mert még esetleg más helyeken is elkezdenek nézelődni a szemtelen újságírók. És kiderül, kik kapnak még ilyen teljesen legális juttatásokat, miközben világverő sportolóink lerobbant edzőtermekben hajtanak nap mint nap, hogy dicsőséget szerezzenek maguknak- és az egész országnak. Ha viszont elsikálják ezt a sztorit, nincs para, minden mehet tovább a szokásos kerékvágásban.

Szóval engem nem érdekel e pillanatban, Gömöri Zsolt mindent legálisan intézett-e vagy sem, én nem is vádolom, vádolhatom semmivel, hiszen nincsen a birtokomban minden egyes adat. Én azt szeretném, ha a jövőre nézve lennének következményei a történteknek: ha minden pénzmozgás tisztán, legálisan, az asztal felett történne. Ha én, mint adózó állampolgár, aki hozzájárulok a sport támogatásához, mindenről tudhatnék. Ha az utolsó fillérig le lenne bontva, mennyit keresnek a sportvezetők, milyen egyéb juttatásokat kapnak, mik az elvárások velük szemben, és hasonlóan kíváncsi leszek majd arra, egy esetleges olimpiai pályázatnál hova mennek a pénzek. Minden egyes forint sorsa érdekel. Jó lenne tudni, ki az aki a sportért, és ki az, aki a sportból él.

Kezdhetjük az egészet a vizes világbajnoksággal. 50 milliárd forintról beszélünk, de ennek a töredéke se jut magukra a sportolókra. Akkor mire költünk? És kire? És mi lesz a sok költekezés eredménye? A versenyzők juttatásai viszont kevésbé érdekelnek, és azt is megmondom, miért: modern kori alkimistaként ők arannyá változtatják a támogatásokat. Tőlük nem várok többet, sőt, tőlük nem is sajnálok semmit. De ismétlem, egyébként sem rájuk költik a pénzeket, tehát egyébként sem indokolt őket nagyító alatt vizsgálni. 

A vizes vébé máris szolgált egy szaftos sztorival, az úszószövetség ugyanis állítja, ingyen ajánlották fel a világbajnokság himnuszának megírását számára, míg Demjén Rózsiék pénzt követelnek, öt millió forintot. Meg is értem, hogy nem érik be rongyos két és fél millióval- ha egy tollvonással 25 milliárdból 50 milliárd lehetett a költségvetés, akkor miért ők szerénykedjenek? És hány ilyen történet lesz még, csak jelentős részük színfalak mögött zajlik...

Illúzióim nincsenek. A sportvezetők itthon és a nagyvilágban is a lavírozásban világelsők, és meg fogják találni az indokát és módját annak, hogy ne kelljen nyilvánosságra hozni mindent. Vagy majd csak évek múlva dőlnek ki a szekrényből a csontvázak, amikor már nem nagyon lehet mit tenni. Elrejtőznek olimpikonjaink és parasportolóink mindannyiunkat boldogító és inspiráló sikerei mögött. Azt gondolom, jogunk van tudni, mi történik a háttérben, mert nekünk, szurkolóknak is beleszólásunk lehetne abba, kinek a teljesítményét, a munkáját tartjuk annyira, hogy azt komoly díjazással ismerjük el- nem csak a versenyek után, hanem a felkészülési időszakban is. Ha a sportvezetők támogatása a fontosabb a többség számára, ám legyen, én elfogadom azt a döntést is. De a magam részéről inkább a sportolókra szavazok!