Látszólag zajlik az élet a Vasas futballcsapata háza táján, ám a valóságban inkább úgy fest, minden a szokásos mederben zajlik: a bizonytalanság az úr, vergődés a végeredmény.

Egy kis história: a Vasas a magyar foci egyik legpatinásabb csapata, olyan legendás alakok kötődtek a klubhoz, mint Illovszky Rudolf, Mészöly Kálmán, Farkas János, Szilágyi Gyula, Váradi Béla- a sort hosszan lehetne folytatni. Csakhogy messze vannak már a régi sikerek, utoljára 1977-ben volt bajnok a Vasas, dobogón pedig 2001-ben állt. 

Mert a múltból nem lehet megélni, és a 21. század szinte folyamatosan az útkeresésről szól. 2002-ben gyakorlatilag megszűnt a csapat, és 2003-tól a Kecskemét játékjogának átvételével került csak fel újra Angyalföld a magyar foci térképére. (Érdekes kérdés lenne az, hogy a kecskeméti játékjoggal nem a kecskeméti csapat eredményeit kellene-e feltünteni a mai Vasas múltjaként?... Bár jelentősége nincs.) Jámbor János feltűnése pár évig tartó átmeneti biztonságot hozott a csapat életébe, de ha csak az eredményeket nézzük, már a középmezőny is sikernek számított, és előfordultak megalázó kiesések is az első osztályból.

Most épp a másodosztály középmezőnyében "vitézkedik" a gárda, egy német befektető támogatásának köszönhetően. Ám ez az úriember végülis hátat fordított a csapatnak, visszaadja az anyaegyesületnek, a Vasas SC meg csináljon vele azt, amit akar- vagy amit tud.

Ez a befektetőkeringő a magyar futballélet igazi sajátossága. A csapatok egy része csak arra vár, hogy jöjjön valaki egy pénzzel telitömött táskával, és ezért döbbenetes sztorik estek meg kis hazánkban. Emlékezhetünk például az olaszokra, akik egy csinos névjegykártyával, nulla forint pénzzel vették át az egyik klubot, gyorsan kirúgtak pár embert, osztották az észt, aztán eltűntek a semmibe. És felmerül a kérdés, vajon milyen klubvezető volt az, aki még egy bankgaranciát sem kért, mielőtt szabad kezet adott volna pár szélhámosnak?

A Vasasnál is mindig volt nagy jövés-menés. Szépen hangzó ígéreteknek viszont nem hirdetnek bajnokságot, így aztán nem lehetett szaporítani a trófeákat. Az már nagyon ciki, amikor még az elvakult szurkolók is legyintenek az óriási tervekre, és aztán persze kiderül, még mielőtt a Bajnokok Ligájában vitézkedne a csapat, átmenetileg teljesen ismeretlen, sokadrangú futballistákkal és handabandázó edzőkkel sikerül csak megerősíteni a gárdát.

Felmerül a kérdés, hogy lehet belesétálni nem csak a Vasasnak, de más kluboknak is mindig ugyanebbe a csapdába? Az ok valószínűleg a kilátástalanság, és persze a korlátozott szakértelem. Be kell látni, egy több száz milliós költségvetésű, gazdasági tevékenységet folytató vállalkozás, még ha fő tevékenysége egy focicsapat működtetése is, igényel egyfajta szemléletet. Megfelelő embereknek kell a megfelelő helyre kerülniük, hogy rendben legyen a könyvelés, a marketing, a sportszakma. Ahol nincs egy áttekinthető rendszer, ahol nem érvényesül az "annyit költünk, amennyire pénzünk van" szemlélet, ott könnyű megvezetni a klubvezetést, aki mindenáron be akarja tömni a költségvetés lyukait.

Most persze lehetne jönni azzal, hogy egyszer minden szép lesz, hiszen egy ilyen patinás csapat nem tűnhet el csak úgy a süllyesztőben. Először is: dehogynem. Erre számtalan hazai és külföldi példát fel lehetne sorolni. Van, aki sikeresen építkezett újra az alapoktól, van, aki örökre eltűnt a futball színpadáról.

Másrészt, miféle patináról, rangról beszélünk? Még a legismertebbnek számító Ferencváros hírneve is eléggé megkopott, Miért is tartanának számon magyar futballcsapatokat Európában, amikor az utolsó komolyabb klubsikereket fél évszázada sikerült felmutatni, a BL-csoportkörébe pedig évtizedenként egyszer kerül magyar gárda? Mit is kap a pénzéért a külföldi befekető: pár megfakult tablót a klubházban. egy leromlott stadiont, mindenbe beleokoskodó "legendákat", átláthatatlan viszonyokat, egy maroknyi szurkolót, és ha megtanul magyarul, élvezheti, ahogy kórusban szidják a felmenőit amikor épp nem megy a csapatnak.

Mondjuk ki: olyan szintű nihilizmus uralja a magyar futball jelentős részét, hogy valóban komoly embernek semmi értelme nincs ebbe a feneketlen kútba önteni a pénzét, miközben cserébe csak egy középcsapatot hozhat össze a magyar bajnokságban. Szóval aki felbukkan, az igen gyakran csak egy szélhámos, egy szerencselovag vagy szimplán futóbolond. Nekünk ez jutott, és még közülük sem a leghírhedtebbek fenik a fogukat a magyar klubokra. 

Szóval a válasz a feltett kérdésre: nincs a Vasassal semmi. Vagyis semmi új. Majd jönnek emberek, mondanak nagy dolgokat, a klubvezetők mindig a jövő hétre halasztják a bejelentéseket a megállapodásról a Nagyon Komoly Befektetőkkel, néhány ifista meg máshol már játéklehetőséget nem kapott öreg focista pedig edzés gyanánt elcicázgat a Fáy utcában.

Azok a jó kis megfakult tablók pedig továbbra is hirdetik a régi dicsőséget...