Jól lehetett viccelődni a BL-döntő előtt, hogy érdemes arra fogadni, a madridi csapat nyer. Végül így is lett, de valahol mind a ketten győztesnek érezhetik magukat.

Oké, a tegnapi este végén a Real Madridé lett a serleg, tehát a pillanatnyi dicsőség az övék, de az Atletico is szép idényt futott, a spanyol bajnoki cím önmagában is hatalmas teljesítmény volt a részükről.

És még most is olyan közel voltak a sikerhez! A 93. percben aztán jött Sergio Ramos fejese, utána pedig egy hosszabbítás, aminek a végén a Real nagyon egyértelműen múlta felül a városi riválist. Azt gondolom, igazságos volt az egyenlítés is, és utána a hajrát sokkal jobban bíró királyi gárda rengeteget tett a győzelemért is.

Itt azért fel kell hívni a figyelmet valamire: néha úgy érezhettük, az Atletico a robotolós csapat, aminek játékosai mindent bírnak, a Real primadonnái bezzeg nem ilyen kemények. Ám láthattuk, ez egyáltalán nem így működik. Egy Di Maria, egy Bale, egy Ronaldo éppen úgy végig dolgozik, mint kevésbé neves csapattársaik.

Ez a meccs nem a fantasztikus egyéni teljesítményekről szólt, sőt, páran magukhoz képest haloványan játszottak. Aztán a végén ez már senkit nem érdekel. Mint ahogy milyen vicces az is, hogy harmadik BL-győzelmével legenda lett Ancelotti, és kutya nem foglalkozik azzal, hogy csak a rendes játékidő ráadásában tudták kicsikarni a hosszabbítást.

Az is nagyon jellemző a focira, hogy Bale, akinek nem volt ez élete meccsen, mégis sorsdöntő pillanatban tudta megfordítani a meccset egy fejessel, olyan helyzetben, amihez nem sok köze volt- jó helyen volt épp. Persze ehhez is kell tehetség, de azért messze nem 100 millió eurós értékű... Ugyanígy mázlija volt a végén Ronaldónak is, hogy rúghatott egy büntetőt, ezzel a slusszpoénnal zárhatta az idényt, mert a meccsen egyébként nem sok veszélyt jelentett a kapura.

Ám még mielőtt ezért bárki fanyalogna, megjegyezném, a régi nagyok esetén sem emlékszünk már igazán arra, mikor segített valakit legenda státusba egy mellényúló kapus, egy öngól, egy megpattanó labda vagy egy bírói tévedés. Ez mind része a labdarúgásnak, ez ugyanúgy a játékhoz tartozik, mint a bámulatos cselsorozat végén bevágott bombagól.

Olyan viszont nincs, hogy valakinek egy egész idény összes meccsén mázlija van. Az Atletico Madrid olyan csapat, amivel ebben az évben nem lehetett nem szimpatizálni, és amit elértek, azt igenis tudatos munkának, elszántságnak, jó játéknak köszönhették. A BL-döntőn volt egy kis szerencséjük az első gólnál, de Fortuna istenasszony nem támogatta őket a 90. perc után, így nem tehették fel a koronát az egész éves teljesítményükre.

Hogy mi lesz jövőre, az nagy-nagy kérdés. Miközben egy BL-döntő igazi fociünnep, a spanyol élcsapatok döbbenetes adósságokat görgetnek maguk előtt. Hogy mennyire normális az olyan működés, hogy egy elvileg üzleti alapon működő csapat nem fizeti a számláit, játékosainak egy része pedig csak résztulajdonban az övék(!), nos, ezen talán vitatkozni sem kell: ez így értelmezhetetlen. Ezeket a kérdéseket rendbe kell tenni az európai fociban, mert páran adósságokban úsznak, máshol a gazdag tulajdonosok esztelenül költekeznek, az UEFA licenc- és pénzügyi fair play rendszere meg mintha nem igazán lenne hatékony, mert egyik szélsőségre sem tud reagálni.

Egy-két napig lehet ünnepelni a diadalmaskodó Realt, ám utána át kell gondolni az egész csúcsfoci világát, mielőtt sorozatos botrányok nem ingatják meg az egészet az alapoktól. Nehezebb feladat lesz ez, mint eljutni a BL-döntőig, és aligha adnak érte serleget. Mégis fel kell majd vállalni valakinek ezeket a döntéseket, mielőtt végrehajtók foglalják le valamelyik játékos játékjogát a pályára kifutás előtt, netán az arab tulaj egy héttel a döntő előtt villámigazolással hoz még a csapathoz 2-3 világsztárt óriási pénzekért...