Biciklizni jó, ez tény. Az egy komoly kérdés, a kerékpárra közlekedési vagy sporteszközként tekintünk. Az előbbit Budapesten próbálják népszerűsíteni, de vidéken mindezt nem kell reklámozni, sok helyen magától értetődően pattannak biciklire kicsik és nagyok, fiatalok és idősek. Ha valaki a reggeli órákban autózna mondjuk Karcagon, gyorsan rájönne, ott minden nap Critical mass van. Azt hiszem, nem ártana ilyen helyeken több bicikliutat építeni, mert ott tényleg szükség van rá. Arrafelé bringázni nem hipszterkedés...

A kedvtelési célú biciklizés megint más tészta. Budapesten olyan helyen élek, ahol közel van szép és biztonságos kerekezési lehetőség, a Római parttól Szentendréig kényelmesen el lehet jutni. Nekem nagyjából ez jó is, de nem tudom, a város más részein mennyire mondható kedvezőnek a helyzet. A hétvégi bringások (és belőlük van sokkal több, nyilván) számára egy saját kerékpárút nagyon sokat jelent- ha van. És megértem, ha egy család, gyerekekkel, nem akar forgalmas főutakon biciklizni.

Ám vidéken még több gondot látok. A Balaton vagy a Velencei-tó környékén vannak kerékpárutak, biztonságosan lehet tekerni. Ám nem mindenhol ilyen szerencsés a helyzet. Sokszor beszélnek arról, hogy például Kelet-Magyaroszágon, mondjuk a Zemplénben kitörés lehetne a turizmus fejlődése, hiszen vannak szép vidékek, bor, jó ételek... De a régió nem igazán van felkészülve az idegenforgalomra. Szerény vendégházból van pár, az utak nem túl jó állapotúak, a vasúti vagy buszos közlekedés a leharcolt járművekkel nem túl vonzó, és a biciklis infrastruktúra sok helyen egyszerűen nem létezik.

Némely úton igen jelentős a forgalom, például a kőbányák környékén rengeteg teherautó dübörög az utakon minden nap. Ez egyrészt alaposan szétveri az útburkolatot, másrészt kevés biciklis szeret úgy kátyút kerülgetni, hogy pár percenként hatalmas teherautók húznak el mellettük a keskeny utakon. Erre egyszerűen nem lehet kerékpáros turizmust alapozni. 

Persze tudom én, a probléma mindig összetettebb, ez csak egy kis szelete a vidéki Magyarországot sújtó problémáknak. Én is inkább azért figyeltem fel rá, mert mostanában több időt töltök arra, és amikor szétnéztem, merre lehetne kényelmesen, nyugodtan biciklis túrákat tenni, elkeserítő volt az összkép. A félreeső és nem túl forgalmas, ám alig javítgatott kátyús mellékutakra rámenni biciklivel nem nagy élmény, a főutakról pedig már írtam. 

Így aztán errefelé sokakat már sikerrel le is lehetett szoktatni a biciklizésről. Ez mindig könnyebben megy, mint újra meggyőzni arról az embereket, hogy a bringázás jó alternatíva- van, aki autóba ül, a többiek a buszon zötykölődnek. Megoldás ez is a közlekedésre, csak sokat veszítünk vele. Ráadásul ha már gyerekkorban is ahhoz szokunk hozzá, hogy a biciklizés értelmetlen, akkor később se jut eszünkben kerékpárt venni. Tudom jól, nekem magamnak is évek teltek el úgy, hogy bringám sem volt. Nem hiányzott, nem láttam értelmét. Az győzött meg, hogy itt a környéken sétálva, a Duna partján láttam, mennyien tekernek, és fel tudtam fedezni magam is két keréken a bicikliutakat. 

De a Zemplénben ilyen inspiráló, pezsgő kerékpároséletet hiába is keresnék. Ami nagy kár, pedig gyanítom, a budapesti fejlesztésekhez képest nem drágábban, de hasonlóan sok embert elérve lehetne az utak fejlesztésével eredményt elérni. Ám nálunk mindenki a fővárosra figyel, vagy az évi egy Critical Massról olvasok, de hetente több cikk jelenik meg a még nem is működik bérbicikli rendszerről. Ez nagyon szép, de... a nem pestiek, az a pár millió ember hol jelezhetik, hogy esetleg ők is szívesen vennék, ha odafigyelnének rájuk?

Aztán az is lehet, tévúton járok, és már csak a fővárosiakat érdekli ez az egész, vidéken kutya nem akar kerekezni, turisták meg úgyse jönnek, akiknek a kedvéért érdemes lenne ilyesmire pénzt áldozni. Meglehet- de remélem, nem ez a helyzet. Ha pedig igen, akkor ebben bizonyára az elmúlt évtizedek nemtörődöm központi hozzáállása is felelős. Most talán még lehetne valamit tenni. Talán...