Sportfoglalkozás

Vajon kinek a példája bír rá inkább a sportolásra: Ronaldóé vagy lelkesen gyúró nagymamáé?

Megszokhattuk már, hogy az élsportban nincs holtszezon. Elhúzódnak a fociban a csúcsbajnokságok, kétévente van EB vagy világbajnokság, négyévente nyári olimpia, ősztől indul az egyre többeket érdeklő amerikaifoci- és NBA-szezon és így tovább. Sportdömping ez a javából, elcsépelt közhellyel élve modernkori gladiátorok versengését nézhetjük szinte minden nap. Egyszerre zajlottak olyan események, mint a foci EB, a Forma1-es futamok, a Tour de France, a wimbledoni teniszbajnokság. Ezek bármelyike önmagában is komoly dolog, ehhez képest szinte egymástól szívták el az érdeklődőket. (És közben még voltak olyan apróbb drámák, mint Messiék újabb elbukott döntője a Copa Americán...)

A sport, mint a szórakoztatóipar része, abban érdekelt, hogy amíg fut a szekér, minél inkább jöjjön a bevétel. Azt hiszem, ez garantáltan meg is valósul, például a 24 csapatos Európa-bajnokság rengeteg meccsével. Sok? Persze. De szuperhősös filmből is sok van- hiszen most ezekre van kereslet, A néző lelkesen néz, szurkol, kikapcsolódik, nincs is itt semmi hiba.

Ám valamikor azt mondták, az élsportban az is jó, hogy egy kicsit lelkesít, inspirál minket, átlagembereket, kedvet csinál a mozgáshoz. Hát szerintem ez a cél mostanában egyre inkább elhalványul, egyre inkább az számít, hogy a néző is egyfajta termékként legyen eladható, mint reklámok fogyasztója. Nem nagyon érdekel senkit, hogy úgy egyébként chips és sör fogy irdatlan mennyiségben, tehát pont nem egészségesebben élünk. Rámennek a hírek is arra, melyik sportceleb kivel randizik, milyen botrányba keveredik.

Nem nagyon tudatosul, hogy úgy egyébként egy Cristiano Ronaldo vagy akár egy Dzsudzsák Balázs is sok évnyi folyamatos edzéssel jut el a nemzetközi foci jegyzett játékosai közé- sőt, amikor leveszik a pólójukat, látható, hogy többségükön egy cseppnyi felesleg sincs. A foci is ilyen, és az olimpián versenyző úszók, kajakosok, vívó, atléták, birkózók és társaik hasonlóan profi, éjjel-nappal edző sportolók. És ha nem látjuk a munkát, talán nincs is, ami inspiráljon.

Ezt a vákuumot töltik ki hát az inspiráló közösségi fitcelebek, sportoldalak. Ezekkel meg az a baj, hogy jó nézni a gyönyörű tengerparton jógázó, hibátlan alkatú modelleket, csak épp egyre inkább nyilvánvaló, megszerkesztett képek, megszerkesztett pózok ezek, szponzorált utazásokkal, támogatóktól kapott sportfelszereléssel. Termék lett a motiválás is, és megint mi -ki más?- lettünk a végtermék, aki majd jól bevásárol a pink sportcipőkből és befizet a legújabb aktív nyaralásra.

De az ember ősi, naiv vágya az, hogy a hitelességet keresse minden mögött. Rákattantunk tehát azokra a hozzánk hasonlóan eltunyult emberekre, akik fogukat összeszorítva, mindenféle profi háttér nélkül lefogytak, izmosak, sportosak lettek. Ez aztán tényleg tud inspirálni! Pár hónapja még pocakos informatikus volt, mára Adonisz-alkatú bájgúnár! A nagyi, aki túl az ötvenen kezdett gyúrni, és még most is fitneszversenyekre jár! 

És milyenek vagyunk? Ha akarunk hibát találni, sikerülni fog. Így aztán az ilyen edzésmániás amatőrökre is rá lehet mondani, mindent alárendeltek egy célnak, és ezt más nem teheti meg, mert családja van vagy mittudomén. És le azokkal a szülés után 2 héttel tökéletes alkatú nőkkel is, akik meghamisítják a valóságot. Már azt is ünnepeljük, ha valaki épp azt mutatja meg, mennyire nem tökéletes az alakja anyukaként. Vagy a híresség, aki photoshop nélküli képet posztol, bemutatva, bizony vannak itt-ott hurkák rajta. Éljen a természetesség, élj úgy, ahogy jólesik, és ne akarj senki kedvéért tökéletes alakra vágyni, törekedni! Azért azt is bemutatják, hogy önmagunk elfogadása nem jelenti azt, hogy ne lehetne valamit javítani a helyzeten, csak nem kell feladni mert nem jön össze pár hét alatt a modellalkat.

Mindenki számára jó megoldás nincs, de én hiszek abban, hogy többségünknek szüksége van valami inspirálóra. Ám annak nem kell feltétlenül valaki másnak lenni: én például belenéztem a tükörbe, és azt mondtam, ez nem jó. Láttam barátokat, akik sokat kihoztak magukból, és azt éreztem, nekem is sikerülhet változni. Sikerült is, a magam szintjén értem el kézzel fogható eredményeket. Nem lettem instagram-sztár, nem másért mozgok, hanem magamért. Nem számít, honnan jön az inspiráció, az csak elindít egy úton, amin nekünk kell végigmenni. 

S hogy ki vagy mi adja meg az első lökést, mindegy. Ronaldo, a testépítő nagymama. a hajlékony jógaceleb- bárkit követünk, egyikük sem fog helyettünk felállni a székből, hogy mozogjon. De ha megtalálod, ki az, aki számodra jó példa, máris előrébb jársz. Még itt a nyár, ami nem csak úgy lehet sportos, hogy a tévé előtt ülsz- és ez bizony csakis rajtad múlik.

Inspiráló példaképek