Nehéz szívvel nézte az ember, amikor a negyedik gólt is berúgták a belgák, fájt a kiesés, hiszen hogy a francba ne fájt volna, de mégis örök emlék marad a 2016-os torna.

Kissrác voltam, már értelmezni tudtam mi is az a foci, hogy is kell szurkolni a magyaroknak, és megéltem amikor 10-1-re vertük Salvadort. És persze a csalódást is, amikor kiestünk Belgium ellen... (Mindig ezek a belgák...) És emlékszem 1986-ra is, ahol a 0-6 sokkja örökre rányomta a bélyegét a magyar focira.

A 0-4 nem szép eredmény, mégsincs messze az a világvége hangulat. Nem fogjuk emlegetni Marseille, Irapuato mellett emlegetni Toulouse-t. Mert előtte volt három remek meccsünk, mert ezek a srácok lelkessé tették az egész országot.

Emlékek születtek. A mai 7-8 évesek ugyanúgy emlegethetik egykor, hogy Ronaldo mennyire kiborult, amikor Dzsudzsák megszerezte a harmadik magyar gólt. És mit se számít, hogy Ronaldóék végülis beszenvedték magukat a legjobb nyolc közé úgy, hogy 90 perc alatt a kaput se találták el, míg a mieink a vereség ellenére alaposan megdolgoztatták Courtois-t. 

magyarfoci
(MTI Fotó: Illyés Tibor)

Igen, megérdemeltünk volna legalább egy gólt, de az ilyesmit nem ítélik oda. Mert néha meg olyan meccseket is látunk a kieséses szakaszban, ahol az lenne az igazságos, ha mind a két csapatot hazazavarnák. Jó volt hinni, jó volt reménykedni, és persze nem csak a gyerekek gazdagodtak élményekkel, hanem mi is. 

Mégis, nekem eddig is volt olyasmi, amit emlegethettem. A 10-1, vagy a Videoton UEFA-kupa döntője. Most ez a pár nap is bekerül a szép pillanatok közé. A srácok pedig, akik amióta az eszüket tudják ahhoz szoktak hozzá, hogy igazi tétmeccsen német, brazil, olasz válogatottaknak, klubcsapatoknak kell szurkolni, és szinte nem is tudták elképzelni, milyen magyarokért szívből szurkolni- bevallom, mi, idősebbek is elfelejtettük már időnként. 

Hogy mit hoz a jövő? Én a túlságosan bizakodó, hurráoptimista hangulattal nem foglalkozok, mert egyelőre még tart az EB, még lehetnek komoly meccsek. És ugyan büszke vagyok rá hogy a mieink is ott voltak, de azért meg fogom nézni a döntőt is. Én most még emlékeket gyártok, látni fogom azokat a csapatokat, akikkel pár napja még a mieink csaptak össze. Nekem még bőven hozzátartozik ennek a tornának az élményéhez az, hogy eljátsszak a gondolattal, mi lett volna ha nem a belgákkal akadunk össze, vagy milyen lenne, ha Ronaldóék helyett a magyarok vannak ott, hiszen egyenrangú ellenfelek voltunk a csoportban, meg is előztük őket.

Aztán a labda gurul tovább- de amit megéltünk ebben a pár napban, már soha nem felejtjük el. Köszönöm a fiúknak, a szakma stábnak, és kívánom, még sok-sok szép pillanatot okozzanak nekünk a magyar színekben pályára lépők!