Két és fél hónapig nélkülöznünk kell a magyar focit valahogy. Nem könnyű időszak ez annak a több száz, néhol több ezer szurkolónak, aki él-hal az NB1-ért- a többieknek valószínűleg fel sem tűnik.

Pár érdekesség jut eszembe az eddigi 17 fordulóról. Például a vadiúj Fradi-stadion környékén autózók azt hihették időnként, nem odabenn, hanem kinn van a meccs, mert ott gyűltek össze a leghangosabb drukkerek, akik fergetes hangulatot teremtettek, míg az Aréna inkább felolvasóestek hangulatát idézte- kivéve a színvonalat.

Kiderült, hogy ahol ma még nincs ürességtől kongó vadonatúj stadion, hamarosan ott is épül egy. Állítólag még az évek óta másodosztályban tanyázó Vasas-szurkolók is felháborodtak, amiért kicsi lesz a nézőtér a tervezett új arénában, de gyorsan megnyugtatták őket, lehet ott akár ötezer ülőhely is. Annyi embert az utóbbi években talán egyszer sem láttak a Fáy utcában, de nem baj, mi a jövőnek építkezünk. Az MTK-nak még ennyi nézője sincs, mégis luxusstadion épül nekik, de remélhetően bármikor átéptíthetik olcsón plázának, ha máshogy nem sikerül hasznosítani.

Ami a legjobban feltűnt az idei őszi szezonban, az az izgalom hiánya. Egyszerűen volt-nincs, elpárolgott. A meccsek többsége kifejezetten unalmas, még a szorosnak tűnő találkozók is teljesen kilátástalan brusztolásnak tűnnek. És ez az olyan régen hajtósnak számító csapatok esetén is úgy van, mint a Fradi. A zöld-fehérek mindig reflektorfényben vannak, és pont rajtuk mérhető le a leginkább, merre tartunk: csökkenő nézőszám, a kilincset egymásnak adó idegenlégiósok, arctalan csapat jutnak az eszembe. Elment a bajnokságnak több, mint a fele, és maga a foci alig téma, a közeg annál inkább. 

Pedig a pazarló stadionépítések és a handabandázó MLSZ-vezetés olyan témák, amikkel normál esetben nem kellene foglalkozni. De nem lehet szó nélkül hagyni, mi történik, mert a focirajongó sem hülye, és ha a meccsekben csalódik, akkor szeretné tudni, mi a franc történik itt. Látjuk a kontrasztot a szuperstadionok és a nem olyan szuper futballunk közt, látjuk az ellentmondást a saját maguk szobrát fényesítő MLSZ-vezetők és a valós számok közt, és valódi válaszokra várunk.

Közben a szövetségben nyilván zajlik az ötletbörze. Hátha kitallják majd, hogy túl hosszú a téli szünet, térjünk át a tavaszi-őszi rendszerre, és attól majd felvirágzik a foci. Ráadásul nagy barátaink, az oroszok is ilyen ütemezésben szervezik a bajnokságot, tehát csak jó lehet... Vagy esetleg majd elmondják azt, azért nincs magyar foci február végéig, mert így hagyunk esélyt a gyengécske amerikai konferenciának, hogy a rájátszást és a Super Bowl-t ne homályosítsa el a Kecskemét-Paks vagy a Haladás-MTK rangadók körüli felhajtás. 

Esetleg az az ok, hogy az előttünk álló szűk három hónap alatt elfelejtjük, milyen gyatra a magyar foci, és hátha emiatt az első tavaszi fordulóban árnyalattal több néző lesz, mint a szánalmas kevés embert érdeklő utolsó őszi fordulókban. A 16. körben alig sikerült túllépni a 13 ezer embert 8 meccsen, az ember azt mondaná, ennél lejjebb már nehéz süllyedni: ha leülnek a stadionokban a biztonsági emberek, meg az ificsapatok játékosai, illetve a pályán levők hozzátartozói, ez a szám már velük is megközelíthető.

Vannak persze forradalmi tervek az ezen való változtatásra: a kötelező iskolai programként beiktatott meccslátogatás, netán a sorkatonaság újraélesztése és az egyenruhások kivezénylése sokat segíthetne. Kár, hogy Ronaldót és Messit nem lehet behívni katonának, milyen szuper csapat lehetne megint a Honvéd! Persze az kit érdekel, mi van a pályán? Csak azok a szép stadionok, azok álljanak!...