Nagy a sírás-rívás a kéziszövetségben, mert a visszalépések után nem a magyar válogatottat hívták meg a férfiak világbajnokságára. Komolyan, tragikus, hogy mindig a mieinkkel bánnak ki a csúnya nemzetközi szövetségek, pedig nekünk ez lett volna az egyetlen esélyünk...

Vagy mégse? Hiszen selejtezőn lehetett kiharcolni a részvételt, ahol a magyar válogatott elbukott. Onnantól kezdve minden duma meg álmodozás. A pályán valaki felülmúlta a csapatot, és aztán jöhetett a sportdiplomáciai sakkozás, de már bocsánat, szurkolóként én nem vagyok boldog a zöld asztal mellett elért "sikerekkel". Ez nem a vízirevü, ahol a sokat késő, hisztis lányt kirúgják és felvesznek helyette valaki mást, csak menjen tovább a show.

Lehet, hogy kézilabdában nem vagyunk világelsők, de panaszkodásban ott vagyunk a dobogón. És ez még úgy is igaz, hogy a nemzetközi szövetségről is megvan a véleményem. Az ausztrálok kigolyózása állítólag egy vészhelyzeti terv része volt, hogy ha netán a németek a pályán nem harcolják ki a részvételt, így szabadkártyával mégis ott lehessenek a világbajnokságon. Mert a német piac akkora, hogy szükség van rájuk, tökmindegy, hogy semmi joguk nem lenne rá. Ez gusztustalan, és én azt is elhiszem, mindenféle manipuláció áll annak a hátterében, hogy a mieink helyett mások utazhatnak.

Csak sportemberként ezt a helyzetet el kell fogadni, mert ami most megy, az már nem a sportról szól, hanem közelebb áll a fent említett vízirevühöz. Ejtsük ki az ügyes, de csúnyácska lányt, ha ott van a bögyösebb? Vagy valami ilyesmi hasonlattal lehetne élni. A szövetségben viszont kommentálhatták volna úgy is a helyzetet, hogy bántja a mieinket ami történt, de túllépünk rajta, mert becsületes mérkőzéseken lett volna lehetőség a kijutásra- nem jött össze, a következő alkalommal viszont foggal-körömmel harcolni fogunk.

A mostani nyavalygás viszont nekem azt üzeni, hogy a szövetségben felmentést keresnek, és arra várnak, a következő "surranópályás" bejutási lehetőségért most meg kell kezdeni a lobbizást. Ám engem az ilyesmi sose tud igazán örömmel eltölteni. A fenébe is, örülök a győzelemnek, elfogadom a vereséget, a sportdiplomáciára meg teszek. Aki a pályán kiharcolta a részvételt ellenünk, az páholyból nézte az osztozkodást. Én is jobban örültem volna, ha úgy lehet csámcsogni a nemzetközi szövetség machinációin, ha a mieink mindentől függetlenül ott vannak a mezőnyben. Semmiféle direkt magyarellenes ármányt nem látok abban, hogy ennek a kavarásnak nem mi lettünk a kedvezményezettjei- ennek már nincsenek győztesei, sportértelemben nézve legalábbis. A többi meg nem érdekel.