A Ferencváros elnöke, Kubatov Gábor egyáltalán nem örvend osztatlan népszerűségnek szurkolói körökben. Saját csapata ultrái sem különösebben rajonganak érte, sőt, a szép új stadionba nem is járnak. Maradjunk annyiban, messze van az új Aréna hangulata a pokolitól, a nézőszámokat sem teszik ki az ablakba. A csapat ugyan tisztességesen szerepel a bajnokságban és a kupában, de a fradistáknak ennél azért több is kellene. A lecserélt kabalafigura utódja sem túl népszerű, de azt hiszem, ez a csirkeszerű lény az, ami hosszú távon a legkevesebbet számít.

No mindegy, a zöld-fehérek háza táján vannak mindenféle ügyek, miközben a pénzek csak úgy özönlenek a klubhoz. Persze mindenki komoly szponzor, naná, állami pénz alig fordul meg- mi meg mind elhisszük, hogy üzleti alapon megy nálunk a futball támogatása. Ahol úgy megy, az a Győr, ahol már ingyen fociznak a játékosok, meg a Pápa, ahol most dobta be a törölközőt a tulajdonos Lombard...

Pedig a magyar focinak még mindig van valami presztízse. Láttam, volt, akinél kiverte a biztosítékot, hogy Kubatov szerint egy Fradi meccset még mindig többen néznek, mint a Barca-Realt. Én nem igazán ismerem az összes hazai nézettségi adatot, fogalmam nincs, pontosan milyen számokat mérnek a sportcsatornák, a saját ízlésem meg csak nekem fontos: azért, mert én gyakrabban nézek amerikaifocit mint Forma1-et, az országban messze fordítottak az arányok.

Ám egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy a magyar foci még mindig olyan műsor, amire sokan odakapcsolnak. Ha más nem, akkor legalább egy Újpest-Fradi leültet sokakat a tévék elé. Bármennyire ócska a foci, ez akkor is téma. A magyar fociba nőtt bele pár generáció, és sokak számára még mindig van ennek némi vonzereje. Abszolút elképzelhetőnek tartom, hogy mondjuk két-háromszázezer néző is követi a Fradi kiemelt meccseit. 

A gond az, hogy a boldog időkben ennek a tízszerese is lehetett a nézettség. Nincsenek itt csodák: ha a stadionban visszaesett a nézőszám, a tévék előtt is. Annak idején a foci baromi jól eladható dolog volt, csak persze még nem volt akkora üzlet a közvetítési jog. Most már tele vagyunk csatornákkal, a focink viszont olyan, amilyen. Ennek ellenére minden nap megjelenik 1-2 cikk róla a nagy portálokon, hát komolyan annyira nem tartják érdekesnek a saját írásaikat a honlapok, hogy nem hiszik el, akik azt elolvassák, azok egy része magyar meccset is néz? Aki kíváncsi az erőviszonyokra, vesse össze a magyar fociról szóló cikkek olvasottságát az El Clasicóról szólóakkal. Az interneten igen pontosan lehet követni az ilyesmit...

És ha esetleg az is derül ki, hogy a Barcelona meccsét duplaannyian nézték mint a magyar örökrangadót, akkor is le kell szögezni, utóbbié sem kis szám. Mert ha a színvonalakat vetnénk össze, a magyar meccset tizedannyian követnék a tévében, vagy még jóval kevesebben. Ezért fáj a magamfajtának az a maszatolás és egy helyben toporgás, ami nálunk megy. Közös erőfeszítéssel sikerül lemorzsolni a szurkolók maradékát is. Mert az brutális nagy tévhit, hogy a kisvárdai stafionfejlesztés fogja őket lelkesíteni. Egy frászt. Azért mert szeretjük valamilyen szinten a magyar focit, vagy legalább egy csapatot, még egyikünk sem hülye. És ha mégis annak néznek minket, inkább tényleg a spanyolokat nézzük.

A Barcelona köszöni szépen az egykori Ferencváros-szurkolókat, de ők meglennének nélkülük, van szimpatizánsuk elég a nagyvilágban. A mi csapatainknak viszont csak Magyarország a mozgástere, minket kéne kiszolgálni, szórakoztatni- és megérteni. De ezzel senki sem akar foglalkozni szemmel láthatóan. Pár év múlva de örülnének a fociban olyan nézettségi adatoknak, mint amik most vannak...