Beszéljünk egy kicsit Cristiano Ronaldóról! Mostanában mindenki kaján örömmel osztja meg azt a gifet, amin a harmadik magyar gól után tombol. 

Azért jegyezzük meg, már ez a jelenet is jelzi, hogy minden rossz tulajdonságával együtt a portugál sztár borzasztóan akarja a győzelmet. És tesz is érte becsülettel: a mieink ellen egy gólpassza és két gólja volt. Méghozzá nem is akármilyen gólok.

Cristiano Ronaldo zseniális futballista. Sorolhatnánk az eredményeit, de minek- tudja ezt valahol mindenki. Jobbal, ballal, fejjel is veszélyes a kapura, robbanékony, remek rugói vannak és így tovább. És persze mindig győzni akar. 

Egy ilyen sztárnak minden pillanatát felveszik a kamerák, azokat is, amikor éppen hisztizik vagy őrjöng. Ez a hírnévvel jár. De minden meccsen felvehetnek pár olyan jelenetet is, amitől sokaknak leesik az álla.

Természetesen megértem azt, hogy most sokan kuncognak rajta, a nagy Ronaldóéknak sem sikerült legyőzni a magyar válogatottat. De nyugodtan ismerjük el a portugál zsenijét- attól csak még büszkébbek lehetünk a mieinkre, ha leszögezzük, az ellenfél nem csak nagy nevekből, hanem valóban kiváló futballistákból áll. Senki nem adott esélyt Dzsudzsákéknak az EB előtt a portugálok ellen, és az, hogy közvetlenül a meccs előtt jóval bizakodóbb volt a hangulat, az első két meccs sikereinek köszönhető. Ha május végén körbekérdezünk a szurkolók között, erre az utolsó csoportmeccsre szerintem szinte mindenki borítékolta volna a vereséget- akár nagy különbségűt is. Most meg ott tartunk, hogy Ronaldóék a magyar válogatott hátát nézték a csoportban.

És ez azt jelenti, hogy a magyarok a maguk szintjén, csapatként tettek le olyat az asztalra, mint Ronaldo egyéni megmozdulásaival. Lehetne bőven találni a magyar focimúltból olyan pillanatokat amiket a hiszti mellé tehetnénk, de most legyünk inkább büszkék arra, hogy a zseniális megmozdulásai láttán mondjuk elégedetten, "azért Gera gólja sem volt piskóta!..." Mert zsenik ide vagy oda, a mieink háromszor is a kiesés küszöbére juttatták a portugálokat. És egy-két év múlva úgyis erre fogunk emlékezni, nem az ellenfél dühkitöréseire.