Dől a lé

Sok helyen beszélgetnek arról, hogy a sikeres londoni olimpia után több, mint két milliárd forintot osztottak szét- nem a sportolók, hanem a sportvezetők, edzők és egyéb munkatársak közt.

Először is szögezzük le: ez nagyon nagy pénz. De tényleg. Mielőtt belemegy az ember az elemzésbe, ezekre a milliárdokra gondol, és így nehéz reálisan értékelni. Pedig nem ártana...

Szóval én most megpróbálom hideg fejjel végiggondolni ezt az egész történetet. Ami egészen biztosan visszatetsző benne, az a másfél éves pereskedés, aminek során a sportot irányítók mindent elkövettek azért, hogy ne derüljön ki, kinek mennyi jár. Mivel közpénzről van szó, ez eleve visszatetsző. A másik fele az, hogy ilyenkor mindig megvan a magyarázat, hogy kinek miért is járt teljesen jogosan pár milliós jutalom- ha minden indokolt, minden rendben van, akkor minek titkolni? Mert az emberek "rosszul értik"? Na és, attól még joga van tudni annak, aki dolgozik, adózik, hogy a pénzéből ilyen sokat költöttek a jutalmakra.

De lendüljünk túl ezen a kellemetlenségen! Azt kell mondjam, ma a sportban elért siker tényleg csapatmunka. Természetesen kell a kiemelkedő tehetségű sportember, de a kert végében edzve nehéz felvenni a versenyt a legjobbakkal. Hol vannak már a hőskorszak magányos harcosai! Kellenek a felkészült edzők, orvosok, gyúrók, kellenek a felkészüléshez szükséges pénzt felhajtó klubvezetők, kellenek a lehetőséget teremtő és a pénzről okosan döntő emberek a sport irányításában, nekik vannak segítőik, és így tovább. Ha elfogadjuk, hogy ez így működik, önmagában a pénzosztás ténye nem visszatetsző.

De a sportvezetésben dolgozók részéről ritkán halljuk azt, hogy "én profi vagyok, csak a pénzért csinálom, megfizetitek a munkámat és én szállítom az eredményeket", mindenki nemzeti büszkeségről, az országot képviselők sikeréről beszél, az ember azt hinné, a pénz számukra a legutolsó szempont. Nekem azzal nincs bajom, ha valakinek a jó munkáját megfizetik, de kár leönteni ezt piros-fehér-zöld mázzal. Mintha a régi, szocialista időkből maradt volna itt ez a maszatolás, amikor papíron mindenki "amatőr" volt, közben profibbak voltak a nyugatiaknál, mert tényleg csak a sportnak élhettek, azért kapták a fizetésüket. Most már nem kellene rejtőzködni, de úgy fest, arra gondolnak sokan, hogy az emberek azt hiszik, itt mindenki társadalmi munkában dolgozik a magyar aranyakért.

Én meg azt gondolom, a magyar embereknek már rég nincsenek olyan illúzióik, hogy itt senki ne kérné a jussát egy-egy nagy siker után, mert csak a dicsőségért áldozott fel mindent. Ugyan, a sport minden felemelő pillanatával együtt egy üzlet, ahol ára van a diadalnak: befektetett és visszakapott pénzben is. Dollármilliók röpködnek közvetítési díjban, szponzori szerződésekben, ez egy jól működő szórakoztatóipari ágazat. És büszkék lehetünk rá, hogy néhány hazánkfia jól szerepel ezen a területen. Ugyanúgy a szórakoztatóipar része mondjuk a filmgyártás, és jó látni, ha egy magyar rendező külföldön sikeres, és nyilván keres is vele. Ha nála elfogadjuk, hogy a diadal pénzben is mérhető, a sportolónál elítélnénk? Nem hiszem. Még sose láttam tüntetést a sportolók pénzdíja ellen. És ha a vezetőnek jár, hát akkor jár.

Szóval nyugodtan ki lehet mondani, a sportvezető mit vállal, mi a célja, ezért mit tesz, és a végén mit vár. Az álszenteskedés, az felesleges. Meg a kesergés amiatt, hogy világklasszisaink lepukkant, vakolat nélküli edzőtermekbe, fűtetlen öltözőkbe kényszerülnek, mert "nincs pénz". Van az, csak nem a kőművesre meg a gázszámlára, hanem mondjuk a sajtósra. Ha így sikeresek a magyar sportolók, akkor biztos így is van rendjén.

Persze értem én, ha teljesítményalapú lenne ez a rendszer, még a végén előfordulhatna, hogy a sikertelen olimpiai szereplés után egy-egy sportági szövetségben dolgozók nem hogy jutalmat kapnának, de még vissza is kellene adniuk azt, amit addig kaptak. Ez meg már így nem jó, tehát sokkal szerencsésebb folyamatosan társadalmi munkáról és nemzeti büszkeségről beszélni- aztán ha a sportolónak összejön a lépés, csendben a kasszához lehet fáradni minden érintettnek... Sose tudja meg senki, hogy milliárdokat osztanak szét. Kár, hogy ezek a nyilvánosság nevében pereskedők mindig bekavarnak.

No de ha már így történt, most lehetne tisztán, érthetően elmondani, hogy is működik a sport világa. Hogy elég sokan ebből élnek, és jól élnek, nem csak sportolók, hanem az őket körülvevő emberek is. El lehet mondani, ki mit tett a sikerekért, miért jár a pénz. Mi, kívülállók megértjük és elfogadjuk a normális érveket. Mi bízunk a magyar sportolókban, sportvezetőkben- bízzanak meg ők is bennünk...

0 Tovább

Mi van a Vasassal?

Látszólag zajlik az élet a Vasas futballcsapata háza táján, ám a valóságban inkább úgy fest, minden a szokásos mederben zajlik: a bizonytalanság az úr, vergődés a végeredmény.

Egy kis história: a Vasas a magyar foci egyik legpatinásabb csapata, olyan legendás alakok kötődtek a klubhoz, mint Illovszky Rudolf, Mészöly Kálmán, Farkas János, Szilágyi Gyula, Váradi Béla- a sort hosszan lehetne folytatni. Csakhogy messze vannak már a régi sikerek, utoljára 1977-ben volt bajnok a Vasas, dobogón pedig 2001-ben állt. 

Mert a múltból nem lehet megélni, és a 21. század szinte folyamatosan az útkeresésről szól. 2002-ben gyakorlatilag megszűnt a csapat, és 2003-tól a Kecskemét játékjogának átvételével került csak fel újra Angyalföld a magyar foci térképére. (Érdekes kérdés lenne az, hogy a kecskeméti játékjoggal nem a kecskeméti csapat eredményeit kellene-e feltünteni a mai Vasas múltjaként?... Bár jelentősége nincs.) Jámbor János feltűnése pár évig tartó átmeneti biztonságot hozott a csapat életébe, de ha csak az eredményeket nézzük, már a középmezőny is sikernek számított, és előfordultak megalázó kiesések is az első osztályból.

Most épp a másodosztály középmezőnyében "vitézkedik" a gárda, egy német befektető támogatásának köszönhetően. Ám ez az úriember végülis hátat fordított a csapatnak, visszaadja az anyaegyesületnek, a Vasas SC meg csináljon vele azt, amit akar- vagy amit tud.

Ez a befektetőkeringő a magyar futballélet igazi sajátossága. A csapatok egy része csak arra vár, hogy jöjjön valaki egy pénzzel telitömött táskával, és ezért döbbenetes sztorik estek meg kis hazánkban. Emlékezhetünk például az olaszokra, akik egy csinos névjegykártyával, nulla forint pénzzel vették át az egyik klubot, gyorsan kirúgtak pár embert, osztották az észt, aztán eltűntek a semmibe. És felmerül a kérdés, vajon milyen klubvezető volt az, aki még egy bankgaranciát sem kért, mielőtt szabad kezet adott volna pár szélhámosnak?

A Vasasnál is mindig volt nagy jövés-menés. Szépen hangzó ígéreteknek viszont nem hirdetnek bajnokságot, így aztán nem lehetett szaporítani a trófeákat. Az már nagyon ciki, amikor még az elvakult szurkolók is legyintenek az óriási tervekre, és aztán persze kiderül, még mielőtt a Bajnokok Ligájában vitézkedne a csapat, átmenetileg teljesen ismeretlen, sokadrangú futballistákkal és handabandázó edzőkkel sikerül csak megerősíteni a gárdát.

Felmerül a kérdés, hogy lehet belesétálni nem csak a Vasasnak, de más kluboknak is mindig ugyanebbe a csapdába? Az ok valószínűleg a kilátástalanság, és persze a korlátozott szakértelem. Be kell látni, egy több száz milliós költségvetésű, gazdasági tevékenységet folytató vállalkozás, még ha fő tevékenysége egy focicsapat működtetése is, igényel egyfajta szemléletet. Megfelelő embereknek kell a megfelelő helyre kerülniük, hogy rendben legyen a könyvelés, a marketing, a sportszakma. Ahol nincs egy áttekinthető rendszer, ahol nem érvényesül az "annyit költünk, amennyire pénzünk van" szemlélet, ott könnyű megvezetni a klubvezetést, aki mindenáron be akarja tömni a költségvetés lyukait.

Most persze lehetne jönni azzal, hogy egyszer minden szép lesz, hiszen egy ilyen patinás csapat nem tűnhet el csak úgy a süllyesztőben. Először is: dehogynem. Erre számtalan hazai és külföldi példát fel lehetne sorolni. Van, aki sikeresen építkezett újra az alapoktól, van, aki örökre eltűnt a futball színpadáról.

Másrészt, miféle patináról, rangról beszélünk? Még a legismertebbnek számító Ferencváros hírneve is eléggé megkopott, Miért is tartanának számon magyar futballcsapatokat Európában, amikor az utolsó komolyabb klubsikereket fél évszázada sikerült felmutatni, a BL-csoportkörébe pedig évtizedenként egyszer kerül magyar gárda? Mit is kap a pénzéért a külföldi befekető: pár megfakult tablót a klubházban. egy leromlott stadiont, mindenbe beleokoskodó "legendákat", átláthatatlan viszonyokat, egy maroknyi szurkolót, és ha megtanul magyarul, élvezheti, ahogy kórusban szidják a felmenőit amikor épp nem megy a csapatnak.

Mondjuk ki: olyan szintű nihilizmus uralja a magyar futball jelentős részét, hogy valóban komoly embernek semmi értelme nincs ebbe a feneketlen kútba önteni a pénzét, miközben cserébe csak egy középcsapatot hozhat össze a magyar bajnokságban. Szóval aki felbukkan, az igen gyakran csak egy szélhámos, egy szerencselovag vagy szimplán futóbolond. Nekünk ez jutott, és még közülük sem a leghírhedtebbek fenik a fogukat a magyar klubokra. 

Szóval a válasz a feltett kérdésre: nincs a Vasassal semmi. Vagyis semmi új. Majd jönnek emberek, mondanak nagy dolgokat, a klubvezetők mindig a jövő hétre halasztják a bejelentéseket a megállapodásról a Nagyon Komoly Befektetőkkel, néhány ifista meg máshol már játéklehetőséget nem kapott öreg focista pedig edzés gyanánt elcicázgat a Fáy utcában.

Azok a jó kis megfakult tablók pedig továbbra is hirdetik a régi dicsőséget...

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Utoljára kommentelt bejegyzések