A sikeres alakformálás titka

Lily Aldridge a Victoria's Secret egyik modellje, legutóbb egy sportmelltartót reklámoztak vele. Szó se róla, megfelelő embert választottak a kényes feladatra. Persze a génekkel sincs hiba, hiszen édesanyja Playmate volt még annak idején, és a családban rajta kívül is akad modell bőven.

Az 1985-ös születésű Lily már 16 éves kora óta modellkedik, de vékonysága ellenére nem a zörgő csontú lányok közé tartozik- mindezt a sportnak köszönheti. Egy évtizeden át focizott, öt éve jógázik, a középiskolában atletizált, mostanában pedig hetente négyszer edz. Nincs mese, meg is látszik rajta és harmonikus mozgásán- mindez azt sugallja, egy kis kitartás, és bárki formálhat az alakján. Természetesen nem lehet mindenki a Victoria's Secret fehérnemű modellje, de nem is kell ennek lennie a célnak- a reális álmok viszont igenis elérhetők.

0 Tovább

Menő sportkütyük

Vicces, de a mindenféle műszaki eszközök, kütyük beszivárgása az amatőr sport világába komolyan jót tesz. Sokan hitték (én is közéjük tartoztam), hogy ezeknek a cuccoknak semmi értelme nincs, felesleges pénzkidobás a nyomkövetőkre, lépészámlálókra, hasonlókra.

A helyzet viszont az, hogy aki kipróbálta valamelyik okostelefonos alkalmazást, feltöltötte a GPS által rögzített útvonalat valamelyik oldalra, megosztotta a teljesítményt, az gyorsan megváltoztatta a véleményét. Egyszerűen inspiráló látni a megtett utat, elemezni a kilométereket, a sebességet, a becslést az elégetett kalóriákról. Nem tudom miért van ez; talán kézzel foghatóbbá válik az edzésmunka, napról napra tetten érhető a fejlődés, ha egyre hosszabb utakat teszünk meg.

Az esetemben az őszi első biciklitúrákkal vetettem össze a folyamatos előrelépést, azt, ahogy nem csak messzebbre tekertem el, de egyre gyorsabban is, tehát minden szempontból intenzívebb lett az edzés. Páran még egy kis csoportban is megosztjuk egymással a különféle edzéseket, legyen az futás vagy csak egy erős séta, torna, medencézés... Noha nem együtt sportolunk, mégis van egy kicsit közösségi jellege ennek az egésznek. Nyilvánvaló, ha látom azt, hogy egy barátom nap mint nap fut, akkor úgy érzem, én sem maradhatok tespedt.

Van is, akin nagyon meglátszik a rendszeres mozgás, ez szintén jó hatással van a többiekre. Legalábbis én nem azt látom, hogy elkedvetlenednénk amiatt, másnak sikerült fogynia, edzettebb lett, inkább úgy érezzük, ez nem egy teljesíthetetlen küldetés. Szóval én a közösségi oldalon történő megosztást is a mozgás kütyüs részéhez sorolom.

Okostelefon, GPS-tracker, sok más hasznos kis apróság, amelyek brutálisan felforgatták a hétköznapoknak még ezt a részét is. Futás közben megállni egy selfie-re, aztán feltölteni a megtett utat mondjuk a Runstaticra, jöhet a megosztás- pár éve mekkora hülyeségnek látszott volna! Pedig a technika alapvetően már adott volt. És nem kell élsportolónak lenni ehhez az egészhez, az a legjobb benne. A komolyan edzőkéhez nem mérhető távok megtételének is nagyon tudunk örülni, és barátaink is biztatnak, velünk együtt örülnek.

Most lehet, kellene beszúrnom néhány linket eszközökről, alkalmazásokról. De azt hiszem, akit érdekel a téma, gyorsan eligazodik- kiindulásnak itt van ez a cikk. A kütyüknél a többség úgyis egyszerűen csak az okostelefonjáért nyúl, hiszen telepíthet rá alkalmazást, van benne GPS is. A megfelelő alkalmazást pedig iPhone-ra, Androidra egyszerű megtalálni. Némi aggodalomra csak az adhat okot, hogy meglehetősen drága tud lenni egy telefon, lehet, egy olcsóbb, de minden lényegeset tudó céleszköz szerencsésebb választás. Van ilyen okosórája például a Nike-nak, de léteznek kicsi, vízálló GPS loggerek. 

Bármit is választ a hobbisportoló, hamar eljuthat addig a pontig, hogy előbb ellenőrzi, nála van-e a kis kütyü, mint hogy jó cipőt vett-e fel. Ami egyébként nem probléma. Sokan mondják, hogy az edzőtárs sokat segíthet. Ki mondta, hogy az a bizonyos edzőtárs nem lehet egy ilyen kis elektronikai csoda?...

1 Tovább

A jó példa

Nem csak világbajnokok, sztárok lehetnek példaképek a sportban. Hadd szóljak most pár szót egy régi barátról, aki ritkábban bukkan fel a sportcsatornákon, mégis inspirálóbb számomra, mint egy csapatnyi csillag.

Szilárdot sok évvel ezelőtt ismertem meg, akkoriban ugyan néha alacsonyabb osztályú csapatokban focizott, de a rendszeres, komoly sport azért nem volt része az életének. Ha őszinte akarok lenni, bevallom, többet jártunk együtt mulatni, mint kocogni. Sokkal többet... Egy időben egy fedél alatt laktunk, az ilyesmi vagy jó cimborákká teszi az embereket, vagy pedig kijönnek az ellentétek- nálunk az előbbi eset fordult elő.

Aztán visszaköltözött a szülővárosába, ritkábban hallottam róla. Egy ideje viszont a Facebookon szaporodnak a vele kapcsolatos, remek híreket közlő bejegyzések. Munka mellett vágott bele az intenzív futásba, kerekezésbe, úszásba- igen, a triatlont választotta. És amilyen eltökélt volt másban, úgy ebben sem érte be a középszerűséggel. Olvastam a híreket a versenyekről, dobogókról, érmekről, aztán végül a remek helytállásról az Ironman OB-n. És régi cimborám ott volt korosztályában a közvetlen élmezőnyben!

Mit is mondhatnék? Ez azért örömmel tölt el, ám persze az ember szégyenkezve nézi a pocakját. Oké, az Ironman elérhetetlen cél, nem is gondolkodom ilyenben. De tényleg el kell fogadnom, hogy lassacskán teljesen elpuhulok? A tunyasággal jó viccelődni, egészen addig, amíg magunkkal szemben őszintén ki nem mondjuk, hogy az ellustulás baj. Nem kéne hagyni magam! Szilárdot sem tolta senki, a munkája mellett, szabadidejében edz, övé a fáradtság és övé a siker is.

Szerencsés helyzetben vagyok, közel van a Duna partja, lehetne futni, biciklizni a jó levegőn, normális körülmények között. Pontosabban: nem csak lehetne, lehet is! Az ősszel elővettem a régi biciklimet, először majdnem belehaltam pár kilométerbe. Aztán egyre többet bírtam, majd biciklit cseréltem, majd beiktattam hosszú sétálós napot is. Ha vidéken járok a családnál, ahol a kert vége a hegyen van, akkor is jó nagyokat sétálok, egyszer egészen a hegy tetejéig jutottam.

Most tél van, és azért kissé visszaesett a gyakorisága a testmozgásnak, de semmiképpen sem adom fel. A biciklimet rendbe rakatom, aztán nekivágok újra nagyobb rendszerességgel a tekerésnek. Ironman az nem lesz belőle, de... A saját kis "versenyemen" én is dobogós lehetek, ha legyűröm a tunyaságot, és nem csak a tévét nézve sportolok.

Ez akár fogadalomnak is elmenne 2014-re, de én nem ebben hiszek, hanem a jó példa erejében. Szerencsére nem csak Szilárd barátom teljesítménye inspiráló, más lelkes sportkedvelő barátaimé is. Igyekezni fogok felzárkózni hozzájuk...

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Utoljára kommentelt bejegyzések