Nyaralás aktívan

A sors egy éjszakára egy ausztriai sporthotelbe vetett. A szobák inkább funkcionálisak, viszont az árban benne van mindenféle plusz szolgáltatás, az uszoda, az edzőterem, a szauna igénybevétele. 

Ez önmagában nem nagy kaland, ilyet máshol is találni. Ám a hegyi környezetben levő hotel környékén remek futási, biciklizési lehetőségek vannak, az utóbbiakat tervező vendégek számára van kerékpártároló is. Szerintem egy pár méteres medence és néhány gép nem elég egy aktív nyaraláshoz, ilyesmiből otthon is akad rengeteg. A közelben levő több izgalmas túraútvonal viszont inkább érdekes lehetőség, mert ezek felfedezése közben valami újat is láthatunk-nem pedig azért utazunk pár száz kilométert, hogy ugyanolyan klóros vízben tempózzunk, mint Pesten.

Persze ahhoz meg nem kell "sporthotel", hogy biciklit vigyünk magunkkal, és egy szép környezetben levő falusi panzióból kiindulva tegyünk mindenféle túrákat. Oké, uszoda meg edzőterem nem lesz, de nem is biztos, hogy oda fogunk vágyni 40-50 kilométer letekerése után. Aktívvá a nyaralás elsősorban tőlünk válik, nem a helytől, ahol megszállunk.

Mostanában a horvát Adrián voltam, egy kellemes tengerparti apartmanban. Van, aki ilyen helyen csak kifekszik a partra, és pár nap alatt csokibarna lesz. Ez is egy lehetséges cél, de annak sincs akadálya, hogy szétnézzünk, milyen egyéb lehetőségeink vannak. Ott van például a tenger, lehet benne pancsolni, de akár úszni is. Jó lehetőség a sznorkelezés, a búvárkodás egy kis élményt adó mozgásra.

Mivel ott nem a magyar módszert követik, nem lehet kisajátítani a partot, kilométereken át futhatunk a tenger mellett. Ha az ember onnan elkanyarodva a faluban akar futni, bizonyos helyeken elég rendesen edzhet, mert komoly szintkülönbségek vannak. A környezet pedig igazán magával ragadó. Lehet biciklit is vinni, és kalandozni a félreeső falvakban, tengerpartokon. Az ilyen nyaralásra sokkal alkalmasabb az elő- vagy utószezon, amikor nem kell rengeteg embert kerülgetni futás, tekerés közben, és a túl nagy hőség sem fáraszt el az első pillanatokban.

Ha tudjuk, hogy erre vágyunk, akkor még talán olcsóbb is lesz az utunk, nem csak a főszezon kerülése miatt, hanem mert ehhez a nyaraláshoz nem a túl forgalmas, bárokkal, hotelekkel teli turistaközpontok az ideálisak, sokkal jobban járunk félreeső, festői falvakkal. Mást esetleg zavar, hogy nem mehet minden este újabb szórakozóhelyre, utálja, hogy a parttól 3-400 méterre van és minden nap nagy magasságokat kell megmászni- nekünk viszont pont ez lehet a vonzó, bőven belefér az aktív nyaralásba.

Szóval a sporthotel szép koncepció, de valószínűleg sokkal inkább azoknak való, akik mindenben valamiféle készen kapott csomagot keresnek. Nyilván van olyan, akinek szüksége is van folyamatos biztatásra, odafigyelésre. Aki nyaralni tud aktívan magától is, az bárhol megtalálhatja rá a lehetőséget, csak esetleg szabadabban, a saját ízléséhez igazítva, és akár még olcsóbban is.

De ne feledjük, akárhol, akárhogy is nyaralunk, 4-5 nap mozgás nem jelent életmódváltást. A világ legjobb sporthotelje is kevés, ha mindennapokban sose szakítunk időt a mozgásra. 

0 Tovább

Kocogás a tengerparton

Ez már a végstádium!

Régebben kicsit mosolyogtam azokon, akik arra vágytak, hogy a tengerparti nyaralás alkalmával is futhassanak egy kicsit. Az idén először én is bepakoltam a futócipőmet... És most lehet, engem néztek kicsit ütődöttnek, amikor tegnap kocogni indultam, de ez már nem zavar.

Szerencsém van, mert a tengerparton van egy nyugodtabb, autók által nem járt sétány, ahol pár kilométeren át a víz közvetlen közelében lehet futni. A teljesítményt csak az rontja, hogy az ember nem tudja megállni, néhány fotót készíteni kell a szebb öblökben. Az Adria mellett ilyenkor már nagyon szép az idő, de még nincs túlságosan nagy hőség.

Az elmúlt hónapokban már nagyjából kialakult a futásom ritmusa, azt is tudom, körülbelül mennyit bírok, szóval jól be tudtam lőni a kis kalandozást a tengerparton. A falu pár utcáján is kocogtam egy kicsit, így be tudtam némi emelkedőt iktatni az edzésbe. Egyszerűen jó érzés volt utána leülni egy pohár vízzel, és nézni a tengert...

Pedig nem csináltam mást, csak futottam egy keveset. Élveztem a tenger illatát, azt, ahogy a talpam alatt ütemesen csikorognak a kavicsok, jó volt, hogy eljutottam olyan pontjaira az öbölnek, ahova egyébként nem nagyon mennék el a szállásunktól. Sose gondoltam, hogy meg lehet szeretni a kocogást, de mégis így történt. Ezért mondom, hogy ez már elég ijesztő állapot...

Persze állok elébe! Ha ez a legrémisztőbb dolog ami mostanában velem történhet az életben, akkor pont jó úton járok. És az idő most is futásra csábít. Az ember tényleg képes megváltozni- még én is.

0 Tovább

Kerékpárutat, ezeret

Biciklizni jó, ez tény. Az egy komoly kérdés, a kerékpárra közlekedési vagy sporteszközként tekintünk. Az előbbit Budapesten próbálják népszerűsíteni, de vidéken mindezt nem kell reklámozni, sok helyen magától értetődően pattannak biciklire kicsik és nagyok, fiatalok és idősek. Ha valaki a reggeli órákban autózna mondjuk Karcagon, gyorsan rájönne, ott minden nap Critical mass van. Azt hiszem, nem ártana ilyen helyeken több bicikliutat építeni, mert ott tényleg szükség van rá. Arrafelé bringázni nem hipszterkedés...

A kedvtelési célú biciklizés megint más tészta. Budapesten olyan helyen élek, ahol közel van szép és biztonságos kerekezési lehetőség, a Római parttól Szentendréig kényelmesen el lehet jutni. Nekem nagyjából ez jó is, de nem tudom, a város más részein mennyire mondható kedvezőnek a helyzet. A hétvégi bringások (és belőlük van sokkal több, nyilván) számára egy saját kerékpárút nagyon sokat jelent- ha van. És megértem, ha egy család, gyerekekkel, nem akar forgalmas főutakon biciklizni.

Ám vidéken még több gondot látok. A Balaton vagy a Velencei-tó környékén vannak kerékpárutak, biztonságosan lehet tekerni. Ám nem mindenhol ilyen szerencsés a helyzet. Sokszor beszélnek arról, hogy például Kelet-Magyaroszágon, mondjuk a Zemplénben kitörés lehetne a turizmus fejlődése, hiszen vannak szép vidékek, bor, jó ételek... De a régió nem igazán van felkészülve az idegenforgalomra. Szerény vendégházból van pár, az utak nem túl jó állapotúak, a vasúti vagy buszos közlekedés a leharcolt járművekkel nem túl vonzó, és a biciklis infrastruktúra sok helyen egyszerűen nem létezik.

Némely úton igen jelentős a forgalom, például a kőbányák környékén rengeteg teherautó dübörög az utakon minden nap. Ez egyrészt alaposan szétveri az útburkolatot, másrészt kevés biciklis szeret úgy kátyút kerülgetni, hogy pár percenként hatalmas teherautók húznak el mellettük a keskeny utakon. Erre egyszerűen nem lehet kerékpáros turizmust alapozni. 

Persze tudom én, a probléma mindig összetettebb, ez csak egy kis szelete a vidéki Magyarországot sújtó problémáknak. Én is inkább azért figyeltem fel rá, mert mostanában több időt töltök arra, és amikor szétnéztem, merre lehetne kényelmesen, nyugodtan biciklis túrákat tenni, elkeserítő volt az összkép. A félreeső és nem túl forgalmas, ám alig javítgatott kátyús mellékutakra rámenni biciklivel nem nagy élmény, a főutakról pedig már írtam. 

Így aztán errefelé sokakat már sikerrel le is lehetett szoktatni a biciklizésről. Ez mindig könnyebben megy, mint újra meggyőzni arról az embereket, hogy a bringázás jó alternatíva- van, aki autóba ül, a többiek a buszon zötykölődnek. Megoldás ez is a közlekedésre, csak sokat veszítünk vele. Ráadásul ha már gyerekkorban is ahhoz szokunk hozzá, hogy a biciklizés értelmetlen, akkor később se jut eszünkben kerékpárt venni. Tudom jól, nekem magamnak is évek teltek el úgy, hogy bringám sem volt. Nem hiányzott, nem láttam értelmét. Az győzött meg, hogy itt a környéken sétálva, a Duna partján láttam, mennyien tekernek, és fel tudtam fedezni magam is két keréken a bicikliutakat. 

De a Zemplénben ilyen inspiráló, pezsgő kerékpároséletet hiába is keresnék. Ami nagy kár, pedig gyanítom, a budapesti fejlesztésekhez képest nem drágábban, de hasonlóan sok embert elérve lehetne az utak fejlesztésével eredményt elérni. Ám nálunk mindenki a fővárosra figyel, vagy az évi egy Critical Massról olvasok, de hetente több cikk jelenik meg a még nem is működik bérbicikli rendszerről. Ez nagyon szép, de... a nem pestiek, az a pár millió ember hol jelezhetik, hogy esetleg ők is szívesen vennék, ha odafigyelnének rájuk?

Aztán az is lehet, tévúton járok, és már csak a fővárosiakat érdekli ez az egész, vidéken kutya nem akar kerekezni, turisták meg úgyse jönnek, akiknek a kedvéért érdemes lenne ilyesmire pénzt áldozni. Meglehet- de remélem, nem ez a helyzet. Ha pedig igen, akkor ebben bizonyára az elmúlt évtizedek nemtörődöm központi hozzáállása is felelős. Most talán még lehetne valamit tenni. Talán...

0 Tovább

Kit érdekel az időjárásjelentés?

Szinte folyamatosan a rossz idővel riogattak a húsvéti időszak előtt. Ehhez képest pénteken volt egy remek napunk városnézéssel Pesten, tegnap mentünk egy szép kört a Dunakanyarban, és csak egy helyen volt némi zavaró eső, most pedig ragyog a nap- szóval ha az ember úgy gondolta volna, nincs értelme kimenni a szabadba biciklizni, futni, akkor tévedett.

Én ma este vidéken folytatom a hosszú hétvége programját. Azt hiszem, egy rövidke hegyi túra is bele fog férni. Viszek kabátot, ha netán esne, de ha úgy is lesz, az sem zavar. A felhők jönnek és mennek, én viszont maradok, és nem kell lemondani az aktivitásról. A napokban a mérleg serpenyőjében ugyanis sok húsvéti finomság volt és lesz, szóval azt hiszem, jobb lesz, ha nem hagyom el magam teljesen...

0 Tovább

Az ellustulás kora

Mostanában a korábbinál jóval többet mozgok, és még kifejezetten élvezem is. Visszagondolok gyerekkoromra, amikor állandóan csatangoltunk, bicikliztünk, fociztunk, és szintén élveztem. De a kettő között volt sok év, amikor inkább csak tespedtem. Most magamban arra keresem a választ: miért?

Az addig rendben van, hogy a tévé és az internet nem tartott minket otthon kölyökkorunkban, sűrűn rúgtuk a labdát a salakos pályán. Engem is elvittek úszni, tehát még ilyenre is volt példa. De ha erre az időszakra kellene jellemző példát mondani, akkor az jut eszembe, hogy az úszást is edzésjelleggel, üvöltözéssel, túlhajszolással kellett csinálni, amit nem szerettem. Még kissrácok voltunk, elmentünk jelentkezni egy focicsapathoz, ott meg azt mondták, 12 évesen ehhez már öregek vagyunk, minden nélkül hazaküldött. Az edző nyilván jobban értett hozzá, kollégáival együtt, és ennek a szemléletnek a kiváló eredményeit láthatjuk viszont a magyar profiligában...

From Flickr by Alex Lecea

Szóval már gyerekként is valamiért abba ütközött az ember, hogy a testnevelés csak lötyögés, és bármit kezdene sportolni, azt nem lehet csak úgy, örömből űzni, mert edző van meg keménykedés. Nem ad semmi sikerélményt az ilyen, az ember inkább csak alázásokat gyűjt be, és ha látható, hogy nem lesz belőle olimpiai bajnok, tesznek róla, hogy elmenjen a kedve az edzésre járástól.

Középiskolában pedig már "nagyok" voltunk, nem vettük komolyan a testnevelést. Igaz, a tanár sem volt partner. Szertornát erőltette- természetesen azért, hogy versenyekre lehessen járni. Na, erre nem sokan voltunk vevők. Páran gyúrni kezdtek, amikor jelentkeztek a tanárnál, hogy kislabdadobás helyett mennek le az iskola pincéjébe a terembe, jött a pattogás, hogy a tanterv meg minden. "Akkor beteg vagyok", volt erre a válasz. Szóval ami azokban az években folyt, már senkinek nem csinált kedvet semmihez. Az egyetemen pedig arra se emlékszem, volt-e bármi elvárás, adódtak-e lehetőségek.

Innen szép nyerni! Évek teltek el úgy, hogy csak tévében láttam sportot. Kedvtelésem lett a búvárkodás, de ott meg jobban szeretem a nyugis, nézelődős merülést, mint a sok úszást. Ha választ kéne rá adnom, miért is nem bicikliztem, futottam, túráztam pár évvel ezelőtt, nem tudom rá a választ. Nem akarom a régi tapasztalatokra fogni, amikor a sport sokkal kevésbé adott örömöt, mint kudarcélményt. Megtörtént, rendben, de annyi eszem lehetett volna, hogy rájöjjek magamtól, adhat a mozgást mást is.

Mindenesetre nem fogom fel tragédiaként, hogy így alakult. Ez van, ettől még itt vagyok, és az utóbbi hónapokban sikerült megint felfedezni a mozgás örömét. A baj az lenne, ha még nyolcvanéves koromban is csak töprengenék ezeken a dolgokon. Remélem, a mai fiataloknak, tévé és internet ide vagy oda, a sport inkább élmény lesz, mint kötelező, letudandó feladat, és akkor nem hozzám hasonlóan, öreg fejjel kell felfedezniük, mi ebben az egészben a jó...

From Flickr by Robert Couse-Baker

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Utoljára kommentelt bejegyzések