Fogyásnapló: étkezés

Fontos, hogy ez a része az életmódváltásnak ne az örömtelenségről, senyvedésről szóljon, mert nem lesz tartós a változás.

Ez az én nagyon egyszerű alapszabályom, ehhez igyekszem tartani magam. Mert az étkezéssel mindenképpen foglalkozni kell. Ma már mantraszerűen ismételgeti mindenki, hogy a fogyásban nagyobb részben felelős a megfelelő étkezés, mint a mozgás. Milyen szép, hogy ezt mindenki tudja, de akkor miért nem tartjuk be?

Mint ahogy mindenki, én is az internetről tájékozódom. Óriási trükköket nem vetettem be az újféle étkezésem megálmodásakor, olyasmiket mindenki más is kitalálhat, hogy például kevesebb kenyeret eszik, azon belül is a fehér kenyeret kerüli, elhagytam a cukros üdítőket, eleve túlnyomó többségben sima vizet iszok. Szerencsére könnyű helyzetben vagyok, mert nem arról szólt eddig sem az életem, hogy görcsösen ragaszkodtam volna ilyen-olyan ételekhez, le tudtam mondani bármiről.

Pontosabban szólva: úgy igazán semmiről nem mondok le. Ha pizzához vagy hamburgerhez van kedvem, azt eszek, ha elmegyek egy kerti partira, nem egy nyers salátalevél elrágcsálásával töltöm az egész vacsorát. Semmire nem fogunk menni, ha egyébként is sanyarú életünket azzal tesszük még rosszabbá, hogy teljesen örömtelen és unalmas lesz az étkezés. Néha bele kell férnie bármilyen ételnek- nem aggódom az ilyesmi miatt, majd ledolgozom később, vagy pedig csak az ebéd pizza, a vacsora joghurt vagy nagyon könnyű saláta és kész.

Egyébként is, ha sokat mozog az ember, szükség van az energiára, tehát a koplalás nem is lehet jó megoldás. Értelmesen kell enni, odafigyelve arra, mit választunk, de én konkrétan semmiféle varázs-étrendet nem követek. Az már a mostani fogyás előtt is foglalkoztatott, most pedig már végképp fontos, hogy lehetőleg ne nagyon egyek ízesített, cukrozott dolgokat, tehát natúr joghurt van a hűtőmben, sima zabpelyhet veszek és így tovább. Elég cikket olvashatunk arról, mi mindennel etetnek minket (ismerjük el, mi magunk is igényeljük ezeket a színes-szagos dolgokat), mindenki leszűrheti belőle a saját következtetéseit.

Újdonságokat is bele kellett venni az étrendbe. Megtanultam például normális salátákat készíteni, és nyugodtan állíthatom, új világ nyílt meg előttem. Pár tévés szakács műsorából jó ötleteket lestem el, de itt alapvetően semmi rendkívüli dolog nincs: ha van otthon sokféle zöldség, citrom, olívaolaj, már össze lehet dobni valamit. Rájöttem, milyen zöldséghez illik esetleg füstölt lazac, különféle sajtok, próbálkoztam különféle ízesítésű öntetekkel, megpróbáltam a meleg salátákat is. A korábban szinte kizárólag krumplival evett fogásoknál is egyre gyakrabban helyettesítem a köretet valami jó salátával, esetleg más zöldséges fogással. Olyan remek zöldséges ételrecepteket találtam, amiket abszolút nem fanyalogva, nem "éhenhalás ellen jól lesz" hangulatban próbálok legyűrni, hanem kifejezetten meg is szerettem őket.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Tegnap vacsorára mozarellát és paradicsomot szeleteltem, citrommal, kaporral, bazsalikomos olívaolajjal ízesítettem, és jóízűen megettem. Egyrészt nagyon ízlett, másrészt nem is hiányzott utána semmi más. Régen ez biztos kevés lett volna.

Ilyen formában az életmódváltás táplálkozással kapcsolatos része abszolút fenntarthatónak tűnik, hiszen hozzászoktam a kisebb adagokhoz, ezen nincs miért változtatnom, és úgy érzem, most is finomakat eszem, csak másféle alapanyagokból készült ételekről van szó. 

Étrendkiegészítők terén nem nagyon szálltam el, multivitamint szoktam szedni, de ezt sokan mások is megteszik. Az ízületvédőkről olvasgattam, ilyet pár hónapig szedtem is, mert úgy véltem, a túlsúllyal végzett mozgásnál nem árthat egy kis plusz segítség. Időnként pedig l-karnitint szedek kardió mozgás előtt. Ezeknél a szereknél volt némi kutakodás, mert igyekeztem összetételben és árban is megfelelőt választani, de ezeknek az információknak az előásása sem túl bonyolult feladat.

Szóval ha összegezni kéne, akkor nálam az étkezés megváltoztatásának volt néhány alapszabálya. Egyrészt bizonyos dolgokról (cukros üdítők például) teljesen lemondtam, pár régi kedvencet fogyasztok ugyan, de ritkábban, úgy összességében igyekszem ésszerűbben és kevesebbet enni, és bekerültek az étrendbe a zöldségek, saláták, amiket megtanultam jól és ízletesen elkészíteni. Mindez kiegészülve a rendszeres sporttal nekem szép eredményeket hozott, fogyásban és alakformálásban is, miközben nem gyengültem le a koplalástól.

Fogyásnapló: edzés

Fogyásnapló: cuccok

3 Tovább

Fogyásnapló: cuccok

Mindaz, amit a sportoláshoz használtam és használok egyáltalán nem került sokba. A múltkor írtam hosszabban arról, milyen programot követve adtam le 15 kilót, de arról akkor ott nem szóltam, milyen beruházásokkal járt ez.

Röviden összefoglalva: alig költöttem. Volt egy ócska biciklim a garázsban, ezzel kezdtem tekerni. Ezt később ötezerért eladtam, tízért vettem egy kicsivel jobbat, amit a helyi szervizben még pár ezerért rendbe hozattam. Ez bőven megfelel a kis 20-30 kilométeres túráimnak. Pár kiegészítőt vettem még, lámpa meg egyéb dolgok nélkül nem indulok útnak. Vidékre, ahol szintén gyakran megfordulok, kicsivel jobb bringát vettem, az teljesen fel volt szerelve, de ott komolyabb túrák is előfordulhatnak. Természetesen van sisakom is, ahogy mondani szokták, mindenki annak a védelmére költ, amit a legértékesebbnek tart. Közúton szerintem életmentő lehet...

Ami szintén ilyen szempontból fontos, az a rikító színű sportpóló. Viccelődtek már az ilyen cuccaimon, de engem elsősorban és mindenekelőtt az érdekelt, hogy ha kerekezni vagy futni megyek, mindig legyek észrevehető. Slussz. Bevallom, a sportpólók, nadrágok, alsók, zoknik többségét nem voltam hajlandó túl drágán venni, szupermarketekből vannak. Az Aldi-Lidl-vonalon mozogtam, mert az én mostani edzéseimhez bőven elegendőnek ítéltem egy kétezer forintos sportfelsőt. Elégedett is vagyok velük, a normál pólóknál jobbak, a színük rendben van, szóval ajánlom ezeket bárkinek. Megjegyzem, a spórolás azért is indokolt volt, mert ma már egy mérettel kisebb is jó lenne belőlük...

Ahol nem nagyon kötöttem kompromisszumot, az a futócipő. Igen, kivártam azt, amikor egy jobbnak látszó modell (Asics Gel Blackhawk) akciós áron volt, és szerencsémre tényleg pont a lábamhoz illő cipőről volt szó (nem volt problémás a futásom, így nem mentem kifejezett szakboltba, de őszintén szólva azt is teljesen indokolhatónak tartom, ha valaki bizonytalan a választásban). Még így is többet költöttem rá, mint a biciklire... Hogy érzi-e a különbséget az ember? Nos, még a legelején egyszer másféle cipőben kocogtam, és utána az igazi futócipőmben. Konklúzió: szerintem kockázatot vállal, aki ezen akar spórolni.

A tornához vettem egy matracot, ez szintén nem volt nagy beruházás. Gondolkodtam rajta, szükség van-e rá, és utólag azt mondom, igen. Egyrészt kényelmes, nem csúszkál rajta az ember, másrészt nem a padlót, szőnyeget koszolom, harmadrészt amikor hűvös a padló, sokkal jobb ezen ücsörögni. A torna DVD-t elég egyszer megvenni... A súlyzókészlet szintén nagyáruházi, primitív modell, a szobabicikli meg évek óta porosodott itt. Szalagfékes, de működik.

Ami még fontosnak bizonyult, az egyetlen kütyü, a GPS tracker, amivel a megtett utat rögzítem. Töprengtem a pulzusmérős órán, de eleinte bicikliztem, ahol nem éreztem fontosnak, utána meg a futásnak már nem nulláról indulva kezdtem neki. Lehet, fogok majd ilyet használni, de engem a megtett távolság jobban inspirált, egyszerűen jobban vitt előre az, ha láttam, pontosan hány kilométert tekertem vagy futottam, és aztán jó volt elemezni az adatokat az edzésnaplóban.

Ám nem speciális eszközt vagy a legdrágább telefonomat használtam erre, hanem egy öreg, GPS vevővel is rendelkező Nokia 5230-at. (Megnéztem, jelenleg használtan ötezer körül van egy ilyen.) Egyszerűen úgy véltem és vélem, ha csak rögzíteni akarom a megtett utat (ehhez a Viewranger nevű alkalmazást használom, Nokiára sokkal kisebb a választék), ahhoz nem a legdrágább, legértékesebb eszközömre van szükség. Ha leesik a telefon, elázik, bármi történik vele, a veterán Nokiáért nem akkora kár, viszont a célnak megfelel, itthon kényelmesen áttöltöm az adatokat, és kész.

Összegezve azt mondhatom, anyagi szempontból nem terhelt meg az életmódváltásnak ez a része. Akit a biciklizés nem érdekel, annak főleg nem drága dolog elkezdeni futni. Szóval a pénzhiány nem jó kifogás, ha valaki ezzel indokolná, miért nem sportol, mozog többet. (Kivétel az, ha valaki mindenképpen csoportos órákra, személyi edzőre szavaz, mert így jobban tud fejlődni, de az egy másik út.)

Persze eljöhet egy pont, amikor az ember komolyabb célokat tűz ki maga elé, és mindenből a csúcsminőségűt választja, de amikor kifulladva lekászálódunk a szobabicikliről 15 perc után, még oly messze van ez... És amikor eljön az ideje, akkor a pénz érdekel már a legkevésbé.

0 Tovább

Fogyásnapló: edzés

Az elmúlt nagyjából 10 hónapról szeretnék egy rövid összefoglalót adni, ami alatt megszabadultam 15 kilótól. Nem olyan sok ez, de ahhoz épp elég, hogy át tudjam tekinteni, mi az, ami nálam bevált a céljaim eléréséhez.

Először arról ejtenék pár szót, hogy milyen jellegű mozgásformákra tettem le a voksomat. Kiindulásként annyit, hogy 175 centimhez 95 kiló társult, azaz a fogyás indokolt volt, de ezt a túlsúlyt megpróbáltam figyelembe venni. Azt kell mondjam, az internetes forrásokból tényleg sok okosságot le lehet szűrni- és ezt most egyrészt azért állítom, mert jópár kilót leadtam, másrészt azért, mert eddig elkerült az itt fáj, ott fáj érzés.

Vannak olyan megmondóoldalak, ahol gyakorlatilag annyiban merül ki a tanácsadás, hogy magas lóról leugatnak mindenkit. Bizonyára ez is beválhat néhány embernél, de a nagyon amatőrnek nem sok kapaszkodót ad az ilyen felfogás. Nekem például inkább bejöttek a life.hu rövidebb írásai, videói, olvasgattam Kropkó Péter oldalát, egyszerűen jobban hiszek annak, aki nevét és arcát adja a tanácsaihoz. Átgondoltam amit olvastam, és nagyjából felállítottam magamnak egy ütemtervet.

Először biciklizni illetve szobabiciklizni kezdtem el, viszonylagos rendszerességgel. Természetesen az étrendemen is változtattam, és lassacskán elindult a fogyás is. Úgy terveztem, hogy futásba akkor vágok vele, ha leadok annyit, ami után már nem terhelem túl az ízületeimet. A biciklizésnél nem voltak különösebben komoly célkitűzéseim eleinte, hiszen eleve annyira gyenge fizikummal indultam neki a dolognak, hogy örültem pár letekert kilométernek. Szépen lassan jött ezen a téren egyfajta fejlődés, de nekem a téli időszakban a szobabicikli is nagyon bevált.

Aztán súlyzókat is beszereztem. Egyszerű, olcsó kézi súlyzókról van szó, amivel bicepsz, tricepsz gyakorlatokat tudok itthon csinálni. Szerencsémre valamikor a múltban én is eljártam pár alkalommal gyúrni, ott ragadt rám némi tudás ezzel kapcsolatban, tehát az izmaim alapszintű átmozgatását fel tudtam vállalni. Ha ezzel kapcsolatban komolyabbak lesznek a céljaim, akkor ismét visszatérek egy terembe, ahol jobb gépekkel lehet dolgozni, de egyelőre elég számomra az, amit itthon el tudok végezni.

A terv része volt, hogy futni akkor kezdjek, amikor nagyjából 10 kiló már lement. Amikorra ez a pillanat eljött, jópár órányi tekerés állt mögöttem, és hosszú, erőteljes gyaloglásból is többet beiktattam már az edzéstervbe. Így aztán nem nulláról indultam, de a profik tanácsait követve, fokozatosan növeltem az adagot. Még bőven van hova fejlődni, 7-8 kilométerek mennek elfogadható tempóban, de azért érzem, hogy egyre jobban bírom a futást, sőt valamilyen szinten meg is szerettem- már külföldi utakra is viszem magammal a futócipőt, és kocogok egy kicsit nyaralás alatt is.

Sok helyen javasolják, érdemes másféle mozgásformákat is beiktatni a programba. Én úgy vagyok vele, minden mozgás: amikor télen vidéken voltam, nem csak a ház ajtaja előtt kotortam a havat, hanem az egész autófeljárót, ami szép terület volt, sok időbe telt, de simán felfoghattam edzésnek. Hasonlóan voltam favágással, pakolással, ásással, rászántam az időt, becsülettel csináltam. Elkezdtem sétálni a hegyoldalban, aminek köszönhetően szép részeit ismertem meg a falunak, és rendesen mozogtam is. Itthon időnként felsétálok a kilencedikre (manapság érezhetően könnyebben megy, mint pár hónapja), és ehhez hasonlók.

Aztán ott van a torna. Ezen azért lehet elmélkedni, mert vannak csoportos órák, meg vannak tornázós könyvek, videók. Voltam annak idején órán, és azt azért le tudtam szűrni, akadnak jobb edzők, oktatók, akik tényleg odafigyelnek arra, ki mit csinál (hiszen kortól, nemtől, edzettségi szinttől, adott tornában való jártasságtól függően óriásiak lehetnek a különbségek), kiigazítják a hibákat, és van, akinél úgy éreztem, egyszerűen erre nem fordít elég figyelmet. Amikor régebben egy cikksorozat miatt pár órára elmentem, találkoztam egy szimpatikus edzővel, és ezért aztán a mostani életmódváltásnál az ő programjait kerestem.

A Fitality sorozatról van szó, én elsősorban a has- és háterősítő programot csináltam-csinálom, de a nyújtásokat is szerettem. Azt gondolom, ha az a videó jó, otthon is lehet tornázni. Abból szűröm le, mennyire felel meg a célnak, hogy jól tudom-e követni, illetve a kritikus pillanatokban figyelmeztetést kapok-e, mire figyeljek- ez erre a programra nagyon igaz. A lassabb tempójával sem volt gond, hiszen pörgősnek ott van a futás, a biciklizés a számomra, a heti egy tornával inkább lazítani szerettem volna, illetve olyan izmokat megdolgoztatni, amit máshogy nem szoktam.

Az már csak plusz ráadás, hogy sokat tanultam a melegítésről illetve a nyújtásokról úgy általában is, amit az összes többi mozgásformánál hasznosítani tudok. Kiköthettem volna másnál is, jóga, pilates nyilván ugyanúgy megfelelt volna annak a célnak, hogy egészen másféle mozgást végezzek, mint a monoton tekerés, futás. Ám nekem ez bevált, nem akartam másféle programot keresni.

Mivel itt a nyár, még egy dolgot iktathattam be a programomba. Szerencsémre közel van a csillaghegyi strand, aminek az akciós, 900 forintos belépője több, mint kedvező. 50-60 perc békés tempójú úszás a mostani kánikulában valószínűleg jobban is esik, mint a futás a nyílt terepen... Utóbbihoz már elég korán kell felkelni, ha az ember nem akar megfőni. 

Van egy kis edzésnaplóm, abba a kültéri mozgásokat vittem fel, a biciklizést, futást, gyaloglást. Bőven van benne bejegyzés, és ha a többi edzés is belekerülne, volna mit böngészni- már amennyiben ennek lenne igazi jelentősége. Eleinte adott inspirációt arra, hogy elmenjek futni, amikor épp rámtört a lustaság, de manapság inkább arra kell figyelnem, legyen egy-két pihenőnap is, amikor tud regenerálódni a szervezet.

Tisztában vagyok vele, az életmódváltást nagyban megkönnyíthette, hogy szerencsés helyzetben lévő emberként szinte egész nap bármikor mehetek edzeni. Ám azt gondolom, nem egy olyan lehetőség van, amit szinte bárki beiktathat. Én is néztem már meccset, vagy jó műsort a tévében- a szobabicikli nyergében ülve. Egy félidő vagy egy 50 perces doku áttekerése pont elegendő, és nem maradok le semmiről. Túl sokat ülök a számítógép előtt így is, ennek bele kellene férnie akkor is, ha nem tudok elmenni futni, biciklizni, úszni. Pont az volt a gond éveken át, hogy akkor sem a szobabiciklire ültem fel, amikor tényleg megtehettem volna.

Szóval nálam ez volt az edzés része az életmódváltásnak. Van még mit leadni, de most már tudom, nagyjából mire van szükségem az előrelépéshez. A 10 hónap ugyan nem kevés idő, nem "fogyj 5 nap alatt 5 kilót" típusú csodadiétáról van szó, ez egy rendszeres, tudatos munka eredménye. Ám azzal is járt, hogy nem elgyengültem, hanem sokkal többet bírok, energikusabb vagyok, mint korábban. Ez pedig számomra éppen olyan fontos cél, mint a kilók elvesztése- a rendszeres edzés ezért megkerülhetetlen volt.

A folytatásban szólok arról, milyen beruházással járt ez a móka, melyek lettek a leghasznosabb sportcuccok, illetve pár szót szentelek majd annak is, mennyiben változtattam az étkezésemen, ami legalább olyan fontos, mint a mozgás.

2 Tovább

Nyaralás aktívan

A sors egy éjszakára egy ausztriai sporthotelbe vetett. A szobák inkább funkcionálisak, viszont az árban benne van mindenféle plusz szolgáltatás, az uszoda, az edzőterem, a szauna igénybevétele. 

Ez önmagában nem nagy kaland, ilyet máshol is találni. Ám a hegyi környezetben levő hotel környékén remek futási, biciklizési lehetőségek vannak, az utóbbiakat tervező vendégek számára van kerékpártároló is. Szerintem egy pár méteres medence és néhány gép nem elég egy aktív nyaraláshoz, ilyesmiből otthon is akad rengeteg. A közelben levő több izgalmas túraútvonal viszont inkább érdekes lehetőség, mert ezek felfedezése közben valami újat is láthatunk-nem pedig azért utazunk pár száz kilométert, hogy ugyanolyan klóros vízben tempózzunk, mint Pesten.

Persze ahhoz meg nem kell "sporthotel", hogy biciklit vigyünk magunkkal, és egy szép környezetben levő falusi panzióból kiindulva tegyünk mindenféle túrákat. Oké, uszoda meg edzőterem nem lesz, de nem is biztos, hogy oda fogunk vágyni 40-50 kilométer letekerése után. Aktívvá a nyaralás elsősorban tőlünk válik, nem a helytől, ahol megszállunk.

Mostanában a horvát Adrián voltam, egy kellemes tengerparti apartmanban. Van, aki ilyen helyen csak kifekszik a partra, és pár nap alatt csokibarna lesz. Ez is egy lehetséges cél, de annak sincs akadálya, hogy szétnézzünk, milyen egyéb lehetőségeink vannak. Ott van például a tenger, lehet benne pancsolni, de akár úszni is. Jó lehetőség a sznorkelezés, a búvárkodás egy kis élményt adó mozgásra.

Mivel ott nem a magyar módszert követik, nem lehet kisajátítani a partot, kilométereken át futhatunk a tenger mellett. Ha az ember onnan elkanyarodva a faluban akar futni, bizonyos helyeken elég rendesen edzhet, mert komoly szintkülönbségek vannak. A környezet pedig igazán magával ragadó. Lehet biciklit is vinni, és kalandozni a félreeső falvakban, tengerpartokon. Az ilyen nyaralásra sokkal alkalmasabb az elő- vagy utószezon, amikor nem kell rengeteg embert kerülgetni futás, tekerés közben, és a túl nagy hőség sem fáraszt el az első pillanatokban.

Ha tudjuk, hogy erre vágyunk, akkor még talán olcsóbb is lesz az utunk, nem csak a főszezon kerülése miatt, hanem mert ehhez a nyaraláshoz nem a túl forgalmas, bárokkal, hotelekkel teli turistaközpontok az ideálisak, sokkal jobban járunk félreeső, festői falvakkal. Mást esetleg zavar, hogy nem mehet minden este újabb szórakozóhelyre, utálja, hogy a parttól 3-400 méterre van és minden nap nagy magasságokat kell megmászni- nekünk viszont pont ez lehet a vonzó, bőven belefér az aktív nyaralásba.

Szóval a sporthotel szép koncepció, de valószínűleg sokkal inkább azoknak való, akik mindenben valamiféle készen kapott csomagot keresnek. Nyilván van olyan, akinek szüksége is van folyamatos biztatásra, odafigyelésre. Aki nyaralni tud aktívan magától is, az bárhol megtalálhatja rá a lehetőséget, csak esetleg szabadabban, a saját ízléséhez igazítva, és akár még olcsóbban is.

De ne feledjük, akárhol, akárhogy is nyaralunk, 4-5 nap mozgás nem jelent életmódváltást. A világ legjobb sporthotelje is kevés, ha mindennapokban sose szakítunk időt a mozgásra. 

0 Tovább

Kocogás a tengerparton

Ez már a végstádium!

Régebben kicsit mosolyogtam azokon, akik arra vágytak, hogy a tengerparti nyaralás alkalmával is futhassanak egy kicsit. Az idén először én is bepakoltam a futócipőmet... És most lehet, engem néztek kicsit ütődöttnek, amikor tegnap kocogni indultam, de ez már nem zavar.

Szerencsém van, mert a tengerparton van egy nyugodtabb, autók által nem járt sétány, ahol pár kilométeren át a víz közvetlen közelében lehet futni. A teljesítményt csak az rontja, hogy az ember nem tudja megállni, néhány fotót készíteni kell a szebb öblökben. Az Adria mellett ilyenkor már nagyon szép az idő, de még nincs túlságosan nagy hőség.

Az elmúlt hónapokban már nagyjából kialakult a futásom ritmusa, azt is tudom, körülbelül mennyit bírok, szóval jól be tudtam lőni a kis kalandozást a tengerparton. A falu pár utcáján is kocogtam egy kicsit, így be tudtam némi emelkedőt iktatni az edzésbe. Egyszerűen jó érzés volt utána leülni egy pohár vízzel, és nézni a tengert...

Pedig nem csináltam mást, csak futottam egy keveset. Élveztem a tenger illatát, azt, ahogy a talpam alatt ütemesen csikorognak a kavicsok, jó volt, hogy eljutottam olyan pontjaira az öbölnek, ahova egyébként nem nagyon mennék el a szállásunktól. Sose gondoltam, hogy meg lehet szeretni a kocogást, de mégis így történt. Ezért mondom, hogy ez már elég ijesztő állapot...

Persze állok elébe! Ha ez a legrémisztőbb dolog ami mostanában velem történhet az életben, akkor pont jó úton járok. És az idő most is futásra csábít. Az ember tényleg képes megváltozni- még én is.

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Utoljára kommentelt bejegyzések