Három meccs, hét pont

Dárdai Pál ideiglenes szövetségi kapitány teljesítette, amit vállalt- és minden bizonnyal túlteljesítette a szurkolók elvárásait. Hogy szerencsével vagy sem, az szinte mindegy, a lényeg ebben a selejtezősorozatban, hogy ki szerez több pontot. És a tragikus kezdet után óriási előrelépés ez a három biztató eredmény.

Pedig nem nekünk állt a zászló; és ha őszinték vagyunk magunkhoz, be kell vallani, három lőtt góllal hét pontot szerezni azért mázlis. Igaz, kapni viszont csak egyet kapott a válogatott, és nem nagyon számít, hogy bőven beakadhatott volna még egy-két gól, nem a védőinken múlt.

Mit is jelent ez a hét pont? Mivel elég sűrű lett a csoportban a mezőny, remény van a továbbjutásra. A feröeriek teljesen váratlan módon nyertek Görögországban, utóbbi válogatottnak mostantól egyetlen utolsó szalmaszálba kell kapaszkodni, ha fel akarnak zárkózni: márciusban Budapesten vendégeskednek majd. Ha minden marad a megegyezés szerint, akkor a mieinknek már új szövetségi kapitánya lesz, és jó eséllyel a görögök is kirúgják a mestert. 

Nyilván majd beindul a kórus, hogy valahogy próbálják meg a posztján tartani Dárdait. Az eredmények mellette szólnak, ez kétségtelen. Ám szó sincs arról, hogy hirtelen elővarázsolt a kalapból egy csapatnyi új magyar futballcsillagot, akikből világverő gárdát kovácsolt volna. Az a hét pont lehetne kettő is, ha máshogy pattan a labda, és akkor most mindenki a fejét követelné. Érdemei elismerése mellett is csak annyi a magyar foci, amennyi: akadnak részsikerek, de összességében mégsem túl rózsás az összkép. A hazai bajnokság meccsei csapnivalóak, a nézők csak lézengenek a lelátókon, miközben egyre-másra épülnek az üresen kongó stadionok. A finnek elleni győzelem afféle fügefalevél, ami ideig-óráig elfedi a hétköznapok problémáit, de aztán a tévében majd megint az NB1 "színvonalas" meccseit bámulhatjuk, és akkor olyan lényegtelennek tűnik, ki irányítja a válogatottat.

Szóval örülök, persze, de nem tudok elfeledkezni a többi dologról, ami a magyar fociban ma történik. Olyan pletykát hallottam a napokban, ami -ha beigazolódik- az egész focink egyik legtragikomikusabb helyzete lehet. Kíváncsian figyelem a híreket a meccsekről...

0 Tovább

Hurráoptimizmus nélkül

Dárdai Pál szövetségi kapitány harcosan, elszántan nyilatkozik, és bizonyára van, akinek ez szimaptikus. Csak éppen elsősorban nem neki kell felszántania a pályát, hanem a válogatott tagjainak. És fel tudok idézni bőven olyan nyilatkozatot a múltból, amikor az aktuális szövetségi kapitány rettentően harcos csapatot ígért- a végeredményt meg láttuk.

Szóval én attól nem leszek rettentően optimista, hogy mit ígér Dárdai. Attól pedig főleg nem leszek nagyon elbizakodott, amit a fiúktól a Feröer-szigetek elleni meccsen láttam. A románok elleni kibrusztolt döntetlen jó eredmény, bár azért túlzás lenne azt mondani, hogy Bukarestben lejátszottuk az ellenfelet- a folytatás a szerény képességű feröeriek ellen viszont roppant felejthető volt. A két meccsen összesen két gólt sikerült szerezni, és északon a meccs végén egy félamatőr válogatott ellen rendesen beszorultak a mieink, nagyon örülhettünk a győzelemnek.

Nincs itt mitől elszállni, ha realisták akarunk maradni. Nagyon jó fokmérő lesz a pénteki finnek elleni mérkőzés, mert a magyar válogatottra inkább az volt az utóbbi évtizedekben a jellemző, hogy az egy-egy bravúrosabb eredményt az erősebb ellenfelekkel szemben követte valami kijózanító bukás. Dárdai munkáját akkor értékelném jónak, ha győzelemmel zárulna az összecsapás, mert azt gondolom, egy itthon elcsípett döntetlennel nehéz lesz messzire jutni a meglehetősen kiegyensúlyozott csoportban. Az északírektől elszenvedett vereség miatt a viszonylag jó eredmény kevés, már ha valóban ki akar jutni az Európa-bajnokságra a csapat.

Persze ha csak annyi a cél, hogy az MLSZ elnökségi ülésen statisztikákat lehessen felidézni a fantasztikus fejlődésről, amik a szövetség vezetésének munkáját dicsérik, akkor hőskölteményt lehet írni egy döntetlenről is. Ám mivel a szövetség és a szurkolók két külön hajóban eveznek, a nagy szavakkal már senkit nem lehet megvezetni. Így aztán kissé furcsállom azt, ahogy Dárdai nyilatkozik, de ahogy sajtótájékoztatón még senki nem nyert meccset, ugyanúgy nem lehet veszíteni se. Ha győzünk, minden belefér, ha kikapunk, akkor meg nem az lesz a legnagyobb hiba amit a fejére olvasnak, hogy mit mondott a mérközés előtt.

Én már elszoktam attól, hogy rettentő optimizmussal várjam a magyar válogatott meccseit, bárki az ellenfél. És ezen bizony Dárdai habitusa sem tudott változtatni, viszont a fiúknak jó játékkal sikerülhet belelkesíteni. A lefújásig tehát bizalmat szavazok nekik, aztán majd ítéletet mondok. Persze az is lehet, az eredmény fog magáért beszélni- akár így, akár úgy.

0 Tovább

A szpíker a hibás

Komolyan vicc kategória az, amikor a Honvéd-tulajdonos Hemingway úr felháborodik a csapata meccsét közvetítő kommentátorok cinizmusán, és burkoltan az egész sportcsatornát megfenyegeti, hogy eleshetnek a meccsek közvetítési jogától. 

Tényleg megint itt tartunk? Időről időre előkerül az a probléma a magyar fociban, hogy a sportriporter a rosszfiú, mert azt mondja, amit lát. Nem vitás, többen erős jelzőket engednek meg maguknak, de azért jegyezzük meg azt az apróságot, a SportTV-ben dolgozók nem csak a fantasztikus NB1 meccseit közvetítik, mellette európai csúcsligák, európai kupák meccsei is képernyőre kerülnek, szóval nagyon benne vannak a foci világában. És igen, egy Barca-Real után a Honvéd-Paks meccset nehéz úgy közvetíteni, mintha a kettő hasonló színvonalat képviselne.

A régi legendák viszont azt mondják, az sem szerencsés, ha a kommentátor varázslatosnak mondja el a rossz meccset is, mert akkor harsant fel a "Ne hazudj Szepesi!" kórus. Nem voltam ott, nem tudom, tényleg megtörtént-e. De elképzelhetőnek tartom, mert a néző, minden ellenkező híreszteléssel szemben, nem hülye. Tökéletesen megérti, mi a ciki a magyar tiki-takában. Az, hogy ilyet látunk magyar pályán, még véletlenül sem a kommentátor hibája.

Aki szerint a szpíkerben van a hiba, mert nem a pozitívumot keresi abban, hogy milyen sokszor tudnak szépen egymáshoz passzolni a focisták, az egy különös, furcsa világban él, amit én nem akarok megismerni. A kommentátor a fenti esetben a kárhoztatott Fülöp László volt, és én tisztelettel csak annyit kérdeznék, ugyan milyen pozitív hangulatban kéne magyar meccset közvetíteni annak, aki hétről hétre ilyen jeleneteket láthat élőben?

0 Tovább

Ötmillió forint fejenként

Szép kis summa ötmillió forint, nemdebár? Az ember morog, ha azt hallja, egy középszerű, reménytelenül magyar szinten megrekedt futballistára ennyit költ a klubja évente.

És akkor mit mondjunk, ha egy szurkolóra ennyit akarna valaki költeni?

Elmagyarázom. Azt írják, az új MTK-stadion kiemelt beruházás lesz, így aztán 5 milliárd forintot költenek a stadionra, edzőpályákra- vagy egy kicsivel talán többet is. Mindezt pár villamosmegállónyira a vadonatúj Fradi-pályától, mert hát az nem járja, hogy kerületenként ne legyen egy felesleges beruházás.

A magyarfutball.hu adatai szerint az MTK-nak tavaly átlagosan 1443 nézője volt meccsenként. Ebben viszont benne van a Fradi elleni 4500 ember, amit nem tekintve már csak 1200 főről beszélünk- és ezek erősen felfele kerekített számok. Az idén az MTK például a Fradit is ezer ember előtt fogadta, a Debrecen vagy a Nyíregyháza ellen még kevesebben mentek ki szurkolni a kék-fehéreknek. Állapodjunk meg egy nagyon baráti ezer fizető nézőben meccsenként.

Innen már egyszerű: ha ötmilliárdot költünk a stadionra, akkor fejenként ötmilliós ajándékot kapnak a szurkolók, hogy kellemes körülmények között szotyizhassanak az MTK meccsein. Gonosz leszek, felteszek egy költői kérdést. Vajon ha megkérdeznénk az drukkereket, mit szeretnének, új stadiont, vagy az igazán elkötelezett 500 törzsszurkoló zsebre tehetne mondjuk fejenként egymilliót, és elfogadná hogy a Hidegkuti Stadion szép lassan tovább omladozik, mit választanának? Ez utóbbi megoldás ugyanis tizedannyiba kerülne, mint az új stadion.

Meg kell jegyezni, hogy sajnos ez a számítási mód hasonló eredményeket hozna a többi új stadion esetében is, mert hiába van esetleg több néző valamivel, a Fradi vagy a Debrecen új arénája jóval többe is került. Ami nálam most kiverte a biztosítékot, nem csak a stadionról szól, hanem egy tömegbázis nélküli, keveseket érdeklő csapatról, és arról, hogy ott van nem messze egy új pálya. Szegény országokban a kiscsapatok meg tudnak osztozni egy stadionon. Azt megértem, hogy a Liverpool meg az Everton nem közösködik, de például az Egyesült Államokban a két New York-i NFL-csapat, a Giants és a Jets közös stadiont használ, nekik nem derogál. Pedig New Yorkról beszélünk, nem a Salgótarjáni utcáról...

Ebben az országban nagyon sokan vannak, akik roppantul boldogok lennének fejenként ötmilliós ajándékkal. Nem mondok példát, mert nagyon könnyen rámsüthetnék a demagógia vádját- bár talán szerintem ez esetben nem nekem kellene szégyenkezni. Én csak nézek magam elé, és hümmögök. Mert tépelődnöm egy percig sem kell azon, jól van-e ez így. Nem, nincs jól. Nagyon nincs.

0 Tovább

150 néző

A hétvégi elsőosztályú fordulóban szokás szerint szerényen alakultak a nézőszámok, de még ezek közül is megütötte a szemem a pécsi 150 fizető(?) néző. Pedig a többi adat sem sok vidámságra ad okot, Újpesten, Felcsúton, Kecskeméten nagyjából ezer nézőről szólt a beszámoló, Szombathelyen 1600, Diósgyőrben 1800, Székesfehérváron 2000 szurkoló "izgult" a helyszínen (ezeket én optimista számoknak értelmezem). Egyedül a debreceni 8200 néző mondható elfogadhatónak, de a Nagyerdei Stadionban a Fradi volt a vendég, ami mindig felfele tolja a számokat.

Statisztikai szempontból akkor láthatunk tisztább képet, ha a két szélsőértéket kivesszük, és így 1400 fős átlagos nézőszámot kapunk. És ugyebár ebben két olyan városban játszott meccs is benne van, ahol új stadion épül... Ahol már megépült, túlzás lenne diadalmenetről beszélni, a félház után is pezsgőt bontanának mindegyikben az üzemeltetők. A debreceni meccs esetében sem sikerült ezt elérni ezen a hétvégén, de a legutóbbi pár héthez képest nyolcezer ember egyáltalán nem számít kevésnek arrafelé. Az Üllői úti stadionban is gondok van, ráadásul az ultrák ott a klubvezetéssel is hadakoznak. Egyelőre mindenki vesztésre áll.

A kemény maghoz tartozók már közös tüntetést is tető alá hoztak az MLSZ ellen. Néha nehéz ezekkel a csoportokkal azonosulni, de mégis megértem őket valamelyest. Ami történik a fociban, az egyre szürreálisabb. Mennek az önfényezések, dicsérgetik magukat a kiváló szakmai programokért, tervezgetik a stadionokat, az elnök úr mindenfelé szerepel, közben meg pár száz ember unatkozik az alacsony színvonalú meccseken.

Nekem ugyanis ez a realitás, minden más csak zsonglőrködés. Az MLSZ vezetése kiválóan elszórakoztatja magát a több éves projektek elemezgetésével, mert tudják, ha azzal kellene szembenézni, ami a régi is az új stadionokban folyik, abból nehezen jönnének ki jól. Szomorú dolog az, hogy a roppant pozitív üzenetű reklámok ellenére a valóságban olvad lefele a nézőszám. Tudom, hogy majd kicsit kozmetikázzák a számokat, és mindenféle ügyes statisztikákkal bizonyítják, a szövetségnek kell hinnem és nem a szememnek, a valóságban a magyar focit egyre többen követik- de az a gond, hogy ennek sincs semmi jelentősége. Mert ahogy fentebb írtam, a valóság nem Excel-táblákban, nyilatkozatokban és tanulmányokban érhető tetten, hanem a zöld gyepen.

Emiatt borús a hangulatom a 150 nézőről olvasva. Mert ez a bajnokság, kupameccsekre még kevesebben járnak, és amikor a Ligakupa meccsein a vadiúj stadionban lézengő pár tucat embert mutatják a tévében, sírni támad kedvem. Oda már a családtagok és a haverok sem járnak ki ingyenjeggyel- akkor minek van az egész? 

Tudom, keseregtem már eleget a blogon a magyar foci jelen állapota miatt. Ám egyszerűen mindig ide jutok, és nem tudom megállni, hogy ne morogjak egy kicsit. És a legrosszabb az, hogy telnek az évek, és egy dolog teljesen változatlan: semmilyen kiutat nem látok. Bármit mond az MLSZ, egyszerűen semmiféle előremutató változást nem vagyok képes felfedezni. Szebb stadionokban ugyanolyan kevés néző, ugyanolyan színvonalú meccsek, hát ez bizony a sport lényegét, a játékot érintve nem nagy változás.

Hamarosan jön a hosszú téli szünet, és attól tartok, egyre kevesebbeknek tűnik fel, hogy átmenetileg nincsenek magyar meccsek a hétvégén. Az érdektelenség pedig maga a halál: nagy baj, amikor már haragot sem képes kiváltani az egykor mindenkit lázba hozó foci. MLSZ-szinten persze lehet neki örülni, hogy kevesebb a kritikus hang, de ez nem azt jelenti, hogy ők jól dolgoznak. Mert dicséretből még kevesebb akad. Ha akad egyáltalán...

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Utoljára kommentelt bejegyzések