Nemzetközi kézilabda

A kézisek világa is sokat változott a nyolcvanas évekhez képest! Annak idején a Vasas nagyszerű női csapata BEK-et nyert (fiatalabbak kedvéért: ez volt a Bajnokok Ligájának elődje), csupa magyar játékossal. Gódorné, Csíkné, Sterbinszky, no meg a többi kiválóság- micsoda gárda volt!

A nyolcvanas évek második végétől a bécsi Hypo volt az, ami nemzetközi csapatával a csúcsra ért Európában, de akkor ez még korántsem volt tipikus. A debreceniek EHF-győztes csapataiban például egyedül a kapus, Irina Szamozvanova volt légiós, de még az 1999-ben BEK-győztes Dunaferrből is csak Radulovics nevére emlékszünk a külföldiek közül.

Ma viszont a legjobb csapatoknál teljesen általános, hogy jó nevű légiósokkal erősítik meg a keretet. A tegnap az elődöntőben győztes győrieknél Haraldsen, Löke, Amorim, Tervel, Bulatovics is pályára lépett például. Az ellenfelük a montenegrói Buducsnoszt Podgorica lesz, ahol a montenegrióiak mellett minden más délszláv állam is képviselteti magát játékossal, de akad dán, lengyel, román, német légiósuk is. Igazi all-star csapatok csapnak össze már a legmagasabb szinten.

A csúcsra ma már csak sok pénzből épített csapatok kapaszkodhatnak fel, és ez még úgy is igaz, ha a győrieket a csapat ikonja, Görbicz Anita viszi a leggyakrabban a hátán. Kellenek a minőségi légiósok is, enélkül a nemzetközi kézilabda élvonalába nehéz eljutni. Ez a realitás, ehhez kell alkalmazkodni- nincs ebben tragédia. A férfiaknál is megfigyelhető ez a jelenség, hiszen aki nagy pénzt tesz bele a csapatba, az nyerni akar, tehát inkább vesz még pár sztárt, mint hogy kiessen már a csoportkörben.

Azért magyar csapat a Győr, szívből lehet nekik szurkolni, és nyilván Podgoricában is megőrülnek a soknemzetiségű gárdáért, ami Budapesten nyerheti el a négyes döntőben a legrangosabb trófeát. Mi persze nem szeretjük a montenegrióiak durvaságát, de gyanítom, valamivel mindig vádolják ők is a rafinált magyarokat.

Vicces, hogy mennyire elfogultak tudunk lenni, pedig az igazi nagy kérdések nem egy alattomos belemenéssel dönthetők el. Magukért, egymásért, a klubért küzdő játékosok csapnak össze, sokféle nációból és sokféle háttérrel, akik nyilván a dicsőség mellett némi prémiumért is hajtanak. Ám hiszem, amikor valaki pályára lép, a pénz és a nemzetiség teljesen másodlagos. Egy jó sportember ilyenkor egyszerűen csak győzni akar, bármi áron. Lehet elemezni képességeket, taktikát, stílusjegyeket, ám végül úgyis az nyer, aki képes a meccsen több gólt lőni, mint az ellenfele.

Ennyire egyszerű ez, és ettől olyan szép és izgalmas... Ezért mennek ki a szurkolók a csarnokba, és ez szegez majd sokunkat a képernyő elé, amikor valamelyik csapat sikeréért szorítunk. Én jó meccsre és győri győzelemre számítok- estére minden kiderül!

0 Tovább

Veszprém vs. Felcsút

Lejátszották az első NB1-es meccset Felcsúton, a Pancho Arénában. Bár azzal büszkélkedtek, hogy a hétközben már minden jegy elfogyott, a hihetetlen mennyiségű 3816 belépő a nyitómeccsre gazdára talált, a valóságban mindenki láthatta, nem volt teltház. Ráadásul úgy, hogy a szomszédos fehérváriak jöttek látogatóba, hangulat, szurkolás is csak az ő részükről volt. A felcsútiak szektora előtt magyar mellett svéd és EU-s zászlót véltem felfedezni- más kék-sárga nem volt, sajátjuk meg nincs? Csak erre tudtam tippelni.

Egyébként a jelentéktelen kiscsapat megint kikapott, a meccse nem sok szót érdemel. Ennyit tudnak, ennyit érnek az összevásárolt zsoldosok.

Ám mégis szót ejtek az egész felhajtásról, mert közben Veszprémben egy zsúfolásig telt csarnokban, óriási hangulatot teremtő szurkolósereg előtt a kézilabdás legények egy remek meccsen lelépték a sok pénzzel kitömött PSG-t, és bejutottak a Bajnokok ligájának négyes döntőjébe. Ez tényleg férfimunka volt!

És bántó volt a kontraszt, mert volt szurkoló, lelkesedés, hajtás, színvonal és végül szép siker, olyan, ami nemzetközi szinten is figyelmet kelt. Ez a valódi sportélmény helyszínen is, tévén nézve is, sok ilyet kívánok magunknak! És sokat kell meg dolgozni Felcsúton, hogy akár csak megközelíthessék ezt...

1 Tovább

Alattomosság a köbön

Egyszer beszélgettem egy emberrel, aki nálam lényegesen többet tud a kézilabdáról, a női kéziről pedig főleg. Elmagyarázta, a nők néha nagyon bosszúállóak és alattomosak tudnak lenni, és időnként pont ugyanúgy elvesztik a fejüket, mint a férfiak.

Ám az, ahogy Bajnokok Ligája meccsen Milena Knezevic lefejelte Görbicz Anitát, mindenféle meccsen minősíthetetlen durvaság lenne. Ha az ember megnézi a jelenetet, szinte neki fáj, amit Görbicz kapott.

A kézilabda felgyorsult, sok szempontból keményebb is lett, de ennek a keménységhez semmi köze. Alattomos, mélységesen sportszerűtlen megmozdulás, és az is nagy szégyen, hogy a pályán a bírók nem vették észre, nem büntették érte Knezevicet. Igazság szerint mostanában egyre többször történik olyasmi, nem csak kézilabdában, de fociban vagy vízilabdában is, ami bőven megérne egy kiállítást, de a sok bíró egyike sem látja. Akkor inkább jöjjön az amerikai sportok videobírója, mert az utólagos eltiltások szerintem nem igazán jók. Ott és akkor kapja meg a megérdemelt büntetést az ilyen alattamosságra vetemedő "sportoló", ne pedig majd valami fegyelmi eljáráson okoskodjanak a bizottsági tagok.

Persze Knezevic nem volt bolond, nyilván a Győr legjobbját akarta büntetni. Remélem azért szép eltiltás lesz a "jutalma", de ettől még nehéz megbékélni azzal, hogy ilyesmi történhet egy női kézilabda meccsen...

0 Tovább

Lékai csodagólja

Mit is lehetne mondani? Élmény nézni ezt a gyönyörű egész pályás gólt, de ezen túlmenően is sokat tett a csapat sikeres szerepléséért Lékai Máté a norvégok elleni meccsen.

Van tartás ebben a férfiválogatottban, el kell ismerni. Az Izland elleni döntetlen is bizonyította, hogy ha küzdeni kell, odateszi magát a Mocsai Lajos edzette csapat. Azt gondolom, a továbbjutás a pokolian nehéz csoportból az Európa-bajnokságon igazán szép teljesítmény volt. Nagy László ki sem utazott a csapattal, de a többiek tudnak harcolni. Egy kézilabda-meccsen végig hajtani kell, nem nagyon vannak üresjáratok. A szövetségi kapitány érdeme, hogy a mieink bármilyen kemény ellenféllel fel tudják venni a versenyt. Ennek a jutalma lett a 2012-es londoni olimpián a negyedik hely, és talán most, az EB-n sem csak a csoportból való továbbbjutásig vitte a csapatot a lendület.

Folytatás Macedónia ellen- reméljük, a csapat ugyanennyire odateszi magát, és sok örömet okoz a szurkolóknak. A torna legszebb gólját már meglőtte Lékai, szóval most már csak az eredményre kell odafigyelni...

0 Tovább

2013 a sportban

Noha sok-sok esemény volt idén, pár eseményt önkéntesen kiragadtam közülük: én ezekre emlékszem jól.

Az amerikaifoci csúcsliga, az NFL döntőjét, a Super Bowlt a Baltimore Ravens nyerte. A Ravens nem éppen esélyesként került be a rájátszásba, ám ott már megállíthatatlan volt a gárda. Az utolsó idényében hosszú sérülés után visszatérő Ray Lewis a védelem egyik oszlopaként küzdött nagyott, az irányító Joe Flacco pedig dobálta a touchdown passzokat. A döntő a San Francisco 49ers ellen izgalmasan alakult, a 49ers nagy hátrányból zárkózott fel, de végül a Ravens nyerte a kupát. Külön pikantériája volt a meccsnek az, hogy a Harbaugh testvérek edzőként egymással néztek szembe a két csapat élén.

A női kézilabda Bajnokok Ligájában hosszú évek után sikerült diadalmaskodnia a Győrnek. Az idei döntő borzasztó izgalmak közepette dőlt el a javukra, ám ezúttal végre nekik sikerült egy hajszállal nyerni. 

A fociban a Bajnokok Ligájában német házidöntőt rendeztek, a Bayern München jobbnak bizonyult a Borussia Dortmundnál, ami az utóbbi években a Bundesligában megkeserítette az életét. Most viszont a néha peches meccseken, utolsó pillanatban kikapó München jó játékkal győzött az európai klubfoci legfontosabb versenysorozatában.

Az úszók világbajnokságán Hosszú Katinka remekelt, két aranyat és egy bronzot nyert, szintén aranyérmes lett Gyurta Dániel. A férfi vízilabda-válogatott győzelme is nagy örömet okozott, régen nyertek már ekkora tornát a fiúk, akik általában esélyesként érkeznek a versenyekre, de az utóbbi években nem jött ki nekik a lépés.

A magyar fociban a Győr bajnoki címe és a Debrecen kupagyőzelme ismét vidéki fölényt jelzett a bajnokságban. A válogatottnak voltak biztató eredményei, és tulajdonképpen még el is lehetett volna jutni a pótselejtezőig, de akkor jött a hollandiai meccs és az 1-8. Ritka nagy verést kapott a magyar csapat, de én már elég régóta nézem a meccseket, és megéltem a 0-6-ot a mexikói világbajnokságon, az 1-12-es pótselejtezőt a jugoszlávok ellen, szóval őszintén szólva nem éreztem ezt a pofont se megrendítőbbnek azoknál. Azóta már új kapitánya is van a válogatottnak, külföldi edző helyett a győriek bajnokcsapatának edzője, Pintér Attila ülhet le a kispadra. Majd kiderül, hogy sikerül-e ütőképes csapatot összekovácsolnia Devecseriékből...

És közben idehaza épülnek a stadionok- majd kiderül, belátható időn belül lesznek-e bennük teltházas meccsek. Tény, hogy nem a sok sikerrel megvívott nemzetközi összecsapás indokolja a felépítésüket: egyetlen csapat sem érte meg az augusztust a kupákban...

Erdei Zsolt március végén elvesztette veretlenségét egy vitatható pontozással zárult összecsapáson a nem különösebben neves Gyenyisz Gracsov ellen. A kiváló magyar bokszoló karrierjét nyilván méltó módon szerette volna vagy szeretné lezárni, arról egymásnak ellentmondó híreket olvastam, január végén szorítóba lép-e Elvir Muriqi ellen.

A Forma-1 idei bajnoka ismét Sebastian Vettel lett a Red Bull színeiben. Az év elején még izgalmasabbnak tűnt a versengés, aztán a mostanában szokásos módon megint a német pilótáé lett a végső győzelem.

Az atlétikában manapság már az az igazi kérdés, a sztárok közül ki hajlandó "fellépni" egy-egy versenyen. Szerencsére a világbajnokságnak van akkora vonzereje, hogy még egy Usain Bolt is elutazik Moszkvába a kedvéért, és végül három aranyérmet szerezve bizonyította, még mindig a csúcson van. Ám az év folyamán a jamaicai csodasprinterek közül többen is megbuktak a doppingvizsgálatot, óhatatlanul gyanúba keverve mindenki mást az élmezőnyben. Nagy kérdés, hogy a jövőben megtisztul-e a sportág, vagy mindig sikerül új teljesítményfokozókat fejleszteni, amit nem lehet kimutatni.

A 2020-as nyári olimpiai helyszíne Tokió lesz. Ez is csak azt a tendenciát erősíti, hogy a gazdag, fejlett országoknak van valódi esélye ilyen világeseményt rendezni. Mindez teljesen érthető, ha az óriási költségekre gondolunk, hiszen rengeteg a részvevő, a kísérő, nagy összegeket kell költeni az építkezésekre, a biztonságra is. A budapesti olimpiarendezés ezek fényében csak álom. Érdekes álom, de nyilvánvalóan nem reális, és én nem hiszem, hogy ez tragédia lenne. Az is szép, ha a magyar sportolók remekül megállják a helyüket nemzetközi színtéren, és erre nem is lehet panaszunk!

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Utoljára kommentelt bejegyzések