Sportfoglalkozás

Az NFL alapszakaszának végén érdemes egy kicsit filozofálni arról, mennyit érnek a számadatok.

Az utolsó forduló most egy árnyalattal kevesebb izgalmat tartogatott, kiemelési helyekről szólt pár meccs, és az utolsó továbbjutó hely miatt volt tétje az NFC összecsapásainak. Volt ugyan dráma, és az is tény, még a rég kiesett csapatok is összekapták magukat, de bármi is volt, az igazi küzdelem úgyis a rájátszásban kezdődik. Ott már csak egy meccs az élet.

Ilyenkor mindenki elemez, statisztikákat rángat elő. Utóbbiak egy része teljesen értelmetlen, mert annak nem sok jelentősége van ma, hogy 1984-ben hasonló helyzetben melyik csapat nyert rájátszásmeccsen- a most pályára lépők jelentős része akkor még nem is élt. 

Na de a mostani idény számadatai, azok aztán mindent elárulnak, ezeket böngészve máris előre megmondható minden!... Hát, nem egészen. Szép alapigazság az, hogy a bajnokságokat a védelem nyeri, azaz aki kevesebb yardot enged, máris garantált a továbbjutása- a realitás viszont kicsit más. Az NFL.com milliónyi statisztikája között ott van ez a számadat is, és meglepő, de igaz: a tíz legkevesebb yardot engedő csapat közül csak négy ment tovább. A legkevesebb pontot kapó csapatok statisztikája már kicsit közelebb áll a továbbjutókéhoz, de azért érdekes, hogy a csoportot nyerő Pittsburgh Steelers kicsivel több pontot engedett a rivális Baltimore Ravensnél és Cincinnati Bengalsnál is.

Az pedig szintén fontos, hogy kulcsemberek dőlhetnek ki egy-egy csapatból. Az éves átlag mutat valamit mondjuk az Oakland Raiders támadóiról, de nyilvánvaló, hogy a csapat kevesebb yardot és pontot fog szerezni most, hogy a csereirányító cseréjének a játéka várható.

Szóval az átlagnéző ne szégyellje magát, amikor nem sokat mond neki egy olyan információ, hogy hány yardon tartja az ellenfél futóit valamelyik csapat. Ezek jópofa számok, lehet elemezgetni őket, de csakis egyetlen statisztika számít: azon a bizonyos tétmeccsen ki szerez több pontot. Hányszor előfordult már, hogy felborult a papírforma! 

Szóval aki úgy érzi, még nem igazodik el a különféle statisztikák és adathalmazok rengetegében, egészen nyugodtan leülhet a hétvégén a tévé elé, mert ettől függetlenül is remek meccseket láthat a rájátszásban. Ebben a körben kicsit talán még kiszámíthatóbbak szoktak lenni a történések, de a Green Bay Packers meccse a New York Giants ellen igazi csemegének ígérkezik, és a Seattle Seahawks is jót küzdhet a Detroit Lions ellen. A Miami Dolphins elvileg nem túl esélyes a Pittsburgh Steelers otthonában. Szerintem a leginkább kétesélyes az Oakland Raiders és a Houston Texans meccse, hiszen mind a két csapatnál kérdéses, ki irányít majd.

Bevallom, én máris fel vagyok pörögve, az utóbbi években számomra az egyik fénypont ez a pár hét, amikor az NFL rájátszás összes meccsét élőben nézhetem. Tudom, egyre többen szeretjük az amerikaifocit, és mivel ilyenkor más igazán izgalmas, látványos sportesemény nem nagyon van, aki valami komoly sportélményre vágyik, kapcsoljon rá a meccsekre.

Az NFL egyik jellegzetessége, hogy azok a csapatok is végigharcolják az idényt, akik már rég nem juthatnak tovább.

Mint sokan mások, én is annak idején az európai focin nőttem fel. Nem tagadom, még most is szoktam nosztalgiázni, ha eszembe jutnak fontos meccsek, nagy rangadók, döntők. Eszem ágában sincs azt mondani, hogy önmagában egyik vagy másik sport jobb lenne. 

Az viszont csapatsportok körében szokatlan, hogy ellentétben a végére időnként ellaposodó, a tét nélküli meccsek miatt unalmassá váló európai bajnokságokkal szemben, az amerikaifociban sokkal nagyobb az izgalom a szezon végén is, mert mindenki hajt az utolsó rájátszás helyekért. És erre jön ráadásként, hogy minden esélytelen csapat oroszlánként küzd, bárki is az ellenfél. Egyszerűen nem tehetik meg, hogy ellazulják az utolsó meccseiket, ezt a szurkolók nem fogadnék el.

Ezért nem nagyon ismert az "országos egyes" fogalma. A New England Patriots vendége lesz a csoportutolsó New York Jets a hétvégén, de igencsak meglepő lenne, ha tartalékokkal állna ki az utóbbi, és ne küzdenének az utolsó lehelletükig. A Houston is felkötheti a gatyáját a Cincinnati ellen, a Tennessee sem mehet biztosra a Jacksonville vendégeként. 

De ha valaki úgy érzi, ezek a meccseken mégsem várható elég izgalom, ott van a hétvége néhány slágermeccse, például a Detroit Lions fellépése a Dallas Cowboys ellen, a Denver Broncos és a Kansas City Chiefs összecsapása, az Indianapolis Colts és az Oakland Raiders meccse. No meg a hétvége legnagyobb slágere, a Baltimore Ravens-Pittsburg Steelers rangadó. 

Aki szeretne belekóstolni az amerikaifoci hangulatára, annak ezen a hétvégén érdemes rátapadni a tévére, mert a Sport2-n adnak vagy féltucat meccset a fordulóból, és ismétlések is lesznek, ha valakinek a hajnaliak nem férnek bele már. Én is böngészem a programot, és a karácsonyi dolgokat úgy igazítom, hogy az ajándékozás után jöhessenek a meccsek...

Az idei NFL-szezon máris rácáfolt pár előzetesen tényként kezelt elvárásra.

Két éve, egy csúnya vereség után megkérdezték Bill Belichik mestert, megfordul-e a fejében Tom Brady irányító lecserélése fiatalabb riválisára, és ekkor az edzőlegenda csak fintorral reagált, még csak szóra sem méltatta a felvetést.

Nos, a bennünk élő Belichick nagyjából így reagált volna pár idény eleji merész felvetésre, de most a 15. hét táján láthatjuk, sok szakértő és szurkoló tévedett nagyot (e sorok írója sem kivétel).

Elég nagy tábora volt azoknak, akik azt hitték, hogy a New England Patriots már az első négy meccsen komoly hátrányba kerül Tom Brady nélkül, pedig akkor még nem is tudtuk, hogy a csereirányító helyett egy újoncnak kell hátára venni a csapatot. Aztán mégis jöttek a győzelmek, és jelenleg nem nagyon kérdés, a Patriots továbbmegy-e.

Sokan kinevették volna azokat, akik szerint a két tavalyi NFC-döntős, a Carolina Panthers és az Arizona Cardinals egyike sem tud talpra állni az első fordulós vereségek után, pedig a helyzet most úgy néz ki, hogy 13 meccsükből mind a kettő csak ötöt tudott megnyerni. Azok a győzelmek se voltak túl meggyőzőek- szinte biztos, hogy az idei rájátszás nem Cam Newtonról és Carson Palmerről fog szólni.

Amikor Tony Romo megsérült az előszezonban, mindenki a szívéhez kapott a Dallas Cowboys rajongói közül, és persze a csapat vezetésében mindenki lenyilatkozta, visszavárják a sztárirányítót, az újonc Dak Prescott pedig akkor is nagyon szépen teljesít, ha nem szakad le vele menthetetlenül a gárda. Most pedig mindenki csak pislog, mert a Cowboys már rég továbbjutott a rájátszásba, Romo könnyek között ismerte el, ez Dak csapata, és a divatdrukkerek gyorsan felugrottak a dallasiak karavánjára. 

Amikor tavaly elengedte a posztján és a tárgyalóasztalnál is nagyon eredményes cornerbacket, Darelle Revist a Patriots a rivális Jets csapatához, sokan vakarták a fejüket. Ám Revis idei teljesítménye azt mutatja, bizony ő már nem a régi- az egykori bevehetetlen Revis-szigetre nyaralni járnak az elkapók. Persze neki így is mindegy, mert rendkívül előnyös szerződést kötött, de a rájátszásról már biztosan lemaradó csapatának szurkolói aligha túlságosan boldogok.

Apropó, Jets. Azt ki hitte volna, hogy a hosszas huzavona után újabb évre aláíró Ryan Fitzpatrick a tavalyi rekorddöntő szezon után átmegy interception-automatába? Érdekes jövő vár a csapatra, ami már Bryce Petty-vel áll ki- talán a legelvakultabb szurkolók sem hiszik, csak azért lesz esélyük az AFC East csoportban, mert egyszer (talán valamikor a távoli jövőben) Brady visszavonul.

És arra ki tett volna nagy pénzt, hogy a komoly lóvéval elszipkázott Broncos-csereirányító, Brock Osweiler a Houston Texansnak nem húzóembere, hanem kerékkötője lesz? Mint ahogy arra is kevesen fogadtak volna, hogy a senki által nem ismert Trevor Siemian többet mutat majd a Denverben, mint ő. Mindenesetre John Elway ügyvezető elégedetten nyugtázhatta, néha az a legjobb üzlet, amit nem köt meg az ember.

Azt hiszem, a meglepetések közé sorolható, hogy a váratlanul jó irányítóteljesítmény ellenére nem a denveriek állnak az AFC West élén, a látványosan nagyot javuló Oakland Raiders, és a most már tényleg mindenre veszélyesnek látszó Kansas City Chiefs is jobb mérleggel rendelkezik. Nagy szó, hogy akár három csapat is továbbjuthat innen.

A közepesnek tűnő NFC Northból viszont kiemelkedni látszott a Green Bay Packers, legalábbis előzetesen. A Minnesotából kiesett Bridgewater és Peterson, a Detroit Lionsnál új éra kezdődött Calvin Johnson visszavonulása után, aztán mégsem Rodgersék diadalmenetéről szól ez az év. Ha az ember jó és izgalmas meccset akar nézni, elég minden héten leülni a tévé akkor, ha a Lions lép pályára, szinte garantált a kevés pontos győzelem...

Szóval mókás visszanézni az idény eleji jóslatokat- de hát azok is részei a nagy össznép NFL-játéknak. Nagyon szégyenkezni nem kell, ha valaki rosszul tippelt, minden évben van pár dolog, ami felkavarja az állóvizet. De nyilván ettől szeretjük annyira az amerikaifoci profiligáját, hiszen garantált a meglepetés...

Megvan az első továbbjutó az NFL-ben, pár csapat pedig most próbál az utolsó szalmaszálba kapaszkodni.

A New England Patriots rutinos edzője, Bill Belichik szokta monda, hálaadás után kezdődik az igazi futball. Közhelyesnek hangzik, de nagyon igaz: egyetlen csapat, a Dallas Cowboys helye biztos a rájátszásban, minden más még kérdőjeles négy fordulóval a vége előtt.

Kezdjük azokkal a csoportokkal, ahol viszonylag tiszta a kép! Az AFC East élén álló Patriots és az NFC West éllovasa, a Seattle Seahawks egyaránt három meccsel előzik a mögöttük állókat. Nagyon nagy meglepetés lenne, ha Tom Brady illetve Russell Wilson csapata nem tudná behúzni a csoportelsőséget- de a wild card hely még úgy is szinte biztosan kinézne nekik.

Az AFC North tetején 7-5 mérleggel áll a Baltimore Ravens és a Pittsburgh Steelers. Az előbbi nem volt meggyőző az idény elején, a Steelers pedig támadósztárjaival Super Bowl-esélyesnek tűnt, ehhez képest fej-fej mellett vannak. A sorsolása egyik csapatnak sem könnyű, a 16. fordulóban jön egy könnyed Ravens-Steelers csata, ami szerintem sorsdöntő lesz- kihagyhatatlan az NFL-rajongók számára!

Szintén 7-5 mérleggel áll az NFC South-ban az Atlanta Falcons és a Tampa Bay Buccaneers. A remekül támadó Falcons szerintem árnyalattal esélyesebb a továbbjutásra, a Buccaneers eredményei ellenére számomra nem meggyőző- de ha legfontosabb meccseken felnőnek a feladathoz, akkor a rájátszásban is tartani kell majd tőlük.

Az AFC South speciális helyzetben van, a három 6-6 mérlegű csapattal. Bevallom őszintén, tippelni sem merek, ki fog közülük a csoport élén végezni, és azt is elárulom, egyszerűen nem hiszem, bármelyikük képes lenne rájátszás meccset nyerni olyan potenciális ellenfelekkel szemben mint mondjuk a Denver Broncos. Lesz majd körbeverés, és ebből szerintem a Houston Texans jön ki rosszul, mert nekik a leggyengébb az irányítójuk Brock Osweiler személyében. Andrew Luck tegnap éjjel elkapta a fonalat, Marcus Mariota is jó formában van- az jut tovább, akiknek nem csak egy meccsig tart a fellángolásuk.

A legizgalmasabb csoportok az AFC West és az NFC North lehetnek. Kezdjük az előbbivel! Volt, akit meglepett az Oakland Raiders remek szezonja, és persze van szakértő, aki utólag megmondja, ő előre érezte, milyen jók lesznek Derek Carrék. Egy dinamikus, remekül játszó fiatal irányító, megfelelő segítőkkel, és egy erős védelemmel- ez bizony jó recept a sikerre. Szerintem a Raiders biztosan tovább megy, mert a Denver Broncosnál lényegesen jobbak támadásban. Hogy első lesznek-e? Ehhez a váratlanul harcos Kansas City Chiefs-nek lesz pár szava. Meglepő húzások, merészség- nem ezzel azonosítottuk ezt a csapatot, de az idén ezek szinte mind bejönnek. Jó meccseik vannak, szívesen nézem majd őket a rájátszásban is. A tavalyi bajnok Broncos szerintem odaérhet wild card helyre, mert a védelmük bombaerős, de bármennyire mondják, a védelem nyeri a bajnokságot, pár pontot a támadóknak is fel kell tenni a táblára. Nekik vigyázni kell, hogy ne szaladjanak bele vereségekbe a csoportriválisokkal szemben, mert a wild cardra helyre hajtó Miami Dolphins vagy Ravens/Steelers páros eléjük vághat, hiszen nekik látszólag gyengébb riválisaik vannak.

Az NFC North élén álló Detroit Lions látszólag kétmeccses, komoly előnnyel vezet. A gond csak az, hogy három olyan meccsel zárnak, ahol nem nagyon mehetnek biztosra: a Giants és a Packers a továbbjutásért harcol, a Cowboys pedig a legjobb csapat egész évben. A Packers és a Minnesota Vikings egyaránt olyan csapat, ami képes jó teljesítményre- előbbit a támadók Aaron Rodgers vezetésével utóbbit a védők vehetik a vállukra. Mégis, szerintem a Detroit Lions éve lehet a mostani, legalábbis a rájátszást illetően. Nekik onnantól kezdve minden meccs ajándék. 

Abban biztos vagyok, mostantól még azok a meccsek is izgalmasak lesznek valamilyen szempontból, amik nem annyira jók vagy látványosak. Néha kúszva-mászva húzza be egy csapat a sorsdöntő győzelmeket- ez egy ilyen küzdős szezon, és azt is várom, hogy nem a legsziporkázóbb hanem a legszívósabb csapatok érnek majd oda a végelszámolásba. Aztán lehet, kiderül, tévedek- de akkor máshogy lesznek jó meccsek majd. Mert az igazi futball tényleg mostantól kezdődik.

A mai fociban már senki nem épít csapatot, mindenki azonnal akar eredményt.

Látom, hallom, hogy a rengeteg címet begyűjtő portugál sztáredző, Jose Mourinho vezetésével erősen bukdácsol a Manchester United, aminek a korábbi mester, Sir Alex Ferguson korszakában borítékolható volt minden évben a dobogó, egy-két cím. Pedig a mostani keretben is akad pár olyan név, mint Ibrahimovic, Mata, Pogba, De Gea vagy Rooney.

A helyzet az, hogy a mai foci annyira a pénzzel kitömött szupercsapatokról szól, hogy egyszerűen nem fér bele pár eredménytelen szezon, senki nem vár a csapatépítésbe. Pedig ne feledjük, Ferguson első évei sem mondhatóak diadalmenetnek, még az első tízbe se nagyon került be, de mégis kivárták azt, amíg beérik a munkája. És nem feltétlenül csak arról szólt a történet, hogy iszonyú pénzeket költsenek nagy igazolásokra, a fiataloktól hozott fel olyan embereket, mint Beckham, Giggs, Scholes. 

Mára erre nincs idő. Egekbe szöktek a játékosárak, a fizetések, mert sok tulajdonos úgy véli, rengeteg drága sztár plusz híres edző egyenlő győzelem. Mourinho fél szezont töltött még csak el a kispadon, de senki nem várja türelmesen, hogy hátha beérik a munkája. Ferguson 26 idényen át maradt a helyen, ám amióta lemondott, hiába jött Moyes, Giggs, Van Gaal és Mourinho, döcög a szekér. És persze nem a Manchester az egyetlen, ahol gyorsan kirúgják az edzőt, stresszes állás a Real Madrid, a Milan, a Bayern vagy a Chelsea kispadján ülni is.

Pedig a fociban az lenne a szép, az az izgalmas, hogy munkával, szívóssággal, lelkesedéssel is messzire lehetne jutni. Jó példa erre a tavalyi év szívet melengető sztorija a Leicester City bajnoki címével. Mi, szurkolók, igenis vágyunk arra, hogy ne csak egy csapatnyi dollárkötegként tekinthessünk a kedvenc csapatainkra. Jó azt látni, amikor még a sztárcsapatok keretében is van néhány saját nevelésű futballista, nem csak egy összevásárolt zsoldoshadsereg.

De ahogy a tulajdonosok egy része is egyre inkább lesz a csapathoz valóban kötődő ember helyett afféle klasszikus befektető, úgy lesz egyre kevés fontos ez is. Arról nem is beszélve, hogy a szurkolóknál is a tömegre koncentrálnak, és egy millió kínai divatdrukkert többre tartanak, mint 50-60 ezer hűséges helyit, akik ebbe születtek bele.

Ez persze csak okoskodás, a világ egyszerűen erre megy és kész. A kérdés csak az, hogy a hűséges, tényleg egy-egy csapathoz kötődő szurkolók meddig fogadják ezt el...