Pokoli csend

Nincs rosszabb a sportban, mint az érdektelenség: a magyar foci egyre nagyobb bajba kerül.

magyarfoci

A nézőszámok elemzése elkeserítő tendenciákra mutat rá, a hazai bajnokság vonzereje minden korábbinál mélyebbre süllyedt. És hiába érvelnek úgy, hogy családbarátabb lett a meccsre járás, a hangulattalan sporteseménynél kevés rosszabb dolog van. (És nem, számomra sem a balhé meg az anyázás a "hangulatos", de lelkes szurkolás sincs.)

A magyarfutball.hu remek nézőszám statisztikái szerint ebben az évben is bőven 3000 alatt marad az átlagos nézettsége a magyar bajnokiknak. A Csányi-korszak vesszőfutása folytatódik, és hiába készült el már pár új vagy felújított stadion, a trend nem tud megfordulni. 

Húsz éve még 5000 környékén járt a nézőszám. A mostaninál kétségkívül rosszabb állapotú stadionokban is jóval többen szurkoltak, és a csökkenés mindenkit érintett, Pesten és vidéken. Íme néhány összehasonlító adat, elöl az 1997-es, majd a 2017-es nézőszám:

FTC 9951 / 6646 (stadion kihasználtság: 28%)

Debrecen 7059 / 3236 (stadion kihasználtság: 15,9%)

MTK 2981 / 1367 (stadion kihasználtság: 25,7%)

Nem véletlenül választottam ezeket a csapatokat: mindegyiknek korszerű stadionja van már. Az, hogy negyed-, ötöd-, hatodházas meccseket játszanak bennük, miközben jó eséllyel még ezeket a számokat is kozmetikázzák, arcpirító. 

És van még egy aspektusa a csökkenésnek: hogy nincsenek már kiugróan sok embert vonzó összecsapások se. Szintén a magyarfutball.hu adatai szerint a legtöbben a Fradi-Újpesten voltak, 11,760 ember ment ki megnézni a derbit. A következő toplistás meccseken már a kilencezret sem érte el a nézőszám.

2013-ban még egy ilyen derbin 22,094 ember volt jelen, azaz a nézők fele eltűnt. Emellett további hat meccsen volt még több, mint tízezer szurkoló abban az idényben. Nagyon fontos tendencia ez, mert azt jelzi, hogy a magyar bajnokság már egy-egy kiemelt alkalomra sem tudja a figyelmet magára irányítani.

magyarfoci

Ehhez képest meglepőnek tűnhet, miért nem zuhant be jobban az átlagos nézőszám, de ennek egyszerű az oka: a kis nézettségű meccseken kerekítik inkább felfele a számokat. Ötezer helyett tízezret beleírni a tudósításba azonnali lebukás, de 650 ember helyett 1300-at jelenteni egyszerűbb, pedig itt is fantomnéző a szurkolók fele. Ez pedig felfele tolja az átlagot.

De nem is kell azon lovagolni, hogy a 2600-as átlagnézőszám sincs meg, közelebb járunk a 2000-hez. Az az igazság, hogy a nagyon szánalmas és nevetségesen alacsony között már nincs túl nagy különbség. És a köztelevízió ezért a bajnokságért tesz le az asztalra 19 milliárd forintot! Tulajdonképpen miért görcsölne a klubvezetés azon, hogy több embert csalogasson a stadionba? 

Számoljunk egy kicsit! 2661 átlagos nézőszám, összesen 198 meccs van az idényben, tehát durván 527 ezer ember megy ki magyar bajnokira egész idény alatt. Ha ezer forintos átlagos jegybevétellel számolunk, akkor 527 millió forintnyi pénzhez jut az egész mezőny, összesen, egy egész év alatt. A tévés közvetítésekből egy szezon alatt viszont 3,8 milliárd forint esik le! Több, mint hétszer annyit kapnak tehát csak úgy, "piaci alapon", mert beengedik a kamerákat, mint ha kampányolnak, erőlködnek a nézők meghódításáért, és persze több drukkerhez több rendező kell, több szektort kell takarítani és így tovább. Csak a gond van velük, pénzt meg alig hoznak, akkor minek?

Hát ezért felel meg mindenkinek a mostani helyzet. Talán csak a maradék igazi szurkoló puffog, de mint láthatjuk, ők már nem számítanak. Ezért mondanak le róluk olyan könnyen Ferencvárostól Zalaegerszegig...

(képek: Flickr / stadionturista

0 Tovább

Drága portéka

Természetesen nem ér a magyar foci tévés jogdíja 19 milliárdot. De ettől még megérhetné a dolog, ha teljesülne pár feltétel.

magyarfoci

Azt gondolom, egy másodpercig sem kétséges, 19 milliárdért soha, senki nem venné meg a magyar meccsek jogait, a közmédiát kivéve. Nálunk egy olyan speciális licit zajlik, ha fociról van szó, aminek egyetlen résztvevője van, aki felfele alkudozik. Nagyjából annyira "piaci" szemléletű a dolog, mint maga a foci támogatása állami cégek által, vagy ott van a TAO-pénz is.

A magyar foci semmilyen szinten nem életképes önállóan. Az még máshol is előfordul a világon, hogy az állam beszáll a stadionépítésekbe, de nálunk kizárólag közpénzből finanszírozzák ezeket. A jegybevétel elenyésző, piaci szponzorok alig vannak, az utánpótlásnevelés színvonala pedig csapnivaló, játékoseladásból sem tarthatja fenn magát egy klub.

És most itt van az a bizonyos 19 milliárd forintos tévépénz, ami nyilvánvalóan azért ennyi, mert ezzel akarják pénzhez juttatni a klubokat. Ez azért komoly summa a magyar foci értékét, a hazai bajnokság népszerűségét ismerve, amiről azért sokat elmond a minden fogadkozás ellenére csökkenő nézőszám. 

Ha csak ezen az egy szinten támogatnák a labdarúgást, egy kis plusz forrást adva a sportnak, talán még azt mondaná az ember, nem is lenne ez tragédia. Főleg akkor, ha lennének elvárások a klubokkal szemben, ha látnánk az előrelépést a bajnokságban. De a magyar klubfoci történelmi mélységekbe zuhant, és nagyon rossz üzenete van annak, hogy így is ömlik a pénz.

És ha még csak érdektelen meccsekért tömnénk a csapatok zsebét a közösből, de építjük az üresen kongó csodastadionokat, s olyan cégek érzik fontosnak a futball támogatását, mint a Főgáz vagy a csatornázási művek. Nyilván kell nekik a reklám, és az ultrák közül toborozzák az új ügyfeleket...

Szóval az a baj, hogy gyakorlatilag piaci pénz már alig van a magyar fociban, és ha rászoknak a csapatok arra, hogy teljesítménytől, a munka eredményességétől, a meccsek színvonalától függetlenül tele lesz a kassza, ugyan mi késztetné őket jobb munkára? Szokták boncolgatni, miért nincs több néző, és miért nem tudnak több embert a stadionba csábítani a klubok. Tulajdonképpen miért erőlködnének, ha "piaci" alapon 19 milliárdot adnak a portékáért? A jegybevétel ehhez képest elenyésző lenne...

magyarfoci

És így már nagyon problémás ez az egyszereplős felfele licitálás. Egy raklap pénzt kap a magyar foci azért, hogy tévében adhassanak hetente két, többnyire lapos, alacsony színvonalú meccsért, amit jórészt üres lelátók előtt játszanak, hangulattalan szurkolással. De sokan szeretnénk ha ilyen színvonalú munkánkért, portékánkért ennyire sokat kérhetnénk!

Ami a legrosszabb: sajnos az elvárás nélküliség visszafele is működik. Még azzal sem tudunk üzenni, ha nem értünk egyet a pénzkidobással, hogy elkapcsolunk a meccsekről. Ahogy senkit nem érdekel, mennyit ér a magyar foci, az se érdekel senkit, hogy még kevesebb embert hoz lázba, mint korábban. 

A beletörődés, belefásulás, unottság pedig nem csak a sport, de a sportélmény halála is...

0 Tovább

A portugál meló

A magyar fociban minden meccs sorsdöntő: a hétvégén jön a következő.

magyarfoci

Mi igazán szeretjük a drámát a sportban. Vagyis lehet, hogy ezzel mindenki más így van, mert az amerikai sportfilmek a váratlan utolsó pillanatosan fordulatokkal ezt nevelik belénk? Aztán mindenkinek leesik az álla, amikor tényleg bekövetkezik valami nagy feltámadás, nagy csoda, mint mondjuk az idei Super Bowl-ban vagy a Barcelona PSG elleni meccsén.

Nekünk valami hasonló hihetetlen élmény volt a kijutás az Európa-bajnokságra, majd az ottani tisztes helytállás. Felejthetetlen a portugálok elleni döntetlen, ami akár győzelem is lehetett volna. Megrángattuk Ronaldóék bajszát, s úgy érezhettük, tulajdonképpen nem is macska-egér játék ez, egyenrangú ellenfelek vagyunk.

A hétvégén idegenben lehet bizonyítani, hogy az nem egyszeri csoda volt. Megint a portugálokkal kell szembe nézni, a tét a kijutás a világbajnokságra- vereség esetén már nagy-nagy dolgoknak kellene történni ennek megvalósulásához. Akadt ugyanis a sorozatban fájó pontvesztéseink, szóval az esélyek nem túl jók- az van, mint azt a magyar fociban megszoktuk. Reménykedünk, aztán meg jön a kijózanodás.

Olvasok mindenféle okoskodást "szakemberektő", hogy milyen jó döntés "beáldozni" a világbajnoki kvalifikációt a következő EB-sorozat sikeréért. Hát szerintem meg mindig az aktuális sorozat számít, igenis úgy kell nekimenni, hogy továbbjusson a csapat. Vagy pedig akkor mi 25 éven át áldoztuk fel az összes kvalifikációs sorozatot a következőért? Marhaság.

Akkor és ott kell bizonyítani, amikor pályára lép a válogatott, függetlenül attól, hogy fiatal vagy rutinos gárdáról van szó. Páran már előre próbálják felmenti a vereség alól a mieinket, de szerintem aki kikap, az kikap. Az eredményjelző nem hazudik.

A kérdés persze az, hogy mi lehet a következmény. Egy-egy jó meccs után félisteni tekintélye lesz az edzőknek (mesélhet erről Dárdai is, Storck is), aztán ha kitömik a csapatot, mindenki a szakember fejét követeli. A remekül sikerült hollandiai kiruccanás előtt Egervárit is dicsérték, hiszen akár tovább is lehetett volna jutni, aztán sorban nyeltük a gólokat. Még nem fújták le a meccset, amikor vége lett a karrierjének.

Tudom, most mindenki arról beszél, az MLSZ hosszú távon gondolkodik, hagyják építkezni a szakembereket, nem a kapkodás az úr. Mondjuk, erről mesélhetne az egy tétmeccs után kirúgott Pintér Attila is. 

magyarfoci

És ez nem is magyar betegség: mesélhetne Claudio Ranieri arról, hogy az utóbbi évtized európai focijának egyik legcsodálatosabb sikerének kovácsaként még azt az esélyt sem kapta meg, hogy a következő idényt legalább végigcsinálja. Mint ahogy a párizsi vereség után azon is megdöbbentek sokan, hogy nem rúgták ki Luis Enriquét, a 6-1 után bezzeg hirtelen ismét géniusz lett belőle.

Tanulság a szurkolónak? Egy meccs nem változtatja meg a múltat. Storck eredményeit akkor se lehet semmissé tenni, ha mondjuk Dzsudzsákék leégnének Portugáliában. Reménykedjünk a sikerben, biztassuk a mieinket, ha csoda történik, örüljünk, ha bukunk, vegyük tudomásul. Ez a sport, ezért szeretjük: szélsőséges érzéseket vált ki. A vereségek után jön egy mindenért kárpótló siker, vagy ha az nem, akkor a remény, hogy legközelebb, vagy még eggyel később összejön. És míg a meccset le nem fújják, bármi lehet...

0 Tovább

A második vonal

Nyilván attól pörög fel a magyar foci, ha a másodosztályt megint átszervezik.

magyarfoci

Szoktak azzal viccelődni, hogy a hazai bajnokság élvonalának folyamatos újragondolása, bárhogy is változik, valahogy mindig a színvonal csökkenését hozza magával. De ez afféle igazi csodafegyver, amit előránthat az aktuális MLSZ-vezetés: elvtársak, túl sok a csapat, csökkentsük le a számukat és ettől majd kiélezettebb lesz küzdelem! Aztán jön a következő főnökség, és a jelszó az lesz, legyen kétszer annyi csapat és így vonjunk be minél több régiót az első osztályú bajnokságba, szélesítsük a tömegbázist!

Hát mindez semmi ahhoz képest, ami a másodosztályban történik az utóbbi pár évtizedben. Ez valahogy igazi mostohagyerek: komoly csapatok inkább csak száműzetésnek érzik ha kipottyannak ide, a közepesek pedig ellavírozgatnak az idény során. A világon egyedülálló, hogy az ember gyakran azt érzi, a csapatok fele egyáltalán nem is akar feljutni az élvonalba: gyakorlatilag körbe lehet rajzolni azt a pár klubot a szezon előtt, ami akarja az első osztályt. Tudtuk most is, hogy a felcsútiak például minden áron elérik azt, és képesek a másodosztályba igazolni válogatott játékosokat ehhez.

Most felröppent a hír, hogy megint átszervezés lesz, csökken a másodosztály létszáma, és ez milyen szuperkirályság. (Az ötletet időközben elvetették, de azért érdemes foglakozni a témával, mert nagyon magyaros.) 

Nem értem az újságírót, akinek sikerül ilyet leírnia: mi a különbség, ha 20 vagy 12 csapatból van maximum 4 olyan, ami valóban fel akar jutni? A kiesés elkerülése a másodosztályban nem akkora téma, hogy lázba hozni a magyar bajnokság kicsiny hazai rajongótáborát. Én nagyjából képben vagyok, de szerintem a felét se ismerem a másodosztály mezőnyének. Ha a nevet tudom is, a csapatokat magukat egyáltalán nem tudom hova tenni. Budaörs? Kisvárda? Cigánd? Kozármisleny? Komolyan arról beszélgetünk, hogy a magyar foci sikerének záloga az, ha ezekből a 4-500 nézőt érdeklő csapatokból csak feleannyi marad a másodosztályban?

Tessék, a Wikipedia vonatkozó szócikkének részlete, az utóbbi két évtized átszervezéseivel:

1997–1998: 20 csapatos NB I/B
1998–2000: 20 csapatos NB I
2000–2001: átmeneti szezon, 4×7 csapatos (Kelet A és B, Nyugat A és B) kvalifikációs bajnokság után 2×12 csapatos NB I/B
2001–2002: 2×12 csapatos NB I/B, alapszakasz után alsó- és felsőházi rájátszás
2002–2003: 20 csapatos NB I/B
2003–2004: 18 csapatos NB I/B
2004–2005: 14 csapatos NB I/B
2005–2013: 2×16 csapatos NB II
2013–2016: 16 csapatos NB II
2016- : 20 csapatos NB II

Hát ezek aztán sokat segítettek, biztos emiatt ment jobban a játék a fiúknak az EB-n... Én elhiszek minden nagyon bölcs érvet, de ugyanaz az MLSZ vezetés csökkenthette volna most a létszámot, ami 2016-ban növelte. Ezt végülis elvetették, de ne aggódjon senki, mint minden nagy gondolat, előjöhet ez még. Hiszen minden látszatintézkedés hasznos, legalábbis azoknak, akiknek elsősorban a látszat fontos. A foci meg marad pont olyan, mint amilyen volt.

magyarfoci

Vagy egy kicsit rosszabb lesz... Feltéve, ha van még lefelé. 

0 Tovább

Mesteredzők, edzőmesterek

A Super Bowl előtt érdemes szót ejteni arról, miért is számít egészen különleges kihívásnak NFL-csapatoknál edzősködni.

amerikaifoci

Két jó csapat, az Atlanta Falcons és a New England Patriots jutott be az amerikaifoci idei csúcseseményébe, az 51. Super Bowlba. A sok elemzés közül az egyikben olvastam egy érdekes adatot: a Patriots alig két évvel ezelőtt bajnokságot nyert csapatából a mostaniban csak 23 ember maradt meg, az 53-as keret többsége már kicserélődött.

Ez elképesztően nagy mozgás, még akkor is, ha egy-egy csapatnál a játék jellege miatt a sérülések is erősen befolyásolják a keret összetételét. És az is tény, elég sok kulcsember éveken át viszi a hátán a csapatot, a Falconsban Matt Ryan és Julio Jones, a Patriotsban Tom Brady és Julian Edelman ilyen játékos például.

Természetesen utóbbi gárdánál érdemesebb szétnézni a játékoskeretet illetően, hiszen nekik győztes csapatuk volt (2014-ben Super Bowl győzelem, 2015-ben AFC-döntő), tehát elvileg nem kellett volna felforgatni. Csak hát a liga sajátos szabályai, a fizetési sapka miatt mindig előáll olyan helyzet, amikor sztároktól szabadulnak meg. 

Hogy konkrét posztokról beszéljünk: a Super Bowl győztes csapat három legjobb cornerbackje Darrelle Revis, Brandon Browner és Kyle Arrington volt, már egyikük sincs rég a csapatnál. Az akkor névtelen kiegészítő emberből hőssé váló Malcolm Butler lett az első számú cornerback azóta, mellette Eric Rowe és Logan Ryan kap legtöbbször szerepet. És azért ne higgyük, hogy könnyű az edzők dolga, egyik játékost kicserélik egy másikra, slussz: más adottságokhoz (gyorsaság, erő, stb.) kell szabni a játékrendszert. 

A védelem két évvel ezelőtti sztárjai közül a bajnoki győzelem után ment el Vince Wilfork, az idei szezon előtt cserélték el Chandler Jones-t, idény közben pedig a legnagyobb sztárnak gondolt Jamie Collinsról is lemondott a Patriots. Beépítették helyettük Trey Flowerst, Elandon Robertset, Malcolm Brownt, Kyle Van Noyt, Shea McClellint- hárman közülük olyan fiatalok, akik fokozatosan jutottak egyre nagyobb szerephez, ketten pedig más csapatnál leírt, feleslegessé vált, de a Patriots rendszeréhez passzoló játékosok. Szóval a védelemben nagy volt a jövés-menés, és azért igazi edzői mestermunka a megfelelő játékosok kiválasztása a drafton, a más helyeken nem jól szereplőkben meglátni a lehetőséget, majd ebből az új gárdából gyúrni egy ütőképes védelmet.

A támadól oldalán is akad ilyenre példa, hiszen Chris Hogannel senki nem számolt sztárelkapóként a ligában, fizetésével talán az első harmincban sincs benne a posztján, ám a Patriotsnál megtáltosodott. Mint ahogy a több helyről kivágott Dion Lewis is a semiből vált húzóemberré, és a kulcsembernek hitt, de könnyen elengedett Shane Vereen már senkinek nem hiányzik. 

Meg kell jegyezni, az Atlanta Falcons is jó az új támadók beépítésében, Mohamed Sanu remekül egészíti ki Julio Jones-t, Davonta Freeman és Tevin Coleman pedig igazi ütőképes running back duóvá nőtte ki magát 2016-ban. 

Visszatérve a Patriotshoz, majdnem a teljes támadófalat is lecserélték, hiszen a Solder, Connolly, Stork, Wendell, Vollmer ötösből csak Solder maradt meg hírmondónak, és az egység az idény legnagyobb részében jól is muzsikált. És náluk soha nem is felejtik el megemlíteni a jelentőségét annak, hogy visszatért a nyugdíjból Dante Scarnecchia, a legendás támadófal-edző.

Gronkowski a sérülése miatt az idény második felében már nem játszhatott, viszont helyette Martellus Bennett lett a tight end pozíció ásza- róla előre is lehetett tudni, hogy remek játékos, de miután Gronkot elvesztette a csapat, kiderült, milyen jó döntés volt megszerezni erre a szezonra.

amerikaifoci

Egy szó mint száz: miközben sok sztorit az egy-két igazán nagy sztárra hegyeznek ki, és tény, Brady most is ott lesz a pályán, egyedül senki nem nyerhet bajnokságot. Elképesztő munka lehet a liga kollektív szerződése miatt igencsak rövidre fogott nyári edzőtábor alatt ennyi új emberből ütőképes csapatot csinálni, és aztán a keret évközi változásaihoz is folyamatosan alkalmazkodni. 

Így aztán nem csoda, hogy miért beszélnek olyan sokat az NFL-ben az edzőkről. És nem csak a vezetőedzők, hanem a támadó- és védőkoordinátorok, különböző posztok edzői is mind igencsak elismert szakembernek számítanak. Persze, hajlamosak a folyamatos siker miatt nem értékelni annyira egy olyan ember munkáját mint Bill Belichik, pedig ha azt néznénk, hogy mekkora jövés-menés van egy keretben, és így fut évről évre a szekér, akkor minden évben esélyes lehetne az év edzője címre. Mint ahogy a Falconst Super Bowl-ig vezető Dan Quinn előtt is kalapot lehet emelni, mert igazság szerint senki nem vette komolyan őket egész évben- és most ők képviselik az NFC-t a nagydöntőben. 

Persze kettejük közül csak egy ember örülhet majd február 5-én. S vélhetően a győzelem is edzői mestermunka lesz, mert hiába tűnik úgy időnként, egy-egy nagy játékon múlik minden, a hosszú meccs minden pillanata számítani fog. Az edzők pedig karmesterként fogják össze a teljes csapat munkáját, ettől válik igazi csatákat idézővé a meccsek meccse. 

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Utoljára kommentelt bejegyzések