Sportfoglalkozás

Nem kell azt sokat találgatni, mennyit keresnek a magyar bajnokságban játszó focisták.

Az RTL riportja meghökkenést okozott, mert sokak számára tűnik hihetetlennek, hogy ezért a magyar fociért akár havi 7-8 millió forintot is kifizetnek a sztárjátékosoknak. Mivel konkrét pénzekről csak kevesen nyilatkoznak, ássuk bele magunkat a nyilvánosan elérhető cégadatokba, és máris többet tudunk.

Nyilván a bajnokságot vezető és pénzben dúskáló Videoton a legérdekesebb, ezért az üzemeltető Fehérvár F.C. (Cégjegyzékszám: 07-09-006369) adatait kértem le az e-beszamolo oldaláról. A 2016-os számok igazán impozánsak, ugyanis a nettó árbevétel 3,472 milliárd (igen, három és fél milliárd!) forint volt.

A sorok között azért megbújnak érdekességek. Ebből a pénzből 32,9 millió volt a jegybevétel, tehát a Videoton bevételeinek kevesebb mint egy(!!) százaléka származik a szurkolókból. Ebből két dolog következik: nem érdekesek a drukkerek, hiszen érdemi bevételt nem hoznak. Másrészt a klub csak hobbiból engedi be őket, mert olyan kevés pénz jön tőlük hogy olcsóbb lenne zárt kapus meccseket rendezni, hiszen amennyi bejön, annyi el is megy a rendezésre. (A táblázat a kiegészítő mellékletből van, az összegek ezer forintban.)

Nézzük azokat a pénzeket, amik valamilyen közpénz jellegű tételnek nevezhetőek. Van önkormányzati támogatás, 120 millió. Van TAO-pénz, 103 millió. Van közvetítési jogért 667 millió, aminek túlnyomó része a köztévétől érkezhet, tehát szintén az adófizetők dobják össze. 

Piaci bevételnek tekinthető a játékoseladásból származó 496 millió forint, viszont a szponzoroktól érkező több, mint 1,8 milliárd forintot nehéz hova tenni. Nyilvánvaló, hogy a reklámértéke a csapatnak a töredéke ennek az összegnek. Amennyiben nagy állami cégek is vannak a szponzorok közt, ez a pénz is tőlünk jön.

A kiadások részben van az, ami mindenkit érdekel, a fizetések, de először egy sort emelek ki: a rendezés költség szinte kereken 50 millió, másfélszerese a jegbevételeknek. Ahogy fentebb írtam, olcsóbb lenne szurkolók nélkül játszani, és ez sajnos nem vicc.

Lássuk a bérköltségeket! A bérjárulékok nélküli összeg 1,721 milliárd forint a 113 főállású alkalmazottra. Egy főre elosztva több, mint 15 millió forint évente, azaz havonta több, mint egy millió forintot keres egy átlagos Videoton-alkalmazott bérjárulékok nélkül. És ebben benne vannak a portások, titkárnők, ifijátékosok is, szóval nem kell hozzá nagy tudomány, hogy a sztárjátékosok tényleg megkeresik azt a havi 7-8 milliót.

Ha valaki felvetné, miért turkálok más zsebében, erre az a válaszom, nem érdekel, ha valaki a magánvagyonából fizet ki ilyen lóvét, de fentebb láthattuk, itt bizony repkednek a százmilliós közpénz-tételek...

Még egy kis érdekesség: a reprezentáció sorban több, mint 60 millió forintos tétel szerepel. Az összes meccs összes jegybevételéből a reprezentációra szánt pénz fele jön ki. Ennyire "üzlet" a magyar foci, ennyire működhet piaci alapon.

Lássuk be, a magyar foci tulajdonképpen meglepően átlátható, ha ki tudjuk olvasni a megfelelő információkat az adathalmazból. Persze a Videoton, a Fradi meg a felcsútiak kiugróan túlköltekező csapatok, de teljesen mindegy, ki mennyire szórja a pénzt, nemzetközi sznten mind ugyanolyan eredményes. Vagyis leginkább semennyire. 

Nem nagyon kell folytatni az elemzést, mert ismertek a számok és ismertek a teljesítmények. És a pénzben dúskáló focicsapatok mellett ott vannak a rengeteg pénzért felhúzott stadionok, meg a többi ínyencség. Szép lenne összeadni, mennyit költ Magyarország focira, de ezt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, mert a nagyságrend talán még a fásult lakosságnál is kiverné a biztosítékot.

Talán mindenkinek jobb, ha sose derül ki, mennyit vertünk el erre az utóbbi években. 

Bajnokveréssel, nagy győzelmekkel, szoros meccsekkel indult az NFL szezon.

Bár néhány mérkőzés még hátra van az első fordulóból, azért az máris látszik, nem egyszerű a dolga annak, aki pontos jóslatokat akar adni. Kezdjük a nyilvánvalóval: a bajnok New England Patriots sokak szerint még erősödött is, egyből veretlen idényt vizionáltak nekik, aztán máris van egy vereségük. A papíron jó védelem nyelte a yardokat és a pontokat, a roppant okosan játszó Kansas City Chiefs meg nagy győzelemmel indult.

Hogy mi következik ebből? Semmi. A Patriots továbbra is remek erőkből áll, és míg az ő csoportjukban nem látszanak erősnek a riválisok, a Chiefs-nek a Raiders, a Chargers és a Broncos ellen kell bizonyítani hétről hétre. 

A hétvégén a Titanst leverő Raiders például máris bizonyította, érdemes velük számolni. A csoportrangadók az NFL-ben szinte duplán számítanak, ezért volt fontos a Philadelphia Eagles kicsit váratlan győzelme a Washington Redskins ellen. 

A szintén kiélezettnek számító AFC North csoportban a favoritnak számító Pittsburgh Steelers csak nehezen, három ponttal gyűrte le a lesajnált Cleveland Brownst, míg a Baltimore Ravens totálisan lenullázta a Cincinnati Bengalst. A Jacksonville Jaguars agyonverte a Houston Texanst, és ez, párosulva az Indianapolis Colts gyengélkedésével érdekes csoportküzdelmeket helyez kilátásba. Amit viszont mindenki sejthetett: a New York Jets nem villogott, még a Bufallo Bills is túl erősnek bizonyult a számukra.

És szólni kell az Atlanta Falconsról is, ami alig tudta legyőzni a gyengécske Chicago Bearst. Nem sokon múlt, hogy mind a két tavalyi Super Bowl-résztvevő vereséggel kezdje a szezont... Aki a Sport TV-n nézte az éjszakai meccset, meglepődhetett, mert a Seattle Seahawks és a Green Bay Packers védelmei domináltak, ami utóbbinál elég meglepő.

Szóval aki most azt mondja, hogy pontosan tudja, mi fog történni a 2017-es idényben, annak gratulálok. Az NFL szabályzata miatt rövidre szabott felkészülési szakasz gyakorlatilag még a rendes idény első pár hetében is tart, jelentősen formálódnak a keretek- és sajnos történnek sérülések, amelyek erősen rányomhatják a bélyegüket egy-egy csapat szezonjára. Mivel én máris megégtem a jóslataimmal, legközelebb csak utólag fogok okoskodni.

És közben szép csendben örömködök, hogy van miért éjszakáznom. Nem mondhatnám, hogy mindig öröm este a tévé előtt ülni, s arra gondolni, nem sok esély van a kedvenceimet élőben, a pálya széléről biztatni, de ha úgy nézem, az európai csúcsfoci sem elérhető mindenki számára. Elég az, hogy meccsek sorát követhetem már ideheza is, és szinte mindegyik nagyon jó, szórakoztató. Ha megkérdezne bárki, ezt akartam-e, a kialvatlanságot, a kemény ütközéseket, a látványos passzokat, akkor nyugodtan vágnám rá: naná!

A tavalyi bajnok New England Patriots otthonában indul útra a tojáslabda ma este.

Ahogy az megszokott, minden évben sikerül vegyes sztorikkal felfokozni az amerikaifoci rajongóinak érdeklődését a holtszezonban. Valójában nem sok minden történik a Super Bowl és az új szezon kezdete közt, ami igazi sportértékkel bírna: jön a draft, az edzőtábor, az előszezoni meccsek, de ezek mind olyan dolgok, amelyek súlytalanok a tétmeccsekhez képest.

Természetesen mindig van pár feltűnést keltő történés: játékosmozgások, sérülések és eltiltások szolgáltatnak témát. Az NFL jellegzetessége az, hogy minden évben beverekszi magát a rájátszásba egy olyan csapat, aki az előző szezonban bukdácsolt. És a nagy feltámadásokat a holtszezon alapozza meg.

Azt hiszem, ilyenkor, a legelső meccs előtt még minden szurkoló reménykedik. Bár akad pár olyan csapat, ami tudatosan a jövőt építi, elküldi sok drágább játékosát hogy minél több játékost választhasson a drafton, a többség arra törekszik, hogy most érjen oda a legjobbak közé.

Rettentően nagy a verseny minden egyes csoportban, és több mint valószínű, csak 1-2 olyan csapat lehet, ami korán kiemelkedik a mezőnyből- s az alapszakasz még csak a kezdet, a rájátszásban gyakorlatilag új bajnokság kezdődik. A szezon megjósolhatatlansága miatt sokkal jellemzőbb az NFL-ben a szakértők és a laikusok tippversenye, amin aztán a félidőben meg a végén jókat szoktunk szórakozni.

Ha az ember nem veszi komolyan, akkor ez egy jó móka- a lényeg úgyis a pályán dől el, ez csak játék. Így aztán könnyű szívvel szállok be magam is. Ha az AFC-t nézzük, nehéz elképzelni, hogy a tavalyi bajnok, 40 éves kora ellenére óriási formában játszó Tom Brady-t soraiban tudó Patriots ne lenne megint ott a végelszámolásnál. A tavaly pont az idény végén irányítóját elvesztő Oakland Raiders talán szerencsésebb lesz, és a Las Vegasba költözés előtt villantanak valami nagyot. A Pittsburgh Steelers minden évben esélyes, amíg a Roethlisberger, Bell, Brown triót a soraiban tudja. 

Ki okozhat meglepetést? Bevallom, a nyugdíjból visszahívott Jay Cutlert nem gondolom korszakos irányítónak, mégis lehet, hogy vele jut messzebbre a Miami Dolphins. A nyitómeccsen egyből bemutatkozó Kansas City Chiefs idényéről sokat elmond majd, mit mutatnak a Patriots ellen- nem rossz csapat ez.

Az AFC South esetén nehéz tippelni, a Houston irányítója újonc, a Jacksonville Jaguarsra a tavalyi csalódás után senki nem tesz. Már azt is tudjuk, az Indianapolis Colts sztárja, Andrew Luck a szezon elején nem játszik. A Tennessee Titans tűnik a leginkább összerakott csapatnak- aztán meglátjuk, nem okoznak-e kellemetlen meglepetést.

Az NFC végképp maga a kiszámíthatatlanság. Az NFC East főleg, a tavaly mindenkit meglepő, varázslatos újoncaival szépen szereplő Dallas Cowboys, a mindig veszélyes New York Giants, az évek óta rájátszás-közeli Washington Redskins, és az immár másodéves, rutinosabbá vált fiatal irányítóval büszkélkedő Philadelphia Eagles sem esélytelen.

Hasonlóan kérdéses, kinek jöhet ki a lépés délen. Tavaly és tavalyelőtt ebből a csoportból került az NFC Super Bowl-résztvevője, az Atlanta Falcons és a Carolina Panthers. Itt játszik még a remek irányító, Drew Brees, a New Orleans Saint sikereinek fő kovácsa. A Tampa Bay Buccaneers pedig tavaly letette a névjegyét, most már komolyan számolni kell vele.

A másik két csoportban a kézenfekvő választásnak a Seattle Seahawks és a Green Bay Packers tűnik, de nem írható le az Arizona Cardinals és a Minnesota Vikings sem. Sőt, a többiek sem, történtek már csodák az NFL-ben...

Miután határozottan leírtam, hogy semmi sem lehetetlen, jöjjenek az én merész jóslataim! Ha a tutira megyek, akkor szerintem ebben az évben Patriots-Packers Super Bowl lesz, és úgy hiszem, ezt a meccset előre elfogadná nagyon sok semleges rajongó. 

Ha meglepetésekre számolunk... Ki tudja, Colts által megszerzett Patriots tartalékirányító, Jacoby Brissett nem fogja-e remekül helyettesíteni Luckot, ha lehetőséget kap? Mi lesz, ha a jó védelműnek tűnő Cleveland Browns végre megtalálja az irányítóját? Vagy ha a tavaly annyi sérülés által sújtott Los Angeles Chargers-nek végre kijön a lépés? Ha végre valamelyik fiatal irányító új erőre kap, és a bikaerős védelmű Denver Broncos megint jól szerepel? Talán még az utóbbi a legvalószínűbb, de azért úgy néz ki, a Patriots inkább csak maga bukhatja el az AFC-t.

A másik csoportban tulajdonképpen az lenne a meglepetés, ha nem lenne meglepetés. Én úgy tippelem, idén a Redskins-től látunk nagy dolgokat. Nem írom le Adrian Petersont se, aki Brees oldalán messzire juttathatja a Saints-et. Negatív meglepetés? Szerintem a Cowboys idén bukdácsolni fog, és a Packers megint nem jut el a Super Bowl-ig. 

Hogy mi a leginkább elképzelhetetlen Super Bowl? Egy New York Jets- San Francisco 49ers összecsapásra nem tennék nagy pénzt. Kicsit talán, mert akkora szorzója lehet, hogy kis téttel is szépen fizetne... 

Na most már én is kiokoskodtam magam, ami jó időtöltés volt a mai nyitómeccs elé. A lényeg: éjszaka végre kezdődik a bajnokság, sokunk nagy örömére! Egyre nagyobb az NFL magyar rajongótábora is, és aki eddig még nem követte a meccseket, azoknak szívből ajánlom, hogy kezdjék meg az ismerkedést az amerikaifocival. A mai sportkínálat egyik legprofibban felépített bajnoksága ez, ami kiszámíthatatlansága miatt roppant szórakoztató. Aki nem hiszi, járjon utána...

A Fradi edzője megcsillogtatta brilliáns humorát.

A Fradi a világításszünettel tarkított felcsúti rangadón kikapott a Videotontól, viszonylag simán. Én pedig azt olvastam (csak bízni tudok benne, hogy jól idézték), hogy Thomas Doll rámutatott, szerinte nem rosszabb szakember most, mint három hónapja.

Nincs mese, a legendás német humor most is üt. Doll mester valóban nem lett rosszabb szakember három hónap alatt, hiszen pont annyi ideje ért véget az előző bajnokság, amikor a negyedik lett a Fradi, és az idén is pontazonossággal áll a 4-6. helyen a csapat. Szóval szemmel látható, visszaesésnek semmi nyoma. Közben persze volt egy kiesés (nyilván jogtalan, mi mindig úgy bukunk el, ezt már azelőtt vágom hogy olvastam volna egyetlen sort is a beszámolókból) a nemzetközi kupában, egyébként meg hozzá a tavaly megszokott formáját a klub.

Szerintem azért akarja viccel elütni a témát a német szakember, hiszen pontosan tudja, a közpénzzel kitömött kirakatcsapat, a Fradi esetében nem az a mérce, hogy meg tud kapaszkodni a középmezőny elején. Lehet azon rúgózni, tévedett-e a bíró a dánok elleni meccsen, de azt azért nehéz kimagyarázni, hogy a zöld-fehérek eddig hét meccsből kettőt tudtak megnyerni, a Mezőkövesd és a Haladás elleni. Emellett négy döntetlen és immáron egy vereség adja ki a teljes eredménysort.

Nem mondhatnám, hogy lehengerlő a szereplés, de kétségtelen, sokkal nem is rosszabb, mint a tavalyi bukdácsolás. Csak éppen azt hiszem, az a mostanában kijárogató, most már csak ötezer fős "nézősereg", aki megveszi a jegyet a szép Groupama Arénába, nem boldog felhőtlenül, hogy nem csúszik tovább a csapat a lejtőn. Ez azért egy kicsit kevés. Előrelépést vártak volna, jó eredményeket, sikereket, győzelmeket. Hiszen a csapat mögött van pénz, és Doll azt sem mondhatja, nem formálhatta a saját képére a keretet.

De már tavaly is csodálkoztak azon, hogy pár futballista nem is olyan jó, mint ahogy hitték, szóval eljöhet még újra, amikor a klubvezetés és a mester bátran, őszintén kimondják, minden a focisták hibája. Mert azok csak úgy erre jártak, felkapták a zöld-fehér mezt, ki akadályozhatta volna meg őket ebben?!? 

Hát pedig a helyzet az, hogy valaki odavitte ezt a szedett-vedett zsoldosbagázst, a csapat felének nem ismerős már lassan a neve. Nem nagy büszkeség, ha valakinek már annyira összevásárolt a kerete, mint a felcsúti "Akadémiának", és az eredményekből látjuk, a sok elszórt pénz nem feltétlenül hoz győzelmeket.

Szánalmas, hogy, viszonylag pörgős félidővel akarja igazolni munkáját egy edző, s ha úgy nézzük, az egész klub ebbe kapaszkodik. Az előtte meg utána végigvergődött meccsek pedig nyilván mind véletlenek, a jó statisztika titka az, hogy én döntöm el, mit veszek figyelembe. Naná, hogy a vereségeket ki lehet hagyni, az ilyen butaságokról el lehet terelni a figyelmet Doll mester standup kabaréjával.

Lehet, jobban szórakozna a közönség, ha a legközelebbi meccsen inkább a csapat trenírozása helyett showműsorával lépne fel. Ennél sokkal gyengébben már úgysem játszhatnak a fiúk, ő pedig megdolgozna a pénzéért. Mert gyaníthatóan ez a poéngyáros sem ingyen ücsörög a kispadon, hogy hozza ezt a kiszámítható színvonalat és eredményességet csapatával.

Igazság szerint ő éppen úgy jól fizetett profi, mint a játékosai, és a profit az eredmények minősítik. Lehet sértődötten nyilatkozgatni, dumával nem lehet megnyerni az elbukott meccset. Tudhatja jól, nem a negyedik hely az elvárás, a tavalyi égés után egyre hangosabb lesz a kritika. Az, hogy ő nem rosszabb szakember, meglehet, csak ezt győzelmekkel kellene igazolni, nem a melldöngetéssel. Meglátjuk, a követkető fordulóban a meccs, vagy a meccs utáni sajtótájékoztató lesz az érdekesebb.

Nem akarom én bántani a magyar focit, de...

Egyszerűen nem tudok elmenni pár dolog mellett a tegnapi meccs után, amikor hazai 4-0-s vereségével kiesett a Videoton, az utolsó talpon maradt magyar csapat.

Hát egyrészt nehéz arról beszélni, hogy a fehérváriak mennyivel jobbak voltak, amikor a meccsen az látszott, hogy milyen durva hibák előzték meg a kapott gólokat. Ráadásul válogatott, hazai szinten sztárnak számító focisták bakiztak nagyokat. Egy hiba belefér, de ennyi?...

A bíróval lehet éppen foglalkozni, de akkor már két góllal mentek a szerbek, amikor a szerb védő szabálytalanságát csak sárgával büntették. Azt gondolom, ezen a szinten a csapatok néha szerencsések, néha balszerencsések, a Videoton eddig nyolc meccséből nyilván volt ilyen is, olyan is.

Meg kell jegyezni, ha már a nyolc meccs szóba került, hogy az Európa-liga erősen barátja a kiscsapatoknak. A fehérváriaknak volt két gyengécske ellenfele, a máltai és az észt csapat sem túl erős, és ugyan egyiket sem kettős győzelemmel ejtették ki, ekkor már teljesítette a csapat az elvárhatót. A Bordeux kiverése már bravúrnak számított, a Partizan Belgrád viszont nem mondható sokkal nevesebb csapatnak. És pont az utolsó meccsen sikerült nagyot botlani...

Ha megnézzük, kik jutottak az Európa-ligába, azt láthatjuk, hogy míg a nagy focinemzetek kisajátították a BL-t, ide sokkal több kiscsapat bekerül. Pont azért fájó, hogy öt éve(!) nincs magyar a csoportkörben, mert idén fehérorosz, ciprusi, izraeli, macedón, moldáv, norvég, osztrák, szerb, dán, kazah, horvát, cseh, bolgár, albán csapat is beverekedte magát ebbe a szakaszba. A nagy focireformokkal, a csapatokra öntött állami támogatással, a szép és drága stadionokkal együtt nekünk augusztusban mindig vége a táncnak, miközben lesajnált focinemzetek végigszurkolhatják az őszt.

Így aztán újból közölhetjük a tényt: nem lépett előre egy aprócskát se a magyar klubfutball. Az európai élmezőny sztárjaihoz akkor került közel egy hazai arc legutóbb, amikor Pogbával fotózkodott Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője és minden más focitéma kommunikátora. De így legalább volt magyar jelenlevő is a BL-sorsoláson... No meg persze néha a válogatottban találkoznak a sztárokkal, de az utóbbi időben abban sincs köszönet.

Ha valaki megkérdez engem vagy bárkit mást, miért lovagolunk ennyit a magyar foci kudarcain, nem unjuk még a kritizálást, akkor az én válaszom erre az, amennyiben nem közpénzből kitömött csapatok játszanának közpénzből felhúzott arénákban, én is megengedőbb lennék. Amatőrök vagyunk, kis pénz kis foci, legyünk büszkék de szerények. Csak éppen itt akkora a pofa, meg a tervezgetés, mint ha rólunk szólna a BL. 

Igenis jár a magamfajta szurkolónak (mert még mindig a magyaroknak szurkolok, bármi van!), hogy morgolódhasson kicsit, amikor megmutatkozik a kontraszt a könnyen kapott állami pénz, és a focivilág "piaca", a nemzetközi tétmeccseken nyújtott eredmény között. Hajbókolnak a különféle elnök uraknak, akik szépeket és okosakat mondanak, terveikben nemzetközi sikerekről, duplájára emelkedett nézőszámokról álmodoznak, és amit fel tudnak mutatni, az egy nagy kerek nulla. Tudom, hogy nem az MLSZ-elnökség csúszik be rosszul a sorsdöntő meccseken, de könyörgöm, ők tűztek ki célokat és terveket, amik minimálisan valósultak meg. Hát akkor ezt tudom rajtuk számon kérni!

És a számok egy bizonyos szinten túl nem hazudnak. Egy szerencsétlen meccset eldönthet egy hiba, egy véletlen. Még olyan év is lehet, amikor minden klubcsapatnak rosszul ki a lépés. De öt meg tíz éven át? Ugyan már. 

Olyan jó lenne megint a magyarokra büszkének lenni, nekik szurkolni, hogy megmutathassák, van itt foci. Ehhez képest a szép új stadionokban gyakorlatilag ősztől csak Felcsút-Újpest meg Debrecen-Balmazújváros "rangadókat" rendeznek, jórészt üres székek előtt. Szokjunk hozzá, hogy ez most már örökre így marad?... Hogy ennyi pénz és fogadkozás se volt elég ahhoz, hogy elérjünk oda, ahova néha még macedón meg moldáv csapatok is eljutnak?...

Szomorú vagyok, az a helyzet. És nem a Videoton miatt, hanem úgy általában amiatt, ami nálunk magyar foci néven fut. A tegnapi meccs csak egy példa a sok közül- kár, hogy nálunk szinte csak kudarcokra van példa. De abból jó sok, lehet bőven válogatni...