Kiderül, lecserélik-e a magyar válogatott szövetségi kapitányát.

Bernd Storck nem kedző a futballvilágban, megtapasztalta már az edzői szakma hullámvasútját. Így aztán nyilván sejtette, az EB-eufória után jöhet még a feketeleves- pláne azért számíthatott rá, mert azért szerencsénk is volt tavaly.

Mondjuk én messze nem fognám a szerencsére az eredményeit. És ezt akkor is tartom, ha sose voltam a kissé savanyú német nagy rajongója. Ne vegyük el tőle a norvégok elleni sikert, a tisztelt helytállást az Európa-bajnokságon, amivel sokaknak szerzett örömet a válogatott.

magyarfoci

Ha elemezni kellene azt, mi szól a maradása mellett, akkor elsősorban ez az: valami részsikert képes volt felmutatni. Igen, ez nem kizárólag az ő érdeme volt, a Pintér bukása után tűzoltómunkát felvállaló Dárdai Pálnak legalább annyira kijár az elismerés, de ettől még neki is sikerült saját jogán is eredményeket elérni.

Ha viszont azt nézem, miért kellene elküldeni, nem nehéz érvet találni. A jól elsült EB-n túl eredményei nem túl veretesek, nincs új, hatékonynak tűnő irány az utánpótlásban (ne feledjük, évekkel ezelőtt sportigazgatónak érkezett!), és iszonyú sok pénzbe kerül. Százmillió forintokért pedig ne ücsörögjön olyan ember a kispadon, aki nem tud egy Andorra-verő csapatot összerakni, és akinek válogatottja esélytelen volt a komolyabb riválisnak számító csapatok ellen.

Ez pedig eszembe juttat még egy érvet a marasztalása mellett: ki jönne a helyére? Imádják bedobni a focitól nemrég visszavonult, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező edzők nevét, így Szabics, Szélesi és Lőw is szóba került a cikkekben. Ám ők mind olyanok, mintha azt hinnénk, afféle Dárdai-pótlékként hasonlóan eredményesek lehetnek, csak azért, mert van némi hasonlóság a helyzetükben. Ennél azért kicsivel több kell.

A külföldi szakemberek nem valószínű, hogy sokkal olcsóbbak lennének Storcknál, és mivel az emberanyag pont ugyanaz, valószínűleg sokkal eredményesebbnek sem bizonyulnának. A hazai szakma? Az edzői kar egy része már megégette magát kapitányként, a másik részének kinevezése egy vicc lenne. A maradék pedig biztos tisztában van vele, ezen a poszton elsősorban megbukni lehet. Azt gondolom, Herczeg András például biztosan van annyira józan gondolkodású, hogy nem hagyja el hazai közegét, a Debrecent ilyen kalandorprojektekért, mint a magyar válogatott. 

Gondoljunk csak bele, mennyire más a helyzet, mint a 2016-os EB-selejtezők előtt! A 2020-as torna iszonyúan megbonyolított kvalifikációja miatt eleve képtelenség normálisan előre tervezni. Az előző EB-szereplés miatt a mérce jóval magasabb, most már a selejtezőcsoportban való tisztes helytállás nagyon kevés lesz. Ráadásul Budapest is rendező város lesz, nagyon nagy a nyomás, hogy a hazai csapatnak is ki kell jutnia a tornára, különben nézhetünk külföldi válogatottakat a méregdrága új Puskásban. 

Vakmerő, vagy esetleg pénzéhes edzők számára szép kihívás lesz kijutni a C-ligába sorolt válogatottunkkal a nagy tornára. Nem kétséges, előbb-utóbb lesz jelölt, de akárkire esik a választás, abból kell dolgoznia, ami rendelkezésre áll. A magyar foci pedig csak stadionok szintjén áll jól, amik újak, modernek és sokáig ilyen szépek is maradnak, mert nézők hiányában alig kopnak... Nagyon pofára lehet esni magyar szövetségi kapitányként, és erről Herr Storck is sokat tudna mesélni. Meg Pintér, Egervári, Koeman, Csank, Jenei és sok más társuk is.

A különös az, hogy Herr Storck már biztosan nem fog rosszul járni, elég tisztességes pénzt keresett össze az elmúlt években. Veszi a kalapját, mögötte van pár kudarc, néhány szép siker, már felállították a szobra talapzatát is, de mostanra már a nevét is ki akarják törölni a focihistóriából. Ilyen az edzősors!

Mindenesetre én bántani nem akarom. Bármit mondjanak most rá, igenis drukkerként hálásak lehetünk neki a tavaly nyári önfeledt örömökért, amiben nagyon vastagon benne volt. Ám ha most elküldik, nem szívesen búcsúznék tőle hogy Auf wiedersehn, mert azt hiszem, vissza azért nem fogom sírni a kispadra. Mert olyan égéseket is sikerült összehoznia a válogatottal, amit ugyanúgy nem tuduk kitörölni a fejemből, mint a nagy pillanatokat...