Vasárnap reggel felkelve azzal szembesültem, az eső reménytelenül esik. Előző este beszélgettünk egy cimborámmal, hogy ő családostul tekerne a Tour de Óbudán, én pedig akár csatlakozhatnék is. Ám ahogy kopogott az eső az ablakon, meglehetősen lelankadt a lelkesedésem.

Váltottunk pár szót barátommal, és megegyeztünk, az idő nem ideális. Legalábbis a biciklizéshez: bevallom, én is túl lusta vagyok ahhoz, hogy ázottan tekerjek. Tudom, ennek nem kellene akadályt jelentenie, de néha megadja az ember magát a tunyaságnak.

Aztán elkezdett tisztulni az idő, a déli órákban már a nap is kisütött. A többiek elmentek tekerni Óbuda szívében, én pedig, aki kinn lakom Békásmegyeren, eljátszottam a gondolattal, hogy kis csúszással én is megtehetem a kitűzött távot. Mivel a Forma-1 nem hoz lázba, az autóverseny rajtja után összeszedtem magam, és nekiindultam a távnak.

Nem vagyok igazán elkötelezett kerékpáros, a bringám kerekét is pumpálni kellett. Bekanyarodtam egy közeli benzinkútra is, ahol egy nagyon szép állapotú veterán Moszkvicsot rajongtak körbe páran- többek között én is. Már éreztem, hogy megérte biciklire ülni, mert ilyen kis apró élményeket gyűjthetek tekerés közben. Elmentem az óbudai Fő térig, aztán megállás nélkül indultam tovább a Parlament irányába. 

Az idő elkényeztetett, és azt kell mondjam, a bicikliutak állapota is. A Margit híd környékén mondjuk nem túl kellemes a sok terelés miatt a jelenlegi helyzet, de ennyi belefér. Mivel sokat autózok, tudom, hogy a kerékpárosokat nem mindig könnyű észrevenni, ennek megfelelően én magam is fokozottan figyeltem. Tudom, vannak, akik nem szeretik a hobbibringásoknak szánt bicikliutakat, de én szinte végig ezeket választottam, nekem így biztonságosabb. Tisztában vagyok vele, autósként milyen nehéz a szűk rakparton kerülgetni a biciklisiket, szóval maradok a másik verziónál. Remek volt az idő, pár érdekesebb helyen megálltam oda és vissza, aztán kényelmes tempóban hazatekertem- teljesítettem a saját Tour de Óbudámat. Közben találkoztam sok más biciklistával, kicsivel és nagyokkal, furcsa fazonokkal- ahogy az lenni szokott.

Azt gondolom, a kezdeményezés úgy is elérte a célját, hogy nem a mezőnnyel mentem végig. Szimpatikusak az óbudai szabadidős programok, mégpedig pont azért, mert mozgásra tudnak inspirálni. Nyilvánvaló, nem elég az életmódváltáshoz egy szervezett futáson és egy biciklizésen való részvétel, de ha pont ezek segítenek kedvet adni, akkor elérik a céljukat. Így bennem sincs hiányérzet, amiért reggel kihagytam a közös rajtot. Sőt, tulajdonképpen büszke vagyok rá, hogy nem legyintettem, hanem csak bepótoltam a bringás programot.

Kell ennél több?