Amikor Michael Schumacherről, a balesetről, a kómáról szóló új hírt olvasok, majd pár óra múlva az előző hír cáfolatát, arra gondolok: nem kéne békén hagyni egy darabig?

A tényeket mindenki fújja Schumacher Forma 1-es pályafutásáról, a zseniális versenyző hétszer nyert világbajnokságot, számtalan futamon győzött, de a mostani a legnagyobb küzdelme: az élete a tét. Igen, én is el tudom sütni ezt a közhelyet.

Nyilvánvaló, egy ilyen, már pályafutása alatt legendává vált sportember mindig a reflektorfényben marad. Bármit is tesz, odafigyelnek rá, legyen az bármily apró dolog. Ám Schumacher balesete csak első látásra tűnt teljesen jelentéktelen síbalesetnek. Váratlanul szomorú fordulatot vettek a történések, és legközelebb már azt hallottuk, hogy az élete is veszélybe került.

És ezek után jött a hírverseny. Itt pedig az egyszerű érdeklődő, sportrajongó csak kapkodta a fejét. Schumacher hibázott. Szó sincs róla, lassan ment és óvatosan. Őrült tempóban zúgott le. Dehogy, csak lassan csúszott hogy segítsen valakinek. Készült videó. Vagy nem. Megműtik. Nem műtik. Műtik, de nem azért. Lemondtak róla. Bíznak a felépülésében. Örökre kómában maradhat. Felébresztik, de nem lesz önmaga. Van remény. A túlélése is csoda, többet várni felesleges. Egy magyar orvos módszere segíthet. Semmi nem segíthet, csak az ima. Már ébresztik. Nem, szó sincs ébresztésről.

Tudom, a mi hibánk az, hogy zaklatják a menedzsmentet, a kórházat, az ott dolgozókat, a családtagokat, és ha jobb ötlet nincs, akkor megjelenik egy esetleg csak fabrikált szenzációs hír, aminek forrása az újságíró haverjának az unokaöccse, akinek a fodrásza egy utcában lakik az egyik kórházi segédápoló volt általános iskolai osztálytársával. A hírt aztán boldog-boldogtalan átveszi a világ minden sarkában, és persze a menetrendszerűen érkező cáfolatot is. A mi kíváncsiságunkról szól az egész. Végül mindenki örülhet, a rajongó híreket olvashat (egyet pro, egyet kontra) kedvencéről, az újság híreire sokan kattintanak, szóval minden a legnagyobb rendben.

Tényleg örülnünk kellene? Ezek valójában nem hírek. Inkább csak híresztelések, pletykák, amiknek minimális hírértéke van. Ám el lehet képzelni, a családnak milyen érzés lehet mindenféle ilyesmit látni az interneten. Mert ne felejtsük el, akármennyi versenyt nyert Schumacher, ő is ember. A családtagjai is emberek. Talán erre is lehetne tekintettel lenni. Persze ez hiú remény, és nem állítom, hogy én soha ne olvasnék el olyan hírt, ami úgy született, hogy beleavatkoztak egy ismert ember magánéletébe. De ez most valahogy... más. És sok. Túl sok.

Szóval én most hagyom is ezt az egészet, ez az ügy az orvosokra és a családra tartozik. No meg Schumira, ez az ő harca... Inkább felidézem a bajnok egyik emlézetes tévés szereplését, amit mindig szívesen nézek újra: Schumacher mint Stig a Top Gear műsorában.