Mindenki fújja az Aranycsapat összeállítását, a Londonban 6-3 arányban győző magyar válogatott sikerét azóta is emlegetjük.

De mi volt ennek a visszhangja? Ma persze lehet mondani bármit, de sokkal izgalmasabb megnézni egy hat évtizede született összeállítást, ami angol szemszögből mesél a meccs utóéletéről. Ahogy nálunk is szokás egy-egy nagyobb pofon után, ott is a szövetség kezdett foglalkozni az üggyel, jöttek a fogadkozások, az új programok. És mint az látható, tényleg próbáltak "magyaros technikára" szert tenni a játékosok, új módszerekkel tanították a gyerekeket is. Ám mindez mégsem volt elég, mert a budapest magyar-angol meccsen az eredmény még rosszabb lett- az angolok szempontjából.

Persze a változások soha nem egyik napról a másikra hoznak eredményt. Azt tudjuk, hol tart ma a magyar foci, és azzal is tisztában lehetünk, klub- illetve válogatott szinten is bőven előrébb járnak az angolok. Talán több ésszel tervezték a programot a foci fejlesztésére, netán ügyesebben hajtották azt végre? Erre nem tudom a választ. De az alapadottságaik nyilván nem lehettek különösebben jobbak, hiszen ha egyszer volt olyan időszak, amikor mi voltunk a tanítómesterek, akkor a magyarok pont olyan alkalmasak a focira, mint ők. Ezen nem múlik az előrelépés, de nagy kérdés, mi van a többi feltétellel?...