Mostanában sokat futottam, szobabicikliztem, így aztán egy ideje már nézegettem, milyen másféle mozgásba lenne érdemes belekóstolni. Leírás alapján minden terem profi, így aztán először a környéken néztem szét- a kiválasztott egy délelőtti dinamikus jóga óra lett.

Emlékszem egy régebbi jógás kalandra. A teremben sokan voltunk- van ilyen, ez belefér. De az óra egésze mégsem győzött meg, mert hiányzott a kezdőkre való odafigyelés (rámfért volna), így aztán az ember a különféle pózokból kinézve próbálta követni azt, amit az oktató csinál. Jól vagy rosszul? Inkább utóbbi.

Most a délelőtti időpont miatt szerencsésebb volt a helyzet, hiszen nem volt túl sok ember a csoportban. Ráadásul csak én voltam újonc, és erről pár szót váltottunk is az oktatóval. A rendesen felszerelt teremben a nagy tükör volt az egyik legfontosabb: tényleg remekül láthattam, mi az, amit éppen elég bénán hajtok végre. Nyilván nem magamtól figyeltem annyira, az oktató hívta fel erre a figyelmem általában. Szóval most azt éreztem, hogy nagyjából azt csináltam, amit kell csinálni.

Mert ez fontos. Nem kell hozzá nagy bölcsesség, hogy a különféle nyújtó, csavaró, feszítő gyakorlatoknál nagyon nem mindegy, hova helyezzük a súlypontot, hogy indítjuk a mozdulatot, mire figyelünk oda. Ha elmondják, aztán a hibákat kijavítják, és a tükörben én magam is látom, mit csinálok éppen, sokat segíthet. Nem fájtak a mozdulatok, képes voltam követni az órát, teljesen jó volt ez a kis változatosság a futáshoz képest.

Nyilván az oktató azt nem tudhatta, hogy az utóbbi évben elég sok sportos élményem volt, amitől erősebb és lazább lettem, így aztán a teljesen nulláról induló emberekhez képest egy árnyalattal ügyesebb és kitartóbb voltam- de örömmel látta, hogy elég jól tudok igazodni a gyakorlatokhoz. 

Az egy másik kérdés, hogy én is meglepődtem, mert eléggé intenzív volt a dinamikus jóga. Gyakorlatilag folyamatosan mentek a gyakorlatok, és hamarosan éreztem, rendes, kellemes fáradtság lesz az óra végeredménye. Igyekeztem jól csinálni mindent és nem ellazsálni semmit- azt hiszem, ebben nem is volt hiba. Délutánra aztán kezdtem érezni azokat az izmokat, amik a legnagyobb terhelést kapták, és másnap talán még inkább lesz olyan testrész, ami a jógaórára emlékeztet majd.

Abszolút megérte új dolgot kipróbálni, biztosan megyek még ilyen órára. Főleg a téli időszakban, amikor a futáshoz nem lesz sok lelkierőm, a szobabicikli meg szétesik alattam- vagy ha nem, egyszerűen csak megunom. Másrészt az is tény, hogy az óra után éreztem, mi az, amit a másféle mozgások során nem edzek, szóval biztosan meglesz a haszna a jógának is.

Amikor az élményt megosztottam, kaptam egy megjegyzést, hogy lassan átesek a ló túloldalára, annyifélét csinálok. Lassan jön a zumba rózsaszín cicanadrágban? Nos, ilyen terveim nincsenek. És egészségmániás sem vagyok- inkább csak ahhoz képest feltűnő a változás, amennyit korábban sportoltam. Persze a nullához viszonyítva minden sok... És érdekes módon akkor ritkán jött megjegyzés, hogy a tunyaságommal már nagyon a ló túlsó (alsó?) oldalán vagyok. Pedig talán indokoltabb lett volna... Szóval a mostani megjegyzést nem veszem magamra, talán inkább még büszke is vagyok rá. A jógától legalábbis biztos nem tántorít el.