Sportfoglalkozás

Most mindenki a magyar focisták jutalmán lovagol, de azért pár dolgot érdemes átgondolni ennek kapcsán.

Egyrészt nem fura, hogy akkor nagy az ujjongás, amikor 44 év után ott lehet a válogatott az Európa-bajnokságon, de amint ennek a honoráriuma kerül szóba, máris léhűtő falábúak lesznek a játékosokból? Tudomásul kell venni, ezek a focisták olyan mezőnyben versengenek, ahol minden valamirevaló válogatottban profi, igen jól kereső játékosok a riválisok.

Sok pénzt kapnak a többi csapat játékosai is, és bármennyire nem tetszik ez valakinek, ha nem lenne jutalom, azért olyan nagyon nem erőltetnék a válogatottban való szereplést a sztárok. És ez teljesen érthető: a nemzeti mezben is durván le lehet sérülni, és ha ezzel veszélybe kerül a jól fizető szerződés a klubban, akkor inkább nem teszi magát annyira oda a futballista egy kis ingyen meccsért. Mert szép dolog a hazaszeretet, de a pénz sem rossz ám. 

Szóval a riválisok is premizálnak, mert a fociban manapság minden szinten komoly pénzek mozognak. És nem egy kiesett válogatott szurkolói örülnének, ha most lehetne jutalmazni a játékosokat, de ehelyett nem lesz kiért szorítaniuk.

Viszont felmerült egy másik tényező is, hogy olimpiai bajnoki címért sem kapnak annyit legjobbjaink, mint most ezért a sikerért a futballisták. Hát az tény, hogy a focisták nem nyerték meg az EB-t, csak a 24-be jutottak be, de ezzel együtt sem lehet összemérni a sportsikereket. Csak ezen a kontinensen több tucat erős rivális van fociban, miközben nem egy olimpiai sportág akad, ahol egy Európa-bajnokságon csak egy-két nemzet tud kiállítani erős csapatot- néha minden arany egy országba kerül. 

A sztori másik fele pedig az, hogy értem én a felháborodást, de ne feledjük, ma olyan sportágakból lehet megélni, amit régen kizárólag amatőr szinten lehetett űzni. És a profizmust a legnépszerűbb, legkedveltebb sportokban harcolták ki- például a labdarúgásban. Régen egy nagymenő atléta jutalma az volt, hogy jobb állást kapott titkárnőként a vagongyárban, ma viszont tele van minden pénzdíjas versenyekkel.

Nyugodtan lehet olvasgatni egykori kiváló tornászokról, sportlövőkről, vivókról, akik az edzésre csak munka mellett szakíthattak időt. Vajon mi lenne, ha ők vagy örököseik elkezdenék követelni a több tízmilliós jutalmakat az olimpiai aranyakért, hogy ha a mostaniaknak jár, visszamenőleg is adhatnák? Ők is nagyon becsületesen küzdöttek, sőt, talán még kevésbé is volt a dopping jelen az élsportban, és számomra tényleg nagyon becsülendő módon a szó nemes értelmében vett amatőrként jutottak a csúcsra.

Szóval amikor más sportágak képviselői morognak, akkor eszünkbe juthat, hogy ők is profitálnak ma abból, hogy az egykori focisták "pénzéhesek" voltak és kiharcolták a mind magasabb fizetéseket. Mert ez gyűrűzött ám tovább olyan sportágakba is, amelyek népszerűsége soha meg sem közelítette a futballét.

Lehet, hogy fáj valakinek, amiért mondjuk a tollaslabdával nem lehet annyit keresni mind labdakergetéssel, de azért nem kis dolog ám, hogy egyáltalán meg lehet élni ennyiféle sportból. És mutogathatunk a focistákra, de akadnak még kiugróan jól fizető sportágak: például a golf, a profi kosárlabda, a tenisz. Annak sincs szép indoka, nekik miért jár több, mégis így van: a piac diktál.

Az nem a magyar focisták hibája (persze nem is az ő érdemük), hogy a sportjukban más nagyságrendű pénzek forognak. Örüljünk annak, hogy egy ilyen szoros versengésben tudtak valami eredményt kiharcolni, és higgyük el, amit ők kapnak, az nem kiugró, hanem nagyon is átlagos ebben a mezőnyben. Ám azt kell mondjam, ez végre olyan pénzjutalom, amiért fel is tudtak mutatni valamit.