Olvastam egy cikket arról, milyen rafináltan dolgozik mostanában a fogadási maffia: olyan meccs eredményével nyernek, amit le sem játszottak (a cikk itt olvasható). 

Nem is tudom, miért vagyok meglepődve. Tele van minden szerencsejátékkal, és azt hiszem, ahogy a kaszinókat se ministránsfiúk irányították sohase, minden más manipulálható buli körül felbukkantak olyanok, akik ügyesen vagy ügyetlenül csaltak. Elég felidézni, hány nagymenő pókeres is lebukott már, a megbeszélt eredményű focimeccseket pedig számon se lehet tartani. Itthon már évtizedekkel ezelőtt volt ilyesmi, néha a bajnokság végeredményét befolyásolták így, aztán később jött a totóbotrány.

Most pedig az online fogadóirodák teszik lehetővé a könnyű, gyors pénzkeresést szinte teljesen arctalan, névtelen bandák számára. Ne legyenek illúzióink: bármi megvehető, a kérdés csak az, mennyiért. Egy bizonyos szinten túl nem valószínű a vesztegetés, mert elképzelhetetlen, hogy aprópénzért eladjanak mondjuk egy BL-döntőt- vagy legalábbis most így hisszük. Ám ahogy egyre lejjebb megyünk, először a nem túl rangos ligák meccseinél kötünk, ahol a nem túl jól fizetett focisták ezzel egészítik ki a keresetüket, aztán jön a másod-, a harmadosztály, végül az edzőmeccsek.

És ezeknél én már teljesen elvesztem a fonalat. Hát teljesen nyilvánvaló, hogy annál könnyebb pénzkereset nincs, mint mondjuk egy albán és egy kazah focicsapat felkészülési meccsének manipulálása! Ki nézi, ki figyeli ezeket? Ki tartja számon, hogy orra esik a saját lábában a középhátvéd és kiejti a kezéből a labdát a cserekapus? Amíg ilyen meccs lehet a fogadási lapon, addig bunda is lesz! 

Megmondom őszintén, azt hiszem, nem véletlen, hogy ilyen meccseket is meg lehet tenni. A bandák keze a fogadóirodákig is elér, mert el nem tudom képzelni, hogy épp ésszel egy sportbarát névtelen csapatok edzőmeccsein kockáztatja a pénzét. Ez ugyanis normál esetben maga a kiszámíthatatlanság: tele lehet próbajátékossal akármelyik csapat, a pályaviszonyok lehetnek irreálisak, félidőben lehet sorcsere, a számszerű eredménynek pedig nincs jelentősége. Egy normális fogadó számolgat, elemez, taktikázik. Ám ilyen edzőmeccseken nincs elemzés, csak lutri. 

És azt sem hiszem el, hogy a fogadóirodák rendszerében nem üvölt a vészjelző, amikor valaki százezer eurót tesz arra, hogy egy moldáv gárda a második félidőben három gólt rúgva fordít macedón ellenfelével szemben egy barátságos meccsen. Nem akarok vádaskodni, nem akarom azt mondani, hogy ez vagy az a csaló, csak azt állítom, hogy igen fura rendszer lenne az, ahol nem tűnik fel egy ilyen kiugró tét.

A gond az, ha az ilyen nyilvánvaló csalásokat nem buktatják le, szép lassan meghal a tisztességes fogadás. Mert igenis létezik olyan: időnként én is adtam magamnak egy kis keretet, amíg tartott, játszottam, ha kicsit nyertem, kivettem. Jó játék volt emiatt is izgulni a meccseken. De hónapok óta nincs kedvem fogadni, mert ami van, az nem igazán tetszik. Húzódnak a bizonyítási eljárások a felröppent csalási ügyekben, és egyre-másra hallunk újabb botrányokról. Nem akarok asszisztálni ahhoz, hogy az én máshol elbukott pénzecskémet vegye ki a maffia. 

A kérdés az, mikor lesz egy olyan kritikus tömeg, akiknek a pénze már hiányozni fog, és a fogadóirodák rákényszerülnek arra, hogy maguk álljanak a megtisztulási folyamat élére. Amíg nekik mindenhogy jó, addig gond nélkül kínálják az olyan sporteseményeket, ahol szinte biztosra vehető a manipuláció. Mi meg csak kapkodjuk a fejünket, hogy miféle sose hallott focicsapatokról szólnak a hírek. A magam részéről belefáradtam, meguntam, nekem ez így nem szórakozás. Inkább csak nézem a sportot, de lehetőleg abból is olyat, ahol ilyen ócska trükkökkel nem lehet befolyásolni a végeredményt.

Nem lassan mindegy, a végén ki örül, a lényeg, hogy a tiszta játék, a sportszerűség is győzzön!