Úgy fest, az EB utáni eufóriába csúnyán belepiszkít a magyar klubcsapatok teljesítménye. Tök szuper lenne a mi focink, csak azok a fránya ellenfelek ne lennének...

Sokan hitték azt, hogy erőt ad a magyar futballnak a válogatott derekas helytállása az európai fociporondon. Ez elvi szinten olyan szépen működik: rájövünk, hogy igenis van előrelépési lehetőség, csak bele kell tenni a munkát, a hitet, és előbb-utóbb jön az eredmény is!...

Hát, úgy fest, tényleg utóbb jön a siker. Sokkal utóbb. Az első körből tovább tudtak lépni a mieink, de aztán jöttek a kőkemény azeri, fehérorosz, albán ellenfelek. Bevallom, pár csapatnak a neve se ugrik be a komoly riválisok közül, de az odavágó eredményeit tudom: négy meccsből egy győzelem, egy döntetlen, két vereség, utóbbiak hazai pályán.

Nem állítom, hogy ne juthatna tovább minden magyar csapat a nemzetközi kupában egy bravúros visszavágóval, de az tény, gyorsan berúgta a realitás az ajtót: a későbbi EB-győztes Portugália elleni döntetlen szép volt, de nem ennek emlékéből kell élni, hanem most kellett volna megmutatni, a Torpedo Zsodino nem lehet ellenfél a magyar bajnokság bronzérmesének. A Debrecen viszont egész mást mutatott meg, és a stadion harmadát megtöltő közönség állítólag korántsem ünnepelte őket úgy a vereség után, mint ahogy a válogatott fogadták a Belgium elleni bukás ellenére. Meg is tudom érteni...

Már megint annak a küszöbén állunk, hogy július végére(!) feleződik a magyar csapatok száma a nemzetközi kupában. Az MLSZ-ben biztos akcióterv készül, hiszen tudjuk jól, az akciótervek ördögi cselei, váratlan kapáslövései alapozzák meg a sikereket. Ha egy kis balszerencsénk van, és beugró albán csapat megszorongatja a Fradit az Üllői úton, akkor nagyon szomorúan indul ez a szezon. Persze biztos csak azért megy nekik jobban a foci, mert a szövetség vezetésének jobb a koncepciója... Bár ez már-már elképzelhetetlen, hiszen amilyen dicshimnuszokat olvastam mostanában az MLSZ-ről, úgy tűnik, ennél a futballszövetségnél jobbat, szebbet és hatékonyabbat álmodni sem lehet.

magyarfoci

Szóval nehéz jól reagálni a vereségekre. Ne feledjük, az UEFA koefficiens számításába, ami a kiemelésekről dönt, minden egyes eredmény beleszámít, még az sem mindegy, hogy kettős vereséggel vagy gólkülönbséggel esik ki valaki. Szóval jó lenne tényleg kicsit összekapni magunkat. Ronaldót hagyjuk, vele nem fogunk találkozni a fehérorosz meg az azeri bajnokságot képviselő csapatban. Ha ellene ment, akkor mehetne mások ellen is.

Menni fog? Vagy ki fog menni a végén? Edzők? Játékosok? És ki nem fog menni? A szurkolók?... Kellemetlen lenne, ha azelőtt vége lenne a focimámornak, mielőtt úgy igazán beindulhatott volna az itthoni bajnokság...