A holtszezon legizgalmasabb kérdése a magyar fociban az, hogy ki engedi el a játékosait a rendszeres összetartásokra, és ki nem. A külföldi klubok persze értetlenül állnak az ötlet előtt, hiszen szezonban kéne 1-2 napos edzőtábor kedvéért elengedni a játékosokat, akik jórészt az utazással töltik el az időt. Így aztán nem volt meglepő, hogy páran nem is csatlakozhatnak a kerethez.

A többiek esetén sem olyan egyszerű a történet. Pintér Attila, az új szövetségi kapitány új koncepcióról beszél, fontosnak tartja a keret összekovácsolását, és a magyar foci közös érdekére hivatkozva kéri a magyar kluboktól a játékosok elengedését. Az összetartás szó így nem csak a játékosok edzőtáborára utalhat, hanem akár arra is, hogy a magyar futballban dolgozók "összezárnak".

De itthon sem túl lelkesek a klubok. A téli szünetet ők is arra akarnák felhasználni, hogy alapozzanak, az esetleges új igazolásokat beépítsék, és így tovább. Van, ahol például új edző dolgozik a csapat mellett, és épp ezért érthető, ha mondjuk a Fradi új mestere, Thomas Doll maga szeretne foglalkozni a játékosokkal, hogy dönthessen, kire számíthat tavasszal. A bajnoki címre törő többi klubnál, például a Videotonnál és a Debrecenben sem lehet nagy öröm, ha a húzóembereket, egy időre kiemelik a közös gyakorlásból.

Az összetartás értelméről egyébként is megoszlanak a vélemények. Időnként felbukkannak efféle ötletek, nem most találták ezt ki a magyar válogatottnál se, több évtizede már volt hasonló. Ha arra gondolok, hogy mire mentek vele, akkor nehéz egyértelmű választ adni. A régebbi korszak nemzetközi szinten jegyzett magyar válogattjairól elmondható, hogy igazi klasszisok is helyet kaptak bennük. Vajon egy Albert, Bene, Mészöly, Farkas fémjelezte válogatottnál az döntött az eredményességről, hogy havonta pár napot összetrombitálták a keretet? Aligha. És pont ezért nézi az ember kétkedve, Devecseri, Lipták vagy Kádár teljesítménye ugrásszerűen javul-e.

A választ az idő adja meg. De úgy sejtem, Pintérrel szemben kevesebb lesz a türelem. Ezekkel az ötletekkel nem lesz túl népszerű a magyar futballéletben, így sokan lesznek, akik nem bánják, ha kevésbé hiperaktív szakember ül a válogatott kispadjára. A klub szempontjából azért nem akkora ügy, ha a válogatott kikap párszor...

Pintér meg, ha megbuktatják, legalább nyugodtan elmondhatja, hogy ő jót akart, jó úton indult el, csak nem hagyták, hogy világverő csapatot építsen. A mi szakembereink mindig is jók voltak a magyarázkodásban, nyilván ez is fontos elem az edzőképzésben. Olvastam Egervári Sándor nyilatkozatát, akit bántott, hogy a 8-1-re kikapott válogatott tagjai nem kaptak több tiszteletet. Nem hiszem, hogy túl sok drukker szemében növelte a népszerűségét a szavaival. És számomra mindez azért hihetetlen, mert egy szakembernek tudnia kell, sőt, kötelező, hogy mindig észben tartsa: a szurkoló nem statisztikákkal, észérvekkel törődik, nem "szakmázik", csak ránéz az eredményjelzőre. És ha ott 1-8 áll, akkor dühös lesz.

Én pedig csendben, a sok okosságra odafigyelő felkészült focikedvelő hozzáteszem: teljes joggal dühöngenek. Mert ezt akkor sem lehet kimagyarázni, ha valaki nem érti a felháborodást, a szurkolói viselkedést, és a saját szakmai mércéje szerint tökéletesen járt el... Pintér habitusát ismerve akármit is ér el a csapatunk, remek célpontja lesz a szurkolói hangulat szélsőséges változásainak.

Sebaj, legalább lesz valami a magyar futballban, ami egységet teremt a szurkolótáborban, és még szórakozni is lehet rajta...