Ahogy közeledik a Super Bowl, igyekszek még olvasgatni, érdekességeket keresni az amerikaifoci történetéből. És aztán beleakadtam ebbe a felvételbe: így edzettek 1940-ben a New York Giants játékosai.
Bizony, akkortájt már a tengerentúlon is készültek a háborúra. És azokat a harcokat nem tojáslabdával vívták, hanem géppuskákkal és ágyúkkal. A Giants annak idején erős csapatnak számított az NFL-ben, de hát nagyon más volt akkor még a liga, és más volt az amerikaifoci népszerűsége is. Azért sokan szerették ezt a kemény sportot, ezért nyilván sokan felfigyeltek rá, hogy a sztárcsapatok is a harcra készülődnek.
De ez nem csak propaganda volt. Sok fiatal focista került a frontra azokban az években, így a Pittsburgh Steelers és a Philadelphia Eagles kerete annyira leszűkült, hogy 1943-ban Steagles néven közös csapatot indítottak a bajnokságban. Bizony, mást jelentett az, amikor azt mondták, a Giants legjobbjai felkészültek a nagy csatákra. Könnyen dobálózunk sportban olyan szövegekkel, hogy "vérre menő harc", miközben még a kőkemény amerikaifoci sem hasonlítható az igazi háborúkhoz- a fegyverekkel masírozó játékosok képe ezt igazolja.
Most is előfordul, hogy egy sportoló a katonai szolgálatot választja, és sajnos van is alkalmuk frontra kerülni, mert sokfelé dúlnak harcok. Jó lenne, ha csak a stadionokban lennének összecsapások, és aztán az ellenfelek kezet fognának a tiszta küzdelem után. Nem szeretem a háborút, és ugyan itt mi viszonylag kivételezett helyzetben vagyunk, mert mostanában nem folytak nálunk harcok, eszünkbe juthat, máshol nem ilyen szerencsések az emberek.
A Super Bowl majd nyilván feledteti ezt a gondolatot, de attól még ez is része a sporttörténelemnek. A nagy meccsek, parádés győzelmek mellett ez is eszünkbe juthat, hiszen a sport olyan, mint az élet: benne van minden, rossz és jó egyaránt.
Utoljára kommentelt bejegyzések