Infantino "varázslatos" új ötletének értelmét sokan keresik. Csak nem olyan könnyű megtalálni.

Olyat olvastam, hogy 48 csapatos lenne a focivilágbajnokság döntője, de egy plusz csavarral lennének kiemelt és nem kiemelt csapatok, és a nem kiemeltek először egy meccsen döntenék el, ki utazik máris haza és ki maradhat a tornán a csoportmeccsekre.  Vagy valami ilyesmi.

Szóval nézzük, mi is a probléma? Először is az, hogy a világbajnokságért ma is a FIFA valamennyi tagországa vetélkedhet, Vanuatu, Liechtenstein vagy Egyenlítői Guinea is megnyerheti a tornát- csak épp tovább kell jutni a selejtezőkből, majd a döntőben kell végigverni mindenkit. A selejtező is része a nagy négy éves menetelésnek, nincsenek B meg C világbajnokságok, másodosztályba sorolt válogatottak és így tovább. A magyar válogatott nem azért nem szerepelt három évtizede a világbajnoki döntőkben, mert a rendszer igazságtalan, hanem azért, mert a csapat sose volt elég jó.

Aztán annak ugyan mi értelme, hogy legyenek csapatok, amik egy meccs után hazautazhatnak? Tegyük fel Kanadából Japánba, Szerbiába, Elefántcsontparra? A kijutásnak a lényege pont az, hogy minden egyes válogatott (no meg a szurkolói) kapnak három meccsnyi esélyt a játékra, a bizonyításra, a reménykedésre. 

A felduzzasztott mezőny viszont így is óriási költségeket róna a rendezőkre. Épülhetnek alig kihasznált stadionok és hotelek- és képzeljük el, hány drukker fog elutazni a világ második felére azért, hogy esetleg egyetlen vesztes meccsen lássa a kedvenceit? Ez teljesen életszerűtlen. 

Nem gondolnám, hogy a focimezőny felhígítása lenne a válasz a nagy kérdésekre. A FIFA jelenleg 211 tagországgal bír, a 48 vb-döntős ennek majdnem a negyede! A selejtezők vége enyhén szólva sem lenne izgalmas, amikor pár csapat már réges rég bebiztosította a helyét. És ismét kijuthatnának gyöngécske válogatottak, egy meccsért.

Nem akarok mindig amerikai példákkal előhozakodni, de azért jellemző ám, hogy az NFL-ben milyen iszonyúan megfontolják, akár csak két csapattal megemeljék-e a rájátszásba továbbjutók számát. Úgy érzik, ezzel esetleg csökkentik a továbbjutás értékét- pedig az nyilvánvaló, pénzügyileg nagyon is megérné az a plusz két meccs is.

Nézzük a tendenciákat is! 1978-ig 16 csapat volt a focivébék döntő szakaszában, 1982-1994 között 24, 1998 óta 32. Most bedobták a 48 csapatot- hol a vége? 66? 88? Vagy legyen ott mind a 211 válogatott? Hopp, és már vissza is kanyarodtunk az elejéhez: most is esélyt kaphat az összes csapat a végső győzelemre. Csak jó sokszor kell megverni a szembe jövő csapatokat...

Nem kéne elfelejteni, hogy a foci elsősorban és mindenekelőtt a meccsekről szól, és ezekből most is jó sok van. Egy "fejnehéz" focivébétől alapvetően nem lesznek jobbak a meccsek, csak a selejtezők utolsó, izgalmas fordulóit csoportosítjuk át egy tornára. Már amennyiben egy torna az, amit isten tudja hány városban, hány országban rendeznek majd meg- lásd a forradalmi következő Európa-bajnokságot, ahol épp csak az egy helyre koncentrálódó nemzetközi szurkolósereg hiányzik majd.