A hétvégi elsőosztályú fordulóban szokás szerint szerényen alakultak a nézőszámok, de még ezek közül is megütötte a szemem a pécsi 150 fizető(?) néző. Pedig a többi adat sem sok vidámságra ad okot, Újpesten, Felcsúton, Kecskeméten nagyjából ezer nézőről szólt a beszámoló, Szombathelyen 1600, Diósgyőrben 1800, Székesfehérváron 2000 szurkoló "izgult" a helyszínen (ezeket én optimista számoknak értelmezem). Egyedül a debreceni 8200 néző mondható elfogadhatónak, de a Nagyerdei Stadionban a Fradi volt a vendég, ami mindig felfele tolja a számokat.

Statisztikai szempontból akkor láthatunk tisztább képet, ha a két szélsőértéket kivesszük, és így 1400 fős átlagos nézőszámot kapunk. És ugyebár ebben két olyan városban játszott meccs is benne van, ahol új stadion épül... Ahol már megépült, túlzás lenne diadalmenetről beszélni, a félház után is pezsgőt bontanának mindegyikben az üzemeltetők. A debreceni meccs esetében sem sikerült ezt elérni ezen a hétvégén, de a legutóbbi pár héthez képest nyolcezer ember egyáltalán nem számít kevésnek arrafelé. Az Üllői úti stadionban is gondok van, ráadásul az ultrák ott a klubvezetéssel is hadakoznak. Egyelőre mindenki vesztésre áll.

A kemény maghoz tartozók már közös tüntetést is tető alá hoztak az MLSZ ellen. Néha nehéz ezekkel a csoportokkal azonosulni, de mégis megértem őket valamelyest. Ami történik a fociban, az egyre szürreálisabb. Mennek az önfényezések, dicsérgetik magukat a kiváló szakmai programokért, tervezgetik a stadionokat, az elnök úr mindenfelé szerepel, közben meg pár száz ember unatkozik az alacsony színvonalú meccseken.

Nekem ugyanis ez a realitás, minden más csak zsonglőrködés. Az MLSZ vezetése kiválóan elszórakoztatja magát a több éves projektek elemezgetésével, mert tudják, ha azzal kellene szembenézni, ami a régi is az új stadionokban folyik, abból nehezen jönnének ki jól. Szomorú dolog az, hogy a roppant pozitív üzenetű reklámok ellenére a valóságban olvad lefele a nézőszám. Tudom, hogy majd kicsit kozmetikázzák a számokat, és mindenféle ügyes statisztikákkal bizonyítják, a szövetségnek kell hinnem és nem a szememnek, a valóságban a magyar focit egyre többen követik- de az a gond, hogy ennek sincs semmi jelentősége. Mert ahogy fentebb írtam, a valóság nem Excel-táblákban, nyilatkozatokban és tanulmányokban érhető tetten, hanem a zöld gyepen.

Emiatt borús a hangulatom a 150 nézőről olvasva. Mert ez a bajnokság, kupameccsekre még kevesebben járnak, és amikor a Ligakupa meccsein a vadiúj stadionban lézengő pár tucat embert mutatják a tévében, sírni támad kedvem. Oda már a családtagok és a haverok sem járnak ki ingyenjeggyel- akkor minek van az egész? 

Tudom, keseregtem már eleget a blogon a magyar foci jelen állapota miatt. Ám egyszerűen mindig ide jutok, és nem tudom megállni, hogy ne morogjak egy kicsit. És a legrosszabb az, hogy telnek az évek, és egy dolog teljesen változatlan: semmilyen kiutat nem látok. Bármit mond az MLSZ, egyszerűen semmiféle előremutató változást nem vagyok képes felfedezni. Szebb stadionokban ugyanolyan kevés néző, ugyanolyan színvonalú meccsek, hát ez bizony a sport lényegét, a játékot érintve nem nagy változás.

Hamarosan jön a hosszú téli szünet, és attól tartok, egyre kevesebbeknek tűnik fel, hogy átmenetileg nincsenek magyar meccsek a hétvégén. Az érdektelenség pedig maga a halál: nagy baj, amikor már haragot sem képes kiváltani az egykor mindenkit lázba hozó foci. MLSZ-szinten persze lehet neki örülni, hogy kevesebb a kritikus hang, de ez nem azt jelenti, hogy ők jól dolgoznak. Mert dicséretből még kevesebb akad. Ha akad egyáltalán...