Hosszú, hideg tél

Hiába épülnek új stadionok, két és fél hónapon át nem jut szórakozás a magyar foci szerelmeseinek.

magyarfoci

Néha arra gondol az ember, hogy a magyar klímánál durvább nem létezik. Nyáron simán negyven fok is lehet, ami azért kifejezett forróság, télen viszont jöhetnek a mínuszok, a nagy havak. Egyébként tényleg olyan szélsőségekre kell felkészülni, amire máshol nem nagyon.

Felmerül a kérdés, lehet-e egyáltalán olyan stadionokat tervezni, amik téli-nyári üzemmódra egyaránt alkalmasak? És főleg, ha van ilyen, műszakilag csúcsszínvonalú, fedett aréna építésére lehetőség, pénz van-e arra, hogy teleszórjuk ilyenekkel az országot? 

Kétségtelen, megpróbálták ezt a nagy mutatvány az ország vezetői, de láthattuk, durva esőben elhallasztották a meccset a Pancho Arénában, hiába fűthető a pálya mondjuk Balmazújvárosban, ha azt bekapcsolni nincs pénz és így tovább. A végeredmény: ebben az évben is két és fél hónapra nyúlik a téli szünet. Be kell hát érni Real, Barca, Manchester United vagy Juventus meccsek nézésével a szurkolóknak, ami azért nem olyan, mint egy Paks-Mezőkövesd rangadó.

A 12 csapatos bajnokságnak már túl vagyunk a felén, hiszen 19 forduló ment le a 33-ból. Tulajdonképpen a mostani állás nem mondható meglepőnek, mert az első két helyen a "gazdagék" állnak, a Fradi és a Videoton. Az ezekbe a csapatokba tolt iszonyú pénz a kezdeti bukdácsolás után dolgozni kezdett, és most viszonylag magabiztos a két éllovas előnye.

A harmadik helyre a borzalmasan indult Debrecen kapaszkodott fel. Be kell vallani, ez mindenkit meglepett. Sztorikat hallottunk a kiugrani próbáló tulajdonosról, aki minden jó játékos leépítésével már csak vegetálásra ítéli a klubot. Pletykáltak arról, a városban legendának számító edző, Herczeg András kiborult a gyenge játékosállomány miatt.

Aztán nem történt más, csak a sokszor bizonyító szakember most is gatyába rázta a jórészt helyi kötődésű játékosokból álló csapatot. Magyarországon vagyunk: ha egy csapat semmi nagyot nem csinál, csak fegyelmezett és hajtós, egész messzire juthat. Ez a Debrecen most ilyen. És a játékosállomány jó példája annak, mennyire nem lehet statisztikákkal leírni egy bajnokságot. Látszólag a DVSC nem játszat fiatalokat, nem támogatja a saját nevelést, közben jobban megnézve láthatjuk, a túlnyomó többsége a játékosoknak debreceni, csak nem 20, hanem 23-25 évesek.

magyarfoci

Pont az ellentéte ennek a csapatépítésnek az, ami Felcsúton történik, ahol a szintén vagyonokból gazdálkozó klub zsoldosokat verbuvál. Ott sincsenek fiatalok a csapatban, de saját nevelésűek se. Szóval az csak a látszat, hogy ez a két csapat ugyanúgy nem törődik az utánpótlással- és öröm látni, hogy a klubhoz jobban kötődő emberek eredményesebbek, mint az összevásároltak.

A középmezőnyt vezető Honvéd tavaly messze erőn felül teljesített, és ahhoz képest most megállják a helyüket- de címvédés ebből nem lesz. Az őket követő csapatok kissé szürkék, nem sok karakter fedezhető fel mondjuk a Paks, a Vasas vagy az Újpest játékában, és ez sajnos visszaköszön a nézőszámokban is. A Diósgyőr harcossága kiemelhető, és ha talán az új stadionban, otthon játszhatnak, pár plusz pontot hozhat a hazai hangulat.

Az alsóházban igazi hullámzó teljesítményű kiscsapatok vannak. Őszintén szólva keveseket lepne meg, ha mondjuk egy Balmazújváros vagy egy Mezőkövesd kipottyanna. Ezeknek a kluboknak egyszerűen nincs meg a háttere: se szurkoló, se értelmezhető utánpótlásbázis nincs, a pénzek is mind állami forrásból jönnek (támogatók vagy TAO- szó nincs igazi üzleti alapú szponzorokról). 

Igazán ironikus persze az lenne, ha a szép új stadiont kapó Haladás lenne az egyik kieső. Nálunk néha rosszat tesz az új aréna, az MTK például a vadonatúj betonteknőben bukott el, igaz, most toronymagasan vezetik a másodosztályt. Így aztán a rendszeresen kijáró 2-300 néző nem csak jól elfér az új stadionban, még jól is szórakoznak. 

No de vissza az élvonalba! Azt gyanítom, hiába van még hátra sok forduló, a bajnoki cím a Fradi és a Videoton között dől majd el. A kiegyensúlyozott Debrecen megcsípheti a bronzot. A Mezőkövesd kiesését nagyon valószínűnek tartom, de szerintem nem a Balmaz csatlakozik hozzájuk, hanem vagy a felcsútiak, vagy a Haladás. 

Esetleg tévedek. A kérdés, amin hosszú heteken át lehet gondolkodni: számít? Vagy ha az összképet nézzük, a magyar foci már évek, évtizedek óta folyamatosan téli álmát alussza, amit csak időnként zavar meg jelentéktelen epizódként egy bajnokság?...

0 Tovább

Bicska és leszámolás

A Fradi ultrái tettek arról, hogy beszédtéma legyen a visszatérésük a lelátóra.

Pár napot vártam arra, hogy tisztuljon a kép a Ferencváros meccsén történt balhéról. Nekem nem tisztem, hogy egy egész szurkolói csoportról, vagy úgy általában egy csapat támogatóiról ítéletet mondjak, de azért sportkedvelőként mégis meghökkentő volt látni, milyen leszámolás volt a stadionon belül.

Kívülálló soha az életben nem fogja megérteni, ezeket az elszánt, időnként elvakult ultrákat mi mozgatja. Lehet rájuk mindenféléket mondani, de attól még van valami tiszteletreméltó abban, ahogy minden körülmények között kitartanak a csapatuk mellett- legalábbis az én szememben. Az, hogy ki áll a kerítésen mint vezérénekes, számukra nem jelentéktelen apróság, hanem nagyon is fontos ügy.

Valahol az egész ultra-lét meg nem értése köszön vissza abban, hogy senki nem gondolta végig, a szemben álló csoportok, elsősorban a "vénaszkenneres" ultrák vezetői és a stadionba visszatérők között balhé lesz. Vicces, de maguk az ultrák is belengették ezt, amikor jelezték, nem akarják a másik tábor vezerét a közelben tudni. De az, hogy készültek a balhéra, teljesen egyértelmű a tudatosságból, az átöltözésből, a szervezett támadásról. A konfliktus évek óta létezik, közismert- ne nézzenek már senkit hülyének, nyilván nem véletlen, hogy pont akkor, a stadionon belül történt ami történt. És a megvert szurkoló is tudhatta, mi vár rá, ha kést vitt be magával.

Ami tény: aznap, ott a stadionban vér folyt, és a különös alku miatt távol levő biztonsági emberek késedelme okán akár haláleset is történhetett volna. Szegény Simon Tibor agyonveréséhez sem kellett több idő. Ha tudták, hogy sok szurkoló lesz, köztük sok balhé, és vannak komoly feszültségek, egyértelmű, óriási hiba, hogy nem volt jelen folyamatosan beavatkozásra képes erő. Mint ahogy igenis rendezői hiba a kést nem elvenni. Akárhogy rejtette, akármilyen álcázott kés volt, ha egy ártatlan embert sebesítenek meg bárhol ilyen késsel, senki nem mondja, "ugyan, szegény biztonságiak, hát csak nem az ő hibájuk!..." Ha nem tudják kiszűrni az ilyet, minek vannak ott? És ki garantálja az átlagdrukkerek biztonságát?...

Fradi-drukker ismerősöm bosszankodott a Facebookon, hogy most aztán rászállt az index a kedvenc csapatára, és hogy miért nem az a téma, hogy telt ház volt és óriási hangulat? Visszakérdezhetnék: ha szerinted nem baj, nem téma, ami történt, mondjuk a 17 éves fiadat odaengednéd az ultrák közé? Hogy esetleg egész életét tönkre téve balhéból részt vegyen egy ilyen csoportos támadásban? Vagy neadjisten ő legyen aki megsérül? Akár teljesen ártatlanul?

Ez nem stadionba való. Az új arénák megépítésének, a szurkolói kártyának, no meg a sokat emlegetett vénaszkennernek mind az volt az indoka, hogy ez megoldja az erőszak problémáját. Megoldotta? Kubatov hányszor mondta, amíg ő lesz, vénaszkenner is lesz mindenkinek. Most mégsincs, és ő mégis maradt. Eddig tartott a ragaszkodás az elvekhez?

És miközben erről a témáról beszélünk, ne feledkezzünk el a lelátói tűzijátékról, ami papíron tilos, a Fradi-stadionban viszont teljes pompájában megcsodálhatták a nézők. Most akkor tilos vagy sem? És ha azt el is fogadjuk, egy kést rejtve becsempészhetett valaki, ezt a raklapnyi görögtüzet is a farpofák közt vitték be? 

Szóval kérdésből bőven van. Válaszokat pedig majd csak pár hét, pár hónap múlva kapunk, amikor kiderül, egyedi balhé volt ez, vagy sem. Én nem vagyok az ultra-felfogás ellenfele, sőt, fentebb írtam is, van, amit tisztelek. De az ilyen jellegű leszámolás nem tolerálható, mint ahogy az sem, hogy ha tiltanak valamit minden szurkolótábornak, ne legyenek kivételek. Ha hoznak egy szabályt, szerezzenek neki érvényt! 

Most viszont úgy érzem, egyelőre beáldozzák a szigort, csak hogy jelen legyen a statisztikákat javító, a valódi szurkolásra emlékeztető hangulatot visszahozó Fradi-tábor. Kár, hogy a visszatérés kapcsán nem ez a téma, de ez nem az újságírók, meg a többi, felháborodott drukker hibája, hanem azoké, akik kést ragadnak és leszámolást terveznek.

0 Tovább

Meccsek amerikai módra

Élőben nézni NFL és NHL meccseket felejthetetlen élmény.

Az igazi sportrajongó tudja, hogy szurkolni, igazán lelkesedni a helyszínen, élőben lehet, ahol karnyújtásnyira tőlünk zajlanak az események. Amikor abban a szerencsében volt részem, hogy Floridában tölthettem egy kis időt, szétnéztem a sportesemények közt, és vettem jegyet amerikaifoci- és hokimeccsre is.

Mielőtt részletekbe mennék, leszögezem, ez a bejegyzés nem arról szól, hogy minden ami az Egyesült Államokban van, ezerszer jobb, mint ami itthon megtapasztalható. Nekem fantasztikus élményeim fűződnek magyar focimeccsekhez is, sőt, a kedvenc magyar klubhoz ezer szállal több köt, mint bármelyik NFL-csapathoz. Én most arról írok, hogy milyen az amerikai módi, s miért tud az is magával ragadni- s persze arról is szót ejtek, mi az, ami számomra érthetetlen.

Az NHL meccs volt korábban: a Florida Panthers és a New York Rangers játszott nagyon izgalmas meccset (hosszabbítás után 5-4-re győzött a Rangers). A közel húszezres csarnok nem telt meg teljesen, de azért jó volt a hangulat, a mérkőzés leállásakor, a szünetekben mindig jött a zene, mutogatták a nézőket, óriási üdvrivalgást kapott a vendégként meghívott veterán katona. És közben egy kórház onkológiai osztályának is gyűjtöttek, pólót lehetett vásárolni, ebből csak ezen a meccsen több tízezer dollár gyűlt össze. (A kivetítők sarkában gyakran feltűnt a számláló.)

Egészen magasan ülve is jól látszott a pálya, és a négy oldalra néző hatalmas kivetítőn láthattuk a lassításokat. Mint ahogy arrafelé szokásos, nagyjából harmadannyi parkolóhely van, mint ahány néző a hely befogadóképessége. Ez például a magyar stadionépítések óriási hiányossága, a legújabb arénák is alig megközelíthetőek autóval. Nagyon profin oldják meg a gyors ki- és beléptetést, látszik, hogy fel vannak készülve ekkora tömegek kezelésére.

Az ember azt hinné, egy NHL-mérkőzésnél nem tud annyival többet tudni egy NFL-összecsapás- hát ez óriási tévedés! A Miami Dolphins az Oakland Raiderst fogadta, nagyjából 65 ezer ember előtt. Már a parkolóban meghökkentem, amikor megláttam a csak filmekből ismert parkolós-meccsnézős bulit, a sörsátrakkal, a kocsik végébe kitett tévékkel. 

A stadionban mozgólépcsők vittek a különböző szintekre, benn óriási volt a hangzavar, szólt a zene, táncoltak a cheerleader lányok, aztán jött a himnusz, amit felemelő volt ilyen körülmények közt hallgatni. A Hard Rock Stadium négy sarkában is volt óriási képernyő a lassításoknak, remekül követhető volt minden történés ennek és a közvetítőknek köszönhetően. A félidőben látványos tűzijátékkal kísért show következett, aztán ment tovább az egyébként szintén izgalmasra sikeredett meccs, amit 27-24-re nyert a Raiders. Mindezt úgy, hogy egymástól semmilyen szinten nem voltak elválasztva a két csapat szurkolói, ott ültek békésen a szomszédos székeken. 

Ha egyetlen dolgot kellene kiemelnem, ami viszont számomra teljesen érthetetlen, az az, hogy a nézők a meccs vége előtt jóval elkezdenek hazaindulni, akkor is, ha még nincs lefutva minden. A Dolphins sorsdöntő támadásba kezdett az egyenlítésért, és amikor az utolsó touchdown-t megszereztek, a stadion fele már kiürült. Én afféle régimódi szurkoló vagyok, és hiába tudom, lassabb lesz a hazajutás, maradok a meccs végéig, megtapsolom a csapatom, bármi is az eredmény. Hát ez Amerikában szemmel láthatóan nem szokás.

Ettől eltekintve sportrajongóként fantasztikus programként éltem meg a két profiliga meccseit, és ha legközelebb arra járnék, a kosárlabdát sem hagynám ki. Tudom, hogy odakinn mindent az üzlet mozgat, és ez bizony a jegyek borsos árában is tükröződik, de cserébe szolgáltatnak is. Azt gondolom, a mi szurkolói hozzáállásunkban van, ami számomra szimpatikusabb, de mi is eltanulhatnánk tőlük dolgokat szervezésben, rendezésben. És csak javasolni tudom mindenkinek, akinek lehetősége nyílik rá, nézze meg személyesen, élőben a profiligákban játszó sztárokat, élje bele magát a remek hangulatba, kóstoljon bele kicsit így is az amerikai az életérzésbe!

0 Tovább

Magyarország kiscsapat

A Luxemburg elleni vereség legfontosabb tanulsága: kezeljük helyén a futballválogatottat.

A csapból is az folyik, hogy újabb "kiscsapat" győzte le rövid időn bele legjobbjainkat. És persze egy másik "kiscsapat", Feröer is pontot rabolt tőlünk nem olyan régen. A gond az, hogy például Luxemburg ellen egyáltalán nem úgy tűnt, hogy a mieink a "nagyok", mert bizony a második félidő alapján nagyon benne volt a játék képében,

Ha viszont az történik, hogy sorban képesek megoldhatatlan feladat elé állítani a magyarokat a "kiscsapatok", legyen szó válogatottakról vagy klubcsapatokról, akkor abból nem az következik, hogy a kicsik nőttek fel a nagyokhoz, hanem az, hogy mi is kiscsapat vagyunk. Egy olyan gárda, aki ellen a tényleg komoly válogatottak, Portugália vagy Svájc számára kötelező a győzelem, és szégyen a pontvesztés.

magyarfoci

Most látszik csak mennyire kifutott eredmény volt a tavalyi EB-részvétel, mennyi erőn felüli teljesítés, szerencse kellett hozzá. És azt kell mondjam, én még mindig szép emlékként tekintek azokra a hetekre, jó volt magyar szurkolónak lenni, de sajnos realistaként szembe kell nézni vele, nem ahhoz kell hozzászokni, hanem a luxemburgi meg andorrai vereségekhez. 

Történelmi vereségről beszél a sajtó, és ez jogos. Az EB-részvétel viszont nem volt történelmi újdonság, mert a magyar foci múltjában világbajnoki ezüstök, olimpiai aranyak, EB-elődöntők is vannak, szóval a legjobb 16 közé bekerülni az csak ma számít bravúrnak, régen nem volt az. 

Azzal nem értek egyet, hogy elértük a mélypontot, mert természetesen van lejjebb, mindig van lejjebb. És a klubfoci, ahol időnként egyik csapat sem éri meg az augusztust sem, már bőven a lejtő aljára jutott, tehát még mielőtt nyávogni kezdünk, gondoljunk a minden évben rendszeresen érkező pofonokra, és akkor máris nem lóg ki annyira lefelé a sorból a luxemburgi bukta.

Az más kérdés, hozzá lehet-e szokni ehhez. Az, hogy a szurkoló dühöng, az újságíró dörgedelmes cikket ír, teljesen normális. De a válogatottunk tagjai számára hogy viselhető el, hogy Andorra és Luxemburg is túl nagy falat volt? Hozzászoktak-e már a "kiscsapatsághoz" lélekben? Ha igen, akkor bizony baj van, és jöhet akárhonnan kapitány, bukásra vagyunk ítélve. Erre vélhetően igen gyorsan választ fogunk kapni, s esetleg nekünk magunknak is át kell értékelni, hogy tekintünk a csapatra, a válogatottra, a magyar focira.

0 Tovább

Plus size sportlady

Az önbecsülés visszanyerésének több útja van, de szerintem a sport az egyik legjobb választás erre.

Megzavarodik az, akinek gondjai vannak az önértékeléssel: az egyik vélemény szerint mindenki fogadja el magát olyannak, amilyen, mert "mindenképpen gyönyörű vagy", a másik álláspont szerint az a nagy dolog, amikor valaki képes legyőzni önmagát, megváltozik, lefogy, szinte megfiatalodik. A vicces az, amikor egy újságban egy ilyen cikket követ egy másik, ami pont az ellenkezőjét sugallja.

Na persze nem kell, hogy csak egy igazságot fogadjunk el, és eleve nem női magazinokból kellene magunkba szívni a tudást, ami hozzásegít a lelki békénkhez. De ezek a lapok itt vannak, hatással vannak ránk és ez alól nehéz kivonni magát az embernek. 

mozgás

Még nekem is, aki sose veszek ilyet, de az interneten találok mindenfélét. A múltkor például olvastam egy fotósról, aki plus size hölgyekről készít szép portrékat, és arról beszél, milyen fontos az ő számukra is, hogy igazán csinosnak, vonzónak érezhessék magukat. Ő pedig csak hozzásegíti őket a maga eszközeivel.

Bizonyára jó dolog ez, de... Egy személyes élmény jut róla eszembe. Pár éve felrakott egy távoli ismerősöm egy profi plus size fotós által róla készített képeket. Kapta a dicséreteket, hogy milyen jól néz ki, milyen vagányak a fotók és így tovább. Önbecsülés rendben? Gondolom igen. 

Aztán kicsivel később új képek kerültek fel. A hölgy futócipőben, kocogós cuccban. Jöttek az első személyes sikerek képei, aztán vidám futós barátokkal készített fotók. Majd versenyek, és mostanában már a futófotókon egy mosolygós, elégedett és sokkal karcsúbb hölgyet látok. 

Akkor térjünk vissza az önbecsülésre! Ha engem valaki megkérdez, azt mondom, elhiszem, hogy a stílusos plus size portrék is segítenek, de igazi, valódi sikerélményt az ad, amikor az ember valóban legyőzi önmagát. És ehhez bizony sportolni kell. Nagyon jó látni a mostani, elégedett mosolyát annak a nőnek, aki nem agyonsminkelt, szétretusált, beállított fotókon néz ki boldognak, hanem telefonnal készített képeken, a verseny után felszabadító fáradtsággal. 

mozgás

Szerintem jó utat választott: nem a képmanipuláció segítségével akart megújulni, megváltozni, hanem saját erejéből. Mert a nagy különbség, hogy a plus size-képeknél csak a fotókra lehetett igazán büszke, míg most saját magára. A régi képeket visszanézve eltöprenghet rajta, azért tartja-e meg őket mert még mindig büszke rájuk, vagy azért, mert jó látni, honnan indult és hová jutott. 

A döntést nekünk kell meghozni- mint a példa mutatja, mindig van választásunk. Én nem akarok beleszólni abba, ki mire szavaz, de ha megkérdeznek, akkor azért van egy határozott véleményem. Aki hezitál, annak javaslom, próbálja ki a sportot is, és aztán egy év múlva visszatérhetünk rá, hogy érzi magát ő meg az önbecsülése!

(A képek csak illusztrációk.)

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Utoljára kommentelt bejegyzések