Négyből egy

A magyar klubcsapatok hozzák a szokásos formájukat.

Rá se kell nézni a naptárra: amikor a mieink kipotyognak szép sorban a nemzetközi kupasorozatokban, akkor még a nyár közepén járunk, július van. Sajnos idén sem sokkal jobb a helyzet, és bár a mérleget jó eséllyel a Videoton Bordeaux elleni meccsét követően húzhatjuk meg, pár apróság már most is látszik.

Nézzük a kiesőket: Vasas, Fradi, Honvéd. A szomorú az, hogy valamennyien kettős vereséggel búcsúztak, tehát összességében esély sem volt a továbbjutásra. A Ferencváros legalább az első körben kiejtett egy csapatot, de a két, izraeli klubokkal szemben alulmaradt gárda enyhén szólva sem jutott messzire. 

És akkor nézzük a szokásos indokokat: érthetetlen összeomlás, a bíró belenyúlt a meccsbe, hátrány volt a nézők kizárása. Egyébként én tudnék ezeknél jobb kifogásokat is találni, de a baj az, hogy egy-egy tényező számíthat, ám a magyar klubok valahogy évről évre kiesnek, és lassan elfogynak a magyarázatok. Egy-egy meccsnél tényleg lehet indokolni a balszerencsét, de az összesnél? A fenti csapatok hat meccsből hatot buktak ebben a körben, azért ez már tendencia, nem pedig egyedi eset.

Nekünk semmi jön jól: sem az, ha nem ismerjük a csapatot, mert az UEFA döntésének köszönhetően a semmiből jön, meg az se, ha túl jól ismerjük, mert véletlenül pont velük játszottunk edzőmeccset. Nem jó ha messzire utazunk, az se, ha közelre. Nem szerencsés, ha még nem vagyunk játékban, de az is gondot okoz, hogy a bajnokság miatt szerda-szombat ritmusban kell focizni. 

A Videoton egyébként bizonyíthatja, hogy néha magyar csapat is lehet az a lesajnált kiscsapat, aki kiejti a nevesebbet, és ehhez csak a francia riválist kell lenyomni. A fociban tényleg bármi megtörténhet, hát miért ne most jönne el a nap? Az nem jó jel ugyan, hogy az eddigi két körben sem sikerült mind oda-vissza verni a gyengébb ellenfeleket, de a továbbjutás megvolt, és ez a lényeg. Harcolni és küzdeni kell, és bármi megtörténhet.

De ha ki is verik a fehérváriak a Bordeaux-t, ez még akkor is csak egyszeri alkalom lesz, sajnos. A realitás az, hogy a sorsolásnál azért kell szurkolni, hogy az első körök máltai, luxemburgi, meg hasonló pofozógépeiből kapjunk ellenfelet, mert egyéb esetben már mi vagyunk az esélytelenek. Lássuk be, azért az izraeli meg dán klubok elég ritkán számítanak főszereplőnek az európai színtéren, nekünk mégis túl erősek.

Mindez azért nagyon szomorú, mert elvileg már jópár éve zajlik az erőltetett "futballosítási" program, stadionépítésekkel, no meg pár kiemelt csapatnak juttatott bődületes mennyiségű közpénzzel. Én speciel nem foglalkozom azzal, hogy ez mennyire sok európai összevetésben, engem csak az érdekel, hogy ezért a mutatott teljesítményért igenis messze túl sok. Ha a Videoton is kipottyan, akkor az utolsó futatott klub is könnyűnek találtatik. Milliószor leírták már, ez gáz, de nyilván lesz pár jól fizetett megmondóember, aki meg tudja magyarázni, miért ér meg minden fillért ez a színvonal.

A szurkoló pedig csak lemondóan legyint, megszoktuk hogy ez van. Tá se kell nézzünk a naptárra, hogy tudjuk: még tombol a nyár, a focistáinknak is van ideje strandolni, mert nemzetközi kupameccsek aligha rabolják az értékes idejüket...

0 Tovább

Hasas profi módon

Az amerikai sztárúszó, Katie Ledecky is tud hülyéskedni.

Azt hiszem, jó látni a legprofibb sportolók emberibb, vidámabb arcát is, nyilván ezért kedvelik olyan sokan például a mi Hosszú Katinkánk közösségi oldalát, amit nem csak a komolyság ural. A magyar lányra komoly feladatok várnak a vizes vébén, de így is posztolt már mókás fotókat, hiszen meg kell törni a kemény felkészülés monotonságát.

Katinka mellett az úszódöntők kiemelkedő alakja lesz minden bizonnyal Katie Ledecky is. Az amerikai versenyző még csak húsz éves, de már ötszörös olimpiai- és kilencszeres világbajnok. Komoly éremhalmozó már így is, és nyilván Pestre sem lubickolni jön.

Ő egy olyan videóval örvendeztette meg rajongóit, amin azt mutatja be, hogy ugrik egy igazi profi hasast.

Gyanítom, számára már az a nehezebb, ha így kell bénázni. Mondhatni, komoly teljesítmény ez a részéről, hiszen annyira beleivódott a mozgásába a tökéletes rajt. A jövő meglátjuk, mire képes amikor mindent belead. Meglehet, a mi versenyzőinket előzi majd meg, de mégis jó lesz Budapesten a medencében látni egy ilyen sztárt- amikor épp nem direkt idétlenkedik.

0 Tovább

Felemás világbajnokság

Kezdem érteni, miért léptek vissza többen előttünk a vizes vb megrendezésétől.

Egy pillanatra vegyük le a rózsaszín szemüveget, és próbáljuk reálisan nézni a most nálunk megrendezett nagy esemény súlyát. Egyelőre műúszás, műugrás, nyílt vízi úszás és vízilabda zajlik, és ezekre nyilván odafugyelünk Budapesten. De mire figyelnek ezekből a nagyvilágon?

Nos, ha végiglapozzuk a francia, angol, német vagy egyéb híroldalakat, enyhén szólva is túlzás, hogy figyelő szemüket Budapestre szegeznék. Ha valahol volt érdekeltség, mint például a franciáknál a nyílt vízi úszásban vagy a németeknél a műugrásban, akkor jelentek meg rövid hírek, de például a Le Monde sportrovatának oldalán egy bejegyzést se ért meg, hogy francia versenyzőnő ért be a leggyorsabban a 10 kilométeres távon. Műúszás, vízilabda eredményekről sehol nem láttam semmit.

Most kell leszögeznem: ami ezután következik, annak semmi köze ahhoz, melyik sportoló mennyit készül vagy edz, semmilyen szinten nem akarom ezt minősíteni. Egyszerűen csak ki kell jelenteni, a nagy össz-vizes világbajnokságra igazán akkor fognak odafigyelni, amikor a nagy sztárok elkezdik a medencés úszószámokat.

A nyílt vízi úszást nézni rettentően unalmas, a műúszásban le vannak osztva a lapok, a vízilabda csoportköre meg rettentően egyoldalú meccsekkel "szórakoztat". 24-2, 17-2, 16-4, 20-11 meg hasonló eredmények- ezeken nincs mit nézni, a torna majd a legjobb nyolctól kezdődik el igazán.

De ehhez képest, mert ugye nagy tornáról van szó, 16 csapat vehet részt, szerintem játékosok, edzők, csapatvezetők összesen vannak vagy háromszázan, meg kell rendezni valahol a meccseket és így tovább. Ez nagy költség, egy olyan sportág kedvéért, ami azért marginálisan érdekli a nagyvilágot. Nem magunkból kell kiindulni: noha nálunk a pólósok hősök, máshol még mindig magyarázgatni kell, mi ez a sport. 

Szóval a vizes vb egy olyan nagy "csomag", amiben járulékos elemként meg kell rendezni a kevésbé vonzó sportágakat, cserébe a világot igazán érdeklő versenyszámokért. Értem én, hogy a FINA jobban jár azzal, ha a teljes vizes vébét óriási sporteseményként kommunikálhatja, aminek népszerűsége olimpiákkal, foci világbajnokságokkal vetélkedik, de ez így nem igaz. Ma a vezető hír Federer újabb wimbledoni győzelme volt, sokat írnak a Forma-1-ről, a Tour de France-ról, a nálunk alig említett, de Európában sokakat érdeklő női foci EB-ről is. A szinkronúszás meg a műugrás ezekhez képest nem sok vizet zavar.

Világos, ha a FINA különválasztaná a sportági világbajnokságokat, akkor ezekkel egy idő után végképp nem foglalkozna senki. Szóval az ő szempontjaik érthetők. És az is szempont, hogy így a világ ötödik legfontosabb sporteseményeként beszélhetnek róla, míg egy "csak" úszó világbajnokságra nehéz lenne ezt ráfogni, a vízilabda vagy műúszó világbajnokság pedig az első százba se férne bele. 

De a rendezők szempontja is könnyen belátható, akik mondjuk az országukban nem nagyon ismert vagy űzött sportágakat is be kell vállalják a vonzó úszószámok mellé: ha nem lehet kimazsolázni a sztárokat, akkor a nagy csomag együtt már messze túl drága minden józan számításhoz.

Valljuk be: nekünk is túl drága lenne, ha nem volnánk abban a speciális helyzetben, hogy az úszás mellett hagyományosan kedvelt és eredményes a vízilabda is, ráadásként voltak már magyar nyílt vízi úszó sikerek, és fejlődik a műúszás is. Így jobban magyarázható a törekvés, és ha az összmérleget nézzük, a végére ki is kerekedik majd a híradások száma- csak éppen az úszók vontatják majd a többi sportágat a hátukon. (Csak egy mellékszál, de ne higgyük, hogy a Hosszú Katinka féle új profi úszókat tömörítő szervezetnek ne lennének olyan célkitűzései, amik pont arról szólnak, hogy válasszák le a jól jövedelmező sportágakat a nagy közösről...)

Minderről azért kell beszélni, mert ne higgyük, hogy a FINA nem kerül szembe a jövőben kihívásokkal, ha lepkehálóval kell vadászni a rendező országokat. Ami Dubajnak és Mexikónak túl drága, az Egyesült Államokat se érdekli, az rossz esetben a féldiktatúrák melldöngetésének játékszere lesz. Feltéve, hogy ők nem fognak feltételeket szabni, hogy pár kevésbé menő sportág esetén faraghassanak a költségeken. 

A vízilabdások eredménysorát elnézve, erre meg is lenne minden ok. A világbajnokság ne legyen egy kellemes nyaralás néhány olyan válogatottnak, akik edzőpartnernek is gyengék a jobbakkal szemben. S nem is várhatjuk el ezen országok szurkolóitól, hogy elkísérjék a csapataikat, hiszen az ember nem szívesen nézi, ahogy kedvenceit sorban bucira verik. Szerintem sok helyen azt sem tudják, van-e egyáltalán vízilabda válogatottjuk. (Fordítva is igaz: ha nem hallom a hírt, azt sem tudtam volna, hogy a magyar női U17-es strandkézilabda válogatott Mauritiuson(!!!) nyerte meg a korosztályos világbajnokságot...)

Visszakanyarodva a fenti kijelentéshez, ennek semmi köze ahhoz, melyik győzelemnek mennyi a sportértéke. Egyszerűen csak a túl nagyot akaró gigarendezvény helyett lehetne olcsóbb, ésszerűbb versenyt is rendezni, ahol nem szaladnak el ennyire a költségek, s úgy jut hely minden vizes sportnak, hogy az elejétől fogva érdekesek a meccsek, versenyszámok. Persze aki a rendezésen keres, vagy aki a FINA vezetőségében a költségekkel nem törődve akar tetszelegni a nagy esemény fényében, annak semmi érdeke nem fűződik ehhez. Szóval nagy reményeket nem fűzök a változáshoz- majd megszokjuk, hogy mindenféle kétes helyeken nyerik el a rendezés jogát...

0 Tovább

Így reklámozz sporteseményt

Néha csak egy ütős ötlet kell, mint például a metrók padlójának felplakátozása.

Mivel most nálunk is zajlik egy igen komoly sportesemény, csak úgy a példa kedvéért melléteszem, Tajvanon az Universiadét hogy reklámozzák. A rengeteg ember által használt metrón plakátolnak- de nem a falra, hanem a padlóra, sportpályákat idézően. Nem hiszem hogy lenne ember, akinek ne tűnne fel, s ennek kapcsán ne hallana a rendezvényről.

Ezzel nem azt mondom, a hazai vb kampánya rossz vagy eredménytelen, de mindig jó elraktározni az érdekes ötleteket, trükköket. Pláne, ha ennyire illeszkednek a trendekhez: képzeljük el, milyen sokan osztják meg az itt készített poénkodós fotókat mindenfelé, tehát tovább terjed a hír, és ez már semmibe sem kerül a szervezőknek...

0 Tovább

Egy kis utcai edzés

Belgiumban kóstoltam bele az urban workout nevű edzésformába.

mozgás

Szerencsésnek mondhatom magam, mert én tulajdonképpen egyedül is szívesen mozgok. Eljárok néha futni, csinálok saját erős gyakorlatokat, még jógázok is időnként. Van annyi rutinom, hogy tudom mit csináljak és milyen intenzitással.

Azért szeretek csoportos foglalkozásra is elmenni, mert más az, amikor egy jó oktató tartja a tempót. Általában ez jógát jelent, de most, hogy egy ideig belga földön vagyok, másféle mozgásokra is rákerestem. Kiderült, a környéken tartanak egy urban workout nevű foglalkozást, s fel is vettem a szervezővel a kapcsolatot.

Itt tartanom kell egy kis kitérőt: ha már huzamosabb időt töltök flaman nyelvterületen, bele akartam kóstolni ebbe a nyelvbe is. Sejtettem, hogy nem fog hanyattvágni a street workout újdonsága, de vonzott a lehetőség. hogy az egyébként kedves és több nyelvet beszélő helyiekkel edzhetek együtt és gyakorolhatom kicsit a flamandot. 

Tulajdonképpen nem is ért meglepetés, mert a futást időnként felváltó erősítő gyakorlatok jó részét magam is szoktam csinálni, de így csapatban természetesen magával ragadott a közösség ereje. Az is villámgyorsan kiderült, itt Leuvenben a kertváros egyszerűen ideális helyszíne ennek az edzésmódnak, ugyanis olyan közel esnek egymáshoz a parkok, játszóterek és hasonló helyek, hogy egészen változatos kocogóútvonalakat lehet kitalálni minden egyes alkalommal. Mozogtam, elfáradtam, beszélgettem, életemben először próbáltam kicsit flamandul kommunikálni- szuper tapasztalat volt. 

mozgás

Természetesen egyedül is tudnék hasonló módon edzeni, fogok is, nem csak itt, hanem majd otthon is. De azt vettem észre, ezeknek a laza közösségi programoknak errefelé kultúrája, hagyománya van, láttam nagy csapatokat együtt bringázni, kocogni, mi ugye az utcán edzettünk, s neki nem nézett ránk furcsán. Nyilván odahaza is van ilyen csapat bőven, talán csak nem annyira annyira megszokottak, mint itt Belgiumban.

Az én helyzetem persze speciális, mert flamandot gyakorolni csak itt tudok, és így két legyet ütök egy csapásra- de akkor is feltűnő volt, hogy már az első alkalommal igyekeztek bevonni a társalgásba a helyiek, érdeklődtek, ki vagyok, mi vagyok. Nyilván szívesebben megyek újra, ha befogadó a csapat. Az, hogy mit és hogy edzünk, csak egy része annak, mitől érezzük jól magunkat: az utóbbi pár év tapasztalata az, hogy találja meg mindenki a saját ízléséhez, felfogásához legjobban illő mozgást, stílust, és akkor nem kopik el a lelkesedése pár hét alatt. Én is készülök a következő belgiumi edzésre, mert természetesen csatlakozok még az utcai edzéshez.

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Utoljára kommentelt bejegyzések

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés