Minden téren csúcs

Na ezért akkora király Usain Bolt: a sportban is utolérhetetlen, és a kapcsolódó szórakoztatóiparban is fantasztikus.

Igen gyakran nem elég, ha valaki bajnok a pályán, kell különleges egyéniség is hozzá, hogy sztárrá legyen. Nem kell túl sokat agyalni a példákon: elég olyan sportolókra gondolni, mint Muhammad Ali, Puskás Öcsi vagy Michael Jordan. 

Bolt pedig ebben a műfajban is nagyon otthonosan mozog. Jó látni a vérre menő küzdelmeket könnyedén nyerő, nagyon szimpatikus, nagyon laza atlétát, aki képes vidámságot csempészni a felfokozott hangulatba...

0 Tovább

Ilyen a boksz?

Elképesztő, hogy a bokszban még egy olimpián is újból előjönnek a vitatható pontozások, elcsalt meccsek.

Már írtam régebben, hogy én tulajdonképpen szeretem a jó bokszot. Nyilván családi hatásra van ez így, nagyon sokat számít, hogy értő módon meséltek az ökölvívásról, a nagyokról. Szóval nem teljesen értetlenül nézem a meccseket, meg tudom látni a szépséget a jobb összecsapásokban.

boksz

Mert a bokszban azért vannak jó dolgok. Egyrészt az, hogy sok más sporttal ellentétben ezerszer jobban el lehet játszani a gondolattal, milyen lenne egy régi bajnok meccse egy mai ellen. Míg a foci totálisan megváltozott fél évszázad alatt, tornáról nem is beszélve, úszásban, atlétikában ugrásszerűen javultak a rekordok, a boksz alapvetően az is, mint rég. Két ellenfél a ringben, nagyjából változatlan szabályok szerint megküzdenek, és megvan az esély a teljesen tiszta befejezésre, amikor az egyik leüti a másikat. Jó esetben ez sportszerű, nem pedig durva.

Az amatőr bokszban viszont a kiütés ma már nagyon ritka. Egyrészt rövidebbek a meccsek, másrészt nem az ütőerő a döntő. Ráadásul minek erőlködni nagy pofozkodással, amikor a bírók is kihozhatják az embert győztesnek? 

Azt se tudom, hányszor merült fel már, hogy a pontozásokat elcsalják. Évtizedek óta vannak vitatott meccsek, főleg, amióta a tévék az összeset sok szögből közvetítik. Pillanatok alatt kiderül, hogy a végére megroggyant, addig meg csak pontatlanul maszatoló, az ellenfél körül a levegőt kékre-zöldre verő emberekből csinálnak győztest, ki tudja, milyen okokból. Néha a profiknál is van ilyen, de 12 menetet sokkal nehezebb végigalibizni. 

Az amatőröknél viszont mindig fellángol a vita, mindig elküldi pár bokszoló meg sportvezető a bírókat a francba, mindig jönnek a fogadkozások- és megtörténik ugyanaz. A bokszon kívül máshoz nem értő emberek vagy elmennek profinak, vagy elfogadják, hogy néha nem a ringben dőlnek el a dolgok. De csak duma van, bojkott nincs.

Rio is vitatott ítéletektől hangos, és a vicc az, hogy a szövetség pár bírót már haza is küldött. Hát ez aztán nagyszerű, az a szövetség, ami kijelöli a bírókat, ami elvileg felügyeli a tevékenységüket, beáldoz párat. Pedig itt az a nagy kérdés, a bírók tévednek-e vagy csalnak. Előbbi benne van a sportban, az utóbbi rendszerszintű probléma. Előbbit viselheti felemelt fejjel a sportoló, az utóbbi viszont számomra jogi kérdés.

boksz

Eltiltanak pár bírót? És? Nem kéne azt elmondani, pontosan mit követtek el? Ha csaltak, akkor az érintett országoknak nem kéne verni az asztalt? Vagy mindenki behúzza a nyakát, mert pár bokszolójuk még érdekelt? Hát, ha ilyen könnyű megalkudni a csalással, akkor nem kell hangosan tiltakozni... És persze ez az a boksz, amire én nem nagyon vagyok kíváncsi. Pár percnyi balettbunyó, váratlan végkifejlettel? Hát kösz, nem. Inkább megnézek pár régi felvételt Ali-meccsekről, mert azok is izgalmasabbak.

0 Tovább

Robog az Iron Nun

A Nike új kampányának arca meglehetősen valószínűtlen választásnak tűnik: egy 86 esztendős apáca, Madonna Buder.

Úgy viszont már érthetőbb, hogy a nővér, aki középkorúként kezdett el kocogni, rekordernek számít, ugyanis 82 esztendősen teljesítette sikeresen az Ironman távot. Csak ízlelgessük: 3,86 kilométer úszás, 180 kilométer biciklizés, 42,2 kilométer futás, 17 órás szintidőn belül. Először 55 évesen vett részt Ironman versenyen, összesen 45 alkalommal teljesítette azt.

Nem csoda hát, hogy megkapta az Iron Nun becenevet a sportemberként is nagyra becsült nővér. És azt hiszem, sose válasszon rosszabb reklámarcot, példaképet egy sportszergyártó, mint ő.

0 Tovább

Hol vannak a nézők?

A magyar sikereknek lehet örülni, vannak nagy sportteljesítmények, de a hangulat valami csapnivaló Rióban.

Amikor az olimpia rendezését is elnyerte Brazília, ami a foci világbajnokságnak is otthont adott, azt a benyomást keltette, hogy Dél-Amerikában is komoly, jó változások lehetnek. Aztán kiderült, hogy azért nem annyira szépek a kilátások arrafelé, döcögősen haladt az olimpiai építkezés, megroppant a gazdaság is.

olimpia

Az ember úgy van vele, hogy arrafelé a szervezésben ritkán kimagaslóak, de legalább abban nem lesz hiba, hogy a hangulat jó legyen. Latinos temperamentumú szurkolókkal, pörgéssel, hangzavarral, zenekarokkal.

Hát, nem egészen így lett. Vagyis egészen nem. A sors úgy hozta, hogy az olimpia első hetét nem idehaza nézhettem a tévében. Más ország, más sportágakban voltak érdekeltek: díjlovaglásba, gyeplabdába, kerékpározásba meg hasonlókba is belenéztem. És mivel nem volt magyar kommentár, ami önmagában is hangulatot teremt egy izgalmas esemény során, másra figyeltem. Az üres székekre, sőt, széksorokra. Amikor a brazil strandröplabdások félház előtt léptek a pályára, nem hittem a szememnek.

És utána már tudatosan figyeltem rá, hányan vannak a nézőtéren. Birkózó olimpiai döntőkön, atlétikai versenyeken, meg még sok más helyen rengeteg üres helyet láttam. Olvastam, hogy a nemzetközi olimpiai bizottság szerint ez gáz (szerintem is), a szervezők viszont magyarázkodnak, hogy lusták a nézők, vagy több ugyanabban az időben rendezett eseményre vettek jegyet (ez némileg ellentmond a lustaságnak), meg egyébként is későn eszmélnek a brazilok. Ja, meg a több tízezer ingyen osztogatott szponzorjegy-birtokos nagy részének esze ágában sem volt elmenni.

Már olyat is olvastam, hogy ingyen kéne odaengedni iskolás csoportokat, nézzenek már ki valahogy a versenyek. Hát, nem tudom... Ez mégiscsak egy olimpia, nem pedig valami fájdalmasan unalmas tömegrendezvény, ahova kivezénylik az embereket. Itt azért óriási dolgok történnek, szinte minden sportágban a világ legjobbjai láthatóak. Én nem vagyok híve a budapesti olimpiarendezésnek, de nem hiszem, hogy ha itt lenne ilyen esemény, ne próbálnék legalább egy-két versenyre kimenni.

Apropó, Budapest 2024. Miközben zajlik az olimpia és ezzel párhuzamosan töretlenül zajlik a magyar főváros kandidálási kampánya, azoknak a sok millióért tanulmányokat író szakértőknek alaposabban oda kellene figyelni arra, mi történik Rióban. Nyilván a kevés néző miatt kevesebb a bevétel, a kevés külföldi látogató miatt pedig durván veszteséges lesz a rendezvény. És nem lehet tudni, egyszeri-e ez a nézettség-visszaesés, vagy egy trend kezdete.

olimpia

Nagyon nem lenne jó, ha Budapest egy népszerűtlenségi hullámvölgyben kapná meg a lehetőséget a rendezésre, mert az a szomorú helyzet, hogy akár van néző, akár nincs, a lebonyolítást a vállaltaknak megfelelően kell megoldani, bármennyibe kerül. A brazilok se mondhatják azt, a kevés néző miatt egy helyre terelik a birkózókat és a vívókat, mondjuk.

Kizárt, hogy ezeknek a gigaeseményeknek a népszerűsége visszaessen? Nem hiszem. Vannak roppant kedvelt sportágak (foci, tenisz például), ahol az olimpia másodlagos, a versenyekre nem nagyon figyelnek oda. Vannak alapvetően nem világszerte követett események, amelyek olimpiai szereplése sem változtat azon, hogy sok helyen nem nézik azokat. Aki felháborodik, amiért ide sorolom például a kajakozást, attól megkérdem, ugyan hány hetes rögbi vagy gyeplabda meccset izgult végig az idén? Meglepő, de azok az alapsportágak tűnnek igazán kedveltnek, amik már az első olimpiákon is azok voltak: atlétika, úszás, torna. (Legalábbis tévés nézettségben jók ezek szerintem, Rióban már ezekkel sem lehet biztosra menni.)

Szóval az olimpiákról magukról el lehet töprengeni. Hány versenyszám kell, biztosan azt kell-e erőltetni, hogy minél több sportág beverekedje magát a programba? Vagy a gigarendezvények irányából el lehetne-e menni egy színvonalas, érdekes, pörgős, de kisebb, átláthatóbb, olcsóbb- és szerethetőbb irányába? 

A választ nem tudom, és biztos vagyok benne, hogy az ún. szakértők sem tudhatnak minden szempontból biztosat- bárminek az igazolására vagy cáfolatára elő lehet rángatni egy statisztikát. (Maximum csak az fáj, hogy ők sok pénzért nem látnak a jövőbe...) 

Mindenesetre a magyaroknak lehet szurkolni. Most végre én is láthatok több magyar érdekeltségű versenyszámot, hallom az időnként nagyon belelkesedő, jó hangulatot teremtő kommentátorokat, tehát így kicsit élvezetesebbek a riói játékok. Csak azokat a fránya üres székeket ne látnám továbbra is...

0 Tovább

Bár lennék súlylökő

Mit is mondhatnék? Sportbloggerként az ember éveken át vár arra, hogy megoszthassa valamikor frappáns csattanóként a GM49 egykori felvételét, a Bár lennék súlylökőt. 

És most itt az alkalom, Márton Anita remek olimpiai bronzérmének tisztelére beilleszthettem a dalt...

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Utoljára kommentelt bejegyzések

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés