Plus size sportlady

Az önbecsülés visszanyerésének több útja van, de szerintem a sport az egyik legjobb választás erre.

Megzavarodik az, akinek gondjai vannak az önértékeléssel: az egyik vélemény szerint mindenki fogadja el magát olyannak, amilyen, mert "mindenképpen gyönyörű vagy", a másik álláspont szerint az a nagy dolog, amikor valaki képes legyőzni önmagát, megváltozik, lefogy, szinte megfiatalodik. A vicces az, amikor egy újságban egy ilyen cikket követ egy másik, ami pont az ellenkezőjét sugallja.

Na persze nem kell, hogy csak egy igazságot fogadjunk el, és eleve nem női magazinokból kellene magunkba szívni a tudást, ami hozzásegít a lelki békénkhez. De ezek a lapok itt vannak, hatással vannak ránk és ez alól nehéz kivonni magát az embernek. 

mozgás

Még nekem is, aki sose veszek ilyet, de az interneten találok mindenfélét. A múltkor például olvastam egy fotósról, aki plus size hölgyekről készít szép portrékat, és arról beszél, milyen fontos az ő számukra is, hogy igazán csinosnak, vonzónak érezhessék magukat. Ő pedig csak hozzásegíti őket a maga eszközeivel.

Bizonyára jó dolog ez, de... Egy személyes élmény jut róla eszembe. Pár éve felrakott egy távoli ismerősöm egy profi plus size fotós által róla készített képeket. Kapta a dicséreteket, hogy milyen jól néz ki, milyen vagányak a fotók és így tovább. Önbecsülés rendben? Gondolom igen. 

Aztán kicsivel később új képek kerültek fel. A hölgy futócipőben, kocogós cuccban. Jöttek az első személyes sikerek képei, aztán vidám futós barátokkal készített fotók. Majd versenyek, és mostanában már a futófotókon egy mosolygós, elégedett és sokkal karcsúbb hölgyet látok. 

Akkor térjünk vissza az önbecsülésre! Ha engem valaki megkérdez, azt mondom, elhiszem, hogy a stílusos plus size portrék is segítenek, de igazi, valódi sikerélményt az ad, amikor az ember valóban legyőzi önmagát. És ehhez bizony sportolni kell. Nagyon jó látni a mostani, elégedett mosolyát annak a nőnek, aki nem agyonsminkelt, szétretusált, beállított fotókon néz ki boldognak, hanem telefonnal készített képeken, a verseny után felszabadító fáradtsággal. 

mozgás

Szerintem jó utat választott: nem a képmanipuláció segítségével akart megújulni, megváltozni, hanem saját erejéből. Mert a nagy különbség, hogy a plus size-képeknél csak a fotókra lehetett igazán büszke, míg most saját magára. A régi képeket visszanézve eltöprenghet rajta, azért tartja-e meg őket mert még mindig büszke rájuk, vagy azért, mert jó látni, honnan indult és hová jutott. 

A döntést nekünk kell meghozni- mint a példa mutatja, mindig van választásunk. Én nem akarok beleszólni abba, ki mire szavaz, de ha megkérdeznek, akkor azért van egy határozott véleményem. Aki hezitál, annak javaslom, próbálja ki a sportot is, és aztán egy év múlva visszatérhetünk rá, hogy érzi magát ő meg az önbecsülése!

(A képek csak illusztrációk.)

0 Tovább

Bye-bye, Herr Storck?

Kiderül, lecserélik-e a magyar válogatott szövetségi kapitányát.

Bernd Storck nem kedző a futballvilágban, megtapasztalta már az edzői szakma hullámvasútját. Így aztán nyilván sejtette, az EB-eufória után jöhet még a feketeleves- pláne azért számíthatott rá, mert azért szerencsénk is volt tavaly.

Mondjuk én messze nem fognám a szerencsére az eredményeit. És ezt akkor is tartom, ha sose voltam a kissé savanyú német nagy rajongója. Ne vegyük el tőle a norvégok elleni sikert, a tisztelt helytállást az Európa-bajnokságon, amivel sokaknak szerzett örömet a válogatott.

magyarfoci

Ha elemezni kellene azt, mi szól a maradása mellett, akkor elsősorban ez az: valami részsikert képes volt felmutatni. Igen, ez nem kizárólag az ő érdeme volt, a Pintér bukása után tűzoltómunkát felvállaló Dárdai Pálnak legalább annyira kijár az elismerés, de ettől még neki is sikerült saját jogán is eredményeket elérni.

Ha viszont azt nézem, miért kellene elküldeni, nem nehéz érvet találni. A jól elsült EB-n túl eredményei nem túl veretesek, nincs új, hatékonynak tűnő irány az utánpótlásban (ne feledjük, évekkel ezelőtt sportigazgatónak érkezett!), és iszonyú sok pénzbe kerül. Százmillió forintokért pedig ne ücsörögjön olyan ember a kispadon, aki nem tud egy Andorra-verő csapatot összerakni, és akinek válogatottja esélytelen volt a komolyabb riválisnak számító csapatok ellen.

Ez pedig eszembe juttat még egy érvet a marasztalása mellett: ki jönne a helyére? Imádják bedobni a focitól nemrég visszavonult, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező edzők nevét, így Szabics, Szélesi és Lőw is szóba került a cikkekben. Ám ők mind olyanok, mintha azt hinnénk, afféle Dárdai-pótlékként hasonlóan eredményesek lehetnek, csak azért, mert van némi hasonlóság a helyzetükben. Ennél azért kicsivel több kell.

A külföldi szakemberek nem valószínű, hogy sokkal olcsóbbak lennének Storcknál, és mivel az emberanyag pont ugyanaz, valószínűleg sokkal eredményesebbnek sem bizonyulnának. A hazai szakma? Az edzői kar egy része már megégette magát kapitányként, a másik részének kinevezése egy vicc lenne. A maradék pedig biztos tisztában van vele, ezen a poszton elsősorban megbukni lehet. Azt gondolom, Herczeg András például biztosan van annyira józan gondolkodású, hogy nem hagyja el hazai közegét, a Debrecent ilyen kalandorprojektekért, mint a magyar válogatott. 

Gondoljunk csak bele, mennyire más a helyzet, mint a 2016-os EB-selejtezők előtt! A 2020-as torna iszonyúan megbonyolított kvalifikációja miatt eleve képtelenség normálisan előre tervezni. Az előző EB-szereplés miatt a mérce jóval magasabb, most már a selejtezőcsoportban való tisztes helytállás nagyon kevés lesz. Ráadásul Budapest is rendező város lesz, nagyon nagy a nyomás, hogy a hazai csapatnak is ki kell jutnia a tornára, különben nézhetünk külföldi válogatottakat a méregdrága új Puskásban. 

Vakmerő, vagy esetleg pénzéhes edzők számára szép kihívás lesz kijutni a C-ligába sorolt válogatottunkkal a nagy tornára. Nem kétséges, előbb-utóbb lesz jelölt, de akárkire esik a választás, abból kell dolgoznia, ami rendelkezésre áll. A magyar foci pedig csak stadionok szintjén áll jól, amik újak, modernek és sokáig ilyen szépek is maradnak, mert nézők hiányában alig kopnak... Nagyon pofára lehet esni magyar szövetségi kapitányként, és erről Herr Storck is sokat tudna mesélni. Meg Pintér, Egervári, Koeman, Csank, Jenei és sok más társuk is.

A különös az, hogy Herr Storck már biztosan nem fog rosszul járni, elég tisztességes pénzt keresett össze az elmúlt években. Veszi a kalapját, mögötte van pár kudarc, néhány szép siker, már felállították a szobra talapzatát is, de mostanra már a nevét is ki akarják törölni a focihistóriából. Ilyen az edzősors!

Mindenesetre én bántani nem akarom. Bármit mondjanak most rá, igenis drukkerként hálásak lehetünk neki a tavaly nyári önfeledt örömökért, amiben nagyon vastagon benne volt. Ám ha most elküldik, nem szívesen búcsúznék tőle hogy Auf wiedersehn, mert azt hiszem, vissza azért nem fogom sírni a kispadra. Mert olyan égéseket is sikerült összehoznia a válogatottal, amit ugyanúgy nem tuduk kitörölni a fejemből, mint a nagy pillanatokat...

0 Tovább

Elhulltanak legjobbaink

Az idei NFL-szezonnak a felénél sem járunk, de már kiesett néhány a legnagyobb sztárok közül.

Az amerikaifoci fizikális sport, többek között ezért is szeretik olyan sokan. Az a része viszont nem jó ennek, hogy kulcsjátékosok sérülnek meg az idény során, akik nélkül szegényebb a liga.

Az előszezonnak is megvoltak a maga áldozatai, mint például Julian Edelman, aztán jöttek az alapszakasz meccsei, és ott már tényleg nagyon sok sztárnak voltak kisebb-nagyobb sérülései. Rob Gronkowski, Derek Carr csak keveset hagytak ki, de a liga krémjébe tartozó elkapócsillag Odell Beckham Jr., a többször is az év védőjátékosának választott JJ Watt, majd a legjobb irányítónak tartott Aaron Rodgers számára vége az idénynek.

amerikaifoci

Ilyenkor persze kiderül, hogy valójában mekkora értéke van egy csapat számára egy sztárnak. Elkapót, bármennyire nagy sztár, valamennyire lehet pótolni, defensive end helyett is akadhat beugró, de sztárirányítók nem sétálnak az utcán. A New York Giants Beckham nélkül szerezte meg első győzelmét, a Houston Texans sem bicsaklott meg Watt hiányában, de az nagy szenzáció lenne, ha a Green Bay Packers rájátszásba jutna Rodgers nélkül.

Mert bárhogy is nézzük, ez az irányítók ligája. És intő jel lehet egy-egy ilyen sérülés minden csapat számára, hiszen gyakorlatilag az összes esetében egy ember köré épül a támadójáték. Kevesen tudnak beugróval jól teljesíteni, az meg végképp ritka, ha egy csapatnál két valóban jó irányító is akad. 

Persze az NFL már csak olyan, hogy sok meseszerű történet indult azzal, hogy a megkérdőjelezhetetlen szerepű sztár lesérült, és helyettese túl jól szállt be a szezonba, feleslegessé téve az elődöt. Így kapott lehetőséget Drew Bledsoe sérülése után Tom Brady, így választotta a visszavonulást a Dak Prescott mögötti kispadozás helyett Tony Romo. 

Szóval miközben kesergünk egy-egy sztár kiesésén, netán elküldésén, észrevétlenül felbukkannak helyettük olyan újoncok, akik a jövő állócsillagai lehetnek. Kevesen emlegették a szezon előtt Kareem Hunt vagy Deshaun Watson nevét, mostanra pedig mind a kettejükről ódákat zengenek. Nem tudhatjuk, nem történik-e csoda, és nem mutat-e valami fantasztikus produkciót egy sztár helyettese.

A sérülések hozzá tartoznak az NFL realitásához, és mindig is hozzá tartoztak. Ez éppen olyan része az amerikaifocinak, mint az, hogy évről évre nagyon szoros, nagyon kiszámíthatatlan versengés zajlik a csapatok között a rájátszásért. Eltelt hat hét, veretlen csapat már nincs, és a csoportok túlnyomó többségében nincs egyértelmű esélyes a győzelemre. Gyakorlatilag bármelyik meccset adja a Sport TV, szinte biztosan izgalmas lesz a végéig. 

Rövid, de eseményekben dús, izgalmas szezon vár ránk, aminek végkimenetele megtippelhetetlen. Nincs mese, az idén sem lesz érdemes kihagyni egy meccset sem...

0 Tovább

Álom a fociforradalomról

A Nemzeti Sport 12 pontos kiáltványa mókás olvasmány.

Vincze András fogalmazta meg, mire van szüksége a magyar focinak ahhoz, hogy most már aztán tényleg felemelkedjen. Íme a 12 pont a Nemzeti Sportból:

1. Új edzői filozófiát.
2. Magyar pályára magyar tehetségeket.
3. A profi futballisták teljesítményorientált díjazását.
4. Tizenhat csapatos bajnokságot.
5. A tartalékbajnokság újbóli bevezetését.
6. Az ifikorú és a profi labdarúgók teljes fizikai felmérését.
7. A tehetséges magyar játékosok külföldre szerződésének szigorítását.
8. A légiósok szerződtetésének szigorítását.
9. A stadionbeléptetés szigorú szabályainak megváltoztatását.
10. Rendet a lelátókon, sportszerű szurkolást.
11. Nyitott futballpályákat.
12. Modern, nyíltabb kommunikációt.

Hol is kezdjem? Például már maga az időzítés is szót érdemel. Igen, gáz, ahogy a focink áll. És az andorrai vereség idején nem? Az 1-8 idején nem? A jugoszlávok elleni 1-12 idején nem? 0-6? Mit emlegessek még az elmúlt pár évtizedből, ami olyan égés, hogy az asztalra kellett volna csapni? Lehet pont most előjönni (ismét) egy "forradalmi" kiáltvánnyal, de már maga Csányi is azért került az MLSZ élére, hogy minden más legyen. Nem így vált be.

magyarfoci

A pontok közt van olyan teljesen üres, megfoghatatlan lózung, mint az új edzői filozófia, modern kommunikáció, nyitott futballpálya (ez vajon mit jelent egyáltalán?), sportszerű szurkolás, amik csak azért vannak ott, hogy meglegyen a tucatnyi pont. Egyébként nehezen értelmezhető vagy súlytalan dolgok. És érdekes módon, ha már ilyen nagyon merész dolgokat fogalmaz meg a szerző, a nagy nyitottság mellett miért nem követeli az állami pénzek útjának pontos követhetőségét? Mert a magyar focit már csak ez tartja el, a TAO, a tévés jogdíjak, a szponzorációnak látszó támogatások.

Ha már pénzről beszélünk, és teljesítményorientált futballistafizetésekről: a futballklubok esetében miért nem tartja ezt szükségesnek? A TAO-pénzekben dúskáló felcsútiak akadémistáik nélkül lépnek pályára minden meccsen, ez nem olyasféle "teljesítmény", aminek következményeket kéne maga után vonnia? Legyen teljesítményorientált a fociba áramló pénz is, ha nincs nemzetközi siker, ne legyen annyi a tévés közvetítési díj se... De mi persze csak a futballistákon vernénk el a port, akik nyilván annyi pénzt kapnak, amennyit megígérnek nekik. Ne higgyük, hogy szent küldetéstudattól vezérelve igazolnak Felcsútra, Fehérvárra, Ferencvárosba. Miért lennének olyan hülyék, hogy önszántukból mondjanak le fizetésről?

Az nagyon szép, hogy több tehetséges magyar fiatalt követelnek a pályára, de miért van az, hogy a zsoldosokat foglalkoztató kluboknak valahogy jóval több pénz jut? A fiataljaink külföldre vitelének megszorítására vonatkozó pont egy vicc. Aki tehetséges, azt úgyis el tudnák vinni, de nem kell aggódnunk, mert olyan elvétve tűnik fel nemzetközi szinten kiugrónak tűnő játékos, hogy nem áll sorban a Barca, a Bayern meg a Juventus az akadémiák kerítésénél, hogy cukorkával édesgessék magukhoz a legjobbjainkat. És megjegyzem, az, hogy valaki külföldön bontatkoztatja ki a tehetségét, nem jelenti azt, hogy ne lehetne hasznára a válogatottnak. A legjobb argentin és brazil játékosok tinédzserként kerülnek Európába, de ettől még nem tűntek el a süllyesztőben a válogatott csapataik.

A teljes fizikai felmérés remekül hangzik. De ne mondják már nekem hogy ez nem történik meg most rendszeresen! Ennyire azért nem lehet lemaradva a magyar foci, hogy a felkészülési időszak elején ne lennének felmérések, tesztek! És megjegyzem, a jó fizikum nem egyenlő azzal, hogy valaki jó focista is egyben, maximum csak egy tényező. A falábú favágó edzettebben többet bír, csak minek?...

A szervezési kérdések, a tartalékbajnokság illetve az újból 16 csapatos bajnokság már megint olyan ötletek, amik rendszeresen előkerülnek, aztán meg hátat fordítunk nekik. Régen a tartalékbajnoksággal az volt a baj, hogy a meccseknek nincs tétje, jobb a fiataloknak a másodosztályban éles meccsen edződni. Most miért gondolunk erről mást?

A csapatok számának növelése pedig nyilván iszonyúan hasznos lesz, mert az így is kiugróan színvonalas bajnokság legfelső osztályába még bekerülhet pár káprázatos teljesítményű gárda. Aztán majd pár év múlva, ugyanannak az újságnak ugyanaz a szerzője megírhatja, elég volt a súlytalan és színvonaltalan alsóházi meccsekből, követeljük a létszám csökkentését, hogy igazi versenyhelyzet alakuljon ki.

Azt gondolom az ilyen 12 pontokról, hogy azért súlytalanok, mert a tűz közelében levők a mostani gyatra fociban is éppen olyan jól elvannak, mint egy sikeresben. Számolatlanul megy a pénz stadionépítésre, a profi focira, miközben senki nem vár el semmit. Miért törődne a teljesítménnyel egy csapat, miközben így is pénzénél van a klub a támogatásokkal? Miért foglalkoznának azzal, hogy több szurkoló legyen, ha a jegybevétel elenyésző tétel a költségvetésben, és többe kerül a rendezés mint ami a szurkolóktól bejön? 

Most megint égtünk, megint jönnek a fogadkozások és a lózungok. Hányszor volt ilyen már! De csak a szavak szintjén ment a forradalom, mert azt már senki nem vállalta fel, mondjuk az 1-8 vagy a feröeri döntetlen után, hogy oké, tévés pénz csökkenjen a felére, minden stadionépítésnek pedig stop, amíg nincs előrelépés. A silány termékre elég a kevesebb pénz is. Ám ezt a megszorítást senki nem meri felvállalni. Nem biztos, hogy a spórolástól jobb lesz a foci, de szemmel láthatóan a sok pénztől sem lett az. Szóval...

0 Tovább

Csak a szokásos

Nem is tudom, kit lephetett meg a magyar válogatott svájci veresége.

Régen túl kellene lépni azon, hogy a mieinket szidjuk, de olyan nehéz legyinteni, túllépni amikor újabb bukásról hallunk. A hazai szurkolók többsége gyakorlatilag évtizedek óta kudarctól kudarcig számítja a focitörténelmet. És mégis fáj látni az újabb megalázó meccseket, pedig csak egyetlen év alatt bőven kijutott ilyenből: andorrai vereség, klubcsapataink égése nemzetközi szinten és így tovább.

Pont az jelzi a szurkolók elköteleződését, hogy ezek után is képesek dühöngeni. Hiába tudjuk, felesleges az ekézés, mégis morgunk, elemzünk és szidunk. Ebben így aztán több a jó, mint a rossz. Ha már egy Andorra elleni zakó után sem verné az asztalt senki, akkor tényleg vége lenne mindennek.

magyarfoci

Az a megmagyarázhatatlan, hogy bármivel próbálkozik a focivezetés, hosszú távon eredményeket sose sikerül elérni. Egy-egy kifutott eredmény volt, az EB-kijutás vagy az U20 világbajnokság bronzérme, de ilyesmi sok országban megtörténik. A fenntartható siker egészen más tészta. Azért szomjazzuk annyira a jó eredményeket, azért tudunk örömünnepet tartani, ha bejut az EB-n a 16 közé a válogatott- ami azért, valljuk meg, nem a világ teteje.

A kontraszt most azért lett látványosabb, mert sokkal több pénzt költünk focira, mint valaha. Közpénzből tartjuk fenn a profiligát, építjük a stadionokat. Jól fizetett játékosok, német szakemberek, magyaros eredmények- ennyire futja? Ha lelkes a szurkoló, és minden rossz előjel ellenére kinn van, nem segít, ha szid és számon kér, az sem. Az elvtelenül dicsérő sajtó is gáz, meg az ellenséges is.

Olyan szomorú ez az egész, mert áthatja a kilátástalanság. Aki azt állítja, beért az akadémiák munkája, ugyan most botladozik a válogatott, de a jövő szépséges, szimplán hazudik vagy végtelenül naiv. Azok a fiatalok nem hogy külföldön sem tudnak feltűnést kelteni, még idehaza se férnek be a klubcsapatokba. Mit várunk hát tőlük?

És maradnak a nyakunkon az üres stadionok, emlékeztetve minket arra, mennyi mindent öltünk bele abba, ami ma a magyar foci név alatt fut. Lassacskán a politika se szeret büszkélkedni a kis eredményekkel, mert minden ilyenre jut tíz arcpirító pillanat. Csak az építkezések folytatódnak pont ugyanolyan lelkesedéssel, kinőnek a földből a szép új arénák. 

Tudom, a jövőnek épülnek. Csak éppen nem mindegy, milyen az a jövő- és most egyáltalán nem látszik fényesnek, ami a magyar focira vár. Le lehet ülni a Feröer elleni meccs idején a tévé elé, várhatjuk a következő EB sorsolását, és mégis, valami egyre jobban elveszik: a remény. Pedig erről szól a szurkolói lét maga. Ha nincs remény, akkor többé szurkoló sem lesz, s onnantól magának a focinak sincs értelme.

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Utoljára kommentelt bejegyzések