A portugál meló

A magyar fociban minden meccs sorsdöntő: a hétvégén jön a következő.

magyarfoci

Mi igazán szeretjük a drámát a sportban. Vagyis lehet, hogy ezzel mindenki más így van, mert az amerikai sportfilmek a váratlan utolsó pillanatosan fordulatokkal ezt nevelik belénk? Aztán mindenkinek leesik az álla, amikor tényleg bekövetkezik valami nagy feltámadás, nagy csoda, mint mondjuk az idei Super Bowl-ban vagy a Barcelona PSG elleni meccsén.

Nekünk valami hasonló hihetetlen élmény volt a kijutás az Európa-bajnokságra, majd az ottani tisztes helytállás. Felejthetetlen a portugálok elleni döntetlen, ami akár győzelem is lehetett volna. Megrángattuk Ronaldóék bajszát, s úgy érezhettük, tulajdonképpen nem is macska-egér játék ez, egyenrangú ellenfelek vagyunk.

A hétvégén idegenben lehet bizonyítani, hogy az nem egyszeri csoda volt. Megint a portugálokkal kell szembe nézni, a tét a kijutás a világbajnokságra- vereség esetén már nagy-nagy dolgoknak kellene történni ennek megvalósulásához. Akadt ugyanis a sorozatban fájó pontvesztéseink, szóval az esélyek nem túl jók- az van, mint azt a magyar fociban megszoktuk. Reménykedünk, aztán meg jön a kijózanodás.

Olvasok mindenféle okoskodást "szakemberektő", hogy milyen jó döntés "beáldozni" a világbajnoki kvalifikációt a következő EB-sorozat sikeréért. Hát szerintem meg mindig az aktuális sorozat számít, igenis úgy kell nekimenni, hogy továbbjusson a csapat. Vagy pedig akkor mi 25 éven át áldoztuk fel az összes kvalifikációs sorozatot a következőért? Marhaság.

Akkor és ott kell bizonyítani, amikor pályára lép a válogatott, függetlenül attól, hogy fiatal vagy rutinos gárdáról van szó. Páran már előre próbálják felmenti a vereség alól a mieinket, de szerintem aki kikap, az kikap. Az eredményjelző nem hazudik.

A kérdés persze az, hogy mi lehet a következmény. Egy-egy jó meccs után félisteni tekintélye lesz az edzőknek (mesélhet erről Dárdai is, Storck is), aztán ha kitömik a csapatot, mindenki a szakember fejét követeli. A remekül sikerült hollandiai kiruccanás előtt Egervárit is dicsérték, hiszen akár tovább is lehetett volna jutni, aztán sorban nyeltük a gólokat. Még nem fújták le a meccset, amikor vége lett a karrierjének.

Tudom, most mindenki arról beszél, az MLSZ hosszú távon gondolkodik, hagyják építkezni a szakembereket, nem a kapkodás az úr. Mondjuk, erről mesélhetne az egy tétmeccs után kirúgott Pintér Attila is. 

magyarfoci

És ez nem is magyar betegség: mesélhetne Claudio Ranieri arról, hogy az utóbbi évtized európai focijának egyik legcsodálatosabb sikerének kovácsaként még azt az esélyt sem kapta meg, hogy a következő idényt legalább végigcsinálja. Mint ahogy a párizsi vereség után azon is megdöbbentek sokan, hogy nem rúgták ki Luis Enriquét, a 6-1 után bezzeg hirtelen ismét géniusz lett belőle.

Tanulság a szurkolónak? Egy meccs nem változtatja meg a múltat. Storck eredményeit akkor se lehet semmissé tenni, ha mondjuk Dzsudzsákék leégnének Portugáliában. Reménykedjünk a sikerben, biztassuk a mieinket, ha csoda történik, örüljünk, ha bukunk, vegyük tudomásul. Ez a sport, ezért szeretjük: szélsőséges érzéseket vált ki. A vereségek után jön egy mindenért kárpótló siker, vagy ha az nem, akkor a remény, hogy legközelebb, vagy még eggyel később összejön. És míg a meccset le nem fújják, bármi lehet...

0 Tovább

Véber, a labdazsonglőr

Bár a Nyíregyháza edzője nyilván azért szeretne inkább a hírekben szerepelni, mert csapata halmozza a bravúrokat, de Véber György szemmel láthatóan még a labdával is jó barátságban van.

Az egy téves közhiedelem, hogy ne tudnának egyeneset rúgni a labdába a magyar futballiskolákból kikerült játékosok. Ha eltölt valaki másfél évtizedet a különböző korosztályos csapatokban, aztán jópár évet lehúz az élvonalban, nyilván jobban bánik a labdával, mint egy átlagember. Véber pedig már futballistaként is inkább technikásnak számított.

A kérdés nyilván inkább az, hogy mire elég egy jó labdaátvétel, egy ügyes csel, egy jó szerelés? A meccs kilencven percig tart, és milliónyi olyan momentumon múlik a siker, ami kicsit sem látványos, viszont fegyelmezetten kell végrehajtani. Ezekről is lehet éppen videókat készíteni, csak ezek nem annyira menők. És ha magyar meccseken forgatnak, akkor inkább rossz helyezkedésről, ötlettelen támadásvezetésről, alibipasszokról lehetne komoly összeállításokat készíteni. Értékelem Véber labdabiztosságát, de nagyon gáz, ha egy meccsen az a legnagyobb szenzáció, amikor egy edző képes sarokkal maga elé tenni a játékszert...

0 Tovább

A második vonal

Nyilván attól pörög fel a magyar foci, ha a másodosztályt megint átszervezik.

magyarfoci

Szoktak azzal viccelődni, hogy a hazai bajnokság élvonalának folyamatos újragondolása, bárhogy is változik, valahogy mindig a színvonal csökkenését hozza magával. De ez afféle igazi csodafegyver, amit előránthat az aktuális MLSZ-vezetés: elvtársak, túl sok a csapat, csökkentsük le a számukat és ettől majd kiélezettebb lesz küzdelem! Aztán jön a következő főnökség, és a jelszó az lesz, legyen kétszer annyi csapat és így vonjunk be minél több régiót az első osztályú bajnokságba, szélesítsük a tömegbázist!

Hát mindez semmi ahhoz képest, ami a másodosztályban történik az utóbbi pár évtizedben. Ez valahogy igazi mostohagyerek: komoly csapatok inkább csak száműzetésnek érzik ha kipottyannak ide, a közepesek pedig ellavírozgatnak az idény során. A világon egyedülálló, hogy az ember gyakran azt érzi, a csapatok fele egyáltalán nem is akar feljutni az élvonalba: gyakorlatilag körbe lehet rajzolni azt a pár klubot a szezon előtt, ami akarja az első osztályt. Tudtuk most is, hogy a felcsútiak például minden áron elérik azt, és képesek a másodosztályba igazolni válogatott játékosokat ehhez.

Most felröppent a hír, hogy megint átszervezés lesz, csökken a másodosztály létszáma, és ez milyen szuperkirályság. (Az ötletet időközben elvetették, de azért érdemes foglakozni a témával, mert nagyon magyaros.) 

Nem értem az újságírót, akinek sikerül ilyet leírnia: mi a különbség, ha 20 vagy 12 csapatból van maximum 4 olyan, ami valóban fel akar jutni? A kiesés elkerülése a másodosztályban nem akkora téma, hogy lázba hozni a magyar bajnokság kicsiny hazai rajongótáborát. Én nagyjából képben vagyok, de szerintem a felét se ismerem a másodosztály mezőnyének. Ha a nevet tudom is, a csapatokat magukat egyáltalán nem tudom hova tenni. Budaörs? Kisvárda? Cigánd? Kozármisleny? Komolyan arról beszélgetünk, hogy a magyar foci sikerének záloga az, ha ezekből a 4-500 nézőt érdeklő csapatokból csak feleannyi marad a másodosztályban?

Tessék, a Wikipedia vonatkozó szócikkének részlete, az utóbbi két évtized átszervezéseivel:

1997–1998: 20 csapatos NB I/B
1998–2000: 20 csapatos NB I
2000–2001: átmeneti szezon, 4×7 csapatos (Kelet A és B, Nyugat A és B) kvalifikációs bajnokság után 2×12 csapatos NB I/B
2001–2002: 2×12 csapatos NB I/B, alapszakasz után alsó- és felsőházi rájátszás
2002–2003: 20 csapatos NB I/B
2003–2004: 18 csapatos NB I/B
2004–2005: 14 csapatos NB I/B
2005–2013: 2×16 csapatos NB II
2013–2016: 16 csapatos NB II
2016- : 20 csapatos NB II

Hát ezek aztán sokat segítettek, biztos emiatt ment jobban a játék a fiúknak az EB-n... Én elhiszek minden nagyon bölcs érvet, de ugyanaz az MLSZ vezetés csökkenthette volna most a létszámot, ami 2016-ban növelte. Ezt végülis elvetették, de ne aggódjon senki, mint minden nagy gondolat, előjöhet ez még. Hiszen minden látszatintézkedés hasznos, legalábbis azoknak, akiknek elsősorban a látszat fontos. A foci meg marad pont olyan, mint amilyen volt.

magyarfoci

Vagy egy kicsit rosszabb lesz... Feltéve, ha van még lefelé. 

0 Tovább

A lebukott futó

A csaló versenyzőt is hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát? A trükkös újságírónő-blogger sztorija ezt jelzi.

Jane Seo neve nekem nem mond sokat, igaz, nem is vagyok rendszeres olvasója a Huffington Postnak. Ételkritikus, emellett lelkes amatőr futó. S utóbbi hobbi volt az, ami miatt most kétes hírnévre tett szert: egy félmaratonon második helyezést ért el, meglepően jó eredménnyel, új egyéni rekorddal, de a róla készült felvételen látható az okosórája, s azon szereplő egészen más táv.

Gyorsan kiderült, a hölgy levágott egy 2 kilométeres szakaszt, s hogy stimmeljen a táv, fitneszkarkötőjét viselve a versenytől függetlenül lebiciklizte az útvonalat és ezt adta le. Mondhatni, ha nincs ez a banánhéj, talán sose bukik le és büszkén pózol a "megérdemelt" díjjal. 

Egyrészt elgondolkodhatunk azon, vajon mennyi verseny van, ügyesebb csalókkal, ahol a végeredmény nem hiteles? Persze, a doppingoló profi sportolókról mind hallottunk, de úgy fest, jóval alacsonyabb szinten is engednek a könnyű diadal csábításának az emberek.

Én ezt persze nehezen értem, hiszen afféle igazi amatőr vagyok, indultam kocogó versenyeken is, de igazán se az ellenfelekkel, se az órával nem álltam harcban- elég volt az élmény, amit a célbaérés adott. Gondolom, az újságíró imázsához jól jött volna az a kis plusz, hogy mellesleg még sikeres sportoló is. De akkor is, alapvetően nem profi sportoló, ezzel az egésszel olyan marha nagyot nem nyerhetett.

Viszont hogy mit bukott? Megjelent a mentegetőzése, miszerint a táv lerövidítése pillanatnyi elmazavar volt, és aztán nyilván csak zavarában adta le a meghamisított távot is. Pedig egyszerű a történet: piszkos kis csaló, aki lebukott, de ha nem veszik észre, máig veri a mellét a "nagyszerű" teljesítménnyel.

És persze elgondolkodik az ember, aki az élet egyik területén ennyire cselekszik etikusan, főállásában vajon mennyire az? A Harvard elvégzése a jelek szerint nem vértezte fel morális értékekkel. S az is látszik, a sport mennyire része az életnek: sokat adhat, de sokat veszíthet is, aki rossz útra téved...

0 Tovább

A sportnemzet legendája

A meghiúsult olimpiarendezés egyik nagy blöffje, hogy ettől lenne sokkal sportosabb és egészségesebb a magyar átlagember.

mozgás

Nem akarok túlságosan belemenni abba, mennyire voltak reálisak az olimpiarendezési tervek- személyes véleményem szerint iszonyúan költséges rendezvényről van szó, és nem azzal van a baj, hogy Magyarország mit tud, hanem azzal, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság mit követel. Rengeteg a sportoló, rengeteg a kísérő, a nagy embereknek mindenből öt csillagos jár, és persze a tévés bevételek is mennek a NOB-hoz.

Persze, hogy nem kapkodnak a rendezésért demokratikus országokban, ha ez igazán csak a NOB-nak üzlet. Egyre gyakrabban kerülnek a nagy sportesemények olyan országokba, ahol se pénz, se jogok nem számítanak, és sokan nem akarnak Azerbajdzsán és Kína között következni a sorban.

De ez most már mindegy is, egyelőre Magyarország félretette olimpiarendezési álmait. Hogy pontosan ki is, tudja a fene. Az ország teljes lakossága eleve nem szavazhatott volna, a helyi népszavazáshoz pedig hiába jött össze elég aláírás, a kormány, a MOB és a főváros kihátrált a történetből. Kevesek álma volt, és kevesek ugrottak ki belőle, bárki bármit mond.

Ezt az eseményt pedig mindenki a saját szája íze szerint értékeli. Vannak, akik szerint meglehetősen furcsa a meghátrálás, mások az aláírókat hazaárulózzák. És megszólalt pár sportember is, akik nyilván sajnálkoznak. Egyikük rámutatott: ha Magyarország olimpiát rendezhetne, sokkal sportosabb és egészségesebb lenne a nemzet.

mozgás

Hát ez viszont akkora blöff hogy a fal adja a másikat. Ha csak az élsportolók sikerein múlna, a magyar embereknél aktívabb nem is létezne. Belegondolok, a Helsinkiben rendezett olimpia idején a magyar csapat szerezte a harmadik legtöbb aranyat, s ekkortájt élte fénykorát az Aranycsapat- mindenki sportos lett? Manapság is sportnemzetként van elkönyvelve hazánk, de azért azt állítani, hogy a nyári olimpián messze nem olyan eredményes osztrákoknál fittebbek vagyunk, szerintem költői túlzás. 

És ha másik oldalról nézzük a kérdést: az Amerikai Egyesült Államok tele van sportos csúcseseményekkel, a legmenőbb profi ligákkal, és ehhez képest rekordokat dönt a túlsúlyos, elpuhult emberek száma. A kanapén üléstől még senki sem lett bajnok. 

Én pedig, aki az utóbbi években kezdtem többet mozogni, már kölyökkoromtól szerettem a sportot- a tévében. Manapság sokkal kevésbé aktívan követem a sporteseményeket, mégis minden korábbinál lelkesebben futok, úszok, jógázok, gyúrok. És szerintem elég nehéz lenne rámutatni Kovács nénire, aki lázba jön Hosszú Katinkát látván, s egyből vesz magának futócípőt, kondibérletet. 

mozgás

Teljesen felesleges mondvacsinált okokat előrángatni az olimpia mellett. Az egy gigarendezvény, ahol maroknyi kivételes képességű sportoló csap össze, és semmi köze nincs a kocogókhoz, videokazettákra tornázókhoz. Az egyszeri alkalom, utóbbi meg akkor jó, ha életforma, hosszú távú vállalás. Kár ezeket összekeverni... Az olimpikonjainknak szurkolni jó dolog, és ha futná, jó lenne hazai olimpián. De én akkor is örülni tudok az aranyaknak, ha a világ végén szerzik őket- és akkor is összekapom magam egy kis mozgás kedvéért, ha épp nincs magyar sikerekkel kecsegtető esemény.

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Utoljára kommentelt bejegyzések

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés